Esztergom és Vidéke, 1901

1901-06-29 / 52.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE. (52. szara.) 1 °1. június 29. tűzoltói megszívlelik az eszmét, mely ügyüket lenne hivatva előre vinni és egy ilyen irányban megindítandó mozgalmat teljes er­kölcsi súlyukkal és buzgalommal fognak támogatni. Memor. I mi közönyösségünk. Esztergom, június 25. Senki sincs egyedül önmaga szá­mára teremtve, mindenkinek vannak kötelességei mások iránt is. Minden jog kötelességekkel jár s aki a tár sadalomra, vagy egy városra, vagy egy családra bármily tekintetben rászorul és hasznot huz tőle, annak e vett jókért bizonyos kötelességei is vannak ezekkel szemben. Ez az első alapja az egész emberiség éle­tének. Mihelyt egy nemzet, vagy egy osztály, avagy egy város életében megszűnik ennek az általános ér­vényű igazságnak gyakorlása, fel­bomlik és oszlásnak indul az egész szervezet. A pártoskodás, az Önzés halált okoznak, a közönyösség maga a halál. Azok csak betegségek, me­lyeket lehet gyógyítani, ez a vér hiánya. A sziv munkátlansága. Róma nem akkor dült meg, mikor a csá­szár lova is tagja volt a tanácsnak, hanem akkor, mikor senki sem járt el a tanácsba. Ha a mesterember nem jól csinál meg valamit, azért az a tárgy még talán kijavítható. De ha semmit sem csinál, akkor vagy koldus lesz, vagy éhen hal. Ha az emberek gyengén szolgálják a közügyet, valami jó azért csak akad benne \ de ha egyáltalán nem törőd­nek vele, ez már végső veszedelem. Ez a baja a mi városunknak is. Lám, a szomszédok: Vácz, Ipoly­ságh, Léva egyre gyarapodnak; mi pedig még irigykedni sem tudunk, A természet s szerencsés körül­mények dédelgettek, becézgettek minket s mi nem törődünk magunk­•ég ís csendült fel a szavaiból, mikor a pogányuralomról beszélt. Egyébként nyugodtan szólt, érzelmi árnyalás nélkül. Vastag félkörben vettük őt körül. Szeretett sugárzott az arczából, illem­tudás ömlött el a nemes lényéu. Az in­tenger vit£e, scelerisque purus férfiú, papember, szent lelkesedéssel beszélt már virradalkoj. Előre fölkelté a figyelmüket mindazokra a szent dolgokra nézve, melyekuek a tanítása, tudása első neve­lésüknek volt az alapvetése, Gondolat­ban bővelkedő feje nagy gondban főtt, mivel foglalkoztasson minket. Az volt a becsvágya, mi újat mondhasson a hosz­szú, keskeny, nagyon érdekes országról, melyben vad szirtek mellett termékeny földek. A mig hó van a Libanon szaka­dékaiban, addig a Jordán torkolásának a környékén a Holt-tenger partvidékén tropikus a meleg. Folyó vize n em ter­mékenyít itt, mint Egyiptomban, csupán csak a téli eső és a nyári nap. Csupán öröm volt ó is, mi is, mikor a láthatáron a föld szegélye tünt a szeme­ink elé, élesen nyomult előtérbe a part­vidék s már arrafelé mutathatott, a melyről a távol homályából Iáttávolunkba jutott az egykori üliszteusok*) földe, a szomszédos világrész partja mentén. Látó­csőveink arra felé szegeződtek, a hol élt egykor ez a harczias nép és küzdött rés-sisakban, réz-lándzsával. Már kihal­tek a népek mappájáról. Öblök nem *) Valószínű, hogy a filiszteusoktól van a Palesz­tina elnevezés. Arabul : Filisztin. kai. Vidékünket költők, festők di­csérik a világnak. Egy ugrásnyi a legkellemesebb kirándulóhely : a Kovács-patak. Hivatalos statisztikák igazolják, hogy Budapest mily rengeteg hasz­not nyerne, ha a király és udvara többször nálunk volna. Megfelelő arányban nekünk ez Ís meg lehetne. Itt székel az ország első főpapja. Nincs e részünk benne, hogy nem láthatjuk ? Kis hely csak városunk s mennyi kulturintézete van ! Gim­názium, reáliskola, tanítóképző stb. Tízszer nagyobb városokban nincs olyan intelligencia, mint nálunk. Egész ezred katonaságot kaptunk. Értelmes iparos osztály, értelmes kereskedő nép lakja a várost. Amit nem magunknak kellett teremteni, minden szép, jó meg van bőven. Csak az élet, az hiányzik. Még azt sem lehet elmondani, hogy ölhetett kezekkel nézzük, mint csinálnak má­sok. Ez már egy kis érdeklődés volna. Mi semmit sem teszünk, azt sem nézük, mit csinálnak mások. Közönyösek vagyunk. Ki ennek az oka?! Én, te, ő; mi, ti, ők. Valamennyien. Mert nem­csak itt-ott ; nem csak ebben vagy abban az osztályban, mindenütt meg van ez a borzasztó közöny. Igaz, igy van ez most mindenütt a világon és legjobban nálunk: ma­gyaroknál. De hasonló mértékben, mint városunkban, kevés helyen. Vagy hát van minálunk valame­lyes társadalmi élet ?! Ki meri rám dobni az első követ, ha azt mondom, hogy nincs. Pedig jól es­nék ez a kődobás nekem ! És óriás szellemi tőke van eb­ben a kis városban. De van e nyoma valami irodalmi, művészeti vagy tudományos körnek, életnek, mozgalomnak ? Semmi. Hol vannak kedélyes összejöveteleink ? Még az sincs. Ki a szóvivő ember, kik a hangadó szereplők közéletünkben ?! Ne szóljunk e tárgyról. Kinek van valami jó terve a város jövő­szaggatják a viz szirtes széleit. Az üveg­lencsék egészen közelükbe hozák a földet. A sóvár pillantások megdobogtatták szivünket, mikor a júdeai hegyek is fel­tűntek ; a viz határának látszottak kere­tül szolgálni. Szerte kalandozott a sze­münk fölöttük. Gyors egymásutánban hagytuk el az összehajtható székünket. Mózesként néztük az Igéretföldét — messziről. Az emberi művelődés első orrásai azon a földön is bugyogtak, melyet most közelitünk meg. A sok kér­déssel megindult a szóáradat. A hullámok lomhán ringatóznak : sze­münk belezsibbad a fénybe, az ég mély­íséges kékjébe. Bontakozik is már lágy körvonalokban a csillámossá zzegett part sziklás magas­latán emelkedőén épült, naptól sütött Jaíifa, a sziriaik városa, melynek házai a tengerig ereszkednek le. A bibliai Joppe, szép (Japho) ősrégi, mondjuk Pliniussal; a vízözön előtti vá­ros, melyet borkóstoló Noe fia Japhet újraépített. Nevéről nevezik. A hagyomány szerint Noe ott építette a bárkáját B a mint látni fogjuk, ennek a féniczíai antik városnak, daczára hogy most alig számlál 16,000 lelket, nagyobb a történelmi kódexe, mint némely or» szagé. (Vége köv.) jére nézve, vagy kik kérnek ilyen tervet ? Senki. Akány ember, annyi társaság. A világon mindenütt és minden téren felhangzik az uj va­rázsszó : Tömörüljünk. Mihozzánk még nem ért el e felhívás hangja. Pedig mily rengeteg kár háram­lik ebből mindnyájunkra! Nemcsak a > köz c-re, nemcsak a városra, ha­nem mi ránk egyedekre, polgárokra is. Aki nem halad, elmarad. Elma­radunk mi is, s nevetni fognak raj­tunk szomszédaink. Mi pedig még jobban fogunk unatkozni s házaink remetepókok odúivá lesznek. Félig már úgyis re­meték vagyunk, A szeretethiány re­metéi a közönyösség barlangjába bújva. S. L. SZÍNÉSZET. A saíson előtt. Esztergom, június 27. Mar több mint egy éve annak, hogy színészek jártak nálunk s hogy a Fürdő szállodának Thália csarnokává kinevezett nagytermében utoljára gördült le a füg­göny, mely a valóság és költészet kö­zött mintegy határt képez. Mezey társu­lata volt akkor itt, most pedig Deák Péter, a soproni és zombori színházak igazgatója jön hozzánk kitűnően szerve­zett társulatával, 14 tagból álló saját zenekarral és olyan műsorral, melyről igazán el lehet mondani, hogy jól van Összeválogatva, mert csak uj, jó darabo­kat és ezek között első sorban azokat a magyar darabokat tartalmazza, a me­lyek Budapesten, meg a vidéki színpado­kon is ugy anyagi, mint erkölcsi tekin­tetben a Iegelsőrangu külföldi darabok­kal is sikeresen mérkőztek. A derék színigazgató, aki a Sastelken egyenesen erre a célra építtet magának födött színkört, nem ismeretlen előttünk. Járt ő már Esztergomban, nem mint di­rektor ugyan, de mindig fő vonzó ere­jeként annak a társulatnak, melynél ép­pen működött. Közönségünk nagyon szerette őt, mint színészt, amit Deák teljes mértékben meg is érdemelt, és merjük remélni, hogy most, amikor di­rektorként jön hozzánk, alkalma lesz meggyőződni arról a szeretetről, a melyet még szinész korában szerzett meg ma­gának. Hogy mit jósolhatunk Deáknak anyagi tekintetben ? Optimisták vagyunk; csak jót 1 Ezt tenni pedig nagyon sok okunk van, ismervén a mi közönségünket. Mit akar ez a közönség ? E'ső sorban jó társulatot. Aki végignézi & társulat névsorát, az kénytelen megval­lani, hogy Deák társulata van olyan elő­kelő, mint akár az Aradi, Krecsányi, Makó társulata volt, melyeket tapasz­talásból ismerünk igen előnyösen, akár Komjáthy, Somogyi, Tiszainé, Leszkay,a vidék legelső rangú társulatai. Azután akarunk jó műsort. Noshát hogy : A bor, Ocskay brigadéros, Hófehérke, Paraszt­becsület, Bolond, San Toy, New-york népe stb. stb. jó darabok, abban kétel­kedni sem lehet. Hiszen ezek azok a darabok, a miknek szinte páratlan si­kere még a mi vicinális sziveinket is sebesebb dobogásba hozta és a miket vágyva-vágytunk már megláthatni. Mert mi eleget utazunk ugyan Pestre, de arra bizony nem igen van alkalmunk, se ked­vünk se, hogy éjjelre is ott maradjunk. És most mindezt itthon élvezhetjük és pedig bizonyosan olyan előadások kere­tében, amelyek a fővárosinál sem állanak sokkalta hátrább. Nagyon kellemetlen volt eddig, hogy az előadásokat a Fürdőben kellett meg­tartani, mert bizony e műélvezet nyáron nem tartozott a legkellemesebb mulat­ságok közé, a kiállhatatlan hőség és a szellőzés teljes hiánya folytán. Most azonban ezen is segítve lesz. A Sas­telken épülő födött színkör szellős is, kényelmes is lesz, a mi nem kis anyagi áldozatba fog ugyan kerülni, de teljes méltánylásra kell, hogy találjon. Mindezeket egybevetve, szégyelnők magunkat, ha a vállalkozásnak, mely ezideig — sajnos — merésznek volt ne­vezhető, sikerében kételkedni mernénk. Nem merjük közönségünket azzal az inszinuációval megsérteni, hogy ezt a társulatot, amely minden tekintetben pártolásra érdemes és amely közönsé­günk minden kívánalmainak eleget tenni igyekszik, ne fogná méltányolni. Az a közönség meg, mely a télen majd­nem minden este, de legalább is min­den szombaton, vasár- és ünnepnapon a Porgesmél és egyéb helyeken műkö­dött zengerájoknak, mű-bűvészeknek, Ve­ress Sándoroknak stb. nemcsak tapsai­val, hanem forintokra rúgó hatosaival szívesen adózott, kétségen kivül még sokkal inkább fogja pártfogásában része­síteni Deák Péternek kultur-missziót tel­jesítő, érdemes társulatát, mely a fönti­ekkel való összehasonlítást semmiképen sem tűri meg. Nemp, * Heti műsor. Az érkező színtársulat első heti műsora a következő : Július 2: Parasztbecsület. > 3 : Házi béke. > 4: San Toj. > 5 : Cigány (zőnaelőadas). » 6 : Eleven ördög. » 7 : (d. u.) Goldstein Számi. > » (este) Csárda virága. Esztegom, június 28. — Személyi hlr. Wezinger Károly prépostkanonok visszatért Budapestről, ahol f. hó 18-tól 26-ig, mint érseki biz­tos, a Ranolder-féle tanítónőképző vizs­gálatain vett részt. Ez elfoglaltsága miatt nem elnökölhetett a helybeli ta­nítóképző segitőeg/esületének közgyű­lésén. — Tanácsi köszönet- A városi tanács Sujánszky Antal nagyprépostnak, aki a kórházkápolna számára egy üvegfestésű ablakot adományozott, köszönetét nyil­ványitotta. — Akadémiai tanár. Dr. Ágoston Pé­ter ipolysághi aljárásbiró, özv. Buzárovics Gusztávné veje, Nagyváradra a jogakadé­miára nyilvános rendkívüli tanárrá nevez­tetett ki. — Az első káptalani adomány. A San Marco hercegnő által alapított buda­pesti Irgalom Háza ra az Összes kápta­lanok közül a helybeli főkáptalan ado­mánya volt a legelső, — Az Irgalom Házára polgármesterünk is indított gyűj­tést, amely valamelyes eredménynyel mégis járt. Begyült 75 kor. 20 fii. Kisebb adományokból 40 kor. 20 fii, Esztergomi Takarékpénztár 25, Frey Ferenc és Vim­mer Imre 5—5 kor. Az összeget eljut­tatták rendeltetési helyére. — Esküvő- Dr. Rauscher Zsigmond do­roghi íobányaorvos f. hó 30-án tartja es­küvőjét Komáromban Milch Emmával, özv. Milch Emmanueiné szép leányával. Esküvő után az új pár nászútra megy Tirol és Karinthiába. — Eltávozás. Stahl Rezső műszaki díjnok, aki harmadik éve városunk la­kosa, — a város a.folyó nagy építkezések­nél : gimnázium, kórház, mint ellenőrző szakközeget alkalmazván őt — ez épitkezé sek befejeztével július hó i-én távozik váro­sunkból. Egy nagyobb boszniai építke­zésnél nyert új alkalmaztatását. — Rendjelviselósi engedély. A király megengedte, hogy dr. Rapcsák Imre váci püspöki orvos a pápai Szent Gergely rend lovagkeresztjét elfogadhassa és vi­selhesse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom