Esztergom és Vidéke, 1901

1901-03-07 / 19.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: p LŐFIZB^ ARA

K : MÜNKÁG SY KÁLMÁN- (hon a kéziratolt, előfizetések, nyiltterek ós hirdetések kőldendök) Sfi**vr©™ ~~ - ~ - ~ - ~~ - *6 kír' - fit Laptalajdonos kiaddkért: S^«C^enyÍ-tér, 330. SZálD. Ne

gy

e7ém ^_ - ^ 3 _ ül! DR. PROKOPP GYULtA- * Hektót ^ vu.za. L A város 1901. évi költségvetése.*) Esztergom, március i. I. Nem lehet közömbös az adófizető polgárokra nézve annak megtudása, valljon a hatóság — mely a választó polgárok bizalmából hat évről hat évre történő tisztújítás útján jut a hatalom birtokába, miként kezeli a törvény által reá ruházott közhatalmat, miként sáfárkodik az ő vagyonával, vagyona jövedelmével. Nem csekély fontossággal bir és méltán tudomást kivan szerezni arról is a polgárság, valljon az ő megbizottaiban megvan-e ama közérzés, amelynél fogva nemcsak az irodai sablonos munkának elvégzésére, a felsőbb rendeletek végrehajtására, a követelések, adók drákói behajtására, hanem ismerve a polgárok szükségleteit, a megélhetési viszonyokat, oly intézmények létesítésére is vállalkozik, a melyek az adófizetési képességre, a közjólét emelésére hatékony alapul szolgálnak. Azok a funkcziók, a melyek a közigazgatási hatóságok ügy — és jogkörébe tartoznak, kétféle irányban kell, hogy a polgárok érdekeit felkarolják, előbbre vigyék. Az egyik az anyagi érdek, a mely abban nyilvánul, hogy a polgárok vagyonosodását előmozdítsák, a másik az ismeretek megszerzésére irányul. Nagy fontosságú probléma egy város életében, hogy a polgárok jóléte, minél nagyobb mérvben előmozdittassék, mert hiszen közismeretit dolog, hogy a jóiét, vagy legalább is a megelégedettség megszünteti nagyrészben mindazt a szociális bajt, mely mai napság az államhatalomnak úgyis oly nagy gondokat okoz, másrészt pedig képessé teszi arra, hogy úgy magának, mint a jövő nemzedéknek megszerezze mindazon ismereteket, a melyek a létfenntartás fundamentumát képezik. Ha a most előadottak alapján vizsgáljuk a város 1901. évi költségvetését, úgy arra a tapasztalatra jutunk, hogy abban a polgárok anyagi érdekét mélyebben felkaroló akár *) A város egyik veterán, nagy tapasztalatú polgárának jelen cikksorozatát, ha egyes részletekben nem is értünk vele együtt, olvasóink kiváló figyelmébe ajánljuk. A szerk. pénzügyi, akár közgazdászati irányban létesítendő intézményekre abszolúte nem akadunk. Látjuk benne az óriási tisztikart, ' az ezekre fordítandó még óriásibb kiadásokat, látjuk benne a nagy kamatterhet, mely igazolja a nagy adósságot, látjuk benne a tanügyre fordított nagy kiadást, a mely sehogy sincs arányban a város polgárainak adófizetési képességével és látjuk végül azon óriási pótadóösszeget, a mely idővel esetleg községi szervezetbe fogja a várost visszataszítani. I Igaz, látunk mi abban a költségvetésben iparkodást arra is, hogy az egyenes adók csökkentése tekintetéből, a közvetett adók fedezzék ! a szükségletet, és kétségtelen, hogy ez az önkéntes természetű megadóztatás sokkal igazságosabb és kevésbbé terhelő az adófizetőkre nézve, már csak azért is, mert hozzájárul ahhoz a vidék közönsége is, ámde végeredményben és különösen akkor, midőn a községi adó százaléka a közvetett adók dacára sem kevesbedik, kétszeresen nehezedik az adófizető | közönségre. Mert miben nyilvánul! a közvetett adó terhe ? Abban, hogy a mindennapi kenyeret, húst, bort, szeszt, ásványvizet stbit, drágábban . kell megfizetni. Az eladó a vevőn I veszi meg a közvetett adót, miáltal csak a megélhetési viszonyok roszszabbodnak. A költségvetés az évi szükség- j letet 445,016 kor 80 fill., a jövedelmet 265-251 kor. 55 fill. állapítjaj meg, a pótadóval fedezendő hiány | 179,765 korona 25 fillér. ; Óriási hiány, még óriásibb teher: ez nálunk, ha meggondoljuk, hogy 1 ebből az összegből minden egyes adózóra 100—102% jut, a földmives osztályra pedig vagy 150%! a mennyiben még ezekre külön mezőőri kiadások cimén kivetnek 12,073 koronát. Abban a határozott meggyőző 1 désben vagyunk, hogy 102—150% pótadóval Esztergomban soká kór- j mányozni nem lehet. Azt mondják, hogy elcsépelt okoskodás az, midőn valaki az adófizetési képesség megbirálásánál nálunk ' az ipar és kereskedelem pangását hozza fel indokul. Hát nézzünk körül, és tekintsünk bele akár az ioaI ros, akár a kereskedő bugyellári-1 sába, és mit fogunk találni. Legtöbbnél meglehetős deficzitet. Igaz, hogy az ujabban felmerült számos bukást jórészben a nagy konkurrencia rová- j sára kell írnunk, mégis tagadhatatlan,! hogy a mezőgazdaság súlyos vál-| sága, a drága pénz abszolúte nem j alkalmas arra, hogy az ipar és kereskedelem fellendüljön. A mezőgazdasággal foglalkozók adófizetési képességéről pedig elég szomorúan tapasztaljuk, hogy azok! hovatovább mindinkább elszegényed- \ nek, a mit eléggé igazol a város cselekvő követelésének horribilis j összege. Ily viszonyok mellett a város atyáinak komoly elhatározással arra kell törekedniük, hogy az a nagy' teher, mely az adózó polgárok vál-1 lait nyomja, megkönnyittessék. Avagy nem tapasztalják már is, hogy a földműves, a napszámos kénytelen ott hagyni az ekét, ott hagyni a kapát és a szénbányák fenekére megy megkeresni a mindennapi betevő falatot ? 1 Az iparos felhagy mesterségével, s lesz a villamoson kocsivezető, vámszedő, viczeházmester, a keres- j kedő pedig vigéc. Mint" a költségvetés igazolja, ez időszerint a közigazgatást és rendé-: szetet a napidijasokkal együtt 49 fizetéses tisztviselő látja el, nem számítva bele a fogyasztási pénztárnál alkalmazottakat. Egész kis hadsereg. Összehasonlítva ezen tiszti lét- j számot, más ugyanannyi lélekszám-, mai biró városokkal, azt találjuk, hogy p. o. Komáromban a tisztviselők száma 30, Marosvásárhelyen 30, Pancsován 38, Selmecz és Bélabá-! nyán 24, Egerben 29, Gyöngyösön 27.! A tiszti létszámok ily feltűnő kü-j lömbsége, bárhogy forgatjuk is aj dolgot, egyet mindenesetre igazol,

! azt t. i. hogy nálunk még mindig vannak hivatali állások, a melyek: arra vannak szervezve, hogy ezen, állásokban az illető kényelmes pihe- ^ nésre leljen. Soha jobbkor mint most, midőn j a város szervezési szabályzatának átrevideálása folyik, erős kézzel kell belenyúlni abba a szervezetbe, hogy abból minden olyan sallang kiküszö- J böltessék. a mely csak czifraságnak jó, de a melyre ez időszerint a városnak szüksége nincs. Igy a gazdasági tanácsnoki állással járó munkakörhöz bátran hozzáadhatják az árvaügyek előadását egészen. Egyrészt azon gazdasági rendszer, a mely a városnál dívik, mely szerint ingatlan vagyonát bérlet útján értékesiti, továbbá azon helyes irány, hogy gazdasági iskolát végzett egyént helyezett a városgazdái állásba, ugyancsak azon körülménynél fogva, hogy a város erdejét szakértő erdőmester kezeli, nincs annak semmi értelme, hogy a gazgasági tanácsnok, a kinek ily berendezkedés mellett szorosan vett gazdasági ügyekben alig van munkaköre, különösen ha annak az erdőmesternek, városgazdának szélesebb és preczizebb munkakört állapítanak meg — több munkával el ne láttassék. Mert azt csak nem fogja senki a gazdasági tanácsosnak munkakörébe tartozónak tekinteni, hogy hetekig kijár az erdőbe fát, sügét, fasinát licitálni, az erdőmester ezt egy két képviselővel éppen úgy elvégezheti, mint a gazdasági tanácsnok, lovat venni, vagy eladni, füvet árverezni a város gazda feladata, az utak készítésénél pedig ott van a mérnök és hegymester. A gazdasági tanácsnokot illető főfelügyelettel az árvaügyek elintézése nagyon könnyen összekapcsolható a nélkül, hogy ez valami nagy megterheltetéssel járna. Ezzel az egyik jegyző munkája tetemesen megkevesbedvén, végezhetné az elnöki teendőket, a levéltári segédi állás pedig megszüntethető volna. Most midőn a jelen szervezet mellett a pénztárnoknak semmi egyébb dolga nincs, mint a pénzt beszedni és kiadni, teljesen elégséges az egy pénztárnok. Ha pedig egyébb dolga volna is, ez alól fel kell pedig menteni azért, mert a különféle alapok feletti gondos őrködés, ezen alapok jövedelmének pontos behajtása, egyébb követelések szorgalmazása -— amely csakis a pénztárnok feladata lehet — a pénzbeszedés mellett teljes elfoglaltságot nyújt. Látjuk egyes pénzintézeteknél, hogy a pénztárnok kezén millió NemcsakMagyaror- T~r A | " • hanem a világkereskedelemben is virágzó kivi-teli cikkhelyét szagon legelterjcd- jf* Ö F G H C Z üOZS6l K6S6FUY1Z. ftMÍ kMBtMt^^^t hTsznáínt, nehogy* m^csekéfy e"b tebb a — ' értékű vizet kapjunk. — — — — 3-