Esztergom és Vidéke, 1901

1901-10-24 / 85.szám

megíürödjön a felépülés édes reményében. Oh a liget, az erdő, a fák lombjainak susogása, a csermely csergedezése, a madárdal csattogása nemcsak költői kedélyhangulatra ébreszt, hanem megerősíti bennünk az életösztönt, mely a meggyógyulásnak egyik alapfeltétele. Igen, át kell varázsolnunk a szenvedők otthonának ama környékét és pedig ha másként nem, mesterséges uton. Ugy mint az a földes úr, ki édes anyjának drága otthont építtetve erdőt varázsolt kastélya körül. Ne mondják, az nem lehet. Elsőbben gondolkozni kell fölötte és akkor azután ahhoz értő embereket kell tanácskozásunk körébe hivni, kik megtanítanak arra mégis, miként egy rövid tél alatt erőteljesebb fákkal benépesíteni a telepet. Uraim, ha tőlem függne, minden egyes kórházat lombok közé helyeznék, mert még a puszta gallynak szél által támasztott zörrenése is haj ! be kedvesebb, mint a sivár környék, a pusztaság, a kietlenség. Megtenni mindent, hogy e sorok ne pusztában elhangzott szavak legyenek. Vegye mindenki úgy szivére a szenvedők eme tanyáját mint az a főpap, ki adományával lehetővé tette, hogy Esztergom városának lehetőleg a modern követelményeknek megfelelő közkórháza legyen. És ha elhelyezésre nézve itt is úgy tévedtünk mint a laktanyánál, vigasztaljon bennünket némileg az a tudat, hogy a kórház környékét idővei mindaddig fejleszthetjük, mig erdőben csicsergő madarak között nem találja magát. mondhatom : alig ismertem meg Blankát! Az a gyönyörű teremtés mivé lett! A rózsás arc elhervadt, a ragyogó szemek fénye kialudt, a picziny ajkak pírja elhalaványodott . . . Láttam szomorúságát, képzeltem az okot, de ő mosolyra erőlteté ajkait s kibeszélte magát. . . . Szép tavaszi nap volt. Ablakomon át néztem a természet ébredését s gyönyörködtem a zöld fák, bokrok virágaiban , . . Merengésemből léptek zavartak fel. A postás jött, levelet hozott. Képzelheti, kedves Margit, mennyire megvoltam lépetve midőn a felbontva a levelet Miklós aláírását láttam. Kért, hogy legyek vőfélye esküvőjén, mely két hét múlva lesz Havassy Lilla kisasszonyai, a szegény Blanka >jó« barátnőjével. Majd kiesett kezembdl a papir, annyira hatott reám e lesújtó hir. Mert szerettem Blankát, oly jószívű leány volt és mert tudtam, hogy ő oly mély és igaz érzelemmel viseltetik Miklós iránt. Természetesen nem fogadtam el e szomorú tisztet, hanem visszautasítottam, elfoglaltságomat hozva fel okul. A vőlegény elég gyöngédtelen volt Blankát ís meghívni lakodalmára. Gondolhatja, Margit, mily hatással volt ez a szegény leányra ! Tönkre volt téve, kioltva a remény utolsó szikrája is. A csalódás kegyetlenül széttépte a varázsfátyolt, melyet ábrándjaiból szőtt s mély, fájdalmas sebet ütött szivén, me^y nem gyógyul be, melyre nincs balzsam, nincs gyógyító ír más, mint a — halál. A ki e naptól fogva látta Blankát, az szivből megszánta a szerencsétlen leányt. (Vég köv.) Lombokat tehát a kórház környékének és e lombok ágaiból koszorút annak a bizottságnak, ki e szerény sorokat magáévá teszi, hogy buzgó munkásságának eredményeként édes tudatával bírjon a szenvedő emberek hálájának, másrészről pedig ugyanazon intéző körök megvalósuláshoz vezessék azon országos jellegű ismerhetlen haszonnal járó eszmét. Kórházat minden járásnak. Ver us, Reminiscentiák a dorghi pótválasztásról. Esztergom, 1901. okt. 18. Lapunk vasárnapi számában közöltük, hogy Istvánfy Elemér vezetése alatt egy öttagú küldöttség tisztelgett Kossuth Ferencznél, mint a függetlenségi és 48 as Kossuth-párt vezéremberénél, a kihez is azon kérdéssel járultak, mittevő legyen a kisebbségben maradt Szemerepárt a pótválasztásnál és hogy támogassa-e a szabadelvűpártot, avagy annak hivei maradjanak-e távol a szavazástól. Kossuth Ferenc akkor a nála járt küldöttségnek kijelentette, hogy a Szernerepárt hivei legjobban teszik, ha neutrálisak maradnak, különösen azért, mivel tudomása van arról, hogy a Szacellárypárt több emberét Perczelre szavaztatta le csupán azért, hogy a pótválasztásnál ezzel a gyengébb ellenféllel kerüljön szembe, miáltal a Szeraere-pártot teljesen kibuktatta. Ha tehát önmaga kereste az ellenfelet, küzdjön is meg vele a saját erejéből és ne szoruljon rá az általa taktikával kibuktatott Szemere-pártra, de még azért is, mert az áttértek rendszerint annál a pártnál meg is maradnak, amelyet akkor elveik fentartása mellett egy roszszabbal szemben segítettek. % E közlemény megjelenése után a párkányi függetlenségi párt előtt megjelent Hentaller Lajos Kossuth-párti képviselő és Seres László az <Egyetértés« segédszerkesztője és kinyilatkoztatták, hogy a küldöttség által tolmácsoltakat Kossuth nem mondotta, hanem igenis Kossuthnak is és az egységes pártnak is az a határozott óhaja, hogy a doroghí-kerület függetlenségi választói minden körülmények között Szacelláryt támogassák. Erre a kije'entésre Istvánfy Elemér a következő levelet intézte pártvezéréhez : Mélyen tisztelt Nagyságos Uram ! Mint talán emlékezni méltóztatik e hó 11-én Nagyságodnál a dorogi kerület függetlenségi pártjának egy küldöttsége tette tiszteletét, hogy nagybecsű tanácsát és útbaigazítását kérje ki a küszöbön lévő pótválasztást illetőleg. Emlékezni fog Nagyságod, hogy Pichler képviselő úr jelenlétében öt tagú küldöttségünk előtt azon tiszteletteljes kérdésünkre, hogy függetlenségi érzelmű elvtársaink a kormánypárt és néppárt között leendő pótválasztás alkalmával, melyik jelöltre szavazzanak, Nagyságod azt a választ adta,' hogy feltétlenül passivak maradjunk, azaz egyik jelöltre se adjuk le szavazatunkat, még azon esetre sem, ha a néppárt ez által győzelemre is jutna. Erősen emlékünkbe véstük Nagyságod e kijelentését s haza érkezve tudtul adtuk párthiveinknek. A kormánypárt azonban erősen agi tál s mi sem természetesebb, hogy de nunciálni akarja ezen üzenetet s hogy a látszatot elérje, minden lehetőt megtesz, be akarván a kerületben bizonyi tani, hogy a függetlenségi párt a kor mánypárttal egyesült a néppárt legyő zésére. Sőt mi történt! Szacelláry meghívására vasárnap a kerületben megjelent Henttaler Lajos, Seres László és Szűcs Patri, kik a kormánypárt mellett beszédeket mondottak és azt hangoztattak — mint a mellékelt lapból látni méltóztatik, — hogy Nagyságodnak az a kívánsága és azt hirdeti mindenütt, hogy a függetlenségi pártnak a kormánypártot minden erőből támogatni kell a néppárttal szemben. Miután Nagyságod előttünk igy egy szóval sem nyilatkozott, ezen állítások nem is felelhetnek meg a valóságnak, sőt Nagyságod jóváhagását sem nyerhetik el, annál is inkább, mert itt a függetlenségiek között a vasárnapi szereplés éppen nem ért el kedvező hatást. Most a kormánypártiak minket avval vádolnak, hogy tudva és akarva Nagyságod tanácsát elferdítve és meghamisítva közöltük. Nemcsak politikai, de egyént tisztességünk is meglévén támadva, azon kérelemmel járulunk Nagyságodhoz, kegyeskedjk bennünket ezen lovagiatlan vád alul egy hozzánk intézett levélben, vagy egy napilapban leendő közzététel utján tisztázni és annak idején tett nagybecsű kijelentését Írásban megerősíteni. Miután magunk tisztázására más módunk nincsen, szabadjon reménylenünk, hogy Nagyságod, kérésünknek sürgősen eleget fog tenni. Nagyságodnak kiváló tisztelettel alázatos szolgái: A doroghi kerület függetlenségi pártjának küldöttsége nevében : Istvánffy Elemér. Kossuth Ferenc erre az alábbiakban válaszolt, melyből fényesen kiviláglik, hogy a küldöttség által a választók előtt tolmácsoltak az igaziak, mig az egyéb kinyilatkoztatások csupán kortesfogásoknak bizonyultak : Igen tisztelt Uraim ! Megkeresésükre válaszul tudatom önökkel, hogy a párt központi vezetősége soha sem buzdítja, a vidéki pártokat arra, hogy egy más párthoz tartozó jelöltre szavazzanak; az egyes szava-! zók természetesen tehetnek, amit akarnak, pártunk központjának nincs hatal-1 mában az, hogy őket, polgári jogaik gyakorlatában korlátozza, de ezt tenni nem is akarja. Annyi bizonyos, hogy a nép párt távolabb áll tőlünk, mint a kormánypárt, mert ez is a 67 es alapon áll és e mellett gátat emel a korszerű haladás ellen, melynek a mi pártunk volt eddig és lesz mindig első zászló tartója. A mi engem illet, én mint pártmik ez idő szerinti vezére, nem foglalok és nem foglalhatok állást semmi más párthoz tartozó jelölt mellett. tisztelő honfitársuk Kossuth Ferenc. Hanem Magyarország! Ez már egészen más. Csak a választásokról el ne késett volna, amelyek hir szerint egészen Arizóna mintájára folytak ie. Kő, csendŐrszurony, katonaság, kés, vérengzés, — oh milyen otthonos, ösmerős világ ez. Szegény bestia. Alighogy pár napja megjelent, máris néhány száz birkát, vagy húsz ökröt és kürülbelül tiz gyereket fogott rá a hir, amiknek ha csak fele is igaz lenne, már rég heveny gyomorhurutban kellene szenvednie. Ujabban, azaz legújabban Kicsind és Garam-Kövesd tájékán adott magáról életjelt, természetes tehát, hogy három század katonaság Párkány község háztetőin lesi. Talán, mert hogy itt jelentkezett először és »on revient toujour a son premiere amour ?« Ha egy dobost, vagy kürtöst meg talál vacsorázni, lehet, hogy az egész garnizon is mozgósítva lesz ellene. Addig érje be három századdal és a vicinális Nimródokkal. Igaz, hogy a Nimródoknak is be kell egyelőre érniök Qgy-egy rekompenzációs nyúllal. De hát talán mégis jobb ma egy lelőtt nyúl, mint holnap egy eleven tigris, amely vizavínak kissé kellemetlen lehet. Szomorú kilátások a párkányi vásárra ! Pedig már előre örültem a vasárnapnak és Így aligha lesz valami belőle, ha csak — Esztergomban nem tartják meg kivételesen. Hisz a tigris vagyoni állapota nem engedi meg, hogy ide jöjjön, nem birna visszafelé hídpénzt fizetni. (Ezt a viccet kölömben a férjemtől hallottam; az ő lelke rajta.) Itt pedig, a milyen finom szaglása van, nem sokáig birná kitartani a sok födetlen csatorna miatt. Aztán a kis Duna illata ! Nem, itt igazán nincs veszedelem. Ezek az illatok egy egész menazsériát is el bírnának riasztani, a mint milliárd bacillusaikkal fe!éjok lengedeznének a zefír szárnyain. Ugy e poétikus mondás volt ez ? No leközelebb megírom a tigris elégiáját. Addig is üdvözli a maga őszinte barátnője Mariska. Kedves Munkácsy ! Hogy van ? No ne kívánkozzék ki; ilyen időjárás mellett még betegnek lenni is jobb, mint kint járni. Igazán sajnálom azt a szegény fenevadat, amelynek személyazonosságát még nem sikerült eddig megállapítani. Hogy nem tudott inkább a szezonban megszabadulni az égő menazsériából, vagy a berlini expressből, mert ujabban az hírlik, hogy onnan szökött ki, mikor Konstantinápolyból a hires Thiergarten felé utazott. Ha ez igaz, csak hízelgő leheé megyénkre, hogy éppen a Párkány-Nánai állomás tetszett meg neki a sok között. Azon pedig, hogy nem volt kedve Berlinbe utazni, egy csöppet sem csodálkozom. A ki a ke'ethez van szokva, annak Berlin igen rideg, unalmas hely, csupa civilizáció és császári pohárköszöntők, szónoklatok. Eh, ezt még egy jóravaló <?.gris se bírja meg. Felkérjük olvasóinkat, hogy a szerkesztőt illető minden ügyben és kérdésben, — szerkesztőnk betegségének tartama alatt — dr. PROKOPP GYULA (Sissay-köz. 48$. sz.) úrhoz fordulni szíveskedjenek. — Szemé.yí hir. Mint értesülünk, Vim mer Imre abbáziai tartózkodásáról jövő héten vissza fog érkezni, hogy újból hitalának éljen. — Elmaradt kihallgatás. Horváth Béla főispán szokásos keddi fogadónapját nem tartotta meg s igy a kihallgatás elmaradt. A főispán jelenleg birtokán üdül, hogy a mult hetek izgalmait kipihenje. — Hazaérkezés. Haán Rező vármegyei tb. főjegyző családja, mely az egész nyáron át késő őszig únyi birtokán tartóz kodott, napokban hazaérkezett. — A Jó pásztor kápolna felszentelése november hó i-én fog végbemenni. A felszentelést Boltizár József püspök, ált. érseki helynök fogja végezni. — Adakozás. Simor Teréz a budapesti lazaristák templomának épitési költségeire 200 koronát ajándékozott. — A községi pótadók reformja. Köztudomású, hogy a pénzügyminisztérium a községi pótadók országos reformját tervezi a pénzügyigazgatóságok révén. Az adatgyűjtést már meg is kezdették és a budapestvidéki pénzügyigazgatóság kiküldöttje Dombay Lajos helyetles pénzügyi igazgató már városunkba érkezett az itteni munkálatok eszközlésére.