Esztergom és Vidéke, 1901

1901-11-24 / 94.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE. (94 szám.) de tanácsolni és jól tanácsolni már sokkal nehezebb. Minket nem vezet Önérdek, mi nem vagyunk elhízottak sem és szives örömmel nyitunk tért mindenkinek, a ki eszméit, terveit, tanácsait ez irányban óhajtja lapunkban közre adni és a ki nálunk jobbat ajánl, az eló'tt tisztelettel hajlunk meg-. Lapunk önzetlen barátait ezennel felhívjuk a nemes versenyre. Győzzön a jobb ! K. F. KÖZGAZDASÁG. X A magyar zab hibája. Ha kizárólag a magyar zab hibájáról óhajtanánk irni, ugy közleményüukkel rövidesen elkészülnénk, mert hiszen a magyar zabnak voltaképen nincs más hibája, mint az hogy nem valami jól fizet, vastag héjú, léhaszemű és könnyű. A magyar zab eme rossz tulajdonságainak felsorolásával tehát elmondottuk mindazt, a mit mondani lehet. Ha ennek dacára a tollat le nem tesszük s közleményünket tovább folytatjuk, tesszük ezt csakis azért, mert ismertetni akarjuk ama eljárást, a mellyel módunkban áll a magyar zab hibáitól megszabadulni. Általánosan ismert tény, hogy a zabtermeléssel a magyar gazda nem sokat törődik és épen ezen nemtörődésnek következménye a zab fent elősorolt hibáinak láncolata. A zabot a vetésforgóban a Iegutolósó helyre teszik, a trágyát vele meg nem ismertetik, a földet csak éppen hogy megkarcolják alája, vetőmagvának kiválasztására s előkészítésére pedig mi súlyt sem helyeznek. Ilyen körülmények között azután nem csoda, ha a zab vastaghéjú s léha szemű lesz s ha rosszul fizet. Ha a zabot jól előkészítik s istálló és műtrágyával megtrágyázott, tehát jó erőben levő földben termelnék, ha a vetőmag megválasztására több gondot fordítanánk, a zab úgy mennyiségileg mint minőségileg ép oly termést adna, mint más gabonaféle. Nincsen semmi szükség arra, hogy a magyar zabbal szemben a nyugoti zabvirágokat, sem a szélvihart, mert történetesen nyár volt. Nem is ábrándozott, mert más dolga akadt: a feleségét csókolgatta. Szép, fiatal, aranyszőke kis feleségét, kit csak pár hónap óta nevezhetett a magáénak. Pár hónap ! Neki csak pár pillanat; mert mig a búbánat esztendőkké nyújtja a pillanatokat is, a boldogság röpke szárnyain észrevétlenül surran tova az idő. Ott ültek boldogan egy kis bársony kereveten. Előttük kis asztalkán, melynek fekete ébenébe, antik mintázatú mozaik volt berakva, kis csészében fekete kávé. Ebből szürpöltek fölváltva egyegy hörpentést, jói ügyelve, hogy a csésze szélének azt a helyét vigye ajkához az egyik, melyet a másik érintett. Nem is igen beszéltek. Vagy ha beszéltek, nem szavakat ejtettek ki, csak tagolatlan hangokat, azokat a leírhatatlan, meg nem határozható hangokat, melyekben a rajongás, gyöngédség a kifejezhetetlen boldogság, a* megdicsőült önkivüilét édes szórakozottsága szokott kitörni. Nem is volt az beszéd, csak csókcsattanás. András a csésze után nyúlt. Hagyd meg nekem a cukor alját, — szólt enyelegve az asszony és aranyfürtös fejét a férj ölébe pihenteié. Ez kiürítette fenékig a mokka-csészét. Es aztán nézte, nézte az alját. — Nos ? — szól az asszony. — Nincs benne cukor, — szólt komikus zavarral a férj. féleségeknek adjunk előnyt, nincs annál is inkább, mert a nyugoti zabféleségek sokkal kényesebbek úgy a talajelökészités, mint az ápolás tekintetében. Ha gazdáink a magyar zabnak a vetésforgóban hasonló jó helyet adnának, mint a nyugoti zabnak, ha a vetőmag termelésére nagyobb gondot fordítanának, úgy néhány év alatt annyira megváltozna tulajdonságaiban, hogy a versenyt a legjobb nyugoti zabféleségekkel kiállaná, s ami fő, a magyar viszonyok bélyegét viselné magán. Nagyon természetes, hogy sok év mulasztását egyszerre helyrehozni nem lehet, hanem kitartó szorgalommal s körültekintéssel fényes eredményeket érhetnénk el. Nem győzzük eléggé ajánlani, hogy fordítson több gondot a gazda a zabtermelésre, mert csak igy fogjuk eltüntetni a magyar zab hibáit. Színészet. Esztergom, 1901. nov. 23. Csupán a pénteki napról adhatunk hirt, mert csütörtökön szünetje volt Tháliának, ma pedig a Katholikus Kör estélye miatt kénytelen pihenni. Hanem pénteken igazi munkában volt a deklamáló múzsa. Délután nevetségesen olcsó helyárak mellett diák előadást tartott, este meg az operetté gyérszövetű leplét vette trikója fölé. Haj, haj Thália! A nálunk való szereplésed igazán szeszélyes fogadtatásban részesül. A nyári deszka bódéban néha túlságosan hódolt neked az aranyifjúság és a fellelkesült nép. S most a teremben, hói nemsokára libegő frakkok és selyem víganók verik fel a graciána és egyéb újdonsült sületlenségek ütemeire a poit, bizony — hogy ismételjük múltkori megjegyzésünket — alig oszlatod el a közönyt. Okait nem kutatjuk, csak megjegyezzük, hogy érdeklődésünket megnyerned ép oly nehéz, mint az osztálysorsjátékon nyerni. Pedig Thália, mostani alakodban is megérdemled, hogy érdeklődjünk irántad. Az igaz, bogy legutóbbi megjelenésednél szerényebb a külsőd, de becses belső tulajdonókban nem szűkölködől. S ezek között legbecsesebb Bokody mester, a ki deákjainknak péntek délután megmutatta és bizony lelkükbe véste Harpagont, a fösvényt. Egy szelÖsszeborultak és együtt vizsgálgatták a millefleurs-sel díszített kis csészét. -Az asszony felkacagott s a csésze tányérkájára mutatott, mely az asztalkán volt. András odanézett. Rajta volt a három darab cukorka. — Cukor nélkül ittuk, — szólt fanyarul Összehúzva az ajakát, mintha csak most vette volna észre, hogy a kávé keserű. — Hát csoda ? Hiszen a mézes-hetékben vagyunk ? II. Az ajtón kopogtattak. — Ki az? — Én vagyok, a János, levele van a nagyságos urnák. — Tedd az asztalomra. — Feleletre várnak. — Add be. Az inas átnyujtá a levelet és eltávozott. András átvette és meg sem nézve a borítékot, feltörte. Alig vetett a levélbe egy pillantást, hirtelen ború szállta meg nyájas arcát. — Kitől van ? — kérdezé az asszony, a ki észrevette ezt a gyors változást. A férj hallgatott. Habozni látszott. Mintha nem lett volna tisztában magával, mit tegyen ? — Ah, nem szabad tudnom? — szólt a nő kissé élesen. A férj lesüté szemeit s halk hangon monda: — Tőle van , , . lemes iró, ha jól gondolom Komjáthy, azt mondta Moheréről, hogy tükör. Egyetlen szóval találóbban nem lehetne jellemezni a vígjáték Sakespearé-jét, bár el kell ismernünk, hogy ez a tükör a mi modern szemeinknek egy kissé domború tükör, vagyis olyan, a mely igazat mutat, de egy kissé eltorzítva. Nos a Bokody Harpagonja is ilyen tükör volt ; de ha igazán akarta vetíteni a Moliére felvételét, ilyennek is kellett lennie. Más keretben klasszikusnak is mondhatnók az interpretatióját, melyet bencés tanáraink közül igen sokan és az igazi művészet élvezésének felemelő hatása alatt néztek végig. A mi elismerést színész kaphat, azt meg is kapta, mert az egész termet betöltő diáksereg valóságos tapsorkánokat rögtönzött. Az estéli Kis alamuszi-ra, — bizony aránylag nem túlságosan népes, de — elite-publikum gyűlt egybe és kellemesen mulatott — a Heltai Nándor Tomján. Dombi kisasszony is tetszett. Vicomte-ja ruganyos izmú, fess és sneidig gyerek volt. Ugy-e hölgyeim ?! Hanem nem tünt fel Önöknek, hogy Mary a Görögrabszolgából kölcsönzött egy vágyaktól duzzadó betétet. No hát nézzük el neki, mert — Hevesi Gusztikára mondom — kisebb hiba ez, mintha Sárah e

gY-e

gy fél akkordot elnyel. Egyébiránt, ugy e, elég jól játszottak, csak zenéjük lenne jobb. A propos ! Hevesi Gusztika 1 No, a ki csodálkozik ezen a szentimentális kitörésen, az nézze meg őt a színpadon s akkor nem fog csodálkozni. A nőnemnek esetleg megengedem, hogy kivétel legyen. Alexandros. Esztergom, november 23. Heti krónika. Hej Budapesten könnyű ám Sorja a krónikásnak : Ha kobzára témát keres, Akár százat találhat. De Esztergomban mit lehet Egy héten Összeszedni ? Itt dúl az erkölcs és a rend — — Kitől ? — Az én ifjúkori bűnömtől — és átnyujtá a levelet. — A Lili ? — Igen. A nő bele sem tekintett a levélbe. — Mit akar ? — Zsarolni. — Ah ? — Azt irja, ha ötven forintot nem küldök neki, a legborzasztóbbra szánja el magát. — Mit fog tenni ? — Elárul neked mindent . . . Az asszony felkacagott. —• Tréfáljuk meg szegényt. — Hogyan ? — Adj ide ötven forintot. A férj csodálkozva nézett a ragyogó szép asszonyra. — Csak nem akarsz tán ? — Kérek ötven forintot. A férj tárcája után nyúlt és átadta az összeget. Az asszony odalépett az íróasztalhoz, elővette a saját névjegyét és a pénzzel együtt egy borítékba tette. Aztán csengetett és átadta a belépő inasnak. — Itt a válasz. III. A férj odaborult lábaihoz és csókokkal halmozta el kis kacsóját. — Látom, hogy csakugyan megbocsátottál. A nő diadalmasan tekintett reá! — Kárpótolnunk keli szegényt a mézes heteinkért. h 1 november 24 S szenzációja semmi. Gondoltam,, hogy tán Thália Papnőiről daloljak ? De e tárgyat átengedem Jog szerint a papoknak. Tán jó lesz a petíció, E kedvelt társas játék, Melynek sikeriért bizony Én jót csöppet sem állnék ? De csitt, ez már politika — Kontra és pro tilalmas — Jöjj hát oroszlány, tigris és Te holt fekete farkas. Ti mindig aktuálisak S érdekesek maradtok . . . Hogy érzitek magatokat ? Megyénkben hogy mulattok ? Mily sok hálával tartozunk — Jó bestiák — mi néktek : Ti lődöztétek fel bizony Európának megyénket. Jutalmul oh mit adhatunk, Tetszik e az ajánlat ? Beválasztunk érdemtekért Majd dísz-városatyáknak. * Lantos. — Gyász. Estéli István, másod éves tanítójelölt hosszas betegeskedés után folyó hó 20-án elhunyt. Temetése 21-én délután 3 órakor volt, melyen az intézet tanári kara teljes számmal részt vett. A koporsót volt tanulótársai vitték a temetőbe, sírjára osztálytársai koszorút helyeztek. — Változás. Muzsla községben az eltávozott Gasparek István segédjegyző helyett Szlatényi Béla oki. jegyző alkalmaztatott. — Kinevezések. Horváth Béla vármegyénk főispánja dr. Hutt Árpád ügyvé« det tiszteletbeli árvaszéki ülnökké, dr. Kabina Sándor ügyvédet tb. ügyészszé és Paikovics László joggyakornokot tb. szolgabiróvá nevezte ki. — A helyőrségből. Szluka Ferdinánd vezérőrnagy dandárparancsnok pénteken és szombaton vizsgálta meg a 26. gyalogezred itteni zászlóaljának kiképzett póttartalékosait és tényleges legénységét. A tisztikar a vendég tiszteletére pénteken este barátságos összejövetelt tartott. — Az esztergomi orvosi és gyógyszerész egyesület 20-án havi Összejövetelt tartott, melyen a választmány megalakult. Elnök lett: dr. Áldori Mór. Alelnök : Zsiga Zsigmond gyógyszerész. Titkár: dr. Horacsek Gyula. Pénztárnok : Kerschbaummayer Károly gyógyszerész. Választm, tagokká lettek: dr. Berényi Gyula, dr, Gedeon Kálmán és dr. Gönczy Bé|a orvosok. — Erzsébet gyász, A süttői rk. népiskolában 19-éu tartatott meg Erzsébet királynénk emlékezetére a gyász ünnepély. Reggel 9 órakor a plébánia templomban requiemet tartott a plébános, melyen jelen voltak az összes iskolai növendékek és szép számmal az ájtatos hivek. Majd az iskolában ének és szavalványok után Kicsindi Kálmán tanitó rövid szép alkalmi beszédet tartott — végül a helybeli plébános rövid hazafias buzditást intézett az iskolás gyermekekhez, hogy emlékezzenek meg a mai napon imáikban szeretett királynénkról és véssék szivükbe Isten, király és a haza iránti kötelességeiket. Az ünnepély a Hymnussal végződött. — Helyreigazítás. Zeke József ur fölkért bennünket a következő sorok közlésére :»Az »E. és V. nov. 14-iki számában »A munkások rokkant- és nyugdij-ügyec c. cikkben két oly kitétel foglaltatik, melyeket kötelességemnek tartok helyhelyreigazitani. E cikk szerint a nyugdij-egylet három év előtt alakult városunkban. Éz tévedés, mert öt év előtt alakult. Másodszor az olvasaható, hogy az én kezdeményezésemre alakult meg. Kije-