Esztergom és Vidéke, 1901

1901-08-15 / 65.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. Me&eMik Vasárnap és CSÜtÖPtÖkÖn. Szerkesztőség és kiadóhivatal: p L őnz E tIsi ARAK: = FELELŐS SZERKESZTŐ MUNKÁCSY KÁLMÁN (hoYaafcózIratok.előflzetéselc, nyiltterek és hirdetések kBldendöfe fí é " vr é e v- ~_"--"_~­1 6 kJr r : I £' ÉS £IADÓ: ' Széchenyi-tér, 330. szán*. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. . , Egyei uim ára: 14 fii. *•» Esztergom Nagyboldog­asszonya. Esztegom, augusztus 14. A nemzeti érzület fejlesztésére oly mélységesen hatásos >Ezerév« cfmü látványos színdarab második képe a pogány és a már keresz­tény hitre tért magyarság küzdel­mét tárja elénk, melyben a pogány áldozattól füstölgő oltár romjaiból emelkedik fel a megváltás dicső jelvénye és aranyszegélyű bodros felhők között jelen meg Mária: magyaroknak Nagy boldogasszony a. Felséges kép ! Isteni apolheozis, abban az eszmekörben, melynek gócpontja : a hazaszeretet. Hazaszeretet ? Oh! tudjátok-e mit tesz hazát szeretni ? Mit tenne mást, mint a haza üd­vösségét célul tűzvén ki, érte, min­denkor és mindenekben önzetlenül, önfeláldozóan élni és halni. Élni mint élt az ős város falai között született István, a szent ki­rály, magyaroknak hatalmas osz­lopa ; meghalni, mint a hogy meg­halt az a háromszáz esztergomi hölgy, kiknek alabástrom fehér nya­kát a tatárnak nevezett vad horda pallosa szelte át s úgy hullott gyön­gyöző vére a hősök emlőire : vagy mint a hazaszeretet és a szerelem borongós dalnoka, a mohos várfa­lak tövében hősi halált szenvedő Balassa Bálint, ki a hazaszeretetnek mélységes érzelmét árasztva lant­jára esedezve énekeli: Jártomban, keltemben, hogy csak reád nézzek, Bámban, örömömben reád figyelmezzek, Jó s gonosz szerencsét rendesen viseljék, Soha semmi helyen el ne felejtselek. És haj! be sokan voltak, kik a hazaszeretetnek ily költői, ily ma­gasztosértelmezésében egyek voltak a béke szelíd és a megpróbáltatá­sok zivataros napjain. És honnan e lüktető erő a ma­gyarnak hazaszeretetében ? Az Istenben való élőhitben, mely a haza szeretetét a népek szabad­ságában juttatja diadalra. Szabadság ! Ez volt a kereszténység letéte­ményezésének állambölcseleti kút­forrása. Ez volt a nemzet sorsán aggódó bölcs király vezéreszméje. Ez vezette őt a kereszt tövéhez, mert ott nemcsak az ember örök­életét, hanem azzal és abban a nemzet fenmaradását is biztosítani vélte. Es valamint, hogy senki sem csa­lódik az evangélium tanában, úgy ő sem csalódhatott nagy műve ve­zéreszméjének keresztülvitelében, mi­velhogy ezeréves ittlétünk után ajkról-ajkra szál a dal. íme a hazaszeretet a keresztény­ségben a szabadság glóriájával. Mert ha nem így van, ma már rég letűnt nemzet vagyunk a népek jelétében akár a pogány Róma, akár az istenek hazája Hellas, me­lyeknek legalább romjai tanúskod­jak hajdani fényükről, melyeken, költőiesen fejezve ki magamat: Sir­jai fölött enyeleg az alkonyi szellő. Es a kereszt töve ? Ez az élőhit kiapadhatlan forrása, melyből az üdv boldogító vize cser­gedez a gyermekies öröm és ra­jongó bánat által járta szívben. Abban az élőhitben a gyermeki ragaszkodás az Isten anyjához ve­zette és kitárván karjait, egy nagy jövő reményének távol feltűnt csil­lagát látván közeledni, nemzetét a szent Szűznek ajánlván fel, kéri hű magyarjait, hogy búban-bánatban, nehéz napokban, csak hozzá esde­keljenek. Magyar históriai szempontból az a mai napnak nemzeti jelentősége. Es valjuk meg őszintén, gyönyörű jelentősége, mely egykor kifejezést nyert nemes ércből vert pénzein­ken és még ma is, ha kell duló­csatákban lobogó zászlóinkon és mindig oltárainkon, hogy kilencszá­zados kegyeletünk vezérel bennün­ket. De halld, hogy búg Sión, •Nagy­boldogasszony* harangja rezgése imbolyogva járja be a családok tűzhelyét, majd felszáll a Kárpátok ormaira, majd a Duna habjaival ölelkezve hívogat, hogy az áldozat oltárán hazaszeretetednek szikráját lángra lobbantsad. Esztergom, te ősváros, ki annyi tanújelét adtad a kegyeletben is nyilvánuló hazaszeretetednek: jer ujitsad fel a mult év drága emlékét és üljed meg Nagyboldogasszony napját, melyen zarándokolva tér a tz .Esíterp es Hir tárcája. Bars-Szklenó. — Reminiscenciák. — Irta: LÉVAI SÁNDOR Ha meghalok, ide temessetek, sirom legyen a büszke fenyvesek mélye, takarjon illatos levél . . . II. A helység körül elterülő hegygerinc Dinille: ez azonban jórészt kopár. A kincstár, mintha csak bosszút akart volna állni a fürdő jelenlegi tulajdonosának Ősén, kinek a fürdő-telepet potom 30000 frtért eladta, a tagosítás alkalmával ezt a hegyet a lakosoknak adta, kik a fürdő körül elterülő részét, a nagyértékű tölgyes jegenye fényűt letarolták és el­vesztegették, s most avatatlan kezekkel és kellő igáserő hiányában szántó föl­dekké akarják átalakítani, azonban, mintha maga a természet akarná megbőszülni barbár munkájukat, az ott ter­mesztett gabona, silány és törpe, sa gya­korifelhőszakadások azt a kevés hútnúst is, a mi volna, lesöprik a Tepla sziklás ágyába. Megemlítendő még az u. n. Puszti­lorád (puszta vár), mely szintén kedvenc kiránduló helye a fürdő vendégeknek. Itt valamikor erősség lehetett. Az egyik versíró szerint a pálos barátok tanyáz­tak volna itt, míg József császár meg nem kondította a lélekharangot Magyar­ország szerze'esei felett. Másik versíró szerint camaldiensisek laktak volna, s ez utóbbi a hihetőbb és elfogadhatóbb, mit j bizonyít a romok felett lerakodott I 60—70 cm. magas húmús, valamint az Ís, hogy a romok egy részén már a ter­mészet erdősített is. Valamikor, mini hires búcsújáró-hely volt Puszti hrad ismeretes, a messze vidék népe kereste fel megkönnyebbítendő lelkét a hétkÖzn<p terhétől, s ilyenkor minta rege tartja, a búcsúsok gyöngédebb nemje közül (már mint a szemre való részéből) 5—6 mindég eltűnt, snem is akad a kö­vetkező búcsúscsapat megérkeztéig nyo­mukra senki, csak akkor, ha mások vál­tották fel a bűnbocsánatert vezeklő asz­szonyi népet. Azonban akár melyik szerzet lakta is a romok helyén volt erősséget, csak szemlélődő életet élhetett," mert áldás­dús működésük nem látszik meg sem a népen, sem a vidéken. Hihetőbb azonban még az, hogy Puszti Hrad a Dócyak vadásztanyája is volt. E mellett bizonyít a Bides-kút felett a a mult romjain merengő Revistye vára, valamint az, hogy e várakban gazdag er­dőség felett Puszti Urad mintegy ural­kodni látszik. E mellett bizonyít a Gaít­ner bácsi-íorrás mellett levő s a hegy lábánál elterülő halastó, mely most gaz­dag kaszálóul szolgál Szklenó népének. Puszti Hraddal szemben terül el a Szollőzko és mintha küzdeni látszana az elsőségért a mint égre meredő szikláival tör a magasba melyen csak a szív beszél arról, hogy pihenni szokott a madár. Meg kell még említenem a Selmec­bánya felé vezető út mellett a Tepla­patak partján fakadó Mórícz-forráshoz közel levő tárnát, mely most dynamit raktárul szolgál. Ebből, valamint Zlatnyi (arany) hegyből kindulva sokan arra a következtetésre jutottak, hogy Szklenón valamikor arany bánya is volt. Tekintve, hogy Szklenó múltja legalább részlegeiben csak sejtésen alapul, a lehe­tősig nincs \ kizárva ; tekintve azonban, hogy a mult emléke, mint a madár, ág- \ ról-ágra száll unokáról unokára, s mint a többi nevezettességnek is meg maradt a maga halavany emléke, lehetetlen, hogy épen az aranybánya, mely ha volt, nem csak Szklenót, de vidékét is foglalkoztatta volna, egyszerűen nyom­talanul a feledés örvényébe merült volna. Ejtettek ugyan itt-ott próba fúrásokat, de eredménytelenül. Volt itt valamikor huta, mit sejtett a mostani erdővéd lakása körül található ' tőzeg és quarcz. A huta állítólag a mos- j tani kovácslak helyén volt, hol az üveg salak most sem ritka. Az erdővéd lakásáról lévén szó, kény­telen vagyok megemlékezni a kincstár bánya-telep kórházáról, mely valóságos szégyenfoltja nemcsak Szklenónak, de az eerész felvidéknek. Hosry terjedjen a' cultura ott, hol a kincstárnak ily kór­haza van. Valóságos trágya-telep, körös körül véve az erdővéd lábas jószágánali évek óta felszaporodott trágyájától, í az az abból kiömlő trágyáié, messzire megfertőzteti a levegőt. Talán ennek is tudható be, hogy néha mérges legyei veszélyeztetik az arra tévedt fürdő kö' zönséget. Szegény bányászok. Vagy talán azl tartja a kincstár, hogyha egy kis egész­séges levegőhöz is jutnának alkalmazott­jai, eszükbe találna jutni, hogy mit ál­doznak fel a mammbú oltárára e szegé nyek. Közös sorsa ez az emberiségnek, hogy attól kap legkevesebbet, kinek mindenéi áldozza; hogy belátás, igazság és méf tányosság csak a múltban él, mint hal­vány emlék, melyhez megpihenni száll emlékezetünk, ha a mindennapi élei harcában kifárad a test és megtörik za erő. Ki mostoha gyermeke a sorsnak azt ü'dozi a bölcsőtől a sírig. És mégis élünk, és mégis élek. Vannak kik a bánya kincstár kórhás jelenlegi helyén állottnak mondják 2 régi templomot s hogy annak romjár épült volna fel az erdő védlaka. Azon ban ezen állítást a ^História domus« cimű munka megcáfolja, mely a rég templom helyéül határozottan a mostátii előtt levő tisztást jelöli meg. Maga a kórház egy szűk, valóságos odú tanya, alig fér el benne 12 beteg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom