Esztergom és Vidéke, 1901
1901-07-28 / 60.szám
ESZTERGOM és VIDÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ ESZTERGOM VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárqap és CSÜtÖrtÖkÖn. Szerkesztőség és kiadóhivatal: fZtouáZ ÁRAK : ' • - FELELŐS SZERKESZTŐ MUNKÁCSY KÁLMÁN m akézirat ° k ' elööZBtéselí ' mml és hird6téselt mmm FÍ*?m- ~"-~--~_~_ 1 6 kor r * - m ' ^ S K ™ 1 • Széc^cpyi-tér, 330. szánj. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fll. J* 1 Ké *™*<»* MH Botrányok a piacon. »Háziasszonyok és kofák harca.« (pm.) Nagy feltűnést keltett ezelőtt két esztendővel az a hir, mely akkor az összes lapokat bejárta, hogy egy apró horvát városkában, ha jól emlékszem Ogulin a neve, letartóztatták egy magyar államvasuti tisztviselő feleségét, mert reggeli nyolc óra előtt vásárolt a piacon, holott a város piaci szabályrendelete világosan előírja, hogy nyolc óra előtt idegennek a piacon vásárolni nem szabad. A megrémült asszonykát később eleresztették, hosszadalmas pör is lett a dologból, ki nyerte meg, nem tudhatni. Az bizonyos azonban, hogy az ogulini hatóságot egy szándék vezette, az a szándék, hogy annak a polgárságnak, mely ott adózik és mindenféle közterhet visel, megkönnyítse a megélhetést. A szándék jó volt, a cselekedet azonban helytelen és csak azért emiitettem iz .Eszteroom is lie" tárcája. Molnár Böske regénye. | — Rémes történet négy fejezetben. — Irta: kardos. I. Böske igen szerette a baromfiakat, meg a legényeket. Sőt ez utóbbiakat még jobban kedvelte, mint a sipogó kis házi szárnyasokat. Ezt onnan gondolom, mert anyja, özvegy Molnárné, alig adta ki az útját a részeges, — de szép molnárlegénynek, Péternek, kivel Böske, hogy számtalan édes órát töltött el, arról sokat regélhetnének a malomban sorfalat álló és szerencsére néma lisztes zsákok, szóval mondom, alig vett búcsút Péter a kapufélíától, Böske íorró vére már is Józsiért pezsgett, szerelmes szive már is az uj legényért csaknem teljes gőzerővel dobogott. Ne törjünk tehát pálcát Józsi felett, 1 hogy ő is fiatal szivének minden tüzével reagált a szerelmes leányzó bájaira. A tüzes csókok, gömbölyű puha karok, az eleven temperamentum nem maradhattak hatás nélkül oly fiatal, élni vágyó legényre, mint Józsi volt. Nem is késett, valahányszor csak alkalma nyilt, az j öröm poharát fenékig üríteni. Böske anyja, az özvegy molnárné, szivesen nézte a fiatalok közeledését s igen örült volna annak, ha Józsi, ez a derék, szorgalmas ifjú, mihamar megkérné leánya kezét. Gondolatban szivesen időzött fel az esetet, mert be akartam igazolni, hogy másutt törődnek ezzel a dologgal, amelylyel nálunk eléggé mindig nem gondolnak. Esztergom kedvező fekvésénél fogva nagy az export Bécs, Budapest felé, ha érik a cseresznye, barack, szőlő, úgy naponta száz meg száz kosárral küldenek el belőle. Saláta, zöldség, szárnyasok, egyszóval minden élelmicikk, a mit piacokon árulnak, nagy mennyiségben kerül szétküldésre, szép jövedelmet hozva a termelőnek. És mégis drága a gyümölcstől kezdve a libáig, pulykáig minden élelmiszer. Drágább mint a fővárosban a nagy pénzért bérbe adott vásárcsarnokokban. Nem tudom, hogyan fog rendelkezni az új szabályrendelet, amit azonban a saját magam tapasztalata folytán el mondok itt hamarost. Nevezetesen az esztergomi piacon kora reggel sem, később sem lehet venni a termelőtől semmit, nem mernek, de a kofaadót meg nem tudják megfizetni. Ezek képezik a többséget. Bús arcukkal kerülgetik a piacot, félve tekintnek körül, mielőtt egy pár csirke árát megkérdeznék, mert ha egy kofa megneszeli a készülő vásárt, úgy jaj neked szegény asszony. Durván kirántja a kezéből a szárnyast és fizet amit kér a termelő. Ha pedig ez ellen valaki tiltakozni mer, ugy kész a patália, jön a rendőr, ha akkora a botrány, hogy nem fordulhat el és muszáj oda mennie, a botrány elől az a polgári asszony pedig rég megszökött. A csatatér a kofáé maradt. A kofa, a közvetítő, igaz épp oly adófizető mint bárki más, kereskedjék tehát becsületesen cikkeivel, ezt megakadályozni nem is lehet. De igenis meg lehet és meg is kell akadályozni azt, hogy a kofák az esztergomi piacot egyszerűen monopolizálják, a termelővel való mert a közvetítő kereskedők, kofák és exporteurek kora reggeltől kezdve vásárolnak. Ha a háziasszony vásárolni akar a parasztasszonytól, azt félrelökik és itt nem reprodukálható kifejezésekkel riasztják el. A parasztasszonyt, ki nem akarja a kofáknak eladni portékáját, megszekálják, lerántják fejéről a tojással teli kosarat. Megvárják a termelőt az országúton, a vámok környékén és elszedik olcsó pénzen a portékáját. Úgyannyira, hogy az esztergomi gazdasszonyok három kategóriába sorozhatok. A harcias menyecskék nem ijednek meg a nyelvelő és lökdöső kofanéptől, hanem szembeszállnak velük Ilyen kevés van. A másik kategóriába azok a hölgyek tartoznak, akik semhogy kitegyék magukat az inzultusoknak, inkább megadják azt a 20—3O°/ 0-os piaci pótadót és vesznek a kofáktól. Van azután egy harmadik kategória is, nevezetesen azok, akik veszekedni annál a kedves jelenetnél, melyben Józsi és Böske mint boldog házaspár tünt fel, körül egy pár kis fülig lisztes rajkó ugrált boldog könnyelműséggel. Jaj, be kedves látvány! S — Istenem, — sóhajt fel azután, — be jó is volna ! . . . A fiatalok szokás szerint a malom helyiségében időztek, mert a legénynek nem szabad lelügyelet nélkül hagyni a működésben levő malmot. Rendesen csak éjfél közeledtével tértek nyugovóra. Igy teltek a napok boldog egyhangúságban messze a falu zajától . . , II. . . . Sűrű, sötét éj volt. Nem ragyogott a hold. Ős-Budavár magas fokán az érckakas csikorgott élesen . . . ... A rövid mondatokba foglalt bevezetésből rendesen valami tragikus eset szokott kifejlődni. A föntebbi hangzatos bevezetés célja sem egyéb, mint hogy a rémes esethez megfelelő hangulatot keltsen. Lássuk, hát mi történt ? ... A malomban a mécs halványan pislogott . . . Böske a legény ölében ült. Volt csók, Ölelés, nevetés bőven. E pillanatban az érckakas még élesebben csikorgott . . . Huh! . . . A malom nyitott kis ablakában egy sötét kifejezésű férfi fej jelent meg . . . (Lám, már kezdődik a tragikum.) Haragos tűzben égő szemei az ifjú párra voltak irányozva . . . Egyet köhintett . . . Böske hirtelen oda pillantott s ijedten sikoltva ugrott fel a legény öléből. Józsi, az uj legény, még jobban megrémült s a világért sem jött volna ki egy hang sem a torkán. j A következő pillanatban a malom aj-! taja egy erőszakos lökésnek engedve felpattant, s rajta egy magából kikelt arcú férfi jött be súlyos léptekkel és 1 nyitott budli-bicskával . . . Péter volt. . . Böske újólag elsikitotta magát, mikor régi szeretőjét felismerte. Halálosan megrémült s egy lépést sem tudott tenni a nagy ijedtségtől. Péter egyenesen Bös- i kéhez tartott; a vetélytársat észre sem látszott venni. 1 Józsi a pillanatot és az őrizetlen ajtót. felhasználva, mint a megriadt szarvas rohant ki és az udvaron torkaszakadtából egynehány >gyilkos«-t, >zsiványt-t kiabálva úgy elszaladt, hogy máig sem ; tudják hol van. Böske most teljesen védtelenül, szabad prédájára maradt a bosszútól lihegő-1 nek. — Hát ez a hűség ? — hörögte Pé1 tér vadul forgó szemekkel s ezzel ke- j gyetlenül megragadta a leány gyenge,, puha karját. — Jaj mamám ! — sikoltozott Böske. — Elhallgass te . . . nyomorult, mert mindjárt beléd fojtom azt a hűtlen lel- ' kedet! Kiért csaltál meg ? Ezért a gyáva pimaszért, a ki most rútul itt hagyott ?, Hát érdemes volt ezt szeretni f Böske csak most vette észre, hogy Józsi nincs sehol. Eddig minden figyelmét lekötötte a halálos rémület, s csak most látja, hogy Józsinak hült helye. Ezt a körülményt sietett is női furfanggal a maga részére kiaknázni. — Nem szerettem én ezt! — mondta végre. — Nem-e ? Hát akkor az ölébe hogyan kerültél ? — Úgy húzott oda ő, erőszakkal. Azt gondolod ugy e, hogy ezt a mesét elhiszem ?! — Nem mese ez Péter, hanem valóság. Ő csábitott, ő hizelgett ... én nem szerettem ... — Hiába beszélsz, hazudsz ; megcsaltál : meghalsz ! — kiáltá Péter s a budlibicskát magasra emelé, hogy a leány rémülettől pihegő keblébe döfje. Böske ekkor egy erélyes ugrással kirántotta magát Péter kezéből, térdre rogyott előtte s úgy könyörgött: — Ne bánts Péter . . . édes Péter... téged szeretlek . . . egyedül csak téged . . . kedves Péterem ... ne ölj meg ... A magasra tartott kéz lehanyatlott. — Kelj fel Böske, nem bántalak. Hanem most jer velem . . . megfogta ismét a leány karját, most már ugyan gyengédebben s valami uj eszmétől megkapatva, a malomból kivezette . . . III. Jóska kétségbeesett orditozására, valamint Böske rémes jajveszékelésére a molnárné is felébredt s úgy vélvén, hogy valóban rablók ütöttek a kis tanyára, egy pár darab ruhát magára kapkodva, sietett ki az udvarra. Ott azonban már mély csend volt. Sehol semmi hang. Hivta leányát. — Böske! Semmi felelet. Még erősebben kiáltott. — Böske, Józsi hol vagytok?
