Esztergom és Vidéke, 1901
1901-07-21 / 58.szám
ESZTERGOM és TIDÍKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M*ÚÍelemik Vasárnap és Csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: p^zZZi ÁRAK : s FELELŐS SZERKESZTŐ MUNKÁCSY KÁLMÁN (h ° va a kózlratolíl flIöözfltéselí ' nyilíler6lt és hlrdeíóselt umm fltWrT- ~ -~ -~ ^~ kor* - í!' ^^^= ÉS KIADÓ: " Széchenyi-tér, 330. szánj. Negyed évre — — — 8 kor. — fii. . . Ifijei nikm ára: 14 fii. ~* ******** «*H A polgármester jelentése, Esztergom, július 19. Előttünk fekszik a város polgármesterének évi jelentése a leíolyt 1900 évről, illetőleg a város állapotáról és ügyeinek menetéről. A legőszintébben örülünk, hogy végre meg van és most nyílik először alkalmunk nekünk: a közönségnek is, bepillantást vetnünk a városi adminisztráció boszorkánykonyhájába. Az uj éra, amely Vimmer Imre régiméjével kezdetét vette, ebben az évi jelentésben szépen nyilvánul, mert az az évi jelentés, ha némely tekintetben hiányos is, igazolja, hogy a suba alatti politika ideje lejárt és a polgármester nyilt kártyákkal játszik, nem híve a mult idő takargató, titkolódzó szellemének, hanem bátran rajzolja a közállapotokat, ha még oly siralmasak is és elénk tárja leplezetben valóságában. Jól esik ez nekünk polgároknak, akik és az adminisztráció műhelye közé a város néhai feje sűrű fátyolt igyekezett vonni, nehogy a li .Esiterp is Vidéke" tárcája, Dömös. (Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája ) Irta: Körösi László dr. Kies vármegyénk sok szép panorámája közül Dömöst tartottam mindig a legszebbnek. Nem voltam ugyan egy véleményen a Kaszinó uri szőlősgazdáival, akik mindig a maguk présháza tájékát vitatták a megye legremekebb tájképének, sem az amerikai szellemű, iparkodó propellertársulat Kolumbusaíval, akik Hontmegyébe mentek Esztergomnak uj paradicsomot fölfedezni. A terézvárosi és erzsébetvárosi illetőségű nagymarosi nyaralók ma már a következő furcsa földrajzi paradoxon phrasist csinálták a szomszédmegyebeli ligetről : — Esztergommegye tündérszépsége a Kovácspatak ! Hát legyen nekik is igazuk. Nyáron majdnem mindenkinek igaza van. Dömöst azomban még a divatos balatoni és tátrai nyaralóhelyekért sem adnám oda. Sőt még az Alduna és Salzburg szépségeiért sem. Mert Dömös a Dobogókőről salzburgi tájkép, a Dunáról pedig a Vaskapu valóságos festői részlete. A főváros őszinte természetimádói százával zarándokolnak ünnepen a dömösi misera plebs is tájékozást szerezzen azokról a manipulációkról, amelyek a Bottyán palotájában az ártatlan polgárok bőrére folytak. Es ebben kulminál ennek a 40 nyomtatott oldalas munkának fontos jelentősége, mert határkövet jelez a mult obskúrus idők és a ma között és bátran áll a kritika Ítélőszéke elé, mivel tudnia kell, hogy a becsületes törekvések mindig dicséretet nyernek. Ilyen gondolatokkal kezdtük forgatni a polgármester évi jelentését. A közgyűlés méltán honorálta érte a várösfőt. De mert ép ez a városfő elég erős arra, hogy szinte provokálja a részletekbe menő kritikát, nem hagyhatjuk figyelmen kivül a hiányokat, amelyekben ez a mü leledzik. Ilyen elsősorban az a rengeteg sok statisztikai adat, a sok jelentéktelen numerus, amely mintegy agyonnyomja az igazán fontos és a város vitális körülményeit föltüntető számadatokat és kifárasztja a vizsgálót. Mennyiben fontos például az, hogy a közgyámi hegyek közé, ahol valamikor Árpádok laktak s Hunyadi Mátyás király vadászott, írók és művészek szivesen tartózkodnak a visszhangos, rengeteges vidéken. A természet őserejű szépségét még nem kezdte el senki sem szabályozni. Az óriás erdők, a fölséges bükk és tölgy piramisok, a szeszélyesen csavargó patakok, a hideg völgyekben sürü páfrányok közé rejtőző kristály-források, most is csak olyanok, mint ezeresztendő előtt. Sem a geológusok, sem balneologusok sem a higienusok még nem kezdték ki az ősi tájszépség megregulázását. Maga a község sem halad a korszellemmel. Még ma is ugy építkeznek és gondolkodnak, mint évszázadok előtt. A tősgyökeres magyarságú nép az erdő s a Duna szabadságszerető családja. Lakásában nem rendezkedik be fővárosi nyaralók számára, mint a többi összes dunavidéki község a főváros környékén. Nem is ért ugy a nyaraló-rendszerhez, mint a nagymarosi, vagy budakeszi, ahol ezrivel üdül a budapesti közönség egy része. A közönségnek nincs kényelmes vasúti összeköttetése, a nagydunai hajóállomást elvesztette, a kisdunai hajózás Budapest felé inkább csak a kofáknak nyújt némi élvezetet. Esztergom Dömösről alig közelíthető meg, a dunai átkelés pedig elriasztja az ideges és kényes fővárosi kirándulókat. Nem akarok ebben a rovatban megemlékezni arról, hogy Dömös mostohaiktatóba hány ügydarab érkezett, avagy hány cselédkönyvet állított ki a rendőrkapitányi hivatal ? Efféle sok felesleges kimutatás nehézkessé teszi az anyag áttekintését és a figyelem elszóródását okozza. És ennek a körülménynek főleg az az oka, hogy évi jelentés készítése alkalmával az egyes szakosztályoktól bekivánt szakosztályi jelentések fölhasználásában nincs elég egyöntetűség, igy az egész jelentés ugy tűnik fel, mintha az az egyes szakosztályok jelentéséből ridegen egy beállított kompiláció lenne. Tudjuk azonban, hogy ez a pongyolaság az idő rövidsége folytán jött létre, mert az egyes szakosztályok igen lassan, úgy szólván az utolsó percben terjesztették be dolgaikat, úgy hogy feldolgozásukra fizikai idő nem volt. A sok apró-cseprő statisztikai adatokkal szemben, szivesebben láttuk volna egyes nagyobb horderejű kérdések alaposabb megvilágítását, a városi közvagyon mikénti állapotát, különösen a mi nagy anyagi sorsának kik az okozói. Az elhanyagolt, sőt megrontott község nagy bajaival még sokat fogunk foglalkozni akkor, mikor Dömös lassan-lassan Budapest-té lesz épen ugy, mint a Kovácspatak Esztergomé. Egy két esztendő múlva a buda-szentendrei vicinális villamos vasuttá alakul. Visegrádon a királyi udvar számára a vadászkastély épült s ezt egyenes összeköttetésbe kell hozni a fővárossal. Visegrádig a nyaralótelepek jóformán kiépültek, sőt Visegrádon már kertnek való telket is nehéz szerezni. A villamos tehát a budapestieket egyenesen Dömösre fogja szállítani, ahol ma még csak egyetlen egy modern nyaralóház található. Nem Budapest és Esztergom érdeme lesz tehát Dömös fölfedezése. Esztergom pénzintézetei már rég elkezdhették volna jól jövedelmező "üzletüket nyaralóházak építésével. A fővárosi nyaralók valóban nem sokáig állják ki a dohos parasztszobát s a nyirkos falusi lakást. A cselédek megszöknek, mert a községnek egyetlen egy jó közkutja sincsen. Ezer esztendő óta marhaitató közkutak vannak a faluban, a vederhajtás munkája pedig valóságos gályarabság a vizvezeték csapjaihoz szokott fővárosi cselédségnek. Rendes nyaralói, ragaszkodó törzsvendégei tehát nincsenek ez időszeriht Dömösnek. Hiszen még pékje, piaca és taviróállomása sincsen. Már pedig a főgondokkal küzdő városunknál, amely relációk kétségtelenül érdekesebbek és értékesebbek lettek volna, mint a városi adminisztráció egyik osztályának dióhéjba (de mondhatni kókuszdióhéjba) szorított jelentése. És ezt a hiányt határozottan a számvevőségre toljuk, amelynek feladata lett volna, úgy a gazdasági hivatalnak mint a polgármester részére a belső tájékozást megadni. Ezekkel szemben -a pénzügyi osztály jelentését a kellő tömörség jellemzi s az ott közölt számadatok hű képét nyújtják a csak az imént restaurált osztály egészséges fejlődésének. Ezen hiányok kiköszörülése lesz első feladata a jövő jelentéseknek, mert ennek hatását nem csökkenthetik azok az igazán lendületes sza vak, melyeket* a polgármesteri jelentés a város gazdasági helyzetéről, elmond. Jól tudjuk, hogy a polgármester ur míg egyfelől jogos Önérzettel igyekszik érvényesíteni saját iniciativáit, nem zárkózik el a kívülről jövő imputációk városi családok nem birják ki sokáig ezeket a legsötétebb afrikai állapotokat. A nyaralók évről évre változnak, mint a rossz talajú kert virágai. Az első héten mindenki el van ragadtatva a regényes vidéktől, a történeti emlékű kirándulásoktól. A második héten már érezni kezdik a háztartás elemi cikkeinek hiányát. A harmadik héten eltűnik a cseléd. A negyedik héten néhány megvadult szarvasmarha tör az udvaron vacsoráló családra. Az Ötödik héten orvosra, gyógyszerre volna a szükség, a mi nem dömösi, hanem visegrádi, esztergomi vagy budapesti föladat. A hatodik héten átalános levertség, elégedetlenség és menekülő vágy. A napra kirakott, megzöldült és megpenészedett ruhák, a dohos szekrényekben Összezsugorodott szalmakalapok és a színehagyott nyaralókellékek, délelőtt ellenséges indulatú ludak, délután gonosz szájú sertések, estefelé a hazatérő tehenek és tinók támadásának és gyűlöletének prédái. A hálátlan házikutya valóságos kéjjel kap föl egy külömben jobb sorsra ínem igen méltó secessiós szalmakalapot s a szemétdomb ormán végez rajta bonctani és művészettörténeti tanulmányt. Az udvar réme, a szederfákon nyaraló tízesztendős házigyerek meglátja a becsomagolásra epedő tükröt s fürge majomugrással kúszik föl vele a szederfa hatodik emeletére. \ Szóval a népvándorlás napja nagyon
