Esztergom és Vidéke, 1901

1901-06-20 / 49.szám

hogy tromfot adjon azoknak, akik joggal törték valaki orra alá az erős borsot, amelytől méltán prüszkölhe­tett. Ez szempont, mert másmilyet j — különösen a legközelebbi mult eseményei után — nem ismerünk.*) Szomorúan jellemző földműves osztályunkra, hogy azokban a kerü­letekben, ahol többségben vannak, dehogy szavaz annak kaputos em­berre kegyetlenül törlik a lateiner nevét. Ez a rosszindulat annál rútabb, mert azok a kerületek, amelyekben az intelligenciáé a többség, olyan loyalisak, hogy mindig jelölnek i — 2 földművest is. Ezúttal szavaztak először külön a póttagokra. Akármilyen közigaz­gatási döntvényen alapul ez az uj rendszer, a választási jogokat érinti. Mert a mi választási rendszerünk­alapelve az, hogy az legyen megvá­lasztva, aki iránt a közbizalom na­gyobb mértékben nyilvánul meg. Már pedig az iránt, aki rendes tag­ságra 45 szavazatot kapott, talán csak több bizalom mutatkozott, mint akire, mint póttagra, szavaz­tak például hatan ? S üresedés ese­tén ezentúl mégis az utóbbi lesz behiva. Végül még felvetjük azt az esz­mét, hogy az ujonan megalakulandó képviselőtestület szorgalmát, lelki­ismeretességét ellenőrizni kel­lene ; aki vállalkozott a városatyai tisztségre, feleljen is meg kötele­zettségének. Lehetne talán mó­dot találni, hogy az olyan válasz­tott városi képviselők, akik pl. há­*) Itt megjegyezzük, hogy Kaán Károly kije­lentette előttünk, hogy felléptetését nem kereste, arról semmi tudomása sem volt, csak hétfőn dél­előtt értesült róla. — Hogy miért adtak helyet egy szabadelvű gondolkozású férfiúnak is, könnyen meg­érthető. A szeik, >A nagyok, kedves Földem, meg tud­ják becsülni az érzelmet, mely egy pa­rányban is hatalmasan nyilatkozhatik meg. Nekem semmi se nagy és semmi se kicsiny. Adj egy másik virágot.* >Igen, adok neked egy másik virágot, mely társa legyen az ibolyának.* >S én innét a magasból szeretettel fogom szemlélni, mert te adtad nekem.* >De én még egészen meg vagyok me­revedve a hosszas téli fagytól, a hókö­pőnyegtől, melybe olyan sok hónapig be voltam burkolva. Csak nagyon hal­vány virággal ajándékozhatlak meg, mely­nek illata sincs.* »Az mindegy. Mindig szépnek fogom találni, mert a te termékeny Öledből származik, mert a szív leggyöngédebb érzelmei egyikének, a háladatosságnak kifejezője lesz.* # A föld sokáig gondolkozott s végre az ibolya mellett a kankalint hozta nap­világra, mely épen olyan kicsiny, mint az, de halvány és illata nincs. De vidám virágai a zöld rétek'en elszórtan virul­nak, mint odafenn az ég kertjében a csillagok. Az ibolya és a kankalin gyönyörköd­nek egymásban, együtt élnek és szere­tik egymást, mert ők a tavasz első gyermekei, az ég és a fold kedvencei. Máté Pál. rom közgyűlésről igazolatlanul el­maradnak, megszűnnek a képviselő­testület tagjai lenni. Igy yan ez a közigazgatási, a központi mezőgaz­dasági bizottságban is. A választás részletes eredménye a következő volt: Az I. kerületben a 303 választó közül leszavazott 172. Megválasztattak rendes tagoknak : dr. Helcz Antal 12S, Szálkai Tóth Ferenc nő, Magyary László 111, Farkas Tivadar 104, Brutsy Gyula 86, Gerendás János (189. hsz.) 81, Muri Jó­zsef (uj) 75 és Walch Mátyás 6& szava­zattal. Póttagok: Vörös Ferenc 32 és Waldfogel József, 15 szavazattal. Kima­radt a régiek közül: Helcz József, Kis Mihály. Megjegyezzük, hogy Helcz Jó­zsef a II. kerületben lett megválasztva, amig dr. Helcz Antal eddig a H. kerü­letből volt választva. A két kerület arra a nagyon helyes álláspontra helyezke­dett, hogy képviselőit a maga kerületé­ből választja. A II. kerületben 396 választó közül iaszavazott 196. Megválasztattak rendes tagoknak : Kitzinger József 135, id. Bren­ner József 131, Hollóssy Rupert (új) 127, Dudás János 119, Helcz József 107, idősb Sinka Ferenc 100, Schönbeck Imre 94 (uj) és Székely Henrik 92 (uj) szavazattal. Mivel ugy Székely Henrik, mint Bargel Mihály egyformán 92 szavazatot kapott, sorshúzással döntöttek. Póttagok lettek Uhlárik János 91 és Nagy Pál 39 sza­vazattal. A régiek közül kimaradtak: Uhlárik János, Nagy Pál, Kecskeméthy János. A III. kerületben a 278 választó kö­zül leszavazott 184. Rendes tagoknak megválasztattak: Tátus János 116, Stróbl Mihály 107, Kiffer József (uj) 96, ifjú Cserép János 79, Weisz Mihály 56, Tóth János bérkocsis (uj) 54 és Patkóczy Ferenc (uj) 53 szavazattal. Póttagoknak Rothnagel László és Simon József 6—6 szavazattal. Kettőjük között az előbb helyezés tekintetében sorshúzással dön­töttek. Kimaradtak: Hajabács Albert, öreg Meszes Ferenc és Pándi Ferenc, a nagy közbekiáltó. A IV. kerület választói, ha leszámít­juk a meghaltakat, elköltözőiteket és távollevőket, talán mind leszavaztak, 155 választó közül 133-an. Rendes tagok let­tek : Havas Vincze (uj) 99, Bleszl Fe­renc 92, Bártfay Géza (uj) 92, Paulovics Géza (uj) 72, Gabanitz Ferenc 65 és Sternfeld Rezső (uj) 61 szavazattal. Pót­tagok : Miedler Gusztáv 63 és Benderek István 19 szavazattal. Kimaradtak : dr, Weisz Izsák, Kapus János, Globutsnig József és Török József. Az V. kerületben 107 választó közül 59 szavazott le. Megválasztattak ren­des tagoknak: dr. Csernoch János 45, Guzsvenitz Vilmos (uj) 41 és Kaán Ká­roly (uj) 30 szavazattal. Póttagok : Matus Károly 21 és Szalkay József 15 szavazat­tal. Kimaradtak: Büttner Róbert és dr, Rosszival István. A VI. kerületben majdnem mindenki jelölt volt s még több névre szavaztak, mint az elsőben, úgy hogy a szavazat­szedő bizottság csak esti 7 órára készül­hetett el munkájával. Rendes tagoknak megválasztattak: Oltóssy Ferenc 98, Gere Antal 82, Nadler József (uj) 77, Bádi András 71, Perger Lajos 53, idősb Hegedűs József (uj) 51 és Bábszky Fe l renc (uj) 42 szavazattal. Póttagoknak: Bernwalder Lajos és Belkovics Ferenc 47—47 szavazattal. Közöttük is sorhúzás döntött. Kimaradtak: Hübler Antal, Re­viczky Győző és Véghelyi Ödön. Riporter. I. Status ét Ordines. Olvastam nemrégiben a lapok hasábjain, hogy nemes Győr vár­megye urai pünkösd havi 28. nap­ján generális congregatiot tartván a vármegye curialis házában, egy fél­órára visszaidézték a régi rendi al­kotmány romantikus idejét s nagy passióval tractáltak super nobilitate Domini Generosi doktoris E. Feich­tingeri, ki publicálás végett Suae Sacratissimae Majestatis benignas Armales produxit. A vita egészen stílszerű volt.. Arról volt szó ugyanis, hogy a szó­ban forgó nemesi levél egyszerűen publicáltassék-e y vagy pedig tulaj­donosa in optima forma felvétessékJ egyúttal in coetu et numero Nobi-| lium hujus Comitatus ? Ekközben sűrűn esett szó nemesi jogokról, melyek a teendő intézkedés utján biztositandók és megóvandók. A kérvényezőnek mindenesetre meg voltak okai a kérelmére, engem csak az a vita érdekel, amelylyel Győrvármegye a kérvényt tárgyalta. Első tekintetre világos, hogy Győr vármegye szalmát csépelt. Játszott, de játéka a precedensből kifolyólag s a példa ragadósságál fogva veszedelmessé válhatik. Min­denki tudja, hogy a nemesség köz­jogi jelentősége ma már megszűnt, az prerogativákat, külön jogokat nem ad, legfölebb előnyöket bizto­sit bizonyos szubjektív szellemű ma­gánjogi intézkedéseknél (alapítvá­nyok), vagy a katonaságnál, vagy végül eszköz lehet bizonyos méltó­ságok pl. a kamarásság megszerzé­séhez. Ez utóbbiról nem lehet szó. A két előbbi szempontból való ér­vényesítéshez pedig elegendő ma­gának a nemesi levélnek bemuta­tása. Hogy miért kellene tehát a nemesi levél tulajdonosát beik­tatni egy ötvenkét év óta nem vezetett lajstromba, arra csak Győr vármegye tud megfelelni, ha ugyan tud. Veszedelmes a precedens már azért is, mert egy rég túlhaladott kérdésnek a törvényhatósági terem­ben való tárgyalása által bizonyos közjogi jelentőséget akar visszaadni egy, attól már régen és törvényes uton megfosztott intézménynek, mi­által tápot nyújt az előítéletnek s az aspiránsokat vélt jogaik hitében megerősíti. Már pedig, hogy a ne­messég győri meleg szószólói szintén valami megkülömböztető jel­leget tulajdonítanak a nemességnek, azt mutatja az a körülmény, hogy folyton jogokról beszéltek, s a kér­dést arra az elintézési útra terelték, mely a régi, már megszűnt jogok­kal és kötelességekkel járt nemes­séget megillette. A mai nemesség egész más jel­legű és sem prerogativákkal, sem megszabott kötelmekkel nem jár. Egyszerű kitüntetés az, mint akár a királyi tanácsósság, vagy vala­mely rendjel, a mit bizonyít az, hogy a kitüntetendőt előzőleg meg szokták kérdezni, hogy a fent fel­sorolt kitüntetések melyikére ref­lektál. Hát a kir. tanácsosokat, vagy a rendjelek tulajdonosait miért nem hirdeti ki a vármegye, s azokról miért nem vezet lajstromot ? Érdekes és jellemző, hogy mind­erről egy igazi és született arisz­tokratának kellett nagyon helyesen informálni a vármegyét. Gróf Laszberg Rudolf győri főispán bátran kijelen­tette, hogy a nemesség preroga­tiváí ma már csak a holdban létez­nek s hogy a kérdés a vármegyék mai közjogi keretébe be nem il­leszthető. Ez az igazi arisztokratikus felfo­gás, mely egyúttal a legfőbb mér­tékben demokrata is. (Gy-i. H-p.) Sz állatkínzóit. Esztergom;,, jjumjús- 19. Nem a pillanat behatásának engedek, midőn e sorokat irom. Hisz régóta látom az itteni emberek brutalitását,, a melyet elkövetnek, <$e miután tapasztalom,, hogy nincs senki, a ki az embert el CBiség- s ne­mére : az állatkínzásra hozott törvényt szem előtt tartaná, s az abban hozott büntetéseket érvényesitené, ujjólag figyel­mesé teszem' rá az illető közegeket s ha ennek dacára sem lesz meg a kívánt ered­mény, akkor majd a megfelelő fórum előtt fogok panaszt tenni. Mert a jofeb érzésű ember undorral fordul el oly jelenetektől, a melyek- itt Esztergomban oly gyakran előfordulnak, amilyeket minden héten lehet látni, midőn a pecér a kutyákat, ügyetlen kezekkel fogdossa. Nyomorult, elerőtlenedett vén, kicsiny lovak vontatnak jó—rosz útban 16—18 métermázsa terhet, s a szegény szenes lovak a szánalom tárgyai. Láttam künn a határban a legutóbb is kegyetlen dolgokat. Az ntat csináljak a város végétől az öreg téglaház felé, oda hordják a sok követ, kavicsot nyomorúságos állatok a rekkenő melegben, csupa tajték, össze­vissza verve, egyik kocsis részeg; nagy ter­hével futva hajtat, a szegény párák nem bírják, megállanak, kezd működni az ostor, a körülállók nevetnek, a hős kocsis pedig végre ostor helyett a szekéren lévő deszkával veri a lovakat s káromkodik melléje rettenetesen, a szegény állatok reszketnek, s tehetetlenül vergődnek a másik emberi állat dühétől. Láttam a városon végig vánszorgó lovakat, a mint megrakva a nagy teher­től, alig tudtak menni, meg-meg álltak, s csak az ütés volt képes őket odábbi­tani. Az embert, ha bántják s nem tud vé­dekezni az erősebb ellen, segítségért kiált, vagy ha lehet menekül, de a sze­gény befogott állat tehetetlen kinzójável szemben. Hányszor ütik-verik bottal a szegény állat fejét s nincs, a ki védel­mére keljen ! Az ily állatkínzásoknak nem volna szabad előfordulnia. Minden rendőrnek kötelessége volna ezt meggátolni, s ha az ily roszlelkű emberek éreznék a tör­vény kezének súlyát, bizonyára megszűnnék ez a kegyetlenség, a szekérről le kell vé­tetni a túlságos terhet, s a ki az állatot veri, elzárandó s pénzbüntetéssel sújtandó. De nálunk Esztergomban nem törődik ilyen dolgokkal senki. Nagyvárosokban az állatvédő egyesületek áldásosán mű­ködnek, bár nálunk is a sok mindenféle egyesület között lenne egy fiókja az országos állatvédő egyesületnek, még talán kevesbíteni lehetne az állatkínzások mindenféle nemét. Arra kérünk minden jóérzésű embert, hogy vegye pártfogásába a szegény megkínzott állatokat, hisz azok is meg­érzik a szenvedést mint az ember s a kín­zókat kímélet nélkül jelensék fel. Sz. G. A „ Gazdasági Egyesület-böl. tt * Az egyesület tanulmányútja. Az Esztergomvidéki Gazdasági Egyesület, mult vasárnap akadályok merülvén fel, most vasárnap f. hó 23 án rendez tanul­mányutat a Parisból visszahozott kiállí­tási tárgyaknak Budapesten a város­ligeti iparcsarnokban való megtekin­tésére. Az utazás, igazolvány mellett, fél áron történik. Azok a gazdák, kik ebben résztvenni akarnak, jelentkezzenek e hó 22 ig Burány József s?ólőtelep-kezelőnél, ki a bővebb felvilágosítást megadja. Az egyesület sok előkelő tagja vesz részt a tanulmányúiban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom