Esztergom és Vidéke, 1901

1901-10-17 / 83.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. msa

aammmmmmmwmnmmmmummmmwmummummmmmmmmmmmmmmwmmmm Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. szerkesztőség és kiadóhivatal: ÉLŐFIZETÉSI ARAK I = FELELŐS SZERKESZTŐ „„„^„ny víiuiu (boYa a kéilratolt, alöűzetések, nyiltterek és hirdetések kflldendők UtS- - K; Z £ = ÉS KIAÜÓ: Széchenyi-tér, 3

3

o. szán,. Negyed éYre — — — 3 kor. — fii. Egyes szára ára: 14 fii. Ké

*l*atot nem adnak vUaza. Főispáni elismerés. Esztergom, október 14. Az a fulmináns főispáni leirat, melyet főispánunk augusztus hó elején a város fejéhez intézett, a városi adminisztrációban egészséges fordulatot teremtett. Megemlékeztünk erről a leiratról annak idején s kellőleg ismertettük a már szálló igévé vált nyéki levelet és sok várakozást fűztünk hozzája. A főispáni irat egy polgármesteri végzéssel) ellátva minden városi tisztviselőnek kiadatott, kezdve a legkisebbtől legnagyobbig. Hát ki kell jelentenünk, hogy a városi tisztviselőknek méltón kellett pirulniok afelett, hogy ezt az ukázt magukra idézték. Ha nem ismernők azt a végtelen közönyt és indolenciát, amely az egész városi adminisztrációt uralja, talán kissé különösnek tartottuk volna ezt az irott! ordrét, amely quasi iskolává degradálja a városházat, ha azok az állapotok nem igazolták volna a leirat helyénvalóságát. Igy csak mint a város polgárainak sajnálkoznunk kellett és szégyenkeznünk, hogy a főhatalom iskolakényszert szorít a tisztviselőkre. De igy kellett lenni Ha a tisztviselőkben hiányzik hivatásuk öntudata, kik nem akarják tudni, hogy miért állította őket a közbizalom a város élére és akiknek a hivatali fizetés csak zsebpénz, azok méltán érdemlik ezt a megszégyenítést, ezt az iskolákba való bánásmódot. Mert ennek a szomorú viszonyok között tengődő városnak önérzetes, szorgalmas, odaadó és pontos tisztviselőkre van szüksége, nem olyanokra, akik csak a címért viselik a hivatalt, meg hogy zsebpénzre tegyenek szert. Akiknek azonban nincs bátorságuk, hogy akkor, midőn szemtől-szembe elébük tárják tehetetlenlenségüket és erélytelenségüket, nincs bátorságuk önérzettel lemondani arról a zsebpénzről, amelyre — ha már zsebpénz — létfentartási okokból ugy sincs szükségök, nem tudnak lemondani, de lelkiismeretlenül felszedik a hó elején a sallariumot, anélkül, hogy annak kiérdemlésére számbavehető működést felmutatni képesek volnának. Sok szó esett ezekről a dolgokból csak a legutóbbi két közgyülé| sen is. Az ellenőrző bizottság nagytekintélyű elnöke, igen megszívlelendő dolgokat mondott oda illeté; keséknek, amint azokból a közgyü. lési referádáinkban beszámoltunk. 'A Bottyán-palota tanácskozó termé,ben ritkán hallott erélyes szavakkal , bírálta meg egyik-másik tisztviselő ^ hivatali funkcióját, de nekünk úgy ^tetszik, hogy nem lépte volna {

túl a mértéket, ha a jogos bírálatot a kíméletlenségig vitte volna . is. Mert sajnosán kellett közvetle-1 nül tapasztalnunk a hatást, amelyet • áz illetőkre gyakoroltak kemény | szavai: mosolyogtak felette, mint a hatalmas Jupiter felett a gyáva epigonok, kik annak villámai elől ürgelyukakban vonultak meg. | Az ellenőrző bizottság szigorú erélyű elnökével szemben azonban mégis meg kell koczkáztatnunk azon kijelentést, hogy a város adÍz .Esztepoom ás lle' tárcája. IJxor Mea. Most álmodom. Hiába szóltok hozzám, Én meg nem értem a ti hangotok . . . Lelkemben egy édes hang cseng szünetlen, Előttem egy szelid szempár ragyog. Ösmeritek Harold király regéjét, Ki lent a tenger mélyiben lakik 1 Csodaszép nimfa tartja átölelve, S ajkára nyomja égő ajkait. — Igy érzem én magam — s csak néha' [néha Hallok egy távoli jajszót, mikor Az új kor démona egy szent, egy régi Intézményt, eszmét eltipor. Vérem jorrongni kezd . . . karom kigyújtom . . . De ah, két kar szelíden átölel, Egy csókot érzek s homlokom redőit Gyengéd, rózsás kis újj simítja el. Es addig sugdos a fülembe édes, Vigasztaló, bohókás szavakat, Mig lassan, lassan az egész világot Felejtem az ő csókjai alatt. Mezarthim. A túriról. Irta; VIKI. A második futam ért épen véget. A két koronás és hatvan filléres helyek közönsége nagy részben a pénztáraknál tolongott. Favorit ló jött be elsőnek. Sokan vannak a nyerők. Nem is lesz nagyobb fizetség, legfeljebb ha egy gyönge dupla. Soknak még ez is jól esik, mert ha »kÖnyvesc, akkor biztosan veszít, ha pedig tisztán a szerencsére játszik, akkor — legtöbbször veszít, j Legalább veszett fejszének a nyele! • . . A tiz koronás helyen is szokatlanul' sokan vannak ma. Igaz, hogy ennek csak a fele »fizetf, mert jó részben tiszteletjegyesek, — (a hivatalnok népség mind az) — de feltűnően nagy számmal van ma képviselve a hölgyvilág. A mázsálóból épen most vezetik ki a lovakat. Egyik nemesebb, szebb állat, mint a másik. Piciny, formás patáikkai idegesen kaparják az erősen zöld pázsitot, fogaikkal pedig türelmetlenül harapdálják a vékony acél zablát, miközben hosszú, vékony foszlányokban szakadozik alá formás, száraz fejükről a fehér hab. Legtöbb nézője van a mai nap favorizált hírességének Dezsér Jancsi százados Mine d'orjának. Fekete, mint a sötét éjszaka. — Csak a homlokán van egy fehér csillag. A nemes állat mintha tudná, hogy minden szem őt nézi, minden ajk őt di 1 cséri. Néha meg-meghorkan, amint egyikmásik bátrabb sport lady megveregeti karcsú, de mégis erős, merészen iveit nyakát. Vékony, száraz lábait ki-kivágja! és ugyancsak erősen kell tartania a két istállófiúnak, hogy a trainer ezalatt a! hevedert összehúzhassa és reá tehesse a pehelykönnyű sárga szattyán-bőr nyerget. I Három éles csengetyű hang süvít keresztül az őszi, kissé borongós levegőn, , amire egymásután jönnek elő az öltöző- j bői a szines selyem dresszekbe öltözött \ úrlovasok. Nagyobbára alacsony, vékony, 1 szikár emberek, akik alig látszanak ki az őket körülvevő club-tagok közül. Legutolsónak jött ki Dezsér Jancsi százados. Fekete selyem a dressze, csak a mellén van egy hófehér csillag. Harsány éljenzés fogadja, amire gyenge mosoly fut keresztül, merészen szép, de kissé halavány arcán. Ismerősei mindnyájan szivből kivannak sikert az >utolsó lovaglást-hoz. Mert ez lesz az utolsó ! A mai nappal végleg letűnik a fehér csillagos fekete dressz a sok dicsőséget termő verseny-pályáról. Igy akarja a gazdag Donáti (ezelőtt Dürnkopf) család, amelynek egyetlen nem annyira szép, mint nagyon gazdag leányát csak néhány hónap előtt vezette oltárhoz az ezred legdélcegebb, legszebb századosa, Dezsér Jancsi. A kényszerűség vitte erre az elhatározásra. A régi, hires Dezsér címerről egészen lekopott már az arany. Meg kellett aranyozni újból, hogy vége minisztrációjában észrevehető javulás tapasztalható a nyéki levél dátuma óta. Ez a javulás nem jelent ugyan most még materiális eredményt, de a múlttal szemben mégis figyelemre méltó. Csak annyiban sajnos, hogy ezt a nyéki levél után kell konstatálnunk s nem előbb az uj régime kezdete óta. Mert, ha jól emlékezünk, már akkor bizonyos vérmes reményeket fűztek a megváltozott kormányzathoz egyes galamblelkületű város atyák, de hát a remény csak remény maradt, mig az a bizonyos főispáni irás meg nem érkezett. Igy is jól van. Mindegy csak haladjunk, ha ösztökével kell is előbbre menni. Ámbár kissé banálisnak kell tartanunk azt a hasonlatot, amely közelebb a város administrációját illetőleg az eb és a nyúlra vonatkoztatva a Bottyán-palota emeleti I folyosóján elhangzott. | Hogy a haladás komoly és szemmellátható, talán mi sem dokumentálja kétségbevonhatatlanabbul, mint \ a főispánunknak a mai scontralis legyen a hitelezők zaklatásának. Megtette, pedig becsületes volt. Nagyon becsületes. Igazi gentri vér. ! Nem szerette a feleségét. Pedig az rajongott érte. Imádta, mint egy félistent! | Legutolsónak maradt a sok gratuláns közül egyetlen, testi-lelki barátja Torocz\ kay Pista főhadnagy. Amikor kezet fogj tak mindkettőnek könnyes lett a szeme. ! Jó hogy senki sem látta. — Mind a kettő tudta, hogy mit gondol a másik. I — Ne ülj nyeregbe ma, Jancsi, — kérte őt Toroczkay. | — Nem tehetem Pista. Ennek meg kell lenni! — Megmásíthatatlan a szándékod ? ! — Az. Isten veled, egyetlen barátom. Ha valami bajom történnék, add át ezt a levelet a feleségemnek. Megteszed ? — Meg. — Isten veled ! Szegény, szegény Jancsi . . . A főhadnagy egy percre elfeledte, hogy katona, a fénylő, aranyzsinóros atillán két nehéz könnycsepp gurult alá. A kemény katona ezekben a nehéz percekben gyermek lett újra . . . Künn ezalatt lázas izgatottsággal hullámzott a tömeg. Szakadatlanul klatytyogott a totalizatőr gépje, de alig ütött más számot a gép fogantyúja, mint a hetest, a Mine d'or számát. Minden más ' ló, pedig voltak első klasszisú hires lovak is köztük, csak outsider volt ma. Lassan megtelt a nézőtér emelvénye egészen. Mindenki látni akarta ezt az utolsó, hires győzelmet, a start*tól kezdve a finis ch ig. az egyedüli elismert kellemes izü természetes hashajtószer. FERENC JÓZSEF keserűvíz