Esztergom és Vidéke, 1901

1901-08-08 / 63.szám

arról, hogy a város két főtisztviselőjének hivatalos helyisége fél 4 órakor délután még zárva volt, és hogy miért, azt is tudjuk. Ha ilyesmi elvétve fordul elő, habár az sem helyes, felemlitésre nem méltó, de, hogy hányszor fordul elő, azt a katalógus rendszer tudná Gsak igazolni. Mindezeken segíteni, az ellenőrző bizottság lesz hivatva. De nemcsak ezen, hanem a tisztviselői kar tekintélyét emelni, szintén egyik feladata lesz az ellenőrző bizottságnak. Mert elvégre is, talán még sem helyes valami az, ha a városnak vagyonát 'kezelő tisztviselő lakása előtt, hol itt, hol ott megverik a dobot, avagy hogy az, külömben kifogástalan és tisztességes, de nálánál alacsonyabb társadalmi állású egyénekkel, nyilvános helyen, sokszor éjszakákon át kártyázik ?! Erélyes kezekre, és alapos elbánásra van szükség. Hisszük és reméljük, hogy a működését legközelebb megkezdő ellenőrző bizottság, kérlelhetíenül fog eljárni feladata megoldásában, melynek egyik eredménye sejtjük, az lesz; hogy a szerzett tapasztalatok alapján, a létszám apasztását fogja javasolni. -a. Népfürdő Esztergomban. Esztergom, augusztus I. A kánikula vért forraló és velőt perzselő hősége elől mindenki meengem, mialatt hosszasan belebámulok a holdas éjbe, kábulttá tesz az illat-terhes lég. — Neki támasztom fejemet bágyadtan az ablakfélfának s nézek, nézek sokáig a puszta semmiségbe. Olyan jóleső hallgatás ez, áhítatos csendje egy ábrándos sziv-vdágnak, melyben csak a múltnak emléke él . . . Most, hogy az enyhe tavaszi léget a virágok illata tölti be: magára emlékszem édes Aranybabus! . . . Mikor először találkoztunk, tavasz volt akkor is, szép virágos tavasz . . . Azután gyorsan váltotta fel egymást a forró nyár, a lombhullató ősz, a hideg zord tél. És most tavasz van újra, virágfakasztó, édes kikelet. Épen egy év mult el. — A természet változott, mert neki változnia kell az örök törvények szerint; az emberek maradhatnak a régiek. Én is a régi maradtam . . . És most, hogy a hallgatag éjjeli csendben méla bágyadtsággal révedez lelkem az álom világban : rajongó vágygyal tekintek belé szivvilágomba, melyben csak a mult, az az egy év előtti mult emléke él. — Ugy-e szép volt akkor minden édes Aranybabus ? — Emlékszik-e még, mikor ott ültünk a fehér, kerti padon, s vágytelt kebellel szívtuk az akác mámorító illatát ? ... Én akkor azt hittem, hogy nekünk dalol a madár, hogy csak körülöttünk oly szép, oly elragadó a táj! . . . Csalódtam. Addig, mig ott voltam oldalánál, érzelmeim örök tavaszt varázsoltak szivembe, melybe nem virult más, csak virág és szerelem. Amióta távol vagyok magától édes Aranybabus, úgy szeretem, úgy várom az Őszt, azt a sárguló néma nekül és siet felüdíteni elernyedett idegzetét, vagy valamely hüs és árnyas helyen, vagy pedig ott, ahol arra módja és alkalma van: a hüs hullámok között. Ez utóbbi főleg közegészségügyi szempontból érdemel említést, mert a tisztaság maga is félegészség. A tehetősebbek meg is szerezhetik maguknak a fürdő idegerősitő felüdítő kellemeit: de a nagy közönség nem birja és nem tudja viselni az ezzel összekötött költségeket. Mert ma úgy áll a helyzet Esztergomban, hogy a Dunán egy rozoga nyári fürdő van, melynek tarifája, bár alig látogatják, oly magas, hogy azt a szegényebb sorsú, alsó tízezer erszénye, nem csak, hogy nem bírja, de javarészt soknak egy egész napi élelmére bőven elég. A Malyáról, amely elvégre is nem szabadfolyású víz, nem is szólhatunk. Már pedig a mint az államnak lét érdeke polgárainak testi és lelki jóléte es annak fokozása nagyhorderejű közgazdasági követelmény: ép úgy a városok népességének egészségi viszonyai, ahalálozás arányszámának észszerű intézkedésekkel való csökkentése, a mint egyrészt a város kötelezettsége, úgy másrészt saját jól felfogott érdeke is megkívánja. De elszomorító eredmény az, hogy a népfürdő hijján a szabad Duna hullámai közt üdülést kereső közönség köréből minden évben oly nagy arányszámban szedi áldozatát a szeszélyes folyam. Népkertünk sincsen, népfürdőnk sincsen. Azt hisszük, hogy a városnak erkölcsi kötelessége és többé el nem odázható teendője : mielőbb és sürgetően egy oly népfürdő létesítése, ahol szegényebb sorsú polgárai kinos és fárasztó nyári munkálkodásuk befejezte után uj erőt, újult kedvet és egészséget szerez hétnek a hüsitő folyam hullámai között s megszűnjék az a quadarquiviri-parti állapot a plébánia és Eggenhoffer között. A költség, mit ezen immár el sem kerülhető intézmény létesítése maga után von, oly számba sem jöhető kicsiség, hogy annak megalkotása minden nagyobb anyagi áldozat, adóemelés nélkül, megtörténhetik. Az esztergomi, sőt párkányi fakereskedők számos tagból álló tiszteletreméltó testülete pedig, amint mi azok gavallérságát ismerjük, a népfürdő létesítéséhez szükséges faanyag legnagyobb részét vagy önként felajánlják, vagy pedig a lehetőségig alacsony árak számításával bocsájtják át, ha ez irányban a város figyelmeztetve az intézmény humánus voltára, célszerű módon megkeresi őket. Ily körülmények között, amidőn a nép uszoda létesítése oly elenyészően csekély összeget követel, hogy annak megalkotása a városnak anyagi hozzájárulását igénybe alig veszi: az eszmének testté válása, hitünk szerint okvetlenül bekövetkezhetik. De megfontolandó volna az is, Ihogy a társadalom humánus érzésére való hivatkozással ennek áldozatkészségét nem lenne-e célszerű bevonni ezen intézmény megalkotásához ? Egyszóval mindenre kiterjedő figyelemmel kell tanulmányozni és gyorsan előkészíteni ez ügyet s úgy létesíteni ez intézményt, hogy azt a szegény nép ingyen használja, vagy legalább oly kis mérvben szabni meg a fürdés diját, hogy őszt. Oly jói illik ez hozzám, hisz azóta úgyis ősz van lelkemben, örökké tartó, soha el nem muló ősz. Az édes, feledhetlen múltnak emlékei még érintetlenek. Talizmán gyanánt őrzöm szivem mélyén, nem háborgatja azokat sem idő, sem kéz. Csak a lassan muló, unalmas napok hullanak rajok, mint letarlott őszi tájra a sárguló levél, s befödik őket egészen, kíméletlenül . . , Ne csodálkozzon ezen édes Aranybabus, hisz tudja jól, hogy miként a virágfakadásra a hervadás, úgy jön a boldogságra is az elmúlás. A mi azután megmarad, az már csak emlék, a mit vagy az idő keze dob az enyészet ölébe, vagy a feledés moha lep be. Ez a természet rendje. De azért vigasztalódjon édes Aranybabus, a mi emlékeink között van egy emlék, egy szál virág, a mely meg fogja óvni a multakat, ha az enyészettől nem is, de a feledéstől . . . Ezt a piros szekfűt, melyet egy verőfényes nyári reggelen adott, azóta híven őrzöm, mint közös boldogságunk zálogát. Azt kérdi Aranybabus, hogy e parányi virág hogyan dacolhat a roppant, hatalmas erővel: az idővel ? Hallgassa meg. Mialatt én örömtelen élet-utamon küzködve haladok, az idők keze kérlelhetetlenül rakosgatja az elmúlt napokat, mint sárga falevelet emlékeink fölé. Igy aztán lassanként összegyű'nek hetek, hónapok s a mint egy év letűnt és én meglátom újra virulni az első szál szekfűt: egyszerre megállok s a maga emlékének áldozok édes Aranybabus . . . Ilyenkor kipihenem fáradt testemet, letörlöm arcomról az év verejtékét s félre téve, elűzve magamtól a lét sok nemű gondjait — visszamegyek az időben, megbolygatva az elmúlt napokat, az emlékeinkre hullott száraz leveleket, — vissza egészen azon időig, a mikor elváltunk. Azután gondolatban átélem a rég elmúlt, boldog időket, majd előveszem azt a hervadt virágot, s az első nyíló piros szekfűt leszakasztva melléje teszem. Ez az én áldozatom. S tudja, miért teszem én ezt édes Aranybabus ? . . . Mert így minden évben egyszer, virágfakadáskor megbolygatom az elmúlt időt, a lehullt levelekel, s ilyíormán óvja meg a kis virág a multat attól, hogy Örökre eltemetve legyen. Ahány év múlik el az idők végtelenjében, annyi szál virág fog összegyűlni emlékeink között. És ha majd idők multán, mikor talán már Aranybabus új szerelme száműzi szivéből a régi emlékeket s talán óhajtani fogja, hogy bárcsak feledhetné a multakat: az lesz temetése az én boldogságomnak, melyre a lassan évenkint összegyülemlő virágszálakból fogok koszorút, emlék-koszorút fonni. Aranybabus majd boldog lesz, én pedig nem állok meg többé évenkint, virágfakadáskor áldozni emlékének, hanem sietek, rohanok oda, hol közös szerelmünk emléke nyugszik : az elmúlásba, a megsemmisülésbe... Amint így hosszasan gondolkodom a rég elmúlt idők fölött, a hűvös esti lég mozogni kezd s váratlanul megcsapja forró, lázas homlokom. Aztán gyorsan felkapja s viszi arra felé az utolsó, elhaló szót: Babus, édes Aranybabus. . . Jambrik Alajos. azt"minden szegény sorsú ember elviselni képes legyen. Nem szabad tehát üzletnek tekinteni azt, hanem annak, a milyen nemes célt szolgálni hivatott : valódi emberbaráti intézménynek. Melegen ajánljuk a város intéző köreinek ez immár megérett és el nem odázható ügyet, hogy karolják fel a nép érdekei és jóléte iránt köteles jóindulattal és juttassák a közeli megoldáshoz szeretetteljes gondoskodással. Ez által előmozdítják egyrészt a várost előhaladása útjában, másrészt maguk részére megszerzik polgártársaiknak hálás tiszteletét és becsülését. Természetesen, a nagy dunai uszoda mellett egy fizetéssel kapcsolatos uszoda is építtethetnék. Semper. Megyegyiilés. Esztergom, augusztus 7. A f. hó 14. napján tartandó megyegyűlés programmja már 91 ponttal megjelent. Fontosabb tárgyai a következők : Belügyminiszter intézvénye a vármegye 1901. évi költségvetése tárgyában Ugyanannak intézvénye a vármegyei alkalmazottak napi s fuvardijairól szóló szabályrendelet tárgyában. Foldmivelésügyi m. kir. minister urnák 39207 sz. leirata NozdrovicKy Miklós községi volt erdőtiszt nyugdíjazása ügyében. M. kir. belügyminister leirata a néhai főispán temetése alkalmával felmerült fuvardijak tárgyában. Ugyanannak intézvénye a muzslai főszolgabírói székhely áthelyezésének kérdésében, Ugyanannak leirata a községi szülészeti szolgálat tárgyában alkotott szabályrendelet ügyében. Ugyanannak f. évi 50512. sz. alatt kelt leirata a vármegyei árvatárban szükségessé vált állványok elkészítése után felmerült költség kiutalása tárgyában. A kir. tanácsos alispán és tanfelügyelő együttes jelentése az idegenajkú községekben történt iskolalátogatás eredményéről s a jutalmak kiosztásáról. Kir. tanácsos alispán f. évi 5120 sz. jelentése a magyar nyelv alap javára Sacelláry -György által adott IOOO koronáról. Ugyanannak f. évi 8584 sz. jelentése a Hamaj Árpád központi árvaszéki elnök úr részére adott hat heti szabadságidőről. Ugyanannak f, évi 8509 sz. jelentése a párkányi járási főszolgabíró részére adott szabadságidőről, Ugyanaz f. évi 6754. sz. alatt bejelenti, hogy Ivanies István pénztárnoknak főispáni hozzájárulással ő heti szabadságidőt engedélyezett. Ugyanannak f. évi 6911 sz. jelentése Takács József tb, főszolgabírónak adott badságidő tárgyában. Ugyanannak jelentése Nóvák József és Gottmann István szabadság idejéről. Ugyanaz Kakass László esztergomi járási h. főszolgabíró szabadságidejéről. Ugyanannak f. évi 6690 sz. jelentése a főispán beiktatása alkalmával felmerült költségek tárgyában. A központi árvaszék f. évi 5510. sz. jelentése a Német Erzsébet-féle 27 korona 86: fitlérnyi árvatári tartozás és járulékainak a gyámpénztári tartalékalapból való megtérítése ügyében. Hamar Árpád központi árvaszéki elnök f. évi 162. sz. jelentése az 1902. évben, a gyámpénztári fölös pénzkészletek elhelyezése tárgyában.