Esztergom és Vidéke, 1901

1901-06-16 / 48.szám

szonyai között — nem javasolja. Mindenekelőtt azzal érvvel, hogy a városi e'emi iskolák nem oly jellegű felekezeti iskolák, amilyenek fentartása esetén az 1868: XXXVIII. törvény az aránylagos segélyezést kötelezővé teszi. Városi iskolák, amelyekbe minden felekezetű tanu'ó járhat, bár katolikus jellegűek is, a lakosság 94 %-ja vallásának megfelelően. Az iskola nem ekszkluziv, ezért szavaztak meg — a városrészek egyesítésekor — csak 1000 korona államsegélyt azon a cimen, hogy a hitközség a gyermekeik vallásukban való oktatásáról gondoskodik. A pótadóval való hozzájárulás sem oly mérvű, amennyiben a város az iskolákat nemcsak a pótadóból, hanem mint kegyúr, as első sorban arra rendelt közvagyonból tartja fenn. Egyébként ha a zsidó iskola megszűnnék, egy uj tanitó alkalmazása, egy uj tanterem építése válnék szükségessé, aminek költsége megfelel a jelen'egi segélyezés összegének. Mivel a városi iskolák jellegének megállapítására kiküldött bizottság működésben van, proponálják annak eredménye rnegtudásáig, a statusquo fentartását. Horn Károly sajnálatát fejezi ki, hogy az ügy sehogy sincs előkészítve, amint azt az iskolaszéktől várni nem is lehetett. Erre hivatott első sorban a jogügyi, azután a p. ü. bizottság s javasolja, hogy a kérvény ezeknek adassék ki s ezek javaslata még a jövő évi költségvetés tárgyalása előtt kerüljön a képviselőtestület elé. A jelleg megállapítására kiküldött bizottság munkája eredményének megtudása — egyenlő ad graecas calendas — való elhalasztással. Itt a törvényes álláspont az uj népoktatási törvény értelmében az, hogy minden felekezeti iskola annyi évi segélyben részesítendő, amily Összranggal más felekezetek iskoláinak fentartásához hozzájárul. Az iskolaszék pedig maga sem tagadja, a városi iskolák feleke/eti jellegét. Mikor az 1000 korona segélyt megkapták, annak emelését máris kilátásba helyezték. Ismerteti a hitközség nehéz viszonyait s a város méltányosságára is apellál. Dr. Bekér Gyula vitatja, hogy az iskolaszék álláspontja jogos, törvényes. Mert az 1868: XXXVIII. törvény által a szab. kir. városok nem vesztették el azokat a különleges jogaikat, amelyeket a patronátusság alapján — kir. rendeletek állapítottak meg. E kiváltságosak közé tartozik Esztergora is, amely — eltérőleg több kir. várostól — annak idején megóvta ebbeli jogait. — A városi közvagyon első sorban kultusz- s iskolai kiadások fordítandó. A hitközség megfellebbezheti a képviselőtestület határozatát s ezzel nagyfontosságú elvi döntést provokálna. Egyébként legnagyobb elismeréssel emlékezik meg a hitközségnek iskolája érdekében tanúsított szívósságáról. Dr. Horn nincs egy véleményben Fehérrel ;patronátusi törvényt nem ismer. Dr. Földváry az iskolaszéket — természeténél fogva — ily ügyek tárgyalására a legkompetensebb fórumnak tartji. Hangsúlyozza ő is, hogy az esztergomi iskolák nem oly felekezeti iskolák, mint általában a községek által fen tartottak. Dr. Fehér Gyulával szemben megjegyzi, hogy a város közvagyona elsg sorban nemcsak a kegyúri, hanem a közlekedési, szépitési stb. kiadásokra is fordítandó s részekre nem bontható. Hi a városnak különben módjába állana, szi\.esen áldozna akármennyit a nemes kukurcélra, amelyre egyébként törvényesen nem kötelezhető. Dr. Horn kijelenti, hogy ha nem kötelezhető, lemond a hitközség az évi 1000 korona segélyéről is. A szervezési szatényleg a fedezésére bályrendeletre hivatkozva, utalványoznak itt derűre, borura, csak mikor a zsidóság ügyéről, erről a res nullius-ról van szó, takaródznak az Ínséges állapottal. Dr. Helcz közel áll az iskolaszék, álláspontjához. A város iskoláit fentartja a város patronátusi joga és kötelessége alap ján. Dr. Hornnal szemben megjegyzi, hogy nálunk a kánonjog recipiált, a patronátusi jogot királyi rendeletek őrizik meg; Így városunkra vonatkozólag is. Ami az ügy érdemét illeti, elfogadja dr. Horn indítványát, hogy a jogi kérdés egészen tisztáztassék, annyival is inkább, mert máris mutatkozik bizonyos érzékenység Á békés megegyezésre szeretne maga is módot találni, bár az évi segélyezésnek ő is ellene van, de nincs akadálya annak, hogy annak idején a város építési segély cimén egyszer s mindenkorra bizonyos Összeget megszavazzon a hitközségnek. Dr. Weisz Sándor nem helyesli a kérvény tónusát. Mert a hitközség vagy törvényes alapon áll s akkor követeljen, vagy nem áll s akkor ne kolduljon. A képviselőtestület, erős többséggel, a tanácsi javaslatot fogadja el. Egy pénztáros óvadéka. A képviselőtestület elrendelte, hogy a pénztárosok és ellenőrök óvadékot kötelesek letenni, Közülök Szabó József most azt jelenti, hogy ő nem képes erre s proponálja, hogy a 2000 koronát 20 koronás havi részletekben vonják le fizetéséből. A képviselőtestület ez ajánlatot nem vehette komolyan, mert így majdnem tiz év múlva lenne meg a teljes kaució, másrészt a pénztáros csak a tisztújításig óhajt szolgálni. Adtak még neki hatvan napi halasztást azzal, hogy ha addig le nem teszi a biztosítékot, elmozdítják állásától. A hegymester bérföldei. Az ülés vége elé még egy kis parázs vihart keltett a tanácsi előterjesztés a Sialkai Tóth Ferenc által bérelt legelőgyepföldekre vonatkozólag. A mult év decemberében ugyanis panaszt emelt néhány földműves képviselő, hogy a földeket az árverezésre kiküldött bizottság suttomban, potom árért, ütötte le a hegymester javára. Az eljárt Kottra Kálmán akkori gazd. gyakornok igazoló jelentésében előadja, hogy a megjelentek Ígérni sem akartak, visszahúzódtak s így lett a bérlet Szálkáié, akié azelőtt is volt, miután 4 koronával többet Ígért holdanként az addigi bérösszegnél. A leütés után pedig meg lett mondva a megjelenteknek, hogy ha utóajánlatot tesznek, uj árverés lesz elrendelve. Egyik sem tett ilyet s a panaszt is másfél év múlva adták be. (Amint kiderült, az első évben Szálkai megtrágyáztatta a földjét s mikor ennek eredményét látták," kezdtek panaszkodni,) s ajánlottak akár 80 koronát, amikor tudták, hogy ajánlatuk tekintetbe úgy sem vehető. Azt is igazolta Kottra, hogy a szomszédos, nem városi földek bére is egyezik a Szalkai-félékével. A képviselőtestület az igazoló jelentést tudomásul vette, miután az elnök Kijfjer Jánost, aki úgy szónokolt, mintha egész Tabán maga lett volna, rendreutasította. Nagyon helyes volt dr. Földváry István felszólalása, hogy ez esetből vonjuk le a tanúságot. Az árveréseknél a legrigorózusabban kell eljárni, az adott esetben pedig —éppen a panaszosok kérelmére — a gyakornok némileg eltért a szabályzattól. Persze még nem ismerte a híres idevaló árverezőket, ami jóPappenheimereinket. Riporter. § Támogatják a vidéket. Néhány év óta kellemetes zene gyanánt hangzik sok alkalommal, amely csak kínálkozik, hogy a vidéket minden anyagi és erkölcsi erővel támogatni kell s ha a nyilatkozatokat beszámítani lehetne, azokból hasznot hajtó forrás nyílt volna meg a vidék számára. Ugylátszik, a támogatás most kezdődik tettekkel. Kedden ugyanis leirat érkezett a törvényhatóságokhoz és abban a kereskedelemügyi minister közli hogy az 1875. évi XXV. t. cz. 1. §-ra az 1858. évi január hó 24 én kibocsátott császári nyilt parancsa több rerendelkezését érvényben hagyta, köztük a váiosok engedélydijára vonatkozót is. A kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg tehát ugy határozott, hogy ezentúl minden vdsártartó község minden országos és hetivásár után 6j—63 korona engedély dijat tartozik a kir adóhivatalba befizetni a vásár előtt. E kötelezettség beváltása nélkül az engedélyokmány érvénytelen. Esztergom e rendelet szerint évenként 252 korona vásártartási engedélydijat fizetne, a vármegyére pedig 1764 korona jut. A legközelebbi aradi kongresszus bi onyosan foglalkozik a vidék megtámugatásának biztató bevezetésével és megvilágosító felterjesztést intéz a minisztériumhoz arról, hogy 1858. óta nagyot változott a világ, az ország lakossága teljesen elégségesnek találja azokat az adókat, a melyekkel az adótörvények megterhelik, a vásárok régi je'entősége pedig egészen uj irányban alakult ki. Vesztettek forgalmukból, időközben — 43 év alatt —, vasutak is épültek, a melyek eladót, vevő néhány óra alatt ide hoznak és visszavisznek és a községek belső élete, ipara és kereskedelme is megváltozott. Minderről tudósok és praktikus emberek már könyveket is írtak. A keresk. minisztériumban a pénzügyminisztériummal egyetértőleg ez a nagy idő észrevétlenül elrepült, máskülönben az 1858 iki viszonyok mértékével nem mérnek a vásártartás feltételeit és a vidéket nem igy visszájáról támogatnák. A „ Gazdasági Egyesület-bői." Kérelem a gazdaközönséghez. A Gazdasági Egyesület vezetősége a megye és vidék gazdaközönségéhez az egyesület felkarolása érdekében a következő felhívást intézte: Igen tisztelt Uram ! Az >Esztergomvidéki Gazdasági Egyesülete számot vetve az idők követelményeivel, legújabban újra szervezkedett. Belátva azon nagy nemzeti missziót, melylyel a gazdatársadalom minden ország ban, de különösen hazánkban bir, elhatározta, hogy a földművelés emelésére és a gazdálkodással foglalkozó osztályok anyagi és erkölcsi jólétének előmozdítására minden telhetőt el fog követni. Ez nagy hazafiúi kötelesség, mert úgy a történettudomány, mint a dolog lényegéből vett bizonyítékok azt igazolják, hogy csakis az egészséges, életerős gazdaosztálylyal bíró társadalom alkothat szilárd alapokon nyugvó államot és csakis ily társadalom biztosíthatja a nemzet fönmaradását. Horatius keservesen siratja ama kort, midőn az erős falusi nép, a mely sabinumi kapákal forgatta a földet, punok vérével festette a tengert, megverte Pyrrhust, Antiochust és a kemény Hannibált, Midőn Róma a mezőgazdaságot elhagyta és plutokratikus spekulácziókra adta magát, ledőlt és rabigába görnyedt. Nemzetünk is ezer éven keresztül dacolt a századok zivataraival és dacára a számtalan megpróbáltatásoknak és veszedelmeknek, melyekkel íolytonosan küzdenie kellett, fönraaradt, mert földmivelő ország volt; ellenben a török nemzet, a mint hadi szerencséje homályosodni kezdett, mindenhonnan, a hova erőszakosan behatolt, kitakarodni kényszerült, mert nemzeti fönállását egyedül katonai szervezetére fektette, és egy életerős gazdaosztályt teremteni nem tudott. És ez természetes is »A íöldmives — mondja szépen Tocquevil'e — az elvetett maggal együtt a földbe ásta szivét is ; és az a hant, melyet a haza földjéből magáénak nevezhet, végtelen büszkeséggel tölti el szivét.t Bizonyos szerelmi kapocs fejlődik közte és földje közt, melyet csak a legkeserűbb sorscsapások bírnak szétszaggatni. Elve nem az hogy: »ubi bene, ibi patria*, hanem: >ez a föld, a melyen élned s halnod kell!* Már pedig a földek csoportja teszi ki a hazát. >La patrie, c le sol* mondja Siéyés. Épen azért mindenkinek hazafiúi kötelesége a földmivelést tehetségéhez képest tökéletesíteni, hogy a hazai föld birtokosainak, munkásainak tisztességes megélhetést biztosítván, a nemzet jólétének emeléséhez, fönállásának megszilárdításához hozzájáruljon. E?en gondolatok vezérelték az »Eszteromvidéki Gazdasági Egyesület* et, midőn uijászervezkedését elhatározta. Gondoskodását semmi sem fogja elkerülni, nem akar egyoldalú munkásságot kifejteni; figyelmét ki fogja terjeszteni a föld, művelésre, állattenyésztésre, szőlőmüvelésre, gyümölcstermelésre, méhészetre egvaránt. Gondja lesz a gazdasági ismeretek terjesztésére, a kis emberek jogainak megvédésére, gazdakörök, hitelszövetkezetek, gépbeszerző, értékesítő és biztosító szövetkezetek alapítása által. Azonkívül közeledvén a kereskedelmi szerződések megújításának ideje (1903.) a magas korrainy, mint a nemzet anyagi éreekeinek hívatott képviselője, bizonnyára örömmel fog oly szervezetekhez forduVi, melyek utján a gazdaosztály jogos óhajtásairól magának tájékozást szerezhet. Ezen szervezetek pedig csakis a gazdasági egyesületek lehetnek. Ezen igen széles terjedelmű munkakör betöltése azonban, melyhez a nagyméltóságú földmivelésügi m. kir. miniszter úr támogatása is, ki a magyar mezőgazdaság emelése körül máris halhatatlan érdemeket szerzett magának, kilátásba van helyezve, csakis az érdekelt közönség lelkes támogatása által lesz elérhető. »L'union fait la íorce* mondja a belga nemzeti címer körirata. Egyesülésben van az erő ! Azért bizalommal fordulunk Esztergom vármegye és vidékének lelkes gazdáihoz, — hogy ezen munkásságunkban segítségünkre siessenek és az > Esztergom vidéki Gazdasági Egyesület* tagjai köré sorakozni szíveskedjenek. Első sorban számítunk a jóért és szépért lelkesülő lelkészi, jegyzői és tanítói karra, mint a falusi nép hivatott szellemi vezéreire. Régi tagjainkalpedig arra kérjük, hogy apostoli buzgósággal mindegyikük legalább két uj tagot toborozni szíveskedjék. Az egyesületi tagsággal járó kötelezettségek oly csekélyek, (évi 6 korona tagsági dij,) hogy az egyesület által nyújtott anyagi előnyök azt messze túlhaladják. Minden tag a »Gyümölcs Kertész* rendkívül hasznos szakfolyóiratot ingyen kapja, — az egyesület által a mezőgazdasághoz szükségelt cikkek, úgy gazdasági eszközök vétele, szőlőkaró, marhasó. erőtakarmány stb. szállításánál vasúti szállítási kedvezményeket kieszközöl, ezenkívül a tüz és jég-kár biztosításánál engedményeket, — szőlő és gyümölcstelepünkön vásárolt nemes ójtványok és egyebek vételénél a tagok 10% engedményt nyernek; — úgy a mezőgazdaság minden ágában előforduló kérdésekben szakszerű felvilágosítást, tanácsot minden tagnak készséggel szolgál. Mindezek alapján azon biztos tudatban vagyunk, hogy Esztergom és vidéke értelmes és lelkes gazdái tömegesen fognak csatlakozni zászlónk alá, melyre a mezőgazdaság lehető legynagyobb előmozdítása és ezzel hazánk íelvirágoztatása van irva. Esztergom, 1901. évi június hó. Hazafiúi tisztelettel Az Esztergom-vidéki Gazdasági Egyesület. * Kirándulás a budapesti kiállításra. Városunk földműves gazdái közül — a Gazdasági Egyesület vezetése mellett — vasárnap mintegy negyvenen Budapestre rándulnak a mezőgazdasági kiállítás megtekintésére. Vezetőik lesznek: Bleszl Ferenc, Brutsy János, Frey Ferenc és Vimmer Ferenc.