Esztergom és Vidéke, 1901
1901-05-05 / 36.szám
azonban nagyon sokszor távol van a városból, mindezek a teendők pihennek. Az újonnan alkotott s ez időszerint szintén tárgyalás alatt levő városi ebtartási szabályrendelet oly rendelkezéseket tartalmaz, melyek szerint az, ebeknek egészségügyi megvizsgálását és összeírását az állatorvos teljesiti. Úgy életbiztonsági, de különösen a pénztárt illetőleg pénzügyi szempontból is kiváló fontossággal bir ezen intézkedés. Jelenleg ugyanis az ebösszeirást a közrendőrök teljesitik, a közrendőrtől kívánni sem lehet, hogy az összeirt ebeket fajok szerint osztályozni tudják, ebből pedig az a pénzügyileg hátrányos állapot származik, hogy az ebadó soha sem lesz a szabályrendeletileg engedélyezett fajok szerinti összegben megállapítva, holott ha az összeírást az állatorvos teljesítené, az ebadó körül folyton fennálló anomáliák egyszeriben megszűnnének, a pénztár pedig megkapná az őt illető összeget. Sürgős szüksége forog fenn tehát annak, hogy az állatorvosi állás betöltessék és nagy felelősséget vállal magára az, aki ezt továbbra is elodázni kivánja. Semper. Bejelentő hivatal városunkban. Esztegom, ápril 4. Az év elején végrehajtott népszámlálás által gyűjtött temérdek anyagnak egyes résleteit az országos közpoeti statisztikai hivatal már feldolgozta és a napi sajtó utján közzétette. József 200 kor. a főkáptalan 100 kor. gróf Széchenyi Miklós 150 mm. szén, az esztergomi iparbank 20 kor. Midőn az adományozóknak az egye-, sülét köszönetét nyilvánítom, elismeréssel és hálával kell adóznom Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy és Táky Gyula főszékesegyházi énekes uraknak, kik közreműködésükkel az ünnepélyek és estélyek sikeréhez oly nagy mértékben hozzájárulni szívesek voltak. Etismesésre méltó mozgalom indult meg Draxler Alajosné és Wanítsek Rezsőné kezdeményezésére a helybeli tekintélyes iparosnők között. Mintegy 150 kor. értékben remek kivitelű asztalterítőt és két gyetyatartót ajándékoztak az egyesületnek. E nemes és szép cselekedet önmagát dicséri ! Az egyesület háláját jótevői iránt akkép rótta le, hogy azoknak neveit, kik a ház építéséhez nagyobb adományokkal hozzájárultak, diszes márványtáblán örökítette meg, mely a nagyteremben nyert elhelyezést. Köszönet és hála azoknak ís, kik bármi téren ezen nemes czélok eléréseért munkálkodó egesületnek érdekeit előmozdították. Nemes czélokért küzd egyesületünk, nem riadva vissza a legnagyobb akadályoktól sem. Kitartással munkálkodik évtizedek óta azon, hogy olyan iparos ifjúságot adjon, neveljen a hazának, mely erejében, tudásában bizva, nem ismer csüggedést, hanem utat tör magának és diadalra juttatja a tiszes ipar zászlóját. Egyesületünket nem szabad összetéveszteni oly egyesületekkel, melyek csaknem kizárólag tagjaik szórakoztatására vannak hivatva. A Legényegyesületek elsősorban a tagok oktatására, szellemi képzettségeik fokozására szolgálnak. SajAnnyit a nyilvánosságra jutott adatokból megtudtunk, hogy Magyarország népességének szaporodása a io°/ 0-ot valamivel fölözte • tehát fejlődése normális, ámbár a nyugati államok — Franczia országot kivéve — nagyobb szaporodást értek el. A statisztikus előtt ez a szaporodás örvendetes tünet•, mert a néperő gyarapodását látják benne. Azonban szerintünk ez a népszaporodás egymagában még nem tekinthetó a nemzeti erő gyarapodásának. Ilyen csak akkor lesz, ha majd a késsőbbi adatok kimutatják, hogy az ország népessége egészséges, erős és munkabíró egyénekkel szaporodott ; hogy a népesség jóléte, vagyonosodása gyarapodott, a betegek, nyomorékok, munkaképtelenek és munkerülők száma ellenben apadt. Ha a népszámlálás végerdménye ezeket az adatokat fogja feltárni, akkor a népesség szaporodását mi is örvendetes tény gyanánt fogjuk üdvözölni. A 10% népszaporodás nem egyenletesen oszlik meg az ország külömböző vidékei közt. Legerősebb a szaporodás a Tisza mindkét partján és a Duna-Tisza közt, tehát a legymagyarabb vidékeken. Ez örvendetes. De legerőssebb a szaporodás a városokban. Kevés város van olyan, a hol a szaporodás a 10 %-ot meg nem haladta, ellenben ign sok, hol 20 és 30% közt mozog ; sőt van olyan is néhány a hol a 40%-ot meghaladta. Mit jelent ez a tünemény ? Azt, hogy a városok lakosai nem a születések és halálozások közti kedvező arány szerint, hanem sokkal inkább a bevándorlás által szaporodnak. A városokba siet és özönlik minden exisztencia, mely a vidéken élet-feltételeit nem találta meg. Ez magában nem volna baj, ha a bevándorlók mindegyikét komoly törekvés és munkakedv vinné nosan mutatják az országos statisztikai adatok, hogy feltűnően nagy azon iparos tanulók szama, kik 2—3 osztályú, vagy ennél kevesebb elemi képzettséggel mentek az ipari pályára ; ha az ipariskolában az értelmiség hiánya, könyetrnüség folytán az alsó osztályokban maradnak, mint segédek kimennek az életbe oly gyenge ismeretekkel, melyek legkevésbbé elégségesek arra, hogy a mai nehéz viszonyok között később, mint önállók, üzletüket okszerű gazdálkodással vezetni, magukat, esetleg családjukat a tönkrejutástól megóvni képessek legyenek. De iparkodással és egy kis jóakarattal könnyen megszerezhetők legalább azok az ismeretek, melyek leltétlenül szükségesek minden törekvő iparosnak. A Legényegyesületekben vasárnaponkint tartatni szokott valásos és a tudományok különféle ágából merített oktatások, hazafias felolvasások stb., mind meganyí ulkalmas eszköz az önművelődésre, a szellemi képzettség gyarapítására. A könytár használata, a szaklapok figyelmes olvasgatása méltó tetőzetét képezik az előbb elmondötaknak. Legyen minden tag Önmagának bírája; tudja meg, mikor milyen mértékben kell igénybe vennie ezeket a képzettség fokozására irányuló hasznos eszközöket és módokat. Vasmarokkal ragadja meg mindenki a kínálkozó alkalmat, mert a tétlenül eltöltött évek idővel megboszulják magukat. Jelentésemet bevégezvén, azt hiszem mindnyájuk óhaját tolmácsolom akkor, midőn kívánom hogy egyesületünknek jótevőit és szeretett e'nökeinket, kik az egyesület vezetésével járó terhes munkát oly nagy odaadással annyi jóakarat és ügybuzgósággal teljesítik évek sora óta — az Isten sokáig éltesse. Isten áldja a tisztes ipart! a városok felé, ahol a tehetségének és működésének megfelelő munkakört vél találni. De hát a bevándorlók nem mind ilyenek. Sokan vannak köztük akik a városokban kalandos életmód által vélnek; boldogulni, sokan, mint tönkrement exisztenciák csak a szerencse vadászok számát szaporitják ; még többen olyanok, kiket a nyomor hajt ide, hogy a könyörülepalástjába fogódzanak ; kétes életmóduak, kik a népsalakot nevelik. Valóban ugy van, hogy a várót sok szedik fel az emberiségnek legnyomorúságosabb salakját s ezek polypként tapadnak a társadalom testéhez, veszélyeztetik a személyiés vagyoni biztonságot, terjesztik a testi és erkölcsi miazmákat, Mikor aztán az inségesebb idő beköszönt, az ezerkaru jótékonyság is alig győzi az éhezők szájába tömni a falatot. Van dolguk a ruhaosztó egyleteknek és a népkonyhának, aztán meg az ajtókilincsnek, melyet kézről-kézre adnak a nyomornak elzüllött alakjai. Hát ha már ide ragadt és hozzánk nőtt ez a sok nyomorult, nem dobhatjuk ki az istenadtákat — gondoznunk kell továbbra is. De azon aztán rajta lehetnénk, sőt rajta is kell lennünk, hogy városunk népsalakja ne szaporodjék tovább, elég nekünk már ezt a meglevő terhet is magunkkal tovább hurcolnunk. Van-e tehát mód arra, hogy ennek a közsegélyre szorult elem szaporodásának gátat vessünk ? Igen is van. Nem nehéz a kétes exisztenciák bevándorlásának gátat vetnépen minálunk, ahol a városba nem jöhet be senki csak ugy a kertek alatt, hanem csak a vámokon át. A jól szervezett rendőrség tudomást szerezhet minden egyes bejövőről és figyelemmel kisérheti lépteit. Ha munkát keres, vannak munkaközvetítő intézeteink: az Ipartestület, Legényegylet, majd hozzásegítik, ha nem kap munkát, akkor tovább itt a városban helye nincs. De hogy az idegenek szemmel tartása egész biztosan legyen kezelhető, feltétlenül szervezni kell a bejelentési hivatalt. Persze ez költséggel jár, de. tessék elhinni,, hogy a bejelentési hivatal szervezésébe befektetett költség dús kamatot hozna. Mert hogy áll most a dolog, bejelentési hivatal nem létében ? Vidékről, sőt külföldről is bejönnek ide a városba és megtelepednek anélkül, hogy a rendőrség erről tudomást nyerhetne, hogy a rendőrség utána járhatna, vájjon képesek-e magukat és családjukat a község megfterheltetése nélkül eltartani. A községi törvény értelmében egy idegen községbe költöző köteles települési szándékát bejelenteni. Ha a bejelentéstől számított záros határidő alatt a község a telepítési szándék ellen kifogást nem tesz, később a telepítési engedélyt meg nem tagadhatja és az illetőt a községből ki nem utasíthatja. De ezen törvény csak akkor hajtható végre, ha van bejelentési hivatal és fenáll a bejelentési kötelezettség. Ily uton aztán a rendőrség tudomására jut minden egyes esetnek és a települési szándék ellen kifogásait ideje-korán megteheti. Könnyű belátni, hogy ezen az uton legkönnyebben megakadályozható a kétes exístenciák beözönlése és a megbizhatlan elemek kiutasisa. S a menyiben a rendőrhatóság a kezében adott ezen módot lelkiismeretesen kihasználja ; elérhető lesz az, a mit fentebb mondottunk, hogy t. i. városunk közsegélyre szorult elemei ne szaporodjanak. Azon költségen, a mit igy megtakaríthatunk, könynyen szervezhetjük a bejelentési hivatalt, amelyet maga rendőrkapitányunk is egyre sürget s amely már egy rendezettebb városban sem hiányzik, a mely nélkül a közrend fentartása szinte illuzóríüs. A bejelentési hivatal szervezése tehát kell, hogy nálunk is napirendre kerüljön. A kiküldött szervezés revideáló bizottságnak, amely bizonnyára imár rövid időn belül összeül, figyelmébe ajánljuk ezt is. K. Lr. MBjWHH^ MMWIWWijI «MMMpM Esztergom, april 4. Május. —Az áprilisi zord napokban Kántáltam szinte, de unottan ; Nótáim a fagyponton álltak, Magam meg őszi hervadésnak ; Eszemben volt a jégsport, szánka, Kaszinónak jelmez- bálja, A friss szalonna, firiss lehellet S a téte- a téte a tea mellett. Most más nap került már az égre, Csábit a május veréfénye, A zöld spenót, a sdntoly sóska, A zöld levél, meg a zöld nóta Az elbolyongás a szigetben, Hol nem leszünk csupán, mi ketten, Hol ruhánk sem hoz minket bajba, Ha — egy kis zöld folt esik rajta. Vig lovag. Tavasz. — Egy kis védelem. — Kitárom karom és megölelem a levegőt .. . Vágyat érzek, édes szomjat, a mit a tavasz hoz szivembe. Egy nagy barackfa alatt feks7em. TeU van virággal, szirmait huüatja arcomra. Méhek zöngnek a virágokon, fönn, magasan a kék levegőben fecskék csipognak. Végtelen a csönd. Csak a nyugalom és a tavasz van itt. A tavasz lehellete, amitől megkönnyebbül testem ; úgy érzem, repülni tudnék, föl, az illatos levegőbe a fecskék után. Lehunyom szememet. * Az ég tiszta, világos és mélységes kék. Vékony, szürke törzsű fácskák állnak egymás mellett tele sárgászöld lombbal, meg fehér virággal. Világoszöld, különös és sűrű párázat üli meg a földet. Mellettem egy csomó ibolya virít, tele van illatával a levegő. Fojtó a csönd, különös a zöld homály . . . Zsong valami a levegőben. Fehéres pára száll elém, egy lenge, finom leányalak. Csak fehér körvonalait látni, légies teste teljesen adatszó. A haja fényes, szivárványos napsugár, halvány arcán és mély kék szemén mélységes fájdalom borong, —- A Tavasz vagyok — lehelte felém. Nem mertem mozdulni, de végtelen boldogság nehezült keblemre. Az ibolya még erősebb, még kábitóbb illatot lehelt felém. A Tavasz vagyok — ismételte a fehér alak és sóhajtott. Halkan, mint egy haldokló virág. — Miért bántanak engem az embe rek — súgta bánatos arccal — miért