Esztergom és Vidéke, 1901

1901-08-11 / 64.szám

ESZTERGOM és TIDÍKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKl GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M«SÜClcplk Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖQ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ^örize^ AR

AK : z FELELŐS SZERKESZTŐ MIJ||KÁCSY KÁLMÁN (H0?A 8 ULMÚÍ MUM1, MML ÓS BÍRDFLTÉS6K TMMI fltérre- ""-"-"-"-'ítlrl fii* ÉS KIA1)

^

: ' Szécl>epyi-tér, 330. szán*. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. . , , J_ B«yei .lám ára: 14 öl. Kéziratot nem adunk vl..». A babiloni torony, — A borjúvágás. — Esztegom, augusztus 5. Még 1890-ben történt, de mégis akkor, midőn az 1888. évi VII. t. cikk és annak I5i.§-us 1. 2.3. és 4-ik, valamint a 154. § ának c) pontja rég hatályban volt, hogy a város rendőrkapitánya 126/790 sz. alatt hozott végzésével elrendelte, hogy a közfogyasztásra levágott borjú és ehhez hasonló apró marha, juh, sertés, bárány, kecske, a városi közvágóhídon vágattassák le. Ezt a rendőrkapitányi határozatot azonban Schalkász Ignác és társai magukra nézve sérelmesnek találván, megfellebbezték s ennek nyomán Esztergom vármegye alispánja mint illetékes Il-od fokú hatóság a következő végzést hozta: 4836/90 íkt. Esztergom szabad kir. város rendőrkapitányi hivatalának íolyó évi 170 számú hivatalos jelentése Schalkász Ignác es társai által benyújtott felfolyamodás tárgyában. Végzés. Miután ezen hivatalos jelentésből kitűnik, hogy az Esztergom sz. kir. városi restaurált vágóhíd apró marhák vágatásara, illetve húsának lehűtésére nem alkalmas, mert ha a levágott borjú és ehhez hasonló apró marha levag-itás utan azonnal a mészárszékbe szállíttatnék, húsa vérrel boriitatnék el, szükséges volna, hogy a vágóhídon egy közös jégverem és ezt magasabb de hozzáférhető hűtő kamrák környezzék. Minthogy azonban a vágóhídnak ily módoni ellátása legkevesebb négyötezer frt. költséget igénye ne, de ily áldozat mellett sem várható eredmény, mert a föld mélyebb rétegébe ásott és egy oldalról a hévvizzel folytonosan érintkezésbe jöhető verem a jeget gyorsan felolvasztaná. Mindezeknél fogva Esztergom sz. kir. varos rkapitányanak folyó évi 126 szám alatt hozott első fokú határozata féloldalik és a?" esztergomi mészárosoknak megengedtetik, hogy minden apró marha levágatás előtti bejelentés után és meghatározott időben az állatorvos jelenlétében a mészárszékben levágattat hassék. Esztergom 1890. május 31 én Kruplanic Kálmán s. k. alispán. Eme alispáni végzés alapján történt, hogy a mészárosok és hentesek a legutóbbi időkig a közfogyasztásra szánt borjút s egyébb apró marhát részben a mészárszékben, részben pedig a saját vágóhidjukon szúrták le és dolgozták fel. Köztudomású azonban, hogy a fentebb hivatkozott intézkedés óta a közvágóhid nehéz vajúdások után kikerült a város szélére, még pedigmiután a mai kor követelményeinek megfelelő modern vágóhíd építésére szükségelt összeggel a város nem rendelkezett, felépítették azt, ugyanazon nagyságban s ugyanazon hiányokkal, a melyben az előbbi leiedzett. Igazolja ezt, Esztergom vármegye közigazgatási bizottságának 582/901 sz. alatt kelt határozata, mely így szól: >01vastatott a törvényhatósági m. kir. állatorvosnak Esztergom vármegye közigazgatási bizottságához intézett f. évi május havi 154. sz. jelentése, melyben a sertésvész terjedéséről és arról tesz jelentést, hogy az esztergomi vágóhíd belterülete kicsiny és hogy hiányos felszerelésénél fogva sem a mészáros iparosok igényeinek, sem pedig hygenikus követelményeknek meg nem felel. Amennyiben pedig a húsvágási szabályrendelettel tervbe vett húsbélyegzés keresztülvitele s egyébb más fontos okok miatt igenis kívánatos lenne, hogy a közfogyasztás alá kerülő állatok — úgy élő, — mint pedig levágott állapotban alapos szemle alá vétessenek, jelentést tevő törvh. m. királyi állatorvos indítványozza, hogy addig is, a míg Esztergom sz. kir. városa egy nagyobbszabású közvágóhidat építtethet, — a mostani vágóhíd mellé és ahhoz hasonló épitési modorban még két vágóhíd, illetve vág.ócsarnok építtessék, amely vágóhidak, illetve csarnokok akkép lennének berendezendŐk és fel szer élendő k. hogy azokban minden közfogyasztásra kerülő kisebbnagyobb szarvasmarha, juh és sertés féle levágható és feldolgozható lenne. Továbbá, tekintettel a rendszeres húsvizsgálathoz fűződő nagyon Is fontos köz- és állategészségügyi érdekre, elérkezettnek véli az időt indítványozni, hogy a vágóhídi állatorvosi állás szintén betöltessék. — Határozat. A beterjesztett jelentés alapján Esztergom várraegye közigazgatási bizottsága, felhívja a je'entést tevő törvényhatósági m. kir. állatorvost, hogy a sertésvész terjedésének megakadályozására szolgáló javaslatot készítsen (?) és azt a jövő havi közig, bizotts. gyűlés elé terjessze be. Az esztergomi vágókid ügy és hússzemle ügyében tett jelentés, illetve indítvány folytán felhívja a közigazgatási bizottság Esztergom sz. kir. város polgármesterét első sorban is arra nézve, hogy a vágóhidnál tapasztalható hiányoknak orvoslása iránt minél elSbb intézkedjék, továbbá tétesse tanácskozás tárgyává az indítványnak a vármegyei főorvos által is támogatott azon részét, mely szerint a mostani vágóhíd hasonló modorban épült helyiségekkel kibővittetvén és kellőképen felszereltetvén, — a közfogyasztásra kerülő összes állatok ott legyenek levághatok és ott legyenek feldolgozhatók, s ezzel kapcsolatban a vágóhídi állatorvosi állás is minél előbb betöltessék. Mindezekre nézve Esztergom vármegye közigazgatási bizottsága Esztergom sz. kir. város polgármesterétől po nap leforgása alatt Iz .bitfiip w Iliié' tárca Bars-Szkleno. — Remin iscenciák. — Irta: LÉVÁI SÁNDOR. I. Ha meghalok, ide temessetek, sirom legyen a büszke fenyvesek mélye, takarjon illatos levél . . . Utazni vágytam. És bár vágyaim netovábbját képezi, látni »Helvétia hótakart tetőit*, vagy Erdély meredek szikla útjait, mint aféle szegény jegyző, utam a felvidéknek vettem, s miután szeretteim Bars-Szklenón töltötték a nyarat, én is oda mentem. Tudja az ég, hogy mi az, de ha egy rengeteg sűrűjébe vehetem magam, lelkem mintha ujjá születne, úgy szeretnék sírni örömömben, úgy szeretnék ott maradni: és örökre ott pihenni, csak pihenni. - Van valami lebilincselő, valami kimondhatatlan a rengetegben. Oly néma, oly csendes, oly kihalt benne minden, mégis annyit beszél. Amint Geletneket elhagyta kocsim, az u. n. Csicsava völgyébe jutottam. Jobbról-balról óriási kősziklák merednek az alattuk elterülő völgyre. Beljebb hatolva, óriási jegenye-fényűk irtatlan erdeje, — jobbról, balról bükk és tölgyfaerdő, itt-ott a szikla hasadékon egy-egy nyírfa küzködik a megélhetésért. Úgy a Csicsava, mint a Braló telve a szebbnél-szebb pafránynyal. Közepén a völgynek izzad szikla ágyában a Tepla patak. Körülbelül félórai út után előttünk áll Bars Szklenó. Egys? erű kis falu, apró, többnyire faházaival, mit zajossá egyedül a falu szélén zakatoló fűrész malom tesz. Maga a község kihalt és néma, csak a középen elterülő százados fákkal koronázott parkban hullámzó fürdő-vendégek mutatják, hogy itt más az élet belül. Itt fekszik Szklenó fürdő, Magyarország egyetlen igazi gyógyfürdője. Ide még nem hatott el a huszadik század beteges feltűnési viszketegsége. Amilyen a fürdő, olyan a közönsége. Szklenó hévvíz gyógyfürdő, közönsége igazi fürdőző közönség. Kerül mindent ami zajos, ami az idegeket zsibbasztja s feltalálja mindazt, a mire a bágyadt testnek és fáradt léleknek szüksége van. Ha valahol, Szklenón lehet igazán pihenni; 4— ha valahol, —• Szklenón lehet alaposan gyógyulni. Hév-forrásokban oly gazdag Szklenó, hogy hozzá fogható nincsen; a maga nemében, páratlan Európában. Maga a fürdőtelep több kényelmes fürdő házzal rendelkezik, miknek szobái a legmagasabb igényeket is kielégítik, s a mi fő, minden fürdő épület egy hévforrás tövében van, úgy hogy a fürdővendég a fürdőbe s onnan ki, zárt folyosón mehet. A hév-források leirása nem célom, de lehetetlen meg nem emlékeznem a természetes, ásványos gőzfürdőről, mely páratlanul áll magában. Vize egy szikla hasadékból fakad 40—42 °C. hőmérsékkel, 38

0 C. gőzt fejlesztve. A tulajdonképeni izzasztó fürdő egy szikla üregben fekszik. Állítólag ez volt a Szklenó fürdő első alapja. Ma már több, mint 10 forrással rendelkezik, melyek csúz és köszvény különféle árnyalataiban valóságos csodával határos hatást érnek el. Nem hagyhatom említés nélkül a Janka-kút forrást sem, melynek jótékony cseppjeivel gyomor-hurutnál és gyomor-fekélyeknél biztos eredményt lehet elérni. Azért is oly látogatott e forrás, hogy a reggeli órákban alig megközeI lithető. Az összes hévforrások a park felett kimagasló templom alapjául szolgáló kősziklákból fakadnak. A templom 1807 ben épült. Védszentje szent-Márk. A hagyomány szerint a régi templom a mostani templom előtt levő kis téren volt. Egyszerű fatornyos kápolna, melynek kis harangja töltötte be áhítattal a kies-völgyet, hol hajdan a Wesselényi összeesküvés szálai futottak össze. A mostani községházul szolgáló Császár-fürdő termeiben Bars, Hont, Nógrád, Nyitra és Zólyom vármegyék vezéremberei ápolták az elnyomatás korszaj kában, s gyújtották lángra az alkotmányos világ hajnalának hasadásán a hazaszeretet szövétnekét. A n^itrai csata után maga a fejedelem II. Rákóczy Ferenc is itt keresett gyógyulást sebére, s a park százados hársai alatt álmodozott Rákóczy, Tököli, Bethlen, a magyar szabadságról. A Selmecz-bánya felé vezető, jól ápolt és mintaszerű út mellett, mely Mária Terézia idejében épült, a kincstári erdőkön keresztül vezet a régi út, melynek egy része a szabadságharcban látta Görgei népét. A hodrusbányai tüzér csata után innen vonult a magyar sereg Besztercebánya felé a Sturecen át a Vág-völgyére. Magára a fürdőtelepre alig találni megbízható és elfogadható adatot. Volt egy latin munka 1720 ból. De Szklenó-termis (üveghéviz), azonban ez is csak volt, most már fel nem található. A fürdő tulajdonos, rendelkezett egy példánynyal, s valami kuttató könyvmoly kölcsön kérte, s a könyv sorsa az lett, mint a mi a kölcsön könyvek sorsa szokott lenni, — elveszett. A mostani pátriárka lelkületű plébános egyik előde és rokona 1801-ben írt egy munkát iHístória domus* címmel, azonban ez is jobban a plébánia történetével foglalkozik, abban is csak rövid keretben, de a fürdőről úgy emlékezik meg, mint rendkívül hasznos és rendkívül frekventált fürdőről. A fürdő valamikor a kincstár tulajdona volt, s abban az időben, mikor még a gőz és villany nem hálózta be az