Esztergom és Vidéke, 1901

1901-01-24 / 7.szám

ban képviseljék. Es e férfiak nem a nevek, nem az állások, nem az 'összeköttetések emberei lesznek, hanem a munkának, a közgazdasági és kulturális életnek kiváló emberei, a kiknél a szent ügy iránti lelkesedés, a képesség, a buzgóság jön csupán tekintetbe a képviselői diszes állás betöltésénél. A politikai programmot állítsák össze azok, akik ehhez nálam jobban értenek az alkalmas egyént válasszák meg azok, akik polgártársaik jellemét, képzettségét munkabírását nálam jobban ismerik, én csupán rá akartam mutatni azon kérdésekre, melyekről azt hiszem, hogy a város polgárainak elmélkedni érdemes. S higyje meg Sincerus uram, az ily >összeköttetések« révén érjük el legbiztosabban >nagyobb boldogulásunk «-at. K. M, § A városi népiskolák jeliege. Az a vegyes bizottság, amelyet a közigazgatási bizottság a vallás- és közoktatásügyi miniszter m. é. 46847. számú iendelete alapján az esztergomvárosi népiskolák jeliegének felderítésére kiküldött, első ülését f. hó 19-én d. u. 5 órakor tartotta. Dr. Komlássy Ferenc prépostkanonok, országos képviselő elnökölt. A bizottsági tagok, a főegyházmegyei ható' ság részéről kiküidve : dr. Csérnoch János, dr. Fehér Gyula, Némethy Lajos, Perger Lajos. A város részéről: dr. Földváry István, Frey Ferenc, Wimmer Imre. A városi iskolaszék részéről; dr. Helcz Antal, M^gos Sándor, Major János. A közigazgatási bizottság részéről: Mattyasovszky Vilmos. Az elnök néhány meleg szóval üdvözölte a jelenvoltakat s dr. Fehér Gyulát kérte fel a jegyzőkönyv vezetésére. Majd a következő indítványt tette : ben az időben a levélnek sem belső, sem külső alakja nem volt sablonhoz kötve. A tartalom mennyisége szerint kisebb, vagy nagyobb pergamentre írtak, melyet vagy összegöngyölgetve, vagy Összerakva viaszkkal zártak le, A pergamenre a mi tollúnkhoz hasonlóan kihegyezett és behasított náddal,, később pedig madártollal irtak, Tintául a régieknél korommal kevert enyvesvíz, a középkorban pedig a mostanihoz hasonló, gubacs és vitriolból készült tinta szolgált. Nagy változást jelentett a levelezésben a rongypapír feltalálása a 14. században. Kezdetben ugyan bizalmatlanul fogadták, mert nem hittek tartós voltában s azért némely országban még később is pergamenre irták az okiratokat, de a leve ve^ezésre igen jól bevált. Fel is lendült a leve'ezés, amit egyébként a középkor végén és az újkor elej :n minden téren megindult szellemi mozgalom is elősegített s a levél külső alakja is mindinkább közeledett a mai formájához. A levelezőlap, mely nálunk 1869. év óta használatos, szintén nagy változást jelent, ugy a levél alakjában, mint történetében s különösen az ujabb időben forgalomba hozott képes levelezőlapok olyan forgalmat teremtettek, minőről elődeink álmodni sem mertek. Nem le het kárhoztatni, hisz mennyi örömet szerezhetünk egy-egy ilyen lappal! A zárt levelezőlapok sem régi eredetűek s forgalomba hozatalukkor egy ko mtkus jelenetre szolgáltattak okot. Igy pl. Sopronmegye egyik községében még ismeretlen volt a zárt levelezőlap s a község egy különben érdemes polgárát a posta épen ilyennel lepte meg. Az illető forgatta jobbra-balra, elóre-hátra, de a címen kívül egy szót sem talált rajta. 1. Az összes ezen ügyre vonatkozó anteakták beszerzendők és a tagok között kiosztandók. 2. Felhivatnak a tagok, hogy a rendelkezésükre álló történelmi és egyéb az ügy megvilágosítására szolgáló adatokat gyűjtsék össze. Csaknem valamennyi tag hozzászólása mellett, az indítványok egyhangúlag fogadtattak el s az e'nököt megbízták, hogy a legközelebbi ülés idejét a tagokkal Írásbeli uton közölje. Január 24 : Január 26: Január 27 : előadása. Jaunár 27. Február 2. Február 5 : Február 16 Február 16 Február 17 Február 18 Február 18 FARSANG. Farsangi naptár. Katonatiszti estély. A Katolikus Kör bálja. Az »Esztergomi Polgári gyönyörköd Olvasókör* Az ev, ref, egyház táncestélye. Ipartestületi bál. Katonatiszti estély. : Katonatiszti estély. ! A Katolikus Kör házi estélye. : A Polgári egyesület estélye. : Deák táncprőba. : A Kat. Legényegylet batyubálja. A kereskedő-ifjúság táncestéivé. — Január 20. — Mint mikor hosszú harcok után a kard ismét visszakerül hüvelyébe, elnémulnak a csatakürtök, a htreosok otthonaikba térnek vissza és csendesség, béke honol mindenütt, hogy a haza felvirágoztatására irányuló törekvések meghozzák gyümölcseiket, épugy hosszú harcok után, a »paxt jelszóval újból előlépett a kereskedő-ifjúság egyesülete és megmutatta, hogy régi jó nevét újból visszavarázsolva, visszahódítani is képes azt a közönséget, a mely aranykorában báljait látogatta, törekvéseit figyelemmel kisérte. Szép volt a prógramm, szép volt a közönsége. És zúgott a taps annak egész tartama alatt szívből, mert a szereplők mindegyike teljes mértékben rászolgált arra. Mikor a terem megtelt, Kovács Vidor főgimnáziumi tanár tartott nagyon érdekes felolvasást, kitűnő témát választva, amely a figyelmet teljesen lekötötte. Olvasóink lapunk táreljában hétnek benne. A felolvasás befejeztével, hogy a ritka szerény s rokonszenves férfiú felemelke dett, igaz meleg ovációt hallottunk. Méltán. Majd Táky Gyula, a főszékesegyházi énekkar erőssége lépett a pódiumra és a vele együtt minden nemes célt szívvel-lélekkel szolgáló Kersch Ferencz karnagy zongorajátéka mellett énekelte el Erik Mayer örökszép Matgaret haját. Hangja betöltötte a terem minden csepp zugát és azt a bizonyos véget nem érő tapsot provokálta. Utána Mezey Manczika adta elő a Két levélke cimű kedves monológot, nagy hatást keltve egész játékával. K monológ előadása határozott tudást, tehetséget igényel ; meg volt mind a kettő. Nem ejtett el egyetlen mozdulatot, arcjátékot; érvényesített mindent, a mi előadását bájossá, közvetlenné tehette. Különösen az éjjeli zene jelenetéinél kiváló volt. Kapott is viharos tapsot, a figyelmes ifjúságtól pedig pompás virágkosarat. A monológot Dankó Sarolta VIII o. zeneakadémiai növendék zongorajátéka követte. E szám az estélyt magában is magas nívóra emelte volna. Szinte kápráztató volt nézni futamait, páratlan szép játékát. Igy csak az hatol be.a Feneművészet titkaiba, a kiben megvan az isteni szikra. Sokáig fognak még a »Nagypénteken* gyönyörű futamai fülünkben csengeni és azok a ritkán hallott önzetlen, hosszú tapsok i?, melyek a mű vésznőnek szólottak. Majd Csukass Etelkát kisérte, a ki mint a közönség uj kedvence, máris kiérdemelte azt a nagy rokonszenvet, a mely itt is, mint mindenütt önzetlenül nyilatkozik meg mellette. A leánynak szeme kék . . . kezdetű szép da^ énekelte és hogy a közönség nem tudottt megválni tőle, ráadásul még a Kis-Téa operettrészietet is előadta. Ez utóbbiban még nagyobb sikert ért el. Szép tánca, nálunk egyedül álló gyönyürű hangja szinte hipnotizálta a közönséget, a mely meg is ismételtette a Newvork-szépe e bájos betétjét. Dankó Saroltával együtt neki is szép virágkosár jutott, a mely mindkettőjüknek az igaz elismerés emlékéül marad. Frey Vilmos következett, a ki Temérdek Szökevényét szavalta. Hallottuk őt már másutt is szavalni, hallottunk tőle melodrámát, de ilyen jól, ily szépen még nem deklamált. Teljes átérzéssel adta elő ez örökszép költeményt és szavai I szerint fenn a légben, a hol a költemény Elvitte tehát a falu egyik tudós szülöttjéhez, a kit egyik kollégám személyében jemenié* a teremben tisztelhetünk s tőle kért felvilágosítást a látszólag üres levelezőlapra vonatkozólag. A problémát nem volt nehéz megfejteni. A levelezőlap lyuggatott szélének eltávolítása után kitűnt, hogy az érdemes polgártól egypár csizma árat kérik, O pedig méltatlankodva csak ennyit mondott: iHm, ezt kivül is ráírhatta volna.* A borítékot, melyet egy angol talált fel (Brewer), csak az 1820-as évek óta használják. A levéltitok biztosítására a 16. század közepe óta az u. n, spanyolviasz szolgál, a mely tulajdonképen kinai eredetű, Európába pedig a portugallok hozták be. Ugyanezen célra szolgált és nagy elterjedésnek örvendett az ostya is, de a spanyolviaszk diadalmaskodott fe lette. A levelek továbbításának módja évezredeken keresztül igen nagy változá sokon ment át, amig eljutott a mai igaxán fejtett postai intézményig. Voltak uoyan már az ó-kor müveit népeinek is oly intézményeik, melyek távoli helyek között a szellemi érintkezés eszközlésére és gyorsításira szolgáltak ; de majdnem valamennyi kizárólag állami szolgálatot teljesített, a nagy közönség pedig el volt tiltva igénybevételétől. Ilyen intézményeik voltak az egyptomiak,- babióniaikmk-, aszszirok, indiaik-.Jkhinaiak- és a zsidóknak, Kiknél gyalogosok voltak a hírvivők. Bizonyos távolságokban állomások voltak felállítva s midőn a hírvivő az állomásra megérkezett, egy másik vette át tőle a levelet, hogy vele a következő állomásig fusson. Ha útjában folyóra akadt, uszó öv segítségével jutott a túlsó partra, ha pedig közbiztonság tekintetében veszélyes helyen kellett keresztül szaladnia, | akkor kísérőket is vett maga mellé s hogy az utat ne tévesszék, a mellékutaknál jelző táblák voltak felállítva. A görögöknél kevésbbé volt fejlett ez az intézmény, aminek oka egyrészt az egyes köztársaságok csekély kiterjedésében és folytonos civakodásában, rejlett, másrészt pedig azért nem érezték igen szükségét, mert a nyilvános játékok megtartására évenként legalább is egyszer úgyis ösxszejöttek és nézetoiket kicserélhették. A levélszállitók náluk az u. n. hemerodromusok voltak, a mi magyarul ^napestig futó«-t jelent, de meg is fe'eítek nevüknek, Bizonyos Phidippidesről az van feljegyezve, hogy 223 kilométernyi utat két nap alatt tett meg s ha ez igaz, akkor csakugyan napestig és pedig igen jól kellett szaladnia. Euchidas azonban még ezen is túltett, mert egy nip alatt 185 kilométert futott: a fe'jegyzés azonban ehhez már hozzáteszi, hogy — bele is halt. A görögénél sokkal fejlettebb volt a perzsák postaintézménye és Ők a gyaíogpóstások mellett már lovashirvivőket is alkalmaztak. Cyrus perzsa király 3600 kilométernyi uton in állomást rendezett be e'egendŐ számú lóval és lovassal, a kik ezt az utat 6—7 nap alatt járták meg. Ezen lovas hírvivők feje magas állású udvari hivatalnok volt s az utolsó perzsa király, Dárius Kodomannus, trónra lépte előtt maga is viselte ezt a tisztet. A nép itt is kí volt zárva ezen intézmény használatából. Kezdetben a rómaiak is gyalog hírvivőket alkalmaztak s dija zásukat cipő-pénznek mondották. Későbben, mikor a rómaiak majdnem az egész akkor ismert világot meghódították, a távoli tartományokban fekvő állami jószágokat, továbbá a tized és az adó beszedését római lovagok bérelték ki, akik szereplőjét kisérte, láttuk mi is szállni hősét az örök boldogság hazájába. Utána Táky Gyuláné énekelte a Csak álom volt . . dalt, a melyet az őt oly szívesen haílfrató közönség meg is isméi eltetett. Ő is férjével egyetemben, fáradhatatlan a szép és nemes célok e'őmozdításában. Kettesben közvetlenül utána a Fecskék című dalt énekelték el. Művészetüket már többb ízben, különkülön méltattuk, itt csak újból elismeréssel adózunk e művészpárnak. A szerényen meghúzódó Kersch Ferencz főszékesegyházi karnagyról kell még megemlékeznünk, a ki szíves volt a zenekiséretet elvállalni. Azt már felesleges elmondanunk : milyen eredménynycí. Feltűnt-, hogy a kereskedővilág egy része távol maradt; a vezetők is. S szinte nem csodáljuk, hogy a nevek hangos emlegetésével, hallottuk itt is, ott is : >úgy látszik, csak a kereskedőnek derogál a kereskedő bál.« A programra után tánc következett, a mely mindvégig kedélyes volt és kivilágos-kivirradtig tartott. A négyeseket 40 pár táncolta. Jelen voltak: Büttner Róbertné, özv. Buzárovits Gusztávné, Brutsy Jánosné és Gizi, Bauer Ferenczné és Paula, özv. Csukass Lászlóné, Etelka és Erzsike, Csupor Istvánná, Dankő Istvánná, Sarolta és Katinka, Etter Ödönné, Fekete Erzsike, Filipp Konrádné, dr. Földváry Istvánná, Frey Ferenczné, Gerenday Józsefbe, dr. Gönczy Béláné, Garai Janka, ifj. Heischmann Ferenczné, Krausz Samuné, Kemény Lajosné, Knöpfler Mihályné és Klein Zsófi (Szomor), Kersch" Ferencm2 és Etelka, Leitgéb Jánosné, Lőwinger Vilmosné, Mezey Dénesné, Ilonka és Manczika, Mátéy Angéla (Perbete), Nagy Pálné és Erzsike, Osváth Andorné, Pach Antalné és Margit, Pfalcz Józsefné, Róthnagel Ferenczné, Szölgyémy Gyuláné, Schwarcz Adolfné, Scheiber RezsÖné, Szilva Györgyné, Táky Gyuláné, özv, Teichert Antalné és Irma, Tóbiás Zsigmondné, Wayand Jánosné, dr. Vándor Ödönné, Zalába Józsefné, Ilonka és Emma. Nemo. * Az Ipartestületi bál iránt, mint örömmel konstatálhatjuk, a megillető teljes érdeklődés mutatkozik. Most mennek szét a meghívók az elszegényedett iparosaink segélyezésére rendezett neme'scélu mulatságra. A belépőjegyek ára : személyjegy 2, családjegy 4 korona. A vigalmi bizottság a következő: Dóczy Ferencz ipartestületi elnök, dr. Földváry István iparhutóságt biztos, Dudás János alelnök, Neményi Károly titkár, Matus Károly alelnök, . Wanitsek Rezső pénztárnok, Bayer Ágoston, Bellus Gyula, nagy számú levélhordót tartottak s megengedték nekik, hogy magánosok leveleit, vagy kisebb csomagjait ís szállíthatják illő dij mellett. Ez a köztársaság idejében volt, Az első római császár, Octavianus Augustus, Krisztus születése idejében, posta kocsi forgalmat létesített, mely leveleken és csomagokon kivül személyeket is szállított, 1—2 mértföldnyi távolságokban lovakat váltottak, egy-egy napi járóra felállított állomásokon pedig az utasok éjjeli szállást kaptak. Az egész intézmény igen jó berendezésű volt és katonai szervezettel bírt, csak egy és pedig igen nagv hibája volt az, hogy egyedül a császár, az udvari és állami hivatalnokok, a katonák és kivételesen egyes kiváltságos magánemberek szolgálatára állott, de a nagy közönség kivolt belőle zárva, jóllehet az egész intézmény összes terheit a nép viseUe. Félt is tőle; egy-egy ujabb póstavonal megnyitásának hírét mindig kedvetlenül és zúgolódva vette tudomásul. A népvándorlás viharai a póstaintézményt is elseperték. Nagy Károly Kr. u. a 8-ik száz ban létesített ugyan némi hírvivő szervezetet, de ez hiányos volt és különben is fiai és utódai alatt a 9 ik század közepén már felbomlott. Ezután rendes póstaközlekedés csak évszázadok múlva létesült, az arabokat kivéve, kiknek a io-ik század közepén 930 postaállomásuk volt. A középkorban a hírvivő intézményt nem az államok, hanem püspökségek, kolostorok, egyetemek és városok, mint a kultúra és a kereskedelem gócpontjai, létesítették. A kolostorok hírvivői többnyire szerzetes fráterek voltak s a lakatlan vidékeken számukra kis pihenő házikókat építettek. A berlini múzeumban egy 5 m. hosszn