Esztergom és Vidéke, 1901

1901-01-01 / 1.szám

1901. január 1. ESZTERGOM és VIDÉKE. (1.) száma 3 fellendítésén önzetlen, nagy odaadással fáradoztak és fáradoznak. Hálával adózott a jelentés a tavalyi amatőrkiállitás vezetőségének is, amely a kiállítás jövedelmével a Kaszinó bútorzatát fényesen cryarapitotta, Díesérőleg emlékezett meg az uj, teljesen bevált világításról s a másik büliard-asztalról, amelynek megszerezhetését néhány lelkes tag jótállása tette lehetségessé. Örvendetes és erős volt a könyvtár gyarapodása az elmúlt évben, ami első sorban az uj könyvtárnok : Váraljai Sándor nem közönséges érdeme. A növekedés 278 kötet s igy a könyvtár jelenleg 951 kötetből áll. A könyvtárt az elmúlt évben — a tavalyi 83-al szemben — 142 tag vette igénybe. A könyvtár gyarapodásához dr. Berényi Gyula, Büttner Róbert, dr. Földváry István és Ivanovics Béla járultak hozzá. Mihelyt a könyvtár ezer kötetre szaporodik, nyomtatott könyvjegyzéket készítenek. Következett Rudolf István háznagy részletes, minuciózus pontosságú leszámolása az átköltozködés és berendezkedés költségeiről. A háznagy e kényes, sok időt és gondot igényelő munkát ép annyi Ízléssel, mint takarékossággal foganatosította s midőn tudomásul vették jelentését, egyszersmind teljes elismeréssel adóztak neki. Berán Károly bemutatta a pénztári számadást; minden a legnagyobb rendben. Egyáltalán az egyesület erős fellendülése csakis abban leli magyarázatát, hogy a jelenlegi tisztviselői kar komolyan veszi feladatát és lelkiismerettel s szeretettel helyt áll a helyén. Acceptálták a jövő évi költségvetést is, amelyhez B. Szabó Mihály, dr. Berényi Gyula és Bleszl Ferenc szólottak hozzá. Elfogadták elvben Wolf Guido amaz indítványával, hogy hetenként egy délután a tagok női családtagjai is látogathassák a Kaszinót; a részletes tervet, a választmány dolgozza ki. A berendezkedési kölcsön kötvényei-1 bő! a 10, 12, 19 és 56 számúak húzattak ki. Következett a napirendben: a választások pontja. Itt felemelkedett dr. Földváry s előadta, hogy tudomására esett, hogy némelyek őt óhajtják elnöknek. Sohasem mert vállalkozni olyasmire, amire magát elég erősnek nem érzi s éppen ezért a megválasztást el nem fogadhatná. Szavaira percekig tartó zajos, tüntető éljenzés volt a válasz, amire Obermayer György mint korelnök, elrendelte a szavazást. Megválasztattak elnökké: dr Földváry István, igazgatóvá: Büttner Róbert, titkárrá : Istvánffy Elemér, háznagygyá : Rudolf István, *j ügyészszé : dr. Burián János, pénztárossá: Berán Károly, könyvtárossá : Váraljai Sándor. Választmányi tagokká: dr. Aldori Mór, dr. Berényi Gyula, Bleszl Ferenc, idősb Brenner József, Csupor István, Ivanovics Béla, Frey Ferenc, dr. Helcz Antal, Hollósy Rupert (uj), dr. Horn Károly, dr. Hulényi Győző, Kerschbaummayer Károly (uj), Kollár Károly (uj), Kollár Péter, Kollár Mihály, Marosi Ferenc (uj), Meszéna Kálmán, Munkácsy Kálmán, Ne~ deczky Béla (uj), Níedermann Pál, Obermayer György, dr. Prokopp Gyula, Rudolf Mihály. Reusz József, B. Szabó Mihály, Schönbeck Mihály, Szenttamást Béla (uj), Véghelyi Ödön, Vimmer Imre és Zsiga Zsigmond. A gyűlés az uj elnök és igazgató rövid beszédével s lelkes éltetésével végződött, Riporter. A vármegye hivatalos lapja. Haan Rezső állami anyakönyvvezető úr, mint az ^Esztergomi Közlöny" szerkesztője, tegnapi számában haragosan nyilatkozik, amiért a vármegye törvényhatósági bizottsága 1901. január 1-töl lapunkat választotta a vármegye hivatalos lapjává. Röviden válaszolunk. A vármegye egyik legnagyobb és legelőkelőbb bizottsága, — a mi legcsekélyebb utánj árasunk s előzetes tudomásunk nélkül — hozta azt a határozatát, hogy a törvényhatóságnak, lapunk vármegyei hivatalos lappá való megválasztását ajánlani fogja. Határozta pedig ezt nemcsak azért, mert e lap a Gazdasági Egyesület hivatalos lapja, hanem mert — amint hangsúlyozták — e lapot olvassák ts, ami elvégre minden hivatalos lap célja. Olvassák pedig, mert szerkesztik — lehetőleg Olló és Kőnyomatos belmünkatársak nélkül — mindég a helyi érdekekért dolgozó nem idegen tollal. Hogy ebben a véleményben volt a törvényhatósági bizottság is, mutatja az a körülmény, hogy még az a két tag is, akik az „Esztergomi Közlöny" érdekében felszólaltak: Frey Ferencz és dr. Perényi Kálmán urak — egyik halasztást, a másik kompromisszumot ajánlva — s ezt csak Haan úr provokációjára emiitjük fel — szintén szívesek voltak lapunk nagyobb arravalóságát elismerni. Szíveskedjék Haan úr utána nézni, hogy az a huszonnyolc megyebizottsági tág, akik a nyolc ellenében reánk szavaztak, oly férfiak-e, akiknél tolakodni, valamint kiforszirozni lehet, akik állítása, szerint, nem „higgadtan és méltányosan gondolkozó emberek ..." Amely feltételezés ogyáltalán sértő minden megyebizottsági tagra. Hogy ezeknél forszírozni nem lehet, azt valaki csak a legutóbbi hetekben egyeseknél tett látogatásai alkalmával tapasztalhatta. A megyebizottság megtisztelő határozatát elismerésnek tartjuk a vármegye és a város érdekében immár hatodik éve — szubvenció nélkül de sőt állandóan anyagi áldozattal — Önzetlenül, lelkesen és — csekély erőinkhez képest — eredményesen folytatott munkásságunkért. Hálás köszönettel vesszük ; csak fokozottabb munkásságra buzdít. Tartjuk annak eredményének is, hogy a mi elvünk soha sem volt: „Az esztergomi közönségnek nem érdemes tisztességes lapot csinálni; annak úgyis mindegy 1" Tjgy látszik, mégsem mindegy ! Hogy az Esztergomi Közlöny újévkor megszűnik, soha nem hallottuk. Megkérdeztünk ma sokakat; ők sem hallottak. Sőt, azt felelték : sok-sok hónapok óta az Esztergomi Kozlöny-ről éppen 3emmit sem hallottak. Ez ügyben egyébként a Haan Rezső ár által jelzett felebbezés el dőltéig aem lesz több szavunk. Az > Esztergom és Vidéke* sserkesztője. Az én háziszerem. Lábatlan, december 15. Kiszámíthatatlan az a kár, mely 1 mintegy hét-nyolc évvel ezelőtt fellépett sertésvész következtében hazánk lakosságát érte. Milliókat árő sertésállomány hullott el ezen irtóztató betegség miatt. Úgy az állatorvosok, mint a lajkusok, minden lehetőt megtettek — a hatósági intézkedéseken kivül, — hogy a vész terjedését meggátolják és a vész gyógyítását próbálják, lehe tővé tegyék azt, hogy a vészben levő sertés kigyógyittassék. Úgyszólván minden kísérlet meddőnek bizonyult s ha a természet maga nem segített, a beteg állat feltétlenül elhullott. Magamnak is pl 1894. évben tizenhárom sertésem szenvedett serLésvészben, 's minden lehetőt megtettem, hogy magamat az anyagi károsodástól megóvjam, mig végre sikerült egy orvosságot készítenem, s sertéseim nagyrészét az általam készitett 's alább leirt orvossággal — szerintem — megmentettem. Azóta községemben többször is volt sertésvész, s állományomat mindig sikerült megmentenem, mert abból legfeljebb 1 — 2 drb. betegedett meg, de ezek is rendszerint kigyógyultak. Meg kell azonban jegyeznem, hogy sertéseimet akkor is gyógykezeltem, midőn vész a községben egyáltalában nem is volt ez által quasi deszinficiáltam a sertést, fogékonytalanná tettem a s< rrésvész befogadása ellen. A gyógymód nem költséges és igen könnyű 's nem állt egyébből, mint sósav és keserűsó keverékéből és pedig 2

/

3-ad rész sósav 's i/g-ad rész keserűsóból. E kétféleség összekevertetik 's abból egy pitli moslékra vagy vízre egy evőkanálnyi mennyiség adatik. Ha valaki teheti, hogy ezen keveréket tehén savóba Önti 's nyáron át hetenként egyszer-kétszer savót ad disznainak, az eredmény elmaradhatatlan. Én e gyógymódot már azóta gyakorolom, a mióta az első sertésvész | községemben fellépett 's azóta ha 1 van sertésvész a községben, ha nincs, [.c keverékből sertéseim hetenként [i—2-szer kapnak. Nem különös-e, hogy mig szomszédaimnál néha az egész állomány elhullott, addig náI lam még csak betegség sem for1 dult elő ? Igaz, hogy én minden óvintézkedést egyébként is megtettem 's főleg arra fektettem fősúlyt, hogy sertéseim senki fia sertéseivel | ne jöjjenek érintkezésbe, mert ily esetben az elkülönítés nagyon is figyelemre méltó fontos körülmény. | Nem állítom, hogy a sertésvész az általam használt gyógymóddal minden körülmények között megszüntethető, de mégis igen feltűnőI nek tartom, hogy mint fentebb ís említem, az én sertéseim még csak meg sem betegedtek, mig egyebütt rakásra hullott a sertésvészben levő sertés. Nemzetgazdasági szempontból ktszámithatlan anyagi előnyökkel járna, ha a sertésvész — mely felér a sáskajárással — megszüntethető, vagy az az óriási arány melyet, öltött, csökkenthető lenne. Balassa Antal. Farsangi naptár. Január 6 : A »Polgári Egyesiilet« vig-estélye. Január 12 : Az »Er/.sébet Nőegylet* hangversenye. Január 13 : A »Katolikus Legényegylet« táncestélye. Január 19: A »Kereskedö Ifjak Önképző Köré«-nek táncmulatsága. B. u* e. h Karácsonyfa ünnepélyek. Karácsonykor áz öröm virágait látjuk nyílni a kedves gyermekarezokon, hisz a karácsonyfa tömérdek sok szívnek elégíti ki vágyait. Csupa Örömtől sugárzó gyermek-arc zokat lehetett látni f. hó 24-én a az. Anna zárdában is, hol e napon tartották a karácsonyi ünnepséget. Ez alkalommal diszes vendégsereg tisztelte meg az intézetet, közöttük: Bogisich Mihály cz. püspök kanonok. Vimmer Imrtí polgármester, Fehér Gyula plébános, Rothnagel Ferencz városi főjegyző, Eitner Elemér sekrestyeigazgató stb. Először az óvodások mutatták be haladásukat kedves párbeszédekben s ügyes szavalatokban, melyek édes gyönyörködtetésére szolgáltak a vendégeknek. Majd az elemi iskola növendékei adták elő V

A kis Jézuska él" cimü gyermekszindarabot meglepő szabatossággal ég ügyességgel. Az irgalmas nővérek buzgó fáradtságát teljes siker koronázta, méltán a legbensőbb elismerés illeti őket., Az előadás végextével Bogisich Mihály püspök, a gyermekek szivét mélyen érintő, hatásos beszédet tartott, megindító szavakban buzdítván őket szeretetre a kis Jézus és hálára a a jótevők, különösen a bibornok hercegprímás Ő Eminenciája iránt. E lelkes beszéd után megkezdődött az ajándékok kiosztása. Két karácsonyfa állott gazdagon megrakva a gyermeköröm legkedvesebb tárgyaival; de a sok ajándék tíz. karácsonyfán sem fért volna el ; a ruhák az asztalokon voltak elhelyezve. Hetvenhat gyermek kapott ruhát, csizmát, vagy czipőt; mások kendőt, harisnyát, taneszközöket, játékot, babát, kalácsot. Minden gyermeknek jutott valamely ajándék, pedig., ötszáznál is többen jelentek meg. Öröm volt nézni a mosolygó gyermekarezokat, melyekről csupa boldogság sugárzott le. Nem csekély gondot adott a jó nővéreknek a sok ajándékot elkészi teni ; az óvónőképzőintézet növendékeinek közremunkálásával hónapokon át vesződtek, fáradtak, még egészségük föláldozásával is, csakhogy a szegény gyermekeknek minél nagyobb örömet szerezzenek. Köszönetet érdemelnek buzgalmukért, mely akárhány anyának szeretetét fölülmúlta, hála illeti őket ama gyengéd gondoskodásukért, melyikei a gyermekek nyomorán verejtékükkel is készek voltak enyhíteni. Azonban az irgalmas szeretet e nagymérvű gyakorlása c«ak úgy volt lehetséges, hogy nemeslelkü adakozók bőkezű adományaikkal támogatták a fáradhatatlan nővéreket. Ezek közül első helyen áll Vaszary Kolos bibornok hercegprímás, ki 400 koronát volt kegyes e nemes czélra ajándékozni. Ezen kívül még .adakoztak : 51 kor. 21 fillért: az Esztergomi Takarékpénztár. 50 koronát : Szt. Erzsébet-jótékony egylet. 20 koronát : az Esztergomi Ipar- és Kereskedelmi bank. 10 koronát: Boltizár József, Sujánszky Antal, Blümelhuber Ferencz, Graeffel János, Rijner L^jos, Csernoch János, Simor Teréz. 5 koronát: Bogisich Mihály, Frey Ferencz, Ve nézel Antal, Vezinger Károly, Mattyasovszky Lajos. 4 koronát: Brühl József, Fehér Gyula, Pellett József. 3 koronát: Havasi Imre, Mattyasovszky Kálmán. 2 koronát: Bubura László Buzárovits Gusztávné, Eitner Elemér, dr. Földváry István, Guzsvenitz Vil* mos, Keményfi Dániel, Kittenberger István, Mally János, Meisner, Németky Lajos, dr. Prohászka Ottokár, dr. Rott Nándor, Schleiffer Lajos, Schlick István. 1 koronát: Csajka Ernő, dr. Horváth Ferencz, dr. Kereszty Géza, dr. Krammer György, dr. Trikál József. Brutsy Gyula 36 drb. kis ját'éktárgyat, Kardos Dezső 30 drb. kis jétéktárgyat, Kaiser József babaruhának valót, Kecskeméthy János 100 drb. irkát és 30 drb. kis játébtárgyat, Marosi Józsefné egy kosár narancsot, Metz Sándor egy ládika narancsot, Scbwach Sándor 10 pár téli keztyűt, 10 c^omó kotőpamutot, 8 drb. munka-kosárkát, Stier Béla 6 pár cipőt, Weisz Mihály 200 drb. játéked^nyt. A gyermeki szívnek hálájából fakadt buzgó imák égbe szállva, bőséges áldást harmatozzanak a jótevőkre ! Minden évben, valahányszor az egyház az Üdvözítő születését ünnepli, diszes karácsonyfát állítanak a vízivárosi nönevelö intézetben is azoknak a nemes lelkeknek adományaiból, kik jószívűségükkel lehetővé teszik azt, hogy e népiskolánk szegény gyermekei is résztvehetnek a karácsony örömeiben. Nyolcvan szegény gyermek kapott ajándékot a kis Jézus nevében j többnyire ruhákkal lettek ellátva. E célra ő Eminenciája adományozott 400 koronát, hozzájárultak még: Nagy Róza 30 kor. Lampel Róbert és Sziklay Nándor könyvekkel. Annyi áldás szálljon a nemes lelkekre, ahány szegénynek letörölték könnyeit irgalmasságukkal.