Esztergom és Vidéke, 1901
1901-01-17 / 5.szám
^ r^^ A^„^ GAZDASÁGI EGYESÜLET 44 HIVATALOS LAPJA. M c áJ c ^ CT >^ VasáPI)ap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hoia a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — - - - 12 kor. - fii. LaptHiajdonos kiadókért: Szedje qyi-tér, 330. szán}. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre _ _ — 3 kor. — fii. DR. PROKOPP GYUlíA' Kéziratot nem adunk visaxa. Egyes szám ára: 14 fii. *-* *v . Nagyobb boldogulásunk. Esztegom, január 15. Tekintetes Szerkesztő Ur! Tagadhatlan és szíves örömmel olvastam e lapok egyik közelebbi számában az elmúlt évre vonatkozó visszapillantást, amely felsorolja a a jelentősebb, nagyobb tételeket, amelyek az év nyereségrovatában voltak elkönyvelhetők. Határozottan jelentős, nagy tételek ; a város fejlődését, jobblétét előmozdítók. Fellibbentem azomban kissé ezt a díszes köpönyt s akkor azt kell látnom, hogy a ruha, amely megette van, már nem fest ilyen jól. Ha azokat az időket, az utakat, módokat, nehézségeket, meddő fáradozásokat tekintem, amelyek előfordultak, amíg az eszmék megtestesültek, törekvéseink sikert arattak, felemelkedett a kultúrpalota, legalább elvileg biztosíttatott az igazságügyi palota stb., — ha az anteaktáit tanulmányozom a befejezett ügyeknek : Örömömbe erős ürömcseppek vegyülnek s az egésznek izét kesernyéssé teszik. 1 Mert azt látom minden ügyünknél, minden elért eredménynél, hogy I az aránytalanul sok időbe, munkába, utánjárásba került. Haladásunknak ez a tempója aggaszt, s ejt gondolkozóba annál jobban, minél jobban körültekintek egyéb városokban, kisebbekben is, mint a mienk és sokkal kevesebb történelmi s kultúrai jelentőséggel birokban. Amit mások hónapok alatt ki tudnak vivni, azért mi egy-két évtizedet harcounk és részben — még mindig eredménytelenül. Csak ahogy hirtelen eszembe jut, tekintsünk körül például Győrött, Komáromban, Sopronban, Veszprém- j ben, vagy Szombathelyen, amely vá- j ros egyébként egy lustrum alatt j annyi mindenféle hasznothajtó közintézményt, szubvencionált nagyobbszabásu iparvállalatot kapott, hogy már csak adhat j el sem tudjuk képzelni : mit kaphatna még. Ha ezek számláját összehasonlítjuk a mi feldicsértünkkel, bizony szégyenkezés és irigység fog el. S ha vizsgáljuk az okokat, ha nem csak az eredményeket, hanem az előzményeket nézzük, hamar reájövünk, hogy szerencsés versenytársaink X-szer nagyobb és köny1 nyebb boldogulásukat, haladásukat nemcsak a maguk utánjárásának, kitartásának, kimutatott életrevalóságának, de nagyrészt bizonyos előkelő, erős konnekszióknak köszönhetik, amelyeket okosan, ügyesen megtudtak szerezni s amelyek révén játszva, gyorsan tudják elérni odafenn, amit mi verejtékkel, hosszú uton sem tudunk kijárni. Mikor ne- j künk az előszobában névjegyünkre azt mondják, hogy nincs senki ide- j haza, azokat egyenesen a bizalmas szalon zsölyéjére ültetik. Mert nekik van, akik névjegyüket berekomendálIja háziurnái. Ez pedig olyan protek- j ció, amely mindég volt és lesz ; örök emberi. Vegyük csak a pénzügyigazgatóságot ! A törvény értelmében min| den megyének meg kell kapni. Mióta járunk utánna és halljuk a választ, hogy meg lesz, meg lesz; csak idő kérdése. Es közben egyre ; szervezik az uj pénzügyigazgatóságokat körülöttünk, mellettünk, Léván, Ipolysághon, mi pedig maradunk az ígéretnél-, máris az öt . utolsó, pénzügyigazgatósággal nem biró vármegye közé tartozunk. Vagy az igazságügyi palota ! Már az államköltségvetésbe is fel van véve építési részlete, de megint nincs remény arra, hogy tavaszszal építése megkezdődjék. Igaz, hogy a járási székhely áthelyezésének kérdése miatt van függőben. De lám, ez is egy éves kérdés; hol van megakadva, ki nem emeli ki a ká| tyuból a berekedt szekeret ? Csak ! e gy erö s vállnak kellene neki dőlni, i Hiszen például Győr alig kezdte 'meg az akciót, már alapozták is a remek igazságügyi palotát. Mikor mérleget csinálunk, mikor a jövő fejlődés költségvetésével : foglalkozunk, számolnunk kell az adott körülményekkel, nem szabad vakoskodnunk, vagy érintetlenül elsurrani azok előtt a körülmények előtt, amelyekre reámutatok. S ha nyílik atkalmunk — pedig nyílt és nyílni fog, — nekünk is erős, ü gyes kézzel meg kell ragadnunk azt. A jó Isten meghallgatja az imádságot. De a vallás is azt tanítja, hogy az ő szentjeinek közbenjárása hathatós. Egyiké jobban, mint a másiké még a mennyországban is, szent Pétertől kezdve. Ne feledjük iz .Esztergom és Vidéke" tárcája. Elmerengve . Elmerengve, csendes Nyári éjszakákon, Midőn a lehulló Szép csillagot látom, Kimondhatatlan érzés Ragadja meg lelkem . . Miként én kívánom, Szeretsz ugy-e engem ? . , . S pillanatra hogyha Fülemüle lennék, Összes húrjaimmal Egy dalt zengedeznék. Te vagy az én lelkem Ragyogó sugara, Mindenek fölötti Égi boldogsága. Volnék bár rózsák közt Szálldogáló szellő ; Ott is azt susognám Mikor a regg eljő. Kacagó szemídnek Tündéries fénye H01 fel vidámságot Lelkemnek egére. Szélvihar lennék bár, Menydörgés vagy orkán, Ccak azt harsogtatnám A Tengeteg ormán: Angyalok karának Igéző virága \ Te vagy az Istennek Legszebbik képmása! A 4-es szobában. 1 Este van; lehet, hogy már éjfélhez is közel jár az idő. A szobában éjjeli mécs terjeszt gyönge világot, amely nem zavarja az alvó szemét. Ebben a szobában határozatlan mindennek a körvonala, a bútorok SÍ éle belevész a szürke semmibe. Csend van, amit csak ax alvók gyönge lélekzetvétele zavar. Csupán csak az ápoló apáca virraszt, aki épp most kel fel székéből, ahol eddig olvasóját morzsolva gubbasztott és odahajol az ágyak fölé. — Szegénykék ! — sóhajtja és hogy el ne zavarja az alvók félénk röpke álmát, könnyen igazit egyet a takarón, azután ujja leül. A szoba levegője csupa karból, jodofortn és tudja az Isten, hogy micsoda szag ezeken kivül, amit a sok vérállitó, sebheggesztő kötés terjeszt. Mária nővér elgondolkozik mai mozgalmas délutánján. Az egyhangú csendből irtózatos lárma, folytonos csengetés verte fel és a mentők nagy robajjal hoztak két sebesültet. — Egy leány volt ; és egy fiu. — A leánynak melléből szil várgott a vér, a fiút nem látta, hol vérjzik. Ide hozták őket a negyedik szolbába és bár a szabályok szerint nem | volna szabad nőt és férfit egy szobába j helyezni, ezeket mégis együvé tették le, I mert nem volt más üres terem, de meg !ha iett volna is, — hisz alig pihegett i szegényekben az élet . . . j Csakhamar egy asszony jött; — sírt, könyörgött, a haját tépte, kezeit tör; delte, és kiáltozott: | — Doktor úr! . . Kedves testvér ! . . 1 Mentsék meg őt, az Istenre kérem ! . . Az orvos az ajkát harapta, az ő jóságos szemeibe pedig köny szökött, j — Mindent megteszünk, asszonyom, az Úr Isten velünk lesz ! . . Mária nővér pörgeti az olvasóját. — Istenem! miért tették eztt azok a szép gyerekek ? . . Mert csak gyerekek még. A leányka 18 éves ha lehet, a fiu legfeljebb huszonkettő. A leánykának haja fekete, fénylik, mint az acél, és kedves arca csupa fájdalom és erély. A fiu szőke, szelíden szőke és a jó nővér szinte hallani vélte, hogy a leányka kérte a fiút a közös halálra. Ő beszélte rá bizonyosan, mert ő a szenvedélyes, a parancsolni tudó, mig a gyerek csupa odaadó szelidség, csupa sserelmes engedékenység . r. — De miért tették ? . . Miért ?! A doktor azt mondta : — Közönséges szerelmi dráma! Ennyit Ő is tud; de mi volt az oka a drámának, mi adta a kezükbe a fegyvert ? . . . Egyszerű eszével úgy gondolta, hogy vagy az egyiknek nem volt elég pénze, vagy a másiknak és a szegényebbhez nem adták a gazdagot. Igen! . . . ez az ! . . . Szóror Mária összerázkódott erre a csúnya gondolatra. — Hat a pénz ! . . . a szennyes pénz lett volna az oka ?! . .0, irgalom Atyja, minő rossz a világ! Odament a mécshez, megigazitotta, mert pislogni kezdett és ismét megnézte a mozdulatlan alvókat. És amint látta, milyen szépek, milyen halaványak, minő tehetetlenek, milyen kevés bennük az éiet, megharagudott reájuk. Miért mindez ? miért voltak olyan gyávák, olyan kislelkűek ? . .'. Hát ez a szerelem ?! . . Szerelem ! . , A szentéletű apáca gondolatai ennél a fogalomnál teljesen megakadtak. Szerelem ! . . hát kell, hogy ezért meglőjje, vagy megmérgezze magát valaki f . . . Hát ezt követeli a szerelem ? O, ő másképen érti a szerelmet! Tűrni, — várni, — és ha hiába volt, — lemondani; — ez a szerelem szent fogalma . . . Ez ! . . A múltnak egész sereg emléke támad X.
