Esztergom és Vidéke, 1901

1901-04-27 / 34.szám

séges összeg, a községi adó százalékában is helyet foglalhat : nem lesz szükséges tehát az uti adó részére külön kivetési lajstrom, külön uti adó főkönyv, minden egyes adózónak külön és sok hasábbal biró számla, külön napló és külön uti adókönyvecske az adózóknak. Az uti adó egyébként is a legkomplikáltabbak közé tartozik és azáltal hogy az uti adót fizetőket három osztályba sorozza, igazságtalan is, mert a szegényebb osztályt erősebben érinti és igy homlokegyenest ellenkezik az adók progresszív emelkedésének elvével, azaz progresszió az uti adó de lefelé, a csekély adót fizetők terhére. Az uti adónak eltörlésével és ennek a községi adóba való beolvasztásával elesnék azon, a Bach-korszakból származó és mivel sem indokolható kimutatás szerkesztése is, melyben azt kell évről évre kimutatni, hány adózó fiznt i — io frtig, II —12, 12—13 s igy tovább adót és mennyit tesz ki az általuk fizetett adóösszeg. Igazán ilyen kimutatás szerkesztését csak a tisztviselők megkinzására gondolták, ki mert, j különösen a kereskedelemügyi mi-; nisterium részére legkevesebb gya-j korlati értékkel sem bir. Az adót

1 fizetőkre határozottan káros az is, j hogy az uti adó az előző évi adó alapon vetendő ki; menyivel egy- j szerűbb a községi adókivetés az; azon évre kivetett állami adók után, j mert maga után vonja a törléseket,! úgymint emelkedéseket, a mi az uti adónál nincsen meg. Sokat lehetne még az 1890. évi I, t.-cz. és az uti adók hátrányairól írni, de ez nem fér bele egy hírlapi czikk szük keretébe. Kell valamit a városok vámszedéséről is szólani; majdnem minden városban többféle címen szed-j nek vámot, mint Esztergomban is kövezet, ut- és hidvámot. Nem a felöl akarók vitatkozni, hogy a vámszedés egyáltalában helyes-e, annyi bizonyos hogy a városok nagyobb része ezen jól jövedelmező bevételi forrásokra rá van szorulva, azonban a kezelését nagyon lehetne egyszerűsíteni. A már előbb is hangoztatott ebből kiindulva, hogy t. i. a bel- és külutak administrációja egy kézben összepontosittatnék, megszüntetendő volna a különféle címen szedett vámilleték is; elegendő volna azt mondani például >városi vám* ez magában foglalhatná az összes vámjövedelmeket, ha t. i. a város bérbe venné az állami hidat. Mennyivel egyszerűbb volna a kezelés !! Csak egy számadás volna vezetendő és a vámkötelezetteket sem kellene annyiféle minőségű és szinű harcával feldíszíteni és a város utcáin mutogatni. A díjtételek is kevesbednének és ugyanannyi bevétel mellett is több haszon maradna a pénztárban. Két régi utazó Esztergomról. Irta: NÉMETHY LAJOS. Mindkettő akkor tanulta megismerni Esztergomot, utazásuk alkalmával, mikor az a törököktől történt visszavétel után még a pusztítás nyomait igen is magán viselte. Mindkettő magas miveltségü férfiú volt, a sz.-Benedek-rend tagjai, sőt apátjai, kiknek képességük és elfogulatlan jóakaratuk is volt naplóikban Esztergomról olyan képet rajzolni, hogy azt itt bemutatni érdemesnek tartjuk. A kettő közül előbb utazott át Esztergomon Schrevogl Erenbert (1669— [

7°3 íg) kremsmünsteri apát-prelátus. O is azok közé tartozott, kik engedtek azon felszólításnak, hogy a török dúlás j által elpusztított magyar földet és annak \ szivét, Budát és Pestet telepitőkkel be- '• népesítsék — és személyesen indult útnak, hogy Budán háztelket szerezzen, melyre azután a kremsmünsteri apátság tulajdonául épületet állítson. Schrevogl 1687, május 25 ikén kelt útra rangjához illő kísérettel, mely Schrader György komornyikból, egy apródból, egy szakácsból és öt szolgából állott. Lincben kíséretébe felvette Pfaler gyógyszerészt ís és hajóra szállott. Május 31-én este érkezett a prelátus az ő evezős hajóján Esztergomba, sz. István szülővárosába. De biz Esztergomban, amelyet a török elpusztított volt, csak két épület állott: a Ferencrendieké és a gyógyszerész házikója, mely meglehetős rongált volta mellett, ami eléggé megviselt utasaink felé, igen hivogatólag intett. Pedig minden percben készeknek kellett lenni arra, hogy a Iotharingiai főhercegnek, kinek érkezését várták, helyet adjanak; raincl azonban a herceg csak a következő napon érkezett, megszállottak s megérdemlett nyugalmukban nem zavartatták magukat. Junius c'seje pihenés napja volt. E nap ugyanis a hajóhídon senkinek sem volt szabad átmenni, mert a császári sereg a Dunán tul, az Esztergommal szemben fekvő Párkány helységben táborozott, mely egyébiránt egyetlen háznak fenmaradt falán kivül, földig le volt rombolva. Az apát az ismerős tiszteket mégis meglátogatta, akik őt nagy tisztelettel fogadták. Junis 2-án reggel útját Buda felé folytatta. Visszajövet junius 10-én délben érkeztek Esztergomba és ekkor a ferencrendüekhez szállottak. Esztergomban az apát hajókormányost kerestetett, ki őt képes volna egy nap alatt Komáromba vinni: a fáradság azonban hiábavaló volt ; azért elhatározta ms.gát, hogy az utazás hátralevő részét postán teszi meg. Pfaler gyógyszerész és a komornyik kisérték őt, az apród és a szakács a hajót használták Győrig, onnan tovább ők is a postakocsin voltak utazandók.

1 Schrevoglnál valamivel később utazott át Esztergomon Simpert, az augsburgi püspökség területén feküdt neresheimi bencés-zárda apátja,

2 mint Oettingen Farkas gróf, császári nagykövetnek udvari prelátusa. Oettingen a karlócai tárgyalásokhoz és békekötéshes mint teljhatalmú követ tette meg útját, azért tekintélye emelésére kísérete 170 emberből és 42 hajóból állott. Simpertus prelátuson kivül meg a következő áldozárok voltak a kíséretben : Hayd Leonárd, a neresheimi rendház tagja, a követ gyóntatója. Wolff Bernát a skótok bécsi rendházának tagja és Engelhart a brucki premontreiek házából, mint egyházi zenész. 1699. okt 20-án hagyta el a követség nagy ünnepélyességek körött Bécset és 26-án reggel 10 ora körül érkezett Esztergomba, ahol az akkori parancsnok : Kucklánder ezredes, az ágyuk háromszoros dörgésével üdvözölte, ő maga pedig a Dunaparton várta be a követséget négyfogatú kocsival, melyen azt a várba felvitte, hol az egész őrség lobogó zászlókkal és zeneszóval, fegyverben állva fogadta. A felvouulás alatt ismét kétszer szóltak az ágyuk. Mind az előkelő urak, 1 P. Lehner Tassilo, Reisebilder aus dem 17 Jahrhundert. A prelátus arczképével. 54, 59. 2 Carl Albys Nack, Kurze Geschichte der Benedikttner-Abtei Neresheira, samt Beschreibung der Kirche 1792. a nemesnek, az udvartartásból is a tisztek nagyrésze követték ő excellencziáját. A hajók tovább folytatták utjokat, csak a nagykövetnek saját hajója és a főurak 2 hajója maradt vissza, hogy a várban levőket bevárják. Midőn a várat, mely »magas gömbölyded sziklán egész szabadon fekszik és meglehetősen szüke, megnézték, valamely régi rongált templomhoz érkeztek, mely ennek előtte szép, nagy épület lehetett, a portáljának mindkét oldalán vörösmárvány, magasra érő oszlopok voltak elhelyezve és mely csiszolt, különféle szinű márványból készült, több szentnek képével volt diszitve. E portál belül hasonlókép vörös csiszolt márványnyal volt furnírozva, bevonva. A templom-közép nagyobb része hosszában be volt omolva. Balkéz felől a meglehetős nagy kápolna fedél nélkül volt. Jobbkéz felől a valamivel kisebb kápolna belseje be volt vonva szépen faragott, csiszolt vörös márványnyal egész a tetőig. A tető : gömbölyű kupola, belül vörös rézzel ruházva, melyet néhány év előtt Kolionich bibornok, mint e hely érseke tétetett reá. A kupola alatt, a párkányzaton e szavak valának aranyos betűkkel irva: »Thomas Bakocz de Erdeud Cardinalis AEpp. Strígoniensis Almae Dei génitrici Mariae Virgini extruxit 1507.* Elől a kápolnában középnagyságú oltár állott alabástromból, melyen a praelátus ur misét mondott ő excellencifija, a főurak és nemesek jelenlétében. Mise után a nagykövetet, meg a többi nagyurakat, nemeseket és tiszteket a parancsnok uriasan megvendégelte és a pohárköszöntőkhöz négy, öt, sőt hat ágyúlövés is történt. Két órakor a parancsnok a nagykövetet ismét saját kocsiján hajójához levitette, akit a nagy urak és nemesek azonnal követtek. A menet alatt ismét az ágyúk dörögtek. Barátságos elbúcsúzás után hajóra szállottak és többszörös ágyúzás közt a hajók elindultak. Este 6 órakor a többi hajókat Visegrádnál elérték. Visszajövetele a küldöttségnek Esztergom mellőzésével, Tatának történt.

1 Esztegom, ápril 26. — A főispán bevonulása. A város már kora reggel illő díszbe öltözött, hogy méltóképen fogadja a férfiút, aki jön az országos kormány nevében és állandó képviselőjeképen. Kibomlottak a zászlók, sürögtek az öntöző kocsik s délre délszaki ligetté változott a vármegyeháza kapualja, mely az ékes szalonokká berendezett lépcsőházba s folyosóra vezet. A megyei tisztikar tagjai déli 11 órakor gyülekeztek a vármegyeháza tanácstermében s onnan egyszerre indultak Párkány-Nánára. A teljes tisztikar közül ott láttuk Geiger Ferenc és Reviczky Károly m, b. tagokat, ez utóbbit szép négyes fogaton. Az 1

/

4 1 órakor megérkezett ipolysághi vonat — feltűnően hosszura nyúlott. Az első osztályú kocsikból léptek ki a külnőttség tagjai, kettővel többen, mint a délelőtti távirat jelentette. A két alispán röviden, szívélyesen üdvözölte egymást, azután megkezdődött a kölcsönös bemutatkozás. Pompásan festettek a daliás megyei huszárok megyszin -ezüst egyenruhájukban. A lakoma folyamán — meleg közvetlenséggel — Andrássy János és Czobor László alispánok pohárköszöntőt mondottak a két megye közönségére. Czobor felemlítette: hogy a kedves esztergomi testvérek ily nagy számban való megjelenése, bizonyítja azt, hogy ez a megye is megszerette, akit megszeretni kell, ahogy ők megszerették. Fogadják oly érzéssel, ahogy ők válnak tőle. B. Szabó Mihály a faültetőről beszélt akinek az arany1 Simpert, Diarium oder Ausführliche Curiose Reisebeschreibung von Wien nach Constantinopel und wieder zurik. Augsburg, 1701. 20—23, almafája megadta gyümölcsét. Aki e gyümölcsöt élvezi, hálával emlékezik meg az ültetőről. Élteti a főispán édes atyját. Délután megjelentek az állami hivatalnokok közül: Walter Károly póstafelügyelő, Vajda Géza kir. főmérnök, Dankó István kir. állatorvos, Németh József állomásfőnök. Két órakor a város tanácsa, Wimmer Imre polgármesterrel az élén, Maszlaghy Ferenc prépostkanonok, Frey Ferenc országgyűlési képviselő stb. A főispán a gyorsvonattal dr. Hulényi Győző, dr. Komlóssy Ferenc és dr. Rosssival István képviselők s Pongrácz Elemér, a Honti Múzeum igazgatója kíséretében érkezett meg. Zúgott a viharos éljenzés s alispánunk üdvözlő szavaira A főispán csak azt hangsúlyozta, tudja, erezi máris, hogy közöttünk nagyon jól fogja érezni magát. A hosszú menet, amelyet dr. Perényi főszolgabiró vezetett mozsarak durrogása között indult meg; Párkányban a tűzoltók s az iskolanövendékek zászló alatt, testületileg vonultak ki. A feldíszített Mária-Valéria- és Kolos-hid tele volt emberrel. A főispán a primási diszfogaton ment alispánunkkal. A primási palotában, ahol a főispán állandóan megszáilani fog, dr. Walter Gyula irodaigazgató és Vaszary László jószág kormányzó fogadták a magas vendéget, akit az egész közönség felkísért lakosztályába, ahol az alispán újra szívesen üdvözölte > idehaza*, mire Horváth azzal felelt, hogy az ő óhajtása is, amit elődje : gróf Majláth György ma táviratozott neki : Érezd magad oly jól Esztergomban, ahogy én éreztem. Még fenn volt a közönség amikor megérkezett Boltizár József érseki helynök, hogy a prímás nevében a főispánt üdvözölje. A főispán a délután folyamán a helyi notabilitásoknál látogatást tett s este részt vesz a »Fürdő* vendéglőben az ismerkedő estélyen. A vendégek névsora — jelentkezésük sorrendjében — a következő : Horváth Miklós Dyug. törv. elnök, Vajda Pál ny. árv. elnök, gr. Wilcsek Frigyes tb. főjegyző, Pongrácz Elemér képv. házi pénztárnok, Pauer János akad. tanár, Kuti István r.-alkapitány, Farbaky István orszgy. képviselő, Marschalkó Gyula kereskedő, ifj. Jankovics Béla földbirtokos, Huszár József műszaki tanácsos, dr. Öffner Oszkár földbirtokos. Herczeg Vincze városi jegyző, Czobor László alispán, Totovics Kálmán tb. főjegyző, dr. Kovács ü. Endre főorvos, Konkoly K. Sándor orszgy. képv. Somogyi Béla tb. főjegyző, Salkovszky Ferenc t. főügyész, .Matunák Mihály isk. igazgató, Kukora János esp. plébános, Kovács József esp. plébános, Machovits Izidor apát, Berkó István takarékpénztári igazgató, Cservenák György gyógyszerész, Foltin János plébános, dr. Schwarcz Ottó, föbányatanácsos, Szittnyai József polgármester, Krausz Kálmán rendőrkapitány, báró Nyári Alfonz, árv. elnök, Méhes ózsef földbirtokos, Herczeg Bertalan számtanáJesos, Héderváry Lajos árv. ülnök, Donáth Szilárd Ügyvéd, Sólyomi Lajos urad. intéző, Kádár Kálmán ügyvéd, Halmay László főszolgabiró, Soltész István főisp. titkár, Halász Ferenc árv. ülnök, dr. Landauer Béla III. aljegyző, Czompó Ede szolgabíró, Sárpy Antal számvevő, Soltész Gábor számvevő, Kondor Tózsef földbirtokos, Veress Gyula földbirtokos, Bedross Péter föpénztárnok. Toldy Zsigmond, Tergina Béla földbirtokosok, Zlatnyánszky Emő esperesplébános, Csompó Izidor magánzó, Kinszky Miska és Vermes József nagykereskedők. Ezek közül a selmeci vendégek csak este érkeztek meg. A hercegprímás egészségi állapotával mentette ki magát, hogy nem vehet részt székvárosa ünnepén. A kivilágításra való előkészületek is erősen folynak. A vármegyeház frontja lila-fehér lángtenger lesz, hatalmas H. B. betűkkel, a városházáé kék piros, az erkélyen tÉljen, H. B.t monogrammal. A bankettre eddig kétszázan jelentkeztek. Szép, emlékezetes lesz a holnapi nap. — Nagylelkű alapítvány. Blümmelhuber Ferenc 'prépostkanonok a főkáptalan hétfői ünnepi konzisztóriumában bejelentette, hogy az iskolatestvérek javára húszezer koronás alapítványt tett. — Templom-restauráció. Az a nagy szeretet, amelylyel Számord Ignác javadalmas lelkész a gondjaira bizott templom iránt viseltetik, mind jobban és láthatóbban nyilatkozik meg. A kupola uj bádogfedése már tavaly óta hirdeti a hercegprímás bőkezűségét. Az idén átváltozott kis parkká a templom előtti elhagyatott kert, amelyet drótkerítéssel is körülvettek. Az Eggen- , hoffer-cég pedig felállította már a templomban a hatalmas állványzatot, amely a belső renoválási munkákhoz, az üvegfestésü ablakok beillesztéséhez szükséges. Hogy a restauráció művészi lesz, arra Storno neve elég garanciát nyújt. Ez a