Esztergom és Vidéke, 1901

1901-12-20 / 101.szám

kell bővebb kommentár, orvosi magyarázat, ennek a megértésére bőven elég a középiskolai műveltség ís. Most térjünk vissza Komáromhoz, a hol a cselekvés kezd divatba jönni. Az egészségi faktorok ott óbbak, mint a mieink, a lakáskérdés sem áll rosszabbul, mint Esztergomban és mégis építik a Tuskulánumot. Vagy látogassunk el egyszer Hont vármegyébe. Mivé fejlődött | Ipolyság pár év alatt? Egy egész kis város épült a régi csűrök helyén, egy kis cukorváros, ízléses kinézéssel, kertekkel körülövezve. Az egész fölött ott lebeg az angol jelmondat : >az én házam, az én váram*. És nekünk nem volna erre való helyünk? Nem volnának módjaink, eszközeink hozzá ? Ott van Szentgyörgymező, ott van a szőlőhegyek alja, az Ivanovics fundus háta mögött jobbra-balra, el a kórház mögött addig, ameddig csak tetszik. Tudom, mi erre az ellenvetés, hogy rosszak az utak, nyakig sárban jut odáig az ember fia és csak nappal célszerű arra felé járni, akkor is csak bottal. Nos igen, ez igy van most. De ha polgármesterünkhöz több bizalommal viseltetnénk, ha egy pár j válalkozóbb szellem kezeibe venné a dolgot és tárgyalna a részt venni hajlandó tisztviselőkkel és más részesekkel, valamint a takarékpénztárral, vagy talán a káptalannal, olcsó építkezési kölcsönök végett, egy ügyes, fiatal épitészszel, egybekötvén ezt a bővizű hegyek forrásainak levezetésével, egykettőre megváltoznék sok maradi dolog Esztergomban és az emberek akkor néznének körül álmélkodva, mint a hogy néznek most a mostani nyárspolgárok a fügét mutató szűz városában. De persze a tárgyalást nem a hausherreken kell kezdeni, mert azok aligha vennék szivesen az efajta mozgalmat. Hát mért ne fordulhatna úgy a világ sorja egyszer, hogy a lakó is lehessen háztulajdonos ; olyan, a kinek tiz évig adómentességet élvez a háza. Ha pedig, egyszer mozogni kezdünk bármily irányban is, az már az élet jele, akkor nem kell félnünk a tiz év elmúlásától sem ; addig a pótadó is leapadhat, Esztergomból is lehet olyan város, a milyenné fekvése, a fővároshoz való közelsége és vasutai őt predestinálják. Ébredj Harold Harfagár ! (K. F.) Vizsgálat a városnál. A belügyminiszteri kiküldött, Gonda Zoltán számtanácsos által megkezdett vizsgálat immár tizedik napja folyik a városház tanácstermében. A vizsgálóbiztos kiterjeszti működését a városi gazdálkodás minden ágára és ugy évekre viszszamenőleg, mint a jelenlegi évre vonatkozólag is tüzetes tanulmányozás tárgyává teszi a városi vagyonkezelést. Foglalkozik a közjövedelmek természetével, a városi vagyon átlagának ezzel való összehasonlításával s a közterhekkel. Nem kerüli el figyelmét a legkissebb tényező sem, amely közrehatott és hathat a városi gazdálkodás mostani sajnos állapotának előidézésére. Ezt a vizsgálatot kétségtelenül annak a számtalan, jó és illetékes helyre eljutott panaszhangnak kell betudnunk, amelyek a legutóbbi időben úgy a közvéleményben, mint a helyi sajtóban emelkedtek. Lapunk is több izben erélyesen rámutatott a gazdasági bajokra és sürgette a felsőbb beavatkozást, amely immár elkerülhetlen volt, ha meg akart az anyagi tönk szélére jutott város a lejtőn állani. Egyik helyi lap, a titkos városházi félhivatalos, ugyan takargatja a kormány kiküldöttjének ezen valódi célját s olykép igyekszik azt feltüntetni, mintha a vizsgálat tisztán a főispánnak arra irányuló célján alapulna, miszerint megfelelőleg óhajt tájékozódni a városi vagyoni állapotról és kezelésről. Jól tudjuk azonban, hogy vármegyénk főispánjának, úgymint a múltban, ezúttal is állt már mód a rendelkezésére, ha információkat akar szerezni a kormányzata alatt álló városi ügykezelésről s igy ha nem ismernők a félhivatalos közlemény rugóit, bizonnyal azon nemes indokból fakadónak tartanok a kis kommünikét, hogy ezt a valójában restelni való vizsgálatot leplezni akarja, de kénytelenek vagyunk a fentirtakat a közleménynyel szemben fentartani. Jól esik azonban ez a vizsgálat nekünk, mert látjuk, hogy többszörös felszólalásainknak és a közvélemény megmozdulásának foganatja lőn s hisszük, hogy a vizsgálat most még eléggé alig sejthető, de messzekiható eredménynyel fog befejeződni. Mi a közérdek mindig hű és odaadó harcosai, élénk figyelemmel kisérjük a valószínűleg hetekre terjedő vizsgálatot s nem kevésbbé osztjuk a közönség, respektive a polgárság érdeklődését. Egyelőre pedig örülünk annak, hogy az eddigi pénztárvizsgálatok nyomán a kiküldött teljes rendet és pontosságot talált, a mi a jelen érdeme, de a multat még sűrű lepel födi. Várjuk, hogy ez a lepel lehulljon. — De hát nem akarja megbőszülni ? Az asszony szeme felvillant. — De igen, hanem azt majd csak magam végzem el! — Maga, úgy látszik, édesem, — szólt kedvetlenül a férfi, — korlátokat akar vetni elém. Pedig nem ér célt vele. Én tudni fogom kötelességemet ! Az asszony mosolygott. — De csak nem fog ezért haragudni! Higyje el, hogy ez nem áll jól magának. — Jöjjön, üljön ide hozzám, közelebb — igy, — s aztán beszéljünk inkább arról, hogy mit fogunk csinálni ezután! A boszut pedig csak bízza rám. A férfi egy kissé lecsendesedett s oda ült az asszony mellé. Karjába fűzte a karját és úgy beszélt hozzá. — Lássa, lássa, végre is boldogok leszünk.^Higyje el, oly epedve vártam e percet, olyan nyugtalanul, hogy alig bírtam ki. Végre megszabadult attól a goromba embertől. — Csitt! Arról nem szabad beszélnünk. Érti ? ígérje meg, hogy nem fog előttem róla beszélni soha! — No jó. Akkor legyen olyan szives, távolitson el szobájából mindent, a mi a volt-ra. emlékeztet. Első sorban pedig semmisítse meg ezen leveleket itt, melyek úgyis egy csalfa, hazug álom szüleményei. Az asszony rábámult. — Megsemmisítsem ?! Nem, azt ne kivánja. A legédesebb emlékeimet törné velők össze. — Akkor még mindig szereti azt az embert! — Én ? Gyűlölöm, gyűlölöm ! — De hogy mégis megnyugtassam magát, elteszem a szekrényembe.. Hadd legyenek a társaik között. És lassan szedegette a leveleket. A férfi is segített neki. S mikor már majdnem a végére értek a munkának, a férfi az egyik levéllap tiszta felén idegen kéz irta sorokat pillantott meg. — No, ni! — kiáltott fel — a bucsusorokat ide iktatta néhai férje ura. És olvasni kezdte a leveleket. Az asszony csak akkor vette észre ezt, mikor a férfi arcára pillantott, mely idegesen rángatódzott s fehéren, sápadtan tapadt az írásra. Hirtelen elkapta a levelet, s aztán mohón olvasta a neki már idegen vonásokat, melyek a volt férj tollából eredtek. Az arca elpirult s hevesen dobogott a szive, a mint olvasta : » . . Ha egy elhibázott, könnyelmű pillanatban képes is voltál elhagyni azt, aki téged imádott s a kit te is szeretsz, tudom, még most is, — emlékeidet megtagadni soha nem fogod, mert azokat egy láthatatlan jóságos szellem örök szerelemmel irta be általam szivedbe. A mint hogy nem leszel képes soha sem megtiltani azt * hogy elhagyott csendes szobámban te rólad álmodjam tovább a megszakadt édes álmot s hogy utolsó sóhajtásomban is a te édes neveddel váljak meg egykor a szenvedések életétől. Akinek a lelke bűne a szerelem volt, a büntetése is csak az lehet! . . .t S mikor az utolsó sort is elolvasta, odafordult a férfihoz. A szemében könny volt, a szava remegett. — Ugy e nem fogja megtorolni a sérelmet ? Ugy-e nem ? — kérem ! A férfi csendesen felelte rá : — Nem. — A szavát adja erre ? — A szavamat! Az asszony erősen megszorította a férfi kezét, de rápillantani nem tudott. A férfi nem nézett arcába, valami belső erő a lelkében nem engedte. Elfordultak egymástól. A férfi úgy érezte mintha lelke mélyén a régóta, finom szálakkal szőtt édes álom lassan lassan kezdene szétfoszlani s mintha szivében minden dobbanásra egy-egy húr jajdulna fel . . . Az asszony kibámult az ablakon s a járókelők sokadalma között egy szomorú arcot keresett, — azét az elhagyott, meggyötört, forrószivű emberét, aki örök szerelemmel irta be az édes emlékeket szivébe. ESZTERGOM és VIDÉKE. (101. szám.) Tisztújítás a megyénél. Esztergom dec. 19. A hónapok óta, napról-napia fokozódó érdeklődés^ a szó szoros értelmében zsúfolásig töltötte meg a megye székházának termét a mai napon. Azok, kiket az érdekesnek és mozgalmasnak ígérkező választás vonzott, ± nem csalódtak ; vájjon azok, kik a megyei restauratiónak a végtisztességet megadni jöttek el, csalódtak-e avagy nem, a törvényhozás titka. Remegve ütötte a tiz órát, a plébániatemplom toronyórája, midőn főispánunk a megye zászlója alatt, egész sereg díszmagyar ruhástól kisérve, harsogó éljenek között lépett a terembe. Megnyitván az ülést ismert ékesszólásával a-'zal kezdette: hogy miután Isten áldását a mai munkálkodásra ki- V kértük, fogjunk ahhoz hozzá azon törvénytisztelő összetartással, mely Esztergom vármegyét mindenkor jellemezte. Kérte a megyebizottság tagjait, hogy a választások lezajlása után, hajtsák meg kölcsönösen egymás előtt zászlójukat a pártok, hagyják a töviseket hátra a közgyűlés termében s kezet nyújtva egymásnak, régi jó barátokként távozzanak a teremből. Az éljenek lecsendesültével Andrássy János alispán a saját és tiszttársai nevében a megye közönségének kezébe téve megbízatásukat, átadta a főispánnak a megye pecsétjét, mire a tisztújító szék tartamára a főispán jegyzőül Reusz Jó- > zsef és tiszti ügyészül Pongrácz Zsigmond tiszteletbeli főjegyzőt és tiszteletbeli tiszti ügyészt helyettesitette. A kijelölő választmány által egybeállított jelöltek névsorának külön-külön minden egyes állás betöltése előtt való ismertetése után, a választás eredménye a következő volt. Alispánná szűnni nem akaró lelkes éljenzések közepette Andrássy János választatott meg, kit meleg szavakban üdvözölt főispánunk, hangoztatva a megye közönségének nyilvánult azon határtalan szeretetét, melyei megválasztását kisérte. Főjegyzővé ugyancsak lelkes ovációk között, egyhangúlag B. Szabó Mihály 4 választatott meg. I-o aljegyzővé Thuránszky Lajos, II-od aljegyzővé Pisuth Kálmán ugyancsak egyhangú lelkesedéssel választattak meg. A tiszti főügyészi állás betöltése felette errős küzdelem közepette folyt le, melynek eredményeként, dr. Hulényi Győző 65 szavazattal vivta ki a győzelmet, ellenjelöltje dr. Burián János felett, ki 55 szavazatot kapott. Árvaszéki ülnökké, miután a többi jelöltek visszaléptek, egyhangúlag Hamar Árpád, első árvaszéki ülnökké és elnök helyettessé : Kollár jP éter, mig Il-od ülnökké : dr. Major Ödön lettek ugyan- g csak egyhangúlag megválasztva. Főpénztárnokká: Nedeczky Pál egyhangúlag, mig ellenőrré Kottler László választatott meg, Hegedűs Bélával szemben. Esztergom járási főbíróvá nagy szótöbbséggel Kakass Lászlóval szemben dr. Perényi Kálmán, mig párkányjárási főbíróvá Kakass László választatott meg tiz szótöbbséggel Reviczky Győzővel szemben. A párkány járási főbírói választás érdekesség dolgában kevésbbé maradt hátra, a tiszti ügyészi választás megett, mivel a jelölést követő lelkes és szűnni nem akaró ovátióból ítélve, „ Reviczky / Győző látszott a pálmát elnyerni. Szolgabirákká Pongrácz Kázmér és Paikovics László egyhangúlag választattak meg, kik közül az elsőt az esztergomi, utóbbit pedig a párkányi járásba osztott be a főispán. Árvaszéki jegyzővé Hollósy Mór lett megválasztva. Tiszteletbeli főjegyzőkké Reusz József, Hamar Árpád, Haan Rezső és Thuránszky Lajos. Tiszteletbeli tiszti főügyészekké Pongrácz Zsigmond, dr Burián János, és Meszéna Ferenc, majd tiszte- ^ letbeli árvaszéki ügyészekké dr. Goldner Fülöp és dr. Kabina Sándor, tiszteletbeli főszolgabíróvá Takács Józsefet, — mig tiszteletbeli árvaszéki ülnökké Hollósy Mór, dr. Hutt Árpád és Kircz Oszkár neveztettek ki a főispán által. A hivatalos eskü letétele után mejeg szavakban üdvözölte főispánunk az újonnan megválasztott tisztikart. is a ber ! férjem volt az a goromba em-r