Esztergom és Vidéke, 1901

1901-07-25 / 59.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIV

ATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. s«rkesz««sé

g és kta«hi™«.i, ^ II ^ ELŐFIZETÉSI ARAK : 5 FELELŐS SZERKESZTŐ uillllf A>QV rYÍI UÁu (hova 8 iéziratolt

» «Iöflzetések, nyütterefc és hirdetése* köldendők ÍS: - £ =—= ES KIADÓ. Szécljenyi-tér, 330. szán,. Negyed évre — — — 3 kor. — fll. Egyei SZám ára: 14 fll. Kéziratot nem adnak VIIMA. »-^~! A hivatalos termésbecslés és termésünk ára. Esztergom, július 24. Már hozzá vagyunk szokva pár év óta, ha a hivatalos termésbecslések megjelennek, hogy Esztergom vármegyét az elsők közt keressük. Igen: Bars, Esztergom legeiül, azután jön a többi megye, de ez á kettő vezet. Milyen irigylésre méltó két megye ez, hogy itt vannak mindig a legjobb termések ? Igaz, hogy Esztergom megyé-é csak papíron. És az a jó papir oly türelmes. írják is rá évente az egész országban a jelentéseket jó részt hasbul, és ez alapon pontosan kiszámítják, hány mázsa búzája lesz az országnak. De hogyan tudnák azt alaposan kiszámítani, mikor e számítás alapját képező statisztika jó részt szinte hasbul készül. Hogy lenne e becslés alapos, megbízható, ha Esztergommegye ez hl termését 600 kilogr. búzánál kezdi és azon felül ? f Szép is lenne, ie fájdalom nincs. Csak nézze meg valaki a legjobb határokat, hány kereszt van egy-egy hold földön ? \ Az intenzivebben mivelt, nagyobb birtokokon csak van, szinte kevés, de mégis csak. Hanem a kisgazdák földjein igen szomorú, amit láthatunk, sok helyütt csak annyi a kasza, mintha az aratórész lenne. Pedig a hivatalos termésbecslések igen nagy befolyással vaunak termésünk áralakulására. Látjuk ezt most is, mikor a mult évi gyenge közepes termés után az idei még sokkal rosszabb, de mert a hivatalos termésbecslés 36 millió mtm. búzát produkált, erre támaszkodva a spekuláció egy része képes lenyomni az árakat- Remélhető ugyan, hogy később emelkedni fognak az árak, mert majd csak kibukik a szeg a zsákbul; de félek, hogy akkor, kivált a kisgazdák jó része, hogy adóját fizethesse, rég túladott amúgy is csekély fölöslegén. Mindenesetre jó lesz ez idén termésünk értékesítésénél óvatosan eljárni, gondosan megfigyelve a külföldi híreket és tőzsdei áralakulásokat. Igen, a börzét figyeljük, azt a mumust, amelylyel Taffy ur e becses lapok legutóbbi egyik számában úgy ránk ijesztett. És méltán. Nem való az gazdának, ahhoz mi nem értünk ; aki még szerencsét próbált ott, rajtvesztett. Veszít okvetlen azzal: is a gazda, ha az ott említett börzeár alapján eladja előre a gabonáját. Taffy ur ott csak röviden érintette e dolgot úgy véve, hogy ez tán egészen köztudomású dolog, hát nem irta le bővebben, pedig megérdemli a nyomdafestéket. Ha jól értesültem, egy budapesti bank, melynek a vidéken elég ágense van, vesz előre, persze nagy részt pénz dolgában megszorult gazdáktól gabonát, leginkákb búzát oly föltétellel, hogy a szállítandó gabna ára a tőzsdén egy bizonyos napon történt jegyzésen alul 20—40 krajcárral lesz fizetve. Tehát 4—5 hónapra 20—40 krajcár kamatot fizet a gazda 7—8 frt. áralapon fele értékig, tehát 3—4 frt. után. Hogy ez mily jó üzlet az ágensnak és mily rossz a gazdára, ebhez már nem kell több kommentár. Mert ha tavaszszal eladja a búzát előre és a termés előtt ha 4—5 hóval kap minden előre eladott mtm. búzára előleget és ennek fejében búzáját előre 40—60 krajcárral olcsóbban eladja, úgy igen magas uzsora kamatra vett föl kölcsönt, mit más uton, ha szüksége volt rá, sokkal de sokkal olcsóbban megszerezhetett volna g^En ebben látom e dolog káros voltát, meg abban, hogy ez uton tán olyan gazda is vesz kölcsönt, — mert hiába csak kölcsön az uzsora kamatra — aki más uton elélt volna kölcsönpénz nélkül is, és a pénz persze, ha már meg van, többnyíre el is^fogy. De hogy a vevő oly kicsinyes eszközökkel tudja tetszése szerint az átvétel idején az árakat szabályozni, attól kevésbbé kell félni. A börzén 1000 mázsánál kevesebb gabnát venni nem lehet és aki az árakat nyomni akarja, annak huzamos ideig sok-sok ezer mázsa gabnát b .Esztergom ís léte" tárcája. JJerVadás. Irta: VIKI. Bérctől koszorúzott kicsinyke völgyben, Ahol csak ritkán jár a vadász : Rózsa bokorral sűrűn benőve Állott egy hófehér födelű ház . . . A napsugár bevonta rózsaszínnel, Zöld bokra ágán fülmile dalolt Dalos szájával édesen meghitten: — A legszebb rózsáról, mely bent lakott. Szőke leányka lakta a kis házat, Mosolygó az arca — mint rózsáinak [künt; — i Megdobbant a szived, hogyha őt láttad, De üres is lett, hogyha tova tünt. ; Irigye volt a rózsaszinü hajnal j Piruló arcával hogyha kijött: És a sok madár repeső szárnynyal, Vig dalolással üdvözölte őt. * Olyan volt mindez, mint egy édes álonij Itt-ott egy emlék, friss harmatos ágon! Mégis hazugság, úgy mint minden álom Nincs már boldogság széles e világon. — Virág illat volt álmainak őre, Őrizte gondos, jószívű anya; Szive boldog volt s vágya nem vala. — . . . Csak olykor, — néha, — ha az es! [leszállott — Mikor a hold egy percre elpihen — A csalogánynak panaszos szavától Zokogni kezdett édes-csendesen . . . Nem tudta ő azt, szivét mi bántja Egy édes, mégis kinzó gyötrelem — Benn volt az rózsa édes illatában, Csalogány dalban: — a szerelem. Egy ifjú képe, — csak egyszer látta, — Fogta meg szivét oly hirtelen; Nyíló virágtól kérdte — hiába: »Mondd mi éget úgy s fáj idebenn ?« Olyan volt mindez, mint egy édes álom, [tt-ott egy emlék, friss harmatos ágon ! Vlégis hazugság, úgy mint minden álom, SPincs már boldogság széles e világon. * . . Csendes az este, a hold is feljött itvben oly gazdag, szép nyári est; — Felkelő hold a zizegő fák közt — ábrándosabbat senki sem fest. . . Ezüstös tónak susogó fodra lingatott két kis csónakot, ^eány kacajra édes-bús választ iuttogó férfi hang adott. íarna ifjúnak hatalmas karja Córmányozta az egyiket; \ másikban meg szőke leányka. — Szerelmes ajka nem nevel. Befogja kicsi nevető ajkát Barna bajuszszal köritett száj. . . . S mintha mosolygna, ezüstre válik Hold sugarától behintett táj. S amig csevegnek Ők álmodozva Suhan a csónak csendben tovább, Szellő elkapja, messzire hordja Érte remegő anyja szavát . . . Hüs esti szellő zúg át a légen Fázva susog a sárga levél, Rózsa levélből szemfödőt készít Égető nyárnak az őszi szél . . . Zöldes tó partján könnyes szemével Áll a leányka — csak egyedül, Kezében haldokló rózsa szirma Nagy fájdalmán az sem könyörül. Máskor is feljött kopár faág közt Lassan, titokban a méla hold . . . Vár a leányka s arca fehérebb Vünt amilyen piros akkor volt. földes tó tükrén reng a kis csónak Síincs aki hajtsa hullámon át . . . üsak várja-várja, ámde hiába, Vünt a leány a — holt ideált . . . Csalódott ő is, mint annyi más . . . kiknek közös sorsa — hervadás. — Levél Szklenóból. — Bányakereső fürdővendégek. — Mint minden nemes fürdőnek, ugy e kiváló gyógyhatású helynek is meg van a maga történelmi emléke. Brown Edwárd, angol utazótól igen érdekes leírást olvastam az 1669—70 ik évből, melyben Írja, hogy Szklenó ez időben a gróf Lippay családé volt, melyből származott a tudós PoHcárpus Prokopius Bolanus, kit a pozsonyi érsek az ország ritkaságainak leírásával bízott meg, aki ezt meg is irta, de megfigyeléseit közzé tenni nem volt képes, mert hirtelen elhalt. Ez azt írja : Szklenó Selmectől egy magyar mérföld. Glashütten név alatt itt hajdan gazdag aranybánya volt, melynek eltűnése nagy veszteség volt, mivel senki sem tudja ennek bejáratát megmutatni. A. hagyomány szerint Bethlen Gábor íiadjárata idejében a lakosok menekülni íényszerültek és a bányát is eltorlaszolok, betömték, hogy az ellenség ne akadon rája. A bánya hajdani tulajdonosa azonban lagyott hátra néhány jegyet, melynek segélyével ismét megtalálható volna. A a héjába ugyanis jeleket vétetett, meyek útba igazíthatnának. Az eszközöket, nelyekkel e jeleket vésték, már megalálták és jól tudják, hogy ha egy köret találnak, melyre egy emberfaj van résve, ott lesz a bánya bejárata, és csak lehány követ kell elmozdítani, a bánya íyilása főltárul.