Esztergom és Vidéke, 1901

1901-09-26 / 77.szám

Figyelmébe ajánljuk a városi ha­tóságnak, a közkórház lelkes párt­fogóinak ezt az eszmét. Járuljanak mielőbb ily irányú kérelemmel az egyházfejedelemhez. Nem fog nem-et mondani, különösen, hogy e kór­házról van szó. Nem is kerül semmi áldozatába, nem kérünk ismét talentumot • meg van egy névaláírással. S a jelenlegi rendszeren úgyis akarnak változ­tatni az új kórházorvos kinevezése előtt. Car. Frey Ferenc programmbeszéde. Esztergom, szeptember 23. >Ez világos és nyilt beszéd* — mondotta képviselőjelöltünk vasár­napi beszámolójában — »amely ki­zárja, a részben tájékozatlanságból, részben célzatosságból való kétel­kedést pártállását illetőleg. Sajnáljuk, nem Írhatjuk egészen alá, még pedigépen a néppártra vo­natkozó része miatt. Hogy a politikai illendőség követeli meg az ellenpár­tokkai az udvariasságot, hogy politikai téren is, mint az üzleti világban, a tisztességes versenyző nem ócsá­rolja konkurrense személyét s por­tékáját! ..Ideális ez az elv, de ré­gibb öt évesnél. Hát miért nem gyakorolta ezt a politikai courto­isiet öt esztendővel ezelőtt Frey Ferenc a szabadelvű párttal szem­ben ? Azokkal, akiket most —- be­széde szerint — szintén nem bán­tott, mert múltkor ellene szavaztak ? Egész indokolása ezzel agyon van nyomva. Szerencsétlenül s hangjában rossz hatással volt megválasztva ez a kimagyarázás, de most hagyjuk. Tény ugyanis, hogy a beszéd­ben — nem szabad belekapaszkodni egyes tágabb értelmű szavakba — Frey Ferenc képviselőjelöltünk ha­tározottsággal és nyíltan enunciálta szabadelvűségét. bán, ulema és mufti, imám és emir együtt szorong a hosszú kaftános zsidóval, he­gyes süvegű tatárral. Bő, török bugyogó és nyakig gombolós cifra török kaftán mellett, fekete szalon kabát. Hadzsi jel­vény mellett a kitüntetések sok érme. Feszes, angol turista előtódul mindünnen. Izgatott kíváncsiság szállja meg az em­bereket. A tarka ruhás kondor fürtű négernők és a fehér európaiak jói megnézik, le is nézik egymást, leszólják. Tudott do­log, hogy azok nem rég mentek fel, a kik másokat lenéznek. A dúsgazdagok cifra feredsés hárem­hölgyei, tündöklő szép asszonyok, Higa­nyokon függő, olykor selyemfüggönyös üveghintókban nemcsak a hátulsó, de a* tágas szembe ülésen is kényelmesked­nek. Máskor, a nyitott hintó födele is leeresztve. Levegőben úszik a könnyű ruhák csipkedísze, hullámos könnyű le­pel. Egynémelyik hölgy, elömlött már, a hebroni rózsa is kinyílt teljesen, de a török ízlés szerint, az a szép, leányban, asszonyban nem válogatja a darázsde­rekat. A kényelmes landaaerok kipárná­zott ülésén ügyesen tudnak dőlni, hogy kecses legyen helyzetük. Pehelyszerüen rezgő a fátyoluk. A császári háremből, a legkedvesebbek közül, a szultán szű­kebb köréhez tartozók közül van a nyi­tott hintóban néhány merengő pillantású. Több, a hintó becsapott üvegajtaja mö­Ezt tudomásul vesszük, ahogy óhajtottuk az ily kijelentést, amely a fúzió óta meg nem történt, a je­löltnek pedig fel kell tárni egészen a lelkét választói előtt, ahogy Frey ellenfele 1896-ban, oly meggyőzően, oly nyilt homlokkal tette. A mostani beszéd, szinte fo­gadalomszerü jelleggel bir s min­den szava köt. S ha elérke­zik a tettek ideje, kétségtelen, hogy ott képviselőnk e szavakért ép oly erővel, lelkesedéssel fog helytállani, amily erős s önérzetes enunciációja volt- jól tudva, hogy akkor nem lehet­séges az igazi szabadelvűpártinak aféle okos körültekintéssel saját politikai regisztereit igazgatni. E reményben azokból a szabadelvű­pártiakból, akik akkor is a párthoz tartoztak, amikor Frey Ferenc messze állott tőlük, e választásnál még sem lépnek akcióba s bár kie­légítve nincsenek, a zsarátnokot tovább nem lobbantják, amint eddig is a népben zúgolódók csendesitői voltak. A beszédről tudósításunk itt kö­vetkezik : A Széchenyi-téren. Aki az öt év előtt tartott képviselő­választásnak élénk szemlélője, figyelője volt, nem titkolhatta el csodálkozását a vasárnapi beszámoló és programmbe­széd alkalmából. A tenger sokaságot mintha a föld nyelte volna el; a ke­sergő » nemzet* kivonult inkább a sző­lőhegyekbe s ott ábrándozott az elmúlt évek folyadékos emlékein, ott kesergett a napfényre nem hozott söröshordók él­vezhetlensége fölött. Az úri nép, a keres­kedő és iparososztály s a higgadtabb földművesek azomban megjelentek szép számban ugy, hogy a térnek városház­felőli része eléggé megtelt. Pont fél 11 kor indult el a hosszú ko­csisor a jelöltért, a bennülök száma meg­haladta a 80-at. Marosi József városi képviselő volt a küldöttség szónoka. Lel­kes, szeretetteljes hangon tolmácsolta a választók érzelmeit s felkérte a jelöltet a beszámoló és programmbeszéd elmon­dására. Meghatva válaszolt erre Frey gött. Előkelőség kötelez ... A Jildisz­kjöszk parkjából jönnek, a dsámi udva­rára törekszenek. Szingazdag kép. Szín­dús öltözetek. A Kaukázus élő virágai, a női szép­ség leghíresebb földéről való georgiaíak között akad perzsiai vörösrózsa, a barna árnyéklatú arcok között pikáns ajkú, tejíehérségű francia dáma is, a szajna­parti fővárosból: Parisból. Az életöröm derűje mosolyog az arcukon. Fénytől sugárzik ez a pompa, általános figyel­met kelt a megjelenésük, mert a nő szépség legtökéletesebb mintaképét tes­tesitik meg. Mondanom sem kell, hogy az ázsiai szépségek, európai fogalmak szerint is nagyon szépek. Vénusz meg­irigyelhetné egynémelyiknek a habtestét. Nyomukban árny kél, közelünkben van­nak a csúnya eunuchok, — köztük Kyszlar-agszi, a főerényőr, leányok fő­nöke, állami nagyméltóság — a kik foly­tonos éberléttel őrködnek a nők ezerféle fogásával biró, kicicomázott fölékszere­zett, gyakran kokett asszonyokra, kár ne essék a szivükben, mikor a keleti tetszelgés ezer nemével iparkodnak a szépségükkel hatni. (Vége köv.) Ferenc s a küldöttség mindegyikével ke­zet fogott, majd elhelyezkedtek a kocsik­ban, melyek a Kis-piac felől jövet, a járókelők éljenzése mellett a Széchenyi­téren megállapodtak. A második kocsiban ült Frey Ferenc, jobbján diszmagyarban Tátus János tar­totta azt a — szép — selyem zászlót, melyet Horánszky Nándor küldött: az ő elvhű barátjának. A városház kapujától jobbra volt fel­állítva az emelvény, mely körül helyet foglaltak: dr. Feichtinger Sándor, Vim­mer Imre, dr. Horn Károly, Reusz Fe­renc, Szenttamási Béla, Vimmer Ferenc, Bleszl Ferenc; a városház és a szom­szédos házak ablakait hölgyközönség töltötte meg. Itt dr. Feichtinger Sándor, a szabad­elvűpárt diszelnöke üdvözölte Frey Feren­cet, mint e párt szilárd, nemes jellemű, puritán képviselőjét, a mai ünnepélyes közgyűlést megnyitottnak nyilvánította s felkérte a képviselőt, beszédje elmon­dására. A beszámolót időnkint él­jenzés szakította meg jeléül a bi­zalomnak, melylyel Frey Ferencz személye iránt viseltetik régi választó közönsége. Volt pár zavaró közbeszólás is, de az elégedetlenkedők a szónok ügyes riposztjai után a hal'gatás terére léptek s megtanulhatták hamar, hogy a közbeszólást a politikai beszédeknél sem dijazazzák itókával. Ujabb éljenzés mellett lépett le Frey Ferenc az emelvényről, melyet ezután Vimmer Ferenc foglal el. Méltatja a jelölt érdemeit, ki mögött — úgymond — tiz éves, becsületes munkával eltöltött mult áll, de azelőtt is velünk harcolt, míg tiz év óta letéteményese bizalmunknak. Megfelelt kötelességének az ellenzéki padokon, megfelelt később is, midőn a beállott politikán változás folytán a sza­badelvű párt tagja lett. Jó magyar ha­zafisága mellett senkisem kételkedhetik abban, hogy szülővarosa érdekeit szivén fogja mindenkor viselni. Nem fogunk benne csalatkozni, mert a mi vérünk. E nemzeti zászló alatt fogadjunk neki hű­séget s azt hogy testvéri egyetértéssel csoportosulunk köréje. Magunkat tisztel­jük meg, ha újból felkérjük őt a jelölt­ség elfogadására. Dr. Feichtinger Sándor pártelnök, e köztiszteletben álló férfiú — agg kora dacára — érces hangon jelentette ki, hogy Frey Ferenc egyhangúlag képviselője­löltnek megválasztatott. A lelkes éljen­zés csillapodtával indítványozta, hogy Szélt Kálmán kormány elnököt és az orsz. szabadelvűpárt elnökét br. Podma­niczky Frigyest táviratban üdvözöljék és hogy a képviselőjelöltet lakására elkí­sérjék. Mindkét indítvány általános he­lyesléssel találkozván, a táviratok szö­vegének felolvasása után, a selyemzászló elővitele mellett, szép rendben elindultak s egész csendben véget ért ez a po­litikai aktus is, mely napok, hetek óta sokaknak annyi lázas, izgatott perceket okozott. A beszéd. Mivel képviselőjelöltünk terjedelmes beszédét minden választónak megkül­dötte, a helyütt csak kivonatosan közöl­jük azt: A beszéd elején a szónok — mind­járt definíciót adva a szebadelvű­ségrŐl, — röviden ismertette a paktum történetét. Az új kormány alatt a tör­vényhozás azonnal megkezdette a ko­moly munkát, amelyben kiváló' részt fog­lalt a kisgazdák es munkások érdékeinek megóvása. A legutóbb alkotott törvények pedig elég garanciát nyújtanak, hogy az agráriusok érdekeit a törvényhozás min­dékor a megérdemlett figyelemben ré­szesiti. A földbirtokosokra a kisgazdák után kerül a sor. Üdvös alkotás a vi­déki iparosok és kereskedők részére a » megrendelések gyűjtését szabályozó tör­vények meghozatala. A közigazgatás reformja közeledik. Kívánatos is, de csak az autonomikus jo­gok csorbítása rélkiil, sőt csak azok ujabb biztosításával. Ezt ő is elengedhetleu követelménynek tarlja. Fényes sikert ért el a kórmáuy az —. Ausztriával való kiegyezés kérdésében. ^ Hosszasabban fejtegette az uj választási törvényeket; legszebb jogát ma illetékte­len befolyás nélkül gyakorolja minden polgár. Magyarázta az összeférhetlenségi törvény fontosságát, Ez államéletünkben korszakot alko­tó törvények meghozatala lehetetlen lett volna, ha Deák Ferenc eszméinek igaz letéteményese nem vállalkozik a minisz­terelnöki szék elfoglalására. B kiváló férjiu példáját követte, midőn a szabad- -4| elvű pártba belépett. * Igy eljutott a szabadelvű párttal való egyesülésének politikai tényéhez. Ugy hiszi, hogy ezt tennie sikerült anélkül, hogy szavai és nyilatkozataival politikai érvényességüket sértette volna azon egyénileg nemcsak most, de a múltban is igen tisztelt kormánypárti választók­nak, kikkel immár egy pártban van, de kik legutóbbi választása alkalmával ellene foglaltak állást. Csak termé­szetes, ha hasonló előzékenységet és figyelmet tanusit azon ellenzéki vá­lasztók iránt, kiknek múltkor megválasz­tását részben köszönhette. Mert reá szavaztak, függetlenségi és nép­párti választók is, bár tudták, hogy nagyban és egészben az övéktől eltérő uton fog járni és ellenük szavazni. Ezek áldozatot hoztak, midőn reá sza­vaztak (?) s így az udvariasság kö­veteli —- melynek a politikában sem szabad a művelt embereknél hiányozni, hogy a je'enlegi és jövő politikai ellen­feleit is ugyanoly figyelemben részesítse, mint volt politikai ellenfeleit. ^ Ha már a közérzülct szerint az ipari és kereskedelem terén kiküszöbö­lendő a tisztességtelen verseny, mennyi­vel inkább a politikában ! A tisztesség­telen verseny az, ha valaki véle egy foglalkozást űző társát, annak portéká­ját stb. leszólja, becsmérli. A tisztessé­ges igy szól: >En az és ez vagyok, tőlem ezt várhatjátok*, a konkurrenst nem becsmérli, jó él vele. E felfogást követve, ő is elmondja, ki és mi s mit várhatnak tőle. Ő szabadelvűpárti, mióta Szélt e párt­nak vezére. Elvhűsége ismert és kipró­bált, ahogy ezt a párt központjából jött távírat is igazolja. Vak eszköz senki kezében soha sem volt, szilárdan kitart és megy a párttal, addig amig azt lelki­ismeretes meggyőződéssel teheti. Mindig is szabadelvű volt; egész élete tanúskodik róla, hogy a jogegyenlősg magasztos elve alapján tiszteletben tartja mindenki vallási és politikai meggyőző­dését, megkövetelve a viszonosságot. Szabadelvűsége nem cégér, melylyel bárkit is magához csalogatna, hanem abbeli erős meggyőződés, hogy a szs- + badelvű felfogásnak a jelenleg uralkodó kormánypárti szellemben való gyakor­lása mellett minden polgári és vallás­felekezet egyenlő elbánásban és jogaik egyforma védelemben részesülnek. Ezt világos és nyilt beszédnek tartja, mely kizárja az itt-ott felhangzó — néha tájékozatlanság folytán, de többnyire célzatosan kolportált — kétkedést párt­állását illetőleg. % Ezután következett a beszéd második része, amely programmbeszéd számba ment. Szólt az az agrár kérdésről, ame­lyet nem lát oly setét színben, nem tartja túlzottaknak az agráristák köve­telményeit. De ha egy apának öt gyer­meke van s csak 3 kenyere, nem ad háromnak egészet, kettőnek semmit, de a legerősebbnek, aki legtöbbet dolgozik s

Next

/
Oldalképek
Tartalom