Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-24 / 16.szám

AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. k|egjeleqik Vasárijap és csütörtökön. Feieiss a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: ' MUNKÁCSY KÁLMÁN. (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek ós hirdetések küldendők) ELŐFIZETÉSI ÁRAK ; 1 Beess évre — — — — 12 kor. — fll. Lapnuajdonos kiadókért: S^écbenvÍ-tér, 3SO. SZám. Fél évre— — — — . — 6 kor. — fll. iweita. e B »DR. PRO KOPP GYULtA- -»,«..„«.«».„ »,.„.. ^ A főispáni kérdés. Esztergom, február 23. Csak az imént, megbízhatónak látszó forrásból úgy értesültünk, hogy Széli Kálmán miniszterelnök úr, O Eminentiáfának a Hercegprímásnak ellenkező nézete dacára, az esztergomi főispáni széket Horváth Bélával, a honti főispánnal óhajtja betölteni. Nem reflektálnánk e hirre, ha — ismételjük — megbízhatónak látszó forrásból nem nyertük volna; de kötelességet vélünk teljesíteni akkor, amidőn e hirrel szemben, a főispáni kérdés ilyetén tervbe vett megoldását illetőleg, fölemeljük szavunkat* a vármegye, a város és azoknak érdekében, akik e vármegye ügyeit kifogástalanul, évek hosszú során keresztül szolgálják. Esztergom vármegyét Andrássy János alispán már-már harmincötödik esztendeje szolgálja. Soha az alispán úr tudása, hivatalos ügybuzgalma, becsületessége sem alulról, sem felülről érintve nem lett. Egy egészen kifogástalan alak közéletünkben, kinek érintkezési modora mindenkivel szemben, kinek vele dolga van, a legkedvesebb, a leg. simább, a leglekötelezőbb. Mi oka lenne mégis annak, hogy ez a ma már — sajnos — inkább kivételesnek mondható, teljesen kifogástalan férfiú a jól megérdemelt előléptetésben mellőztessék ? j S mi okból lenne megakasztandó a vármegyében hasonlóan kifogástalan szolgálatokat teljesítő tisztikar jól megérdemelt előléptetése ? Talán az alispán a politikában nem fejtett volna ki olyan energiát, aminőt tőle a kormány-körök joggal elvárhatnak ? Talán habozott ottan, ahol a mindenek földit való pártkérd^sek egész embert kívánnak ? Ha igy lett volna is, amint hogy nem igy volt, — még az nem ok arra, hogy nagy érdemeivel most mellőztessék. Mert hisz ő a vármegyének csak aliapánja volt s az alispánnak közintézményeink nem a politika tág mezejét, de az iróasz— Hát az én leányom ? Oh, maga nagyon könyörületes í — Ne bántson engem, Nagyságos Aszszonyom, ne Ítéljen el addig, mig meg netn hallgatott. Ám, ha az elmondottak után is ezzel a véleménynyel lesz felőlem, esküszöm az Istenre, hogy tudni fogom kötelességemet és . . . — Ugyan, hagyjon fel ezzel a régi nótával, nem is tudtam, hogy Ön gyáva is. Meg akarja ölni magát? ! Tudja meg, hogy akkor két szivet öl meg, a leányomét, az én szegény, megcsalt leányomét .. . — Igen, két szivet Ölök meg. Az első azé lesz, aki engem imád, de akit én nem szeretek, a másik az enyém lesz, aki imádom az ön leányát! — Egy jó színész veszett cl Magában, kedves Zsolnay! Bár kíváncsi volnék, mivel tudja menteni ezt a férfihez, becsületes férfihez nem illő magaviseletét, de most már elég lesz ebből a nem várt és nem Óhajtott látogatásból. , — Eltűröm ezt a sértést is, Nagyságos Asszonyom, de ha meghallgatott volna, úgy nem alázott volna meg enynytre. Kérem, könyörgök, csak néhány percet eng djen, hogy mentségemre felhozhassam azt, amin változtatni most már úgy sem lehet, csak belenyugodni vérző, fájó szívvel. Egyikük sem vette észre, hogy a rokkokó-szalon aláomló, hosszú plüss függönye meglebbent. Talán az illatos szobai levegő egyik hulláma kapaszkodott 'talt jelölik meg működési tér gyanánt. | Mindig teljesítette a kötelességét s ezt teljesítené akkor is, ha a ívármegye főispáni székében ülne; mert akkor kötelessége azt írná elő, hogy a politikában fejtse ki szép tehetségeit és munkabírását. | Hosszú szolgálata alatt vezérelve, júgy a politikában, mint közigazgatás terén az igazság volt, amelyet, t— mellőzésével minden erőszakos fellépésnek, de a kellő energiával — úgy tudott előre vinni, - hogy | szándékainak nemességében, még politikai ellenfeleinek sem volt oka a kételkedésre. Ennek s nem másnak köszönheti ama tiszteletet, melylyel előtte a vármegyében lévő politikai ellenfelei is szívesen meg: hajtják a zászlót! Harmincötödik esztendeje szolgálja Andrássy János Esztergom vármegyét. Erdemeit a legfelsőbb kegy is elismerte, amikor őt a kir. tanácsosi címmel tüntette ki. Minden embert ismer e vármegyében s itt mindenki ismeri és szereti őt. belé, vagy egy sóhajtás siklott végig a puha selyem szálakon ... — Magam sem tudom, hogy volt. Azt kellene hinnem, hogy álom, hogy egy nehéz, kinos álom, amely után oly jól esnék az ébredés. Betegágyhoz hívtak. Az én gyönge, nagybeteg hugocskám kívánt látni, akiről az orvosok lemondtak, megjósolva a lassú, szenvedés nélküli bimbóhullást. Kinos, megmagyarázhatatlan balsejtelemtől űzve, léptem át a leányszoba küszöbét és mikor ott láttam a hervadó virághoz hasonló, fehér, sápadt-arcu gyermeket, aki láztól égő szemeivel oly hálásan tekintett rám, hogy megköszönje a látogatást, '—• bocsásson meg Nagyságos Asszonyom, -— ekkor feledtem először egy percre az életet, a boldogságot, az Ön leányát. Miről beszéltem volna másról ennek a beteg gyermeknek, mint a jobbulásról, a jövő boldogságról, amit én hittem legkevésbé. Nem volt-e jogom hozzá, amikor én igazán boldog voltam, mert szerettem, de az ön leányát, Nagyságos Asszonyom. — Kért, könyörgött az én beteg, kis húgom, hogy látogassam őt meg gyakrabban, látogassam meg mindennap. Úgy tekingettem kérését, mint a haldokló utolsó kívánságát. Elmentem. Elmentem mindennap. Es ő meggyógyult, de az ő jobbulása lesz az én halálom ! A sorvasztó betegséget felváltotta egy másik, még veszedelmesebb betegség a szerelem. Azok a jelek, amit én a lázÉs ez alapon mindenesetre több és jobb szolgálatokat tud tenni vármegyéjének és a felsőbb fórumoknak, mint tudna pl. Horváth Béla úr, — aki bár igen tiszteletreméltó egyéni tulajdonokkal rendelkezik, de mégis évek hosszú sorára van szükség, míg az itteni kényes politikai viszonyok útvesztőjében a tájékozást megtalálja. S aztán, ha Horváth Béla honti főispán urnák a mostani vármegyéje már nem az a talaj, amely az 6 működésére alkalmas, miért kell őt átültetni abba a földbe, atnely reá nézve teljesen idegen s miért kell éppen az ő kezébe tenni Esztergom vármegyében a küszöbön álló politikai akciók fonalait, amikor azoknak a szétbogozására és kezelésére, egy a viszonyokat s embereket ismerő, teljesen megbízható férfiú, mint amilyen Andrássy János alispán, sokkal alkalmasabb ? Veszélyes kísérlet ez; pedig a politikában kísérletezni nem háládatos feladat. A politikában akció kell és nem próbálgatás ! Íz .Eszbp is liie" tárcája. Mi^or még . . . Mikor még a rózsa nyitott S daloltak a madarak, Oh, akkor még ölelgettél S csókolgattad ajkamat! Itt az ősz, a rózsa sárgul, Messze száll a csalogány, Elmentél te kis galambom, Társam most a bús magány. Hosszú, hűvös éjek járnak . . . Óh mondd l meddig várjalak f Vagy csak úgy álmodjam vissza Elmúlt boldogságomat? Cholnoky László. íz utolsó látogatás. — Nem akart elfogadni, Nagyságos Aszszonyom; nem akarta meghallgatni az én védelmemet, pedig nem lett volna joga Ítéletet mondani felettem addig, mig meg nem hallgatott. Hisz a gyilkosnak is adnak alkalmat arra, hogy védhesse magát! Pedig, ha valakit megöltem, az csak az én szivem, az én boldogságom lehet. Kevés gyógyvíz küldetik oly távol vidékre és Örvend oly közkedveltségnek, mint a már huszonöt év óta haszálacban levő — — — —• — — miről a négy világrészben nyert 10 aranyérem tanúskodik. A Ferenc József keserűvizbŐl mint rendszeres adag egy boros pohárral, reggel éhgyomorra véve elégséges. — — — — — — 2. beteg állapotának tulajdonítottam megtévesztettek és mikor zokogva, a szenvedély hatalma alatt bevallotta szerelmét a gyermek, az én beteg hugocskám, ekkor tudtam csak, hogy én vagyok az áldozat. • ! Ne sirjon Nagyságos Asszonyom, hisz a bűnös én vagyok, mert vétettem nagyot az Ön boldogsága, a leánya boldogsága ellen. De nem lehetett egy pillanatig sem haboznom, mert tudtam, hogy ha bevallom az igazat az én lábbadozó, törékeny kis húgomnak, megölöm őt. Nem tudom én.leírni azt a kétségbeesést, amelylyel látnom kellett, mint foszlik szét az a csábos, ragyogó színekkel megfestett jövő és lép helyébe a borzasztó jelen. Mosolyognom kellett, lefősteni az ő számára egy édes jövőt, azt a jövőt, amelyet én oly szépnek képzeltem el az Ön leánya oldalán. — Könny telén, száraz szemekkel kellett odahsizudnom a boldogságot neki, aki odatolakodott abba a szentélybe, amely a másé volt, Gonosz, szívtelen voltam, mert biztam a megváltó halálban. Ne ítéljen el ezért, Nagyságos Asszonyom, nem volt ez bűn, ez az én jogom, ami jogunk volt, akik szerettük egymást, akik éreztük szivünk minden csepp vérében az erőt, az epedő, égő, emésztő vágyat a boldogság után ! Küzdött bennem az élet, a jogos boldogság utáni vágy, a könyörületességgel, de ha előttem láttam azt a törékeny, halavány gyermeket, aki bennem, általam tanulta meg Ferencz József keserűvíz,