Esztergom és Vidéke, 1901
1901-08-22 / 67.szám
ESZTERGOM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap CS CSÜtÖrtÖkÖn. Szerkesztőség és kiadóhivatal: p L o™^lt ÁRAK ; = FELELŐS SZERKESZTŐ iiyNKACSY KÁLMÁN íh0¥a a mut * K muiká ' mml és Mmm umm E£é« évre - - - - 12 kor. - űi. ÉS KIADÓ i ' Széc\\er\yi-tér, S30. szán). Fél érre— _____ 6 kor. — fll. J * Negyed évre — — — 3 kor. — fll. . „ «-A . . . -L J in t Í ÍM «i Kéziratot nem adunk viasza, t-^Kgyes izám ára: 14 fll. Kérelem a Gazdasági Egyesülethez. Nagy-ÖIved, aug. 20. Az aratás immár áz egész vármegyében befejeződött, s a gazdaemberek közepes reményeikben is mindenütt csalódtak. Szomorúan valók mindazok a statisztikai adatok, a melyeket a közigazgatási bizottság mult keddi ülésén annak gazdasági előadója bemutatott. Fele se a remélt termésnek! Hát még a szem ! Ahol vidékemen egy kereszt más évben hat-hét, az idén alig négy vékát adott. De nemcsak a rossz időjárás volt az oka ennek ; régi hátrány a szakszerű gazdálkodás hiánya. Az egyes községek képviselőtestülete legjobb akarata mellett sem képes kivinni, hogy a rendes vetésforgót határukban megállapíthassák. Minden gazda fennen hirdeti, hogy ő azt vet, amit akar, az ő birtokán nem parancsol senki. Innen van, hogy itt például Ölveden az egyik b .Esztepoom és W tárcáia. A kantinos kisasszonyért. i. Az a bizonyos pesti kaszárnya is csak épen olyan mint a többi. Hosszú, kétemeletes épület a város végén, hogy a katonák a polgár ember életét meg ne zavarhassák ; sárgára meszelve vasrácsos ablakokkal, melyeken belül csak úgy hemzsegtek a katonák, mint bolyban a hangyák. Az őrség előtt kevés virág nyílott, de mögötte üres, kopár volt az udvar, a hol csak lónyerítést meg hu-) szárkáromkodást lehetett hallani. Szép j magyar huszárok ették ott a király kenyerét ; szép magyar nóta hangzott a szájukból, a mikor a sok lópucolás után lepihentek néha. Soha semmi különös, semmi uj nem történt közöttük, legföllebb ha egyik-másik megunta a sok kínzást, leakasztotta a fegyvert és . . . okozója lett egy parádés temetésnek, meg egy fegyelmi vizsgálatnak. Ez azonban még nem volt olyan változatosság, hogy a ' tiszt urak unalmát elűzte volna. Az idő már késő őszre járt, az egyik nap hosz- j szabb volt mint a másik, s úgy látszott,! hogy elmúlik a tél a nélkül, hogy valami különösebb szenzáció az életüket megzavarta volna. De nem úgy történt. Úgy új év táján a régi kantinos helyét új töltötte be. Szép, fehér szakállas öreg bácsi, — de nem is ő, sem a felesége darab földben búza, mellette árpa, azután zab, kukorica, répa van ültetve, így infinitum, ami természetesen ellenkezik a természetes faji nemesítéssel. A különböző növényi himporok vegyi keveréke egyes fajoknál ezzel valódi fejlődést egészen lerontja. Az esztergommegyei nép még mindig az ósdi föídmivelő és a dédapáitól öröklött félszeg földmivelést követi, holott a tagosítások és új bérrendezés, a megyében nagyon sokat változtatott a talajviszonyokon. Foldmivelésügyi miniszterünk mindent elkövet, hogy e maradiságnak véget vessen, de nem képes oly áldozatot hozni, hogy az ország millió földmivesét maga segítse, kielégítse. Pár hó óta örömmel veszem észre, hogy Gazdasági Egyesületünkben uj vér kering, újra hivatása magaslatán áll. Figyelme mindenre kiterjed, alkalmat, módot nyújt, oktat, tanít, tanácsot fa ad, hogy mitévők nem volt nevezetes, hanem Iduska lányuk, a kantinos kisasszony. Szép szőke alak, aranyas íürtökkel, remek testtartással, a kinek teste, lelke, mindene fény volt abban az óriási féríi tömkelegben, a hol mindenki lelke sötétebb a kürtő koromjánál. Mikor először meglátták, mindenikük szemet vetett rá, kezdve az ezredes úrtól egész a legutolsó kapcsos huszárig ; — a tiszt uramék pedig a nótához verset is csináltak: .Fehér kendő piros bor a kantin asztalán, A kantinos kisasszony a legszebb pesti lány.) Csak az volt a kérdés, ki fogja magának megszerezni a kaszárnya ártatlan gyöngyét. II. Mikor a kantinos kisasszony a kaszárnyába jött, két nevezetes alakja volt az ezrednek. Piroska, a tisztikar legfessebb katonája, meg a Warwik kapitány. Mikor az ezredet valahol képviselni kellett, a Piroskát küldték; mikor lovagias ügy keletkezett, Piroska ott volt mint békítő ; mikor kockára kellett valamit tenni az ezred becsületeért Piroska semmit sem kiméit, szóval olyan katona, hogy az ezredben nem volt párja. Még a legényei is a tűzbe mentek volna érte. Jó mulatós, kikapós fiu volt, de aki azért tenni, a szépért lelkesedni mindig tudott. De ne hagyjuk figyelmen kívül a másik alakot sem. Onnét jött valahonnan a kapitány úr is, a hol a magyarnak jó barátai nincsenek, csak ellenségei, s onnan hozta magával azt a csodás jellemet, a miből kivetkőzni sohasem tudott. Temérlegyünk. A versenyt megnyitotta, nemesebb állatok tenyésztésére az évi jutalomdijazássai. Kezdeményezésének eredménye lesz. Látva a gazda, hogy a silány termés mellett is a gabona ára alacsony, magától rájön, hogy megélhetése csak úgy lesz biztosítva, ha uj irányt visz gazdálkodásába : az állattenyésztést és nemesítést. Én tehát itt a nyilvánosság előtt felkérem a vármegyei Gazdasági Egyesületet, hasson minden erejével oda, hogy vármegyénk egész területén a kötelező vetőforgás életbe lépjen, hasson oda, hogy a községi képviselő-testületek erre nézve határozatot hozzanak. A míg ez be nem következik, magot vetünk, de ocsút aratunk. Pólya Lajos, ev. ref. lelkész. I „Egy kis tisztázás." Esztergom, 1901. augusztus 2I. Tisztelt laptársunk, az » Esztergomi Lapokc, lapunk ez évi 65. számában, »a dek Összeütközése volt már mindenkivel, de kikötni nem akartak vele, mert jól tudták, hogy befolyásos ember. Valami különös hízelgés színezte minden cselekedetét, a mivel azok szemét, a kik az emberen csak a külsőséget látják, mindig bekötözte. E mellett távoli rokonságban állott az ezredessel, még néhány más nagyfejűvel is, kik azután húzták-tolták előre, mert a maga emberségéből előre sohasem jutott volna. Alacsony, kövér alak, a ki úgy ült a lovon mintha valaki rákente volna ; silány, gyáva katona, aki még akkor is megijedt, ha a lova megugrott; kiélt érzéki lény a kinek legfőbb törekvése volt, ujabb és ujabb anyagot keresni az érzékiek országában. Mióta Iduska a kaszárnyába jött, mindkét alak nagyon megváltozott. Azelőtt Piroska hadnagy együtt volt a többivel, most félre vonult tőlük; azelőtt csak vígság szólott belőle, most szomorú volt, s minden tette, minden muzdulata, mutatta, hogy valami bántja a lelkét. Az álnok Warwik pedig, a ki azelőtt éjjelenként úgy mászkált a városban, mint az odújából kimenekült róka a mezőn sompolyogni szokott, most ott ült mindig a kantinos szobában, s pénzével, meg aljas hizelgéseivel fonta a hálót, a hová a szépséges Iduskának kellett volna belekerülni. Az állást a kantinosnak ő szerezte meg, de ennek fejében azt kívánta, hogy a családban valaki bűneinek részese legyen, a mi városházról« cimen adott válaszunk folytán, szükségét látta az ügyek és eszmék tisztázásának, s ez okból, a >felelős szerkesztő* hozzájárulásával, és neve alatt, jelen soraink c|mén, megkísérli a tisztázást, mi, hogy mennyire sikerült, az alábbiak elolvasása után, az olvasó közönségre bízzuk. Mindenek előtt konstatáljuk azt, hogy az >Esztergomi Lapok* tisztelt tényleges szerkesztője, kiről nyíltan és határozottan azt írtuk, hogy > alias, >Á városházáról* cikk iró ja* ki viszont nem más, mint egy városi köztisztviselő, ki, az >Esztergomi Lapok*-at a hivatalos helyiségben és óra alatt, a városházán szerkeszti, meghátrált, dacára annak, hogy Ő volt az, ki arra provokált, hogy nevezzük meg, a kötelességüket nem ismerő tisztviselőket. Most, hogy a többek között, azokként őt is megneveztük, hallgat nagyokat, s odaállítja a felelős szerkesztőt, s annak neve alatt bujkál, Kérdjük már most az általunk történt megnevezések folytán, miért hátrált meg, miért hallgat el ? Nekünk a >felelős szerkesztő «-höz mi közünk sincs. Minket a városi hivatalnok szerkesztő merészkedett provocálni, ne tolja előtérbe hát a > felelős szerkesztő f-t, feleljen meg ő, ha tud, s ha van erkölcsi bátorsága. azonban, bármennyire fonta a hálót, még sem sikerült. III. Nem sok idő, csak valami fél év telt el azóta, a mióta Iduska kisasszony a kaszárnyában termett. És a mint multak a napok, úgy változott meg Piroska hadnagy visel* kedése is. Az a hajlékony termet, az a romantikus arc, azok a kék szemek először csak figyelmessé tették őt, de a mikor látta, hogy annak a lánynak annyi támadás mellett is tiszta a teste, lelke egyaránt, valami titkos vonzalmas érzett magában iránta, a mi kezdetben kicsiny volt ugyan, de aztán nőtt, mind a hólavina, a mit erővel sem lehet megakadályozni. Es az a titkos vonzalom fölkelt a szépséges Iduskában is, hiszen azok, a kik vonzódnak egymáshoz, hamar egymásra találnak. Szó köztük erről sohasem esett, egymáshoz keveset beszéltek, mert legyünk bármily beszédesek, a mikor a szív ügyéről van szó, rendesen hallgatagok vagyunk. De azt is érezték mindketten, hogy nem tarthat soká. És az első lépést erre a véletlen adta meg. Mikor Warwik kapitány úr látta, hogy hiba támad, mert a lány feI lett a tiszta erkölcs jótékony szelleme j őrködik, kitűzte célul, hogy támad a többi segítségével. Ebéd után volt. Fekete kávéra jöttek össze a kantinos szobában, a mikor a gyűlöletes Warwik az első erősebb támadásra mintegy pályázatot hirdetett. — Pezsgő annak jutalma, szólott ki
