Esztergom és Vidéke, 1901

1901-05-02 / 35.szám

gisich Mihály, Horváth mellett Czobor László, Baléntovics Imre stb. Az első felköszöntőt a főispán mondotta a királyra és az uralkodó ház tagjaira. A nap benyomásainak élénk hatása alatt, amelyek lelkét egészen elbájolták, mindazokat a nemes, tiszta érzelmeket, amelyek megnyilványultak, virágcsokorba fűzi s hódoló tisztelettel a trón zsámolyához helyezi ez illatos bokrétát. A vármegye közönsége nevében dr. Perényi Kálmán beszélt, ép oly üde poézissel és tetszetős színezéssel, mint délelőtt. Amint az egész természet az emelkedő napot üdvözli, úgy üdvözöljük mi is a főispánt, aki eddigi működésével, erejével s kiválóan tapintatával kiérdemelte az „igazi férfiú" nevet. Emeli poharát s kivan ja, hogy miként borban a gyöngy az ég felé, úgy emelkedjék az eszményiség magaslatára az a kapocs, amelyre ma a főispán vármegyéjével lépett. Dr. Fóldváry István a város polgársága nevében külön köszöntött. A tradíciók Ösvényén jár, — mert, úgymond, a város olyan, mint az a trónkövetelő, aki a maga snverenitását legalább elvileg tartja fenn s ha mása nincs, ezt hagyja örökbe, mert a haza bölcse azt tanitja, hogy csak az veszett el örökre, amiről lemondottunk, de amit elvettek tőlünk, az a mienk, csak küzdeni kell érte, hogy visszavívjuk. Szól a lengő zászlókról, melyek tiszteletet és üdvözletet intenek a város ntain s a polgárság bizalommal és szeretettel fogadja a vármegye ifjú vezérét, mert o maga is székfoglaló beszédében s a múltja is bizalmat kér és szeretetet hirdet. A polgárság a megye felvirágzását kivánja, mert ez a modern városi közönség átérti és érzi azt, hogy a vármegye erejében és virágzásában a város fejlődésére is kiható erő rejlik. Ha mindazonáltal a városnak külön aspirációi is vannak és egyéniségét kidomborítani, fenntartani igyekezik, mert tisztában van a saját értékével s tudja, hogy mostani heyzete változni fogj idővel és fejlődésével, tudja hogy a magyar városokra mindegyre nagyobb feladat hárul, mert ezek sugározzák szét a kultúra éltető melegét, gyarapitják a nemzeti erőt. Ezek a magyar nemzeti állam sarokpillérei, a régi erős épület pedig, amely a vármegyék bolthajtásain nyugszik, lassan, darabonként megújul. Lelkesedéssel szól a feltűnő uj politikai eszmékről, a magyar impériális politikáról, melynek varázsa már terjed s amelynek teljes kibontása elsősorban a városok feladata. Ezekhez kéri és reméli az új főispán vezető szellemét és kezét s ezekkel az eszmékkel emel poharat a városi polgárok nevében reá. Kétségtelen, hogy ez eszmegazdag beszéd keltette a legnagyobb hatást; a testvér selmeciek tünteltve üdvözölték a mi kiváló szónokunkat, aki már az ismerkedő estélyen mondott tószt jávai nagy szónoki sikert aratott. Vargyas Endre kir. tanácsos, tanfelügyelő Széli Kálmán miniszterelnökre, mint Magyarország gondviselésszerű államférfiára mondott lelkes felköszöntőt. Ugyancsak az ő indítványára táviratilag is üdvözölték a kormányelnököt. A távirat a következő volt: Horváth Béla, Esztergomvármegye főispánjának a mai napon történt ünnepélyes beigtatása alkalmával egybegyűlt ünneplő közönség mély tisztelettel üdvözli Nagyméltóságodat s őszinte szívből kivánja, hogy hazánk békés fejlődését s nemzeti alkotmányos jogaink diadalát 3Üzó törekvéseit kisérje a legdúsabb siker s erőben s erélyben meg nem fogyatkozva, tartsa meg Nagyméltóságodat még sokáig számunkra a nemzetek élete fölött őrködő Gondviselés. A miniszterelnöktől a következő távirati válasz érkezett: Beiktatása alkalmából az ünneplő közönség nevében hozzám intézett meleghangú üdvözlő sürgönyét őszintén köszönöm. Széli, Frey Ferenc a hercegprímásra mondott nagyobbszabású pohárbeszédet. Azzal kezdette, hogy az elmúlt századokból még harcizaj hangzik át hozzánk, amig a XX-ik század hajnalhasadta a béke reményével köszönt be. Ám ha ez időszerűit nincs is fegyverrel leküzdendő külellenség, ahhoz hogy a nagy társadalmi problémák békés uton legyenek megoldhatók, a nemzetközi békét-hirdetőkön kivül szükségük van olyan vezérférfiakra, kiknek oktató és intő szózata nemcsak magas állásuknál fogva, hanem mert az a haza- és felebaráti szereteten alapul, súlylyal bir. A közelmúltban az ország állami és politikai kérdések elkeseredett tárgy alásának volt szinhelye annyira, hogy veszélyben látszott lenni a felekezeti béke, az ezeréves alkotmány. A Gondviselés azomban kellő időben küldött providenciális férfiakat, akik a kicsapni készülő hullámokat kellő mederbe szorították. Egyike e kiváló hazafiaknak Széli Kálmán miniszterelnök, a másik vezér Isten választottja, a béke és szeretet igaz apostola: a hercegprímás, kinek ez isteni törvényben való jártassága, kötelességtudása, szeretete, mindenkinek adott jó példája általán ismeretes, amint lángoló hazaszeretete is. Áll már, hódolatteljes fiúi ragaszkodásunk bizonyságaként a Szt. Háromság szobra, melyet a Mindenható dicsőségére a Fő magasságú Hercegprimás kitt eveztetésének alkalmából emeltünk. Évszázadokon át fogja a szent szobor hirdetni ama kapcsok is, mely 0 Eminentiéja és Esztergom városa között fenáll. „A történelem határozza meg a viszonyt Magyarország Prímása és Esztergom vármegye között s kijelölte az irányt, melyen haladnom kell" — ezt irta Ő Eminenciája megyénknek. Mi is hivatkozhatunk a történelemre, mely fényesen bizonyítja, hogy Esztergom megye és város polgárai, lakjanak azok Sión hegye fényes palotáiban, vagy szerény kunyhókban, mindenkor igaz, odaadó és hű tisztelet- és szeretettel ragaszkodtak kegyes atyjukhoz a Hercegprimáchoz, megjelelve az irányt, melyen haladnunk kell. Szeretetünk oly szilárd és megingathatlaii, mint Sión, mint Pannoohalma és mint Tihany bércei és oly ,igaz, mint utóbbiakban a viszhang. Élteti a főpapot. Hamar Árpád szép beszédben üdvözli a vendégeket. Andrássy János, akit felállásakor kis negyedóráig tartó éljenzés üdvözöl, azzal kezdi, hogy éltették az ünnepeltet, a vendégeket, a hercegprímást, akit, sajnos, ritkán tisztelhetünk magunk között, de itt van az ő helyettese, (Taps.) Ahogy ott van ő mindig velünk jó sorsban, bajban, minden munkánkban, minden Örömünkben. Éljen ! Éltette továbbá a helyőrség tagjait. Harminc éven át szolgálja a vármegyét (éljenzés), de mindig arra törekedett, hogy a jó viszony a polgárság és a katonaság között megóvassék. Ez sikerült is neki, de (

a főérdem ebben a katonaság vezetőié. Éljenek! Szitnyai József Selmecbányái polgármester lelkesedéssel beszélt Boltízár püspökről, akit selmeci plébános korából imád az egész bányaváros. Boltizár József szeretetreméltó szavakkal emlékezik meg a főispán atyjáról. Konkoly Thege Sándor Horváth Béla családját, B. Szabó Mihály a papságot, Czobor László Andrássy nejét élteti. Majd ismét Andrássy emelkedett szólásra. Szaczelláry György imént jelentette ki, hogy a nap emlékére a megyei magyar nyelvterjesztő alapnak 1000 s a városi és megyei szegényalapnak szintén 1000 koronát adományoz. Élénken élteti. Az adott körülmények között alig volt alkalomszerű, ez alkalmi bejelentésnek, proklamálása, igy megesett, hogy azt >abcug",„kortézía" kiáltások zavarták meg, azután innen is, onnan is felhangzott „Éljen Hulényi". Ezt az incidenst nem érdemelte Szaczelláry jó hasznos cselekedete. Az esemény hatása alatt az asztalbontás fél 5 óra előtt megtörtént. A bankett alatt Pali—Géza játszott. Az est. Hógy beállott a szürkület, kigyulladtak az örömlángok, tiszteletlángok. Pazar fényességben égett a vármegyeháza frontja. Kár, hogy a kétféle szin egynek látszott; nagyon jól festett a városháza is különösen az erkélydisze. A bányászzenekar, amelynek vezetőségét B. Szabó Mihály tapintatos fellépése hamar megbékítette, haladt a fáklyásmenettel, szép játékával nagy hatást aratva. A vármegyeháza erkélye előtt kört formáltak, a belől belül helyezkedett el a 76. gyalogezred zenekara s nagyon szép szerenádot adott, amely után újra a bányászzenekar játszott két hatásos darabot. Az erkély, amelyen a főispán is megjelent, szépséges hölgyekkel, közéletünk notabilitásaivaltett meg. Majd Kakass László főszolgabiró lépett emelvényre s harsány, érces hangon a következő szép beszédet mondotta: Méltóságos Főispán Ur 1 Minden római házban meg volt a Ponatesek és Laaresek tiszteletére emelt oltár, a rómaiak házi istenei voltak ezek s oltárán állandóan égett a tűz, amely jelképezte a háznépének összetartozandóságát, tulajdonképen pedig a szeretetet, mely a házat benépesítő családnak tagjait mindennél szorosabban összefűzi s Összetartja főkép akkor, midőn a házi tűzhely melege adja az acélositó erőt az élet küzdelmeinek kibirásához, a vagy pedig midőn a küzdelmekben fáradt egyén a tűzhelynek, a szeretetnek melegénél óhajtja magát kipihenni. Ős magyar elődeink tüzet gyújtottak akkor, midőn istenüknek áldoztak és az áldozati oltár lobogó tüze is az otthonért, az állandó hazáért epedő nemzet szivéből sugárzó melegnek szimbóluma, mert áldoztak az oltáron szeretettel a gondolat iránt, hogy a nemzet nagy családjának küzdelmei eredményesek legyenek és a sikert a győzelem utáni nyugalom, pihenés a családtagok, az otthon megédesítői kö'zött kövesse. Tüzet gyújtottunk ma mi is, nemes Esztergom vármegyének és Esztergom városának közönsége és szivünk melegének, szeretetünk lángiának ápolásához hívjuk a családfőnket, Méltóságodat is. Meggyújtottuk az áldozat oltárán is a tüzet, oltárra helyezzük ez ősvármegye és város lakóinak mindama kincsét, a bizalmat, hűséget, odaadását, mely elpusztulni nem fog, de nemesítve kerül ki a tűzből, ha Méltóságod velünk együtt áldozva a szeretet lángjának élesztősében velünk lesz. Ünnepeljük ma Méltóságodat, — szeretettel vártuk és^ azzal akarjuk tartani magunk között. Évezred viharait szenvedte a várraegye mindig hűen királyához és mindég készen arra, hogy otthonát, házi oltárát és féltett kincseit férfiasan, erővel, küzdelemmel megóvja. Méltóságod a mi családfőnk ; szeretettel tudjuk annak és nagyon kérjük méltóztassék ezen háznak népét atyai gondoskodásával összetartva, bennünket támogatni. Áldozati oltárunk már most közös, közös a kötelesség is, hogy Istenünknek a legjobbat mutassuk be, ami tehetségünktől telik; és ha keressük azt, hogy mi a legbecsesebb áldozat, én ugy gondolom, nem volna az más, mintha ami most már közösen érző szivünket ajánlva fel, mely egymásba forrva ezen ünneplő vármegyének és városnak legbecsesebb kincsét képezi és mely az ünnep melegéből csak tisztulva maradna meg nekünk, a magyarok Istenének áldását kérjük Méltóságodra és reánk, akik úgyis mint eleink, úgyis mint a szerető atya gyermekei küzdünk, de megtérünk az otthon édes ölébe és ott várjuk a pihenést, a vigasztalást és biztató szót a jövő küzködésének elbírásához. Ugy tudom, hogy e fellobbanó világitó tűz és rokonszenves, meleg érzelmeink biztosítása mellett csatlakozni fog mindenki ama óhajtásomhoz, hogy a Mindenható sokáig tartsa részünkre főispánunkat, Méltóságos Horváth Béls. urat. * A főispán nyájasan válaszolt. Amint délelőtt a zöld asztalnál, ngy itt a házi isteneknél mélyen meghatja a ragaszkodás. Azután az illusztris, társaság bevonult az alispán lakására, ahol a vendégszerető háziak éjfélutáníg együtt tartották őket; egy kis elite-bál is rögtönződött. A város a nagy nap után korán nyugalomra tért. * Itt emiitjük meg, hogy a szombati ismerkedő estélyen, amelyen az uj főispán is egész tizenegy óráig ott volt, közéletünk legtöbb notabilitása megjelent. Pohárbeszéd igen sok volt; a jelentősebb szónokok : Andrássy János, Czobor László, dr. Földváry István, Hederváry Lajos,' Marschalko Imre és Reviczky Károly. A vendégek vasárnap reggel az ipolysághi vonattal utaztak el. M. Tavaszi rends közgyűlés. — Április 29. — A hétfői tavaszi rendes közgyűlésen, amelyen a megyebizottsági tagok, főleg a vidékről, elég nagy számban jelentek meg, főispánunk egyszerű fekete magyar ruhában lépett a terembe, jelezve, hogy e nap már nem ünnepnap, de munkanap. Ez első alkalommal is meggyőződtünk róla, hogy az uj kormányképviselő a tanácskozási ügyrend szabályszerű menetére minuciózus gondossággal figyel, a határozatok kimondásában pedánsan óvatos s nemcsak szívélyes, szelíd, de erélyes is tud lenni, amikor hivatalos kötelessége úgy kivánja, ahogy ezúttal is nagyon röviden véget vetett egy a személyeskedés terén mozgó felszólalásnak. A közgyűlés a szombati beiktató közgyűlés jegyzökönyvének hitelesítésével kezdődött. Ezután sorra került a napirend, még pedig, mint eddig szokásban volt, nem a tárgysorozat pontjai sorrendjében, hanem egyes referensek szerint. A főispán — a főjegyző kérdésére — kijelentette, hogy jövőben a sorrendi tárgyalást óhajtja. A belügyminiszter tudvalevőleg nem engedélyezte a rendes közgyűlések egy hónappal később való tarthatását. Most május és október 15-re kérik a dátumok áthelyezését. A központi választmányba beválasztattak titkos szavazattal: Boronkay Jenő és dr. Burián János, ugyanígy a központi mezőgazdasági bizottságba: Boronkay Jenő és Vimmer Kálmán. Az állandó választmányba nyilvánosan: Boronkay Jenő, dr. Burián János, ifj. Eggenhoffer József, a kijelölő választmányba Zsiga Zsigmond, az esküdtbirósági alaplajstrom felülvizsgálására hivatott küldöttségbe : Hartmann Márton, Oltősy Ferenc, Vancsó Gyula és Vaszary Antal. A városi részleges hépviselőválasztás elnökéül dr, I Földváry István küldetett ki. Piszke községnek engedélyezték, hogy templomépítés czéljára 3600 kor. kölcsönt vegyen fel. Reviczky Károly ellene volt e kölcsön felvételének, mert a község nagyon szegény s ez Összegőt elő lehetne teremteni, ha a községi pótadót nemcsak a szegény emberektől, hanem a vagyonosaktól is behajtanák; ezek tartoznak nagyobb összegekkel s s ellenük semmi sem történik. Andrássy indítványára utasították a járási főszolgabírót, hogy az állítólag künn levő s behajtható pótadó beszedése iránt sürgősen intézkedjék s megtoldották az elnök indítványára a határozatot azzal, hogy ha kiderül, hogy a behajtás körül tényleg mulasztás, vagy kedvezményezés történt, eljárnak a vétkesek ellen. Elvi jelentőségű határozatot is hoztak. Bajóth község ugyanis jegyzőjének 400 kor. személyi pótlékot szavazott meg, amit meg fellebbeztek. A bizottság a község határozatát meg is semmisítette azzal az indokolással, hogy a törvény szerint oly jegyzőknek javadalmazása, akik évi 1200 korona fizetéssel bírnak, semmi címen sem emelhető. Hontvármegye törvényhatósága meghívta a mienket új főispánja installációjára. A gyűlés kimondotta, hogy tekintettel az idő rövidségére s a felszaporott munkára, a meghívásnak eleget nem tehet. Mindkét járási utibiztos évi fizetését a jövőre nézve egyenlőképen : 1200 koronában állapították meg. A győri Kereskedelmi és Iparkamara felkérésére kimondották, hogy a megyei kőfaragó ipar nehéz helyzetének javítása érdekében a kereskedelmi miniszterhez feliratot intéznek. A központi mezőgazdasági bizottságnál a jegyzőkónyrendszert megszüntették. Néhai Schwarcz Simon, aki Brock^ lynban hányt el, Bátorkesz közönségének a szegényalapra 2000 dollárt adományozott. A község kérte, hogy az összeg az iskolaalaphoz csatoltassék, amit a bizottság — tekintettel az alapitványttevő kinyilványitott intenciójára — nem engedett meg.