Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-02 / 10.szám

AZ „ESZTERGOMVI i)ÉK [ GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA jy[csyclcr>ik Vasárnap cs csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: t MUNKÁCSY KÁbMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetéselc köldendők) ELŐFIZETÉSI ÁRAK: : Egész évre — — — — 12-kor. — fll. Laptulajdonos kiadókért: Szécbe nyírtél*, §30. Szám. Fél évre— — — — — 6 kor. — fll. ' (,B,4im E

ff

™

M

taira:T4

t

i.

3lH,r D R. PROKOPP GYULAOrvosi kartell.*) Esztergom, január 31. Cukor- sör- és petroleumgyárak és egyéb vállalatok kartellbe lépése ma már nem is feltűnő. A nagy gyári vállalatoknak ez a legújabb prosperálási módja. Igy teszik versenyképtelenné a kartellen kivül maradt versenytársat. A részvényeseknek is dus aratást adnak a kartellbe lépett vállalatok. A kartellt kötött gyárak és vállalatok uralkod nak az egész világ felett. Az igaz, hogy a kartell még nem örvend valami nagy népszerűségnek s a közönség, amely ismerős a kartell fogalmaival, egy cseppet sem rokonszenvez a szövetkezett vállalatokkal, de ez azért a legkevésbé sem gátolja a gyárakat, vagy érdekelteket, hogy kartellbe ne lépjenek, nyíltan, vagy titokban. De akár milyen módon jön létre, kárára van a közönségnek, árt a versenynek s gátolja a természetes fejlődést. *) Hasonló felszólalást az utóbbi időben ismételten kapván, közreadjuk e cikket, hogy a lappangó kérdés nyíltan tisztáztassék, de semmiesetre sem vádképen az általunk mindég igen nagyrabecsült orvosi kar irányában. A szerkeszti. Az .Esztep és Vidéke" tárcája, Egy leánynak. Ne nézz reám sötét szempár, Nem az vagyok, aki régi Amit keressz, az csak álom, És sok hosszú éjszakákon Halvány mécses úgy kiég . .! Ne nézz reám! Felidézni Ne kivanjad, ami mult; Úgyis halvány volt a fénye, •— — Nem volt azt két sziv regénye — Nagyobb lángra sok'sem gyúlt. Csak úgy néha csillanta fel Pillantásod merész lángja: Rám ragyogott sötét szemed, Tekintetünk ölelkezett, — 5 nem szerettük egymást, lányka l Te diadalszekeredhez ^Óhajtottál fűzni engem, ^Én feledni vágytam álmot, |. Egy elképzelt menyországot, — Engedtem hát, — s veled mentem ! Valóságos szerződés volt, Tudtuk mi azt, mind a ketten ! Sok mindenféle kartellről hallottunk már, de orvosi kartellt nem ismerünk. Az orvosi tudományt az emberiség oly közkincsének tartjuk, a mit egyedáruvá tenni, vagy az emberiség rovására, a közegészségügy kárára kihasználni és értékesíteni nem szabad. Az orvosi kart, bármily roszszak legyenek a magyar orvos megélhetési viszonyai, az emberi hivatásnak azon a magaslatán látjuk, a hova a kalmárkodás szelleme fel nem érhet. Korántsem akarjuk semmiféle váddal illetni orvosainkat, eljárásuk tisztességét nem érintjük, mert látjuk, hogy mindnyájan nemes hivatásuk tudatában élnek. Mégis egyes esetekben oly jelenségeket látunk, a melyek a kartellhez hasonló közös megegyezés, megállapodás, vagy a szövetkezésnek létezését gyanittatják, ami más helyeken tényleg fenáll. Megtörténik ugyanis, hogy a család betegének állapota felett aggódik, s a mellett, hogy a gyógykezelő orvos iránt a legteljesebb bizalommal viseltetik, tépelődő lelkének megnyugtatására egy másik orvos véleményét is óhajtja kikérni, esetleg az adott alkalmekor speciÉn diadalkocsid toltam, Én Önzetlen hived voltam : Másra soh'sem irigykedtem ! Most hát engedj, hagyjuk abba ! Én feledni már nem vágyom ! Te uralkodj! — Marad gárdád , — Való lett az édes álom: Ne zavard hát boldogságom. Budapest, anno dato. Lovag Flirt. Az első csók. I (Legenda.) Az Ur Isten az ember baloldalából' vett ki egy bordát és abból teremtette meg a nőt. Innen van, hogy az asszonyok visszakívánkoznak a férfi szivekre. Ádámnak most egész máskép tetszett a világ. Évája őt, — ki egy nappal idő- j sebb volt — szakadatlanul kérdezte, mi ez, mi az? Az unalomnak és nyugalom-' nak vége volt, és közösen néztek szét a nagy világban, amely olyan uj, olyan szép volt. Napi foglalkozásuk igen kevésből állott, még ruházkodásukra sem forditottak sok időt. A róluk nevezett Ádám — illetve Éva — kosztüm volt egyedüli Öltözetük. Mikor egymást nézték, látták, hogy alistát (gyermek-, szem-, fülorvost) kivan. Nos, miként járazilyen ember ? Sok esetben nem kap más orvost. Megtörténik, hogy azt kérdi a látogatásra felkért orvos: ki a háziorvos ? és nem fogadja el a meghívást. Ez által, ha a beteg elhal — örökös nyugtalanságban hagyja a családot, mert az nyilván abban *a hiedelemben fog élni, hátha az a másik orvos talált volna ki valamit a beteg megmentésére. Vagy pedig a beteg, esetleg a családja szeretne hívni más orvost is, de nem meri megtenni, mert fél a házi, a kezelő orvos érzékenységétől. E gyakorlat határozottan ellenkezik az orvos nemes hivatásával és az egészségügy érdekeivel, de a kedveseinek életéért remegő ember elé is korlátokat von és szabadságában gátolja, a mikor egy ember életéről lehet szó. Nem értjük, hogy a házi orvoson kivül miért ne nézhetné meg a beteget más orvos is, miért ne lehessen joga a betegnek más orvost is magához hivatni, mert hiszen bármily magas fokra emelkedett is az orvosi tudomány, soha sem lealakjuk, termetük nem egyforma, mig Ádám formái erősebbek, szögletesek. Éváé gömbölyűk, puhák ; — de ez nem okozott nekik sok gondot, hiszen a kert almái sem voltak egyformák. A hatalmas, erőtől duzzadó ember így szólt Évának : — Megvédlek a vadaktól! Éva a nő kicsinyelve felelt ajánlatára: — Nem félek! . . A nap sütött, átmelegítette a földet és érlelte a gyümölcsöt. A virágok illatoztak, édes szaguk betöltötte a világot és a zefír elhordta szerelmes üzenetüket egy sziromról a másikra. A madarak énekeltek a fákon, a bánatos és boldog szerelem édes zenéje hatott el az első pár ember fülébe és ők ezt érzék nélkül látták és érzék nélkül hallgatták. Ott hevertek a bársonyos pázsiton, a melyben millió bogárka végezte napi munkáját; s Éva néha el eltűnt védelmező társa mellől ijedtséget és aggodalmat okozva annak. Csak hosszas keresés után talált reá a tó partján, melynek sima tükrében gyönyörködve nézegette magát, hosszú haját, hol igy, hol úgy igazgatva. Ha a nap forró sugarai elernyesztették idegeiket és tagjaik lomhák, lusták lettek, az asszony oda vonult be az ilhetetlen, hogy az egyik jobban felismerje a betegséget s megtalálja rá a gyógyszert, mint a másik. Az orvosnak nem szabad azt hinni, hogy a mikor a beteg megkívánja, azzal a házi orvosnak konkurrenciát csinál. Az orvosoknak tisztességes megélhetésüket nem a kartellben kell keresniök, jogos érdekeik védelmét, a mely mellett mindenkor szívesen síkra szállunk, egészen más irányban kell megtalálniuk. Szokás, gyakorlat, vagy csakugyan megegyezés folyománya-e az, hogy a hol háziorvos van, oda más orvos nem mehet, azt nem tudjuk. De azt hisszük, hogy a helybeli orvosi egyesület alapszabályai ilynemű intézkedést nem foglalnak magukban, ez egyesület pedig mindent elkövet, hogy orvosainak tekintélyét és jó hírnevét megőrizze, a közegészségügy érdekeit minden irányban megvédje és hogy az orvosi egyesület tagjai hivatásukat teljesítsék. Ezért említjük fel nyilványosan szavunkat, az egyesület szíves felvilágosítását kérve. z. latos hálószobába, egy sűrű bokorba magára teregette hosszú haját s elaludt. Ádám pedig a bokor előtt vigyázott élettársa álmára, a meddig őt is elnyomta a buzgóság. Ártatlanok és tudatlanok voltak . . . Mikor felébredtek a délutáni álomból, Éva mosolyogva mesélte el Ádámnak : — Mintha valaki átfogott volna karjával, és magához szoritott, . . . olyan jó volt. Te voltál Ádám?! . . — Nem ; én álmodat óvtam idekint, Éva elszomorodott. Tiszta nagy szemét köny homályosította el és csüggedten szólt: — Tehát álom volt csupán ?! . . és keserve olyan tartós volt, hogy mi sem birta kedvre deríteni. Estefelé egy nagy cseresznyefa alatt feküdtek. A pompás, érett gyümölcs az ágakat egészen a földre húzta le. Az esteli szellő fújdogált és édes melegével elbágyasztott mindent, a mi él.. A virágok, meg a füvek ernyedten hajtották le fejeiket, a madarak elhallgattak a fojtó levegőben, a melyben a szerelem uralkodott. A fán gyönyörű cseresznyeág piroslott, minden cseresznyeszem megannyi duzzadó asszonyajk, mely csókra vár; — ezt akarta Éva . . Ádám is utána hajolt ...