Esztergom és Vidéke, 1901

1901-04-21 / 32.szám

talszobája. A mai napot a fővárosban töltötték, hogy a főispánnal — a megyebizottság és a város képviselőivel egyetemben — személyesen is bemutatkozzanak, mielőtt az uj kormányképviselő elfoglalja lakosztályát a vármegye ősi székházában. Amint rövid drótértesttésünk tudatja velünk, nagyon meleg, családias, intim karakterű volt ez az első érintkezés s ha lehettek volna kik talán még mindég kételkedtek Horváth Béla szeretetreméltó, nyilt, mindenkit megnyerő egyéniségéről érkező hírekben, az utolsó Saulok is a leghívőbb Pálokká változtak volna. A küldöttség tagjai ma reggel a helybeli vasúti állomásról indultak 8 ó. 20 p.-kor a személyvonattal; Boronkay Jenő és Frey Ferenc Budapesten csatlakoztak hozzájuk. A küldöttség tagjai voltak Andrássy János alispán vezetése alatt: B. Szabó Mihály főjegyző, Mattyasovszky Vilmos tiszti főügyész, dr. Mátray Ferenc t. főorvos, dr. Perényi Kálmán és Kakass László főszolgabirák, Hamar Árpád árvaszéki elnök, Frey Ferenc, dr. Hulényi Győző, Kobek István, dr. Komlóssy Ferenc országgy. képviselők, Wimmer Imre polgármester, dr. Földváry István t. főügyész, Niedermann József rendőrkapitány, Boronkay Jenő és Heya Tivadar megyebizottsági tagok, akik a »Pannónia« szállodában átöltözvén, délelőtt II órakor bérkocsikon vonultak a főispánnak a Váci-utca 8o-ik számú házában levő lakása elé. A főispánt Andrássy János kir. tanácsos, alispán üdvözölte, amire az, az ő utolérhetlen szivélyességével válaszolt s azután a küldöttség tagjaival hosszasabban elbeszélgetett. Délben két órakor ebédet adott a »Hungáriát szállodában a küldöttség tiszteletére. Ez ebéden báró Majthényi László volt honti főispán, Czobor László honti alispán s Luka Pál hontmegyei földbirtokos is résztvettek. A küldöttség tagjainak legnagyobb része az esti budai vonattal, a legjobb benyomásokkal eltelve, érkezett vissza. * A rendező bizottság az utóbbi napokban nagy tevékenységet fejtett ki. Miután — Köszönöm. — Igazán irigyellek, szólt az alispán, olyan derék assszony nincs több a városban. Boldog lehet és büszke, akinek Ilyen felesége van. Dr. Kendefi büszke is volt, ha felütött orráról helyesen lehet következtetni. — Látod kedves barátom, beszélt a doktor sok megnyugvással, mégis hirbe hozták. — Kit? — A feleségemet, kedves barátom, a feleségemet. Az egész város . . . — Ostobaság. — Arcátlanság, toldotta meg dr. Kendefi némi indulattal. Épen ezért jöttem hozzád, kedves barátom. — Csak nem hiszed el ? kérdezte az alispán savanyú mosolylyal és megpiszkálta az orra hegyét, hogy tenyere arcát majdnem elfödte. — Nem akarom hinni, mondta a doktor elszántan. — Ugyan, kiáltott most a kamarás olyan nagy bur.galommal, mintha vévédekezni akarna, lehetetlen ostobaság, arcátlan ostobaság. Már kivel csalna meg ! Hiszen az a derék asszony alig ösmer kívülem mást. — Épen téged emlegetnek kedves barátom, szólt a doktor tompa hangon és erősen nyomkodta állát két ujjával. A kamarás rettenetesen fölkacagott, nem is annyira kacagás volt az, mint inkább viz nélkül való toroköblögetés levegővel, A nevetés után egy fölkiálCzobor László alispán szerdán táviratban tudatta, hogy Hontvármegye tőrvényhatósága részéről f. hó 26 án körülbelül negyvenen jönnek, (ami nem zárja ki, hogy 27-én is jöjjenek,), Szitnyai József Selmecbánya polgármestere pedig nyolc tagú küldöttséget jelentett be, a lakáskérdés megoldásához fogtak. Lefoglalták a 1 Fürdőt és a >Magyar Királyt szálloda összes szobáit s kérelmezték magánosoknál, leginkább egyházi férfiaknál, hogy fogadjanak vendéget. Amennyiben a kérelemre 24-ig válasz nem érkezik, a kérelmet teljesítettnek tekintik. A bevonulás utja zászlódiszéről.s karbantartásáról a polgármester s a párkányjárási főszolgabíró intézkedik. Csütörtökön itt volt Totovics Kálmán, Hontvármegye főszámvevője s közölte a rendezőséggel, hogy a küldöttségek 26-án déli X

/

4

I órakor érkeznek a párkánynánai pályaudvarra. Ezért a vármegye tisztikara már d. e. 11 órakor gyülekezik a vármegyeházán s onnan — utcai ruhában — 1

/

3 12 órakor vonul ki a vasúti állomásra. Itt fogadják a vendégeket, azután együtt — á la carte — étkeznek a vasúti vendéglőben. Horváth Béla főispán — néhány bizalmas emberével — a délutáni bécsi gyors\ vonattal 2 ó. 58 p. érkezik meg ; a vármegye részéről B. Szabó Mihály üdvözli. A hontiak üdvözlése után következik a bevonulás a primási palotába. A bevonulásnál a vármegye zászlaját Kádár Gyula alszámvevő viszi, a menetet egy egy díszbe öltözött vármegyei és városi lovashajdú nyitja meg. Este 8 órakor a vendégek, a vármegye tisztikara és bizottságnak tagjai s a város tisztikara a >Fürdőt szállodában ' fesztelen s bizalmas jellegű ismerkedési \ estélyen találkozik ; a rendezőség ez uton hivja oda őket. ' A hontmegyei küldöttség tagjai lesznek Czobor László alispán vezetése alatt: Berkó István gyógyszerész, Bedross Pé[ ter megyei főpénztáros, Czompó Ede szolgabíró, Donáth Szilárd ügyvéd, Hederváry Lajos és Halász Ferenc árvaszéki ülnökök, Halmay László főszolgabíró, Huszár József műszaki tanácsos, Horváth Miklós földbirtokos, a főispán tást eresztett meg, aztán megint nevetett ilyformán: — No ez nagyszerű . . . (nevetés) . .. ez kitűnő . . . (nevetés) . . . Szemtelenség . . . (nevetés) . . . Engem ? . . . (görcsös nevetés) ... És te hiszed f (nevetés) . . . Igazán arcátlanság (nevetés) . . . Azt a derék asszonyt gyanúsítani (görcsös nevetés). Mikor az alispán kifogyott a nevetésből és fölkiáltásokból, dr. Kendefi bátorságot vett magának megkérdezni, hogy mit tegyen, a kamarás azt felelte, hogy semmit. — Hiszed te ezt ? kérdezte az alispán. — Nem. Te meggyőztél kedves barátom, az ellenkezőjéről. Szavadnak hiszek, mert tudom, hogy úri ember nem hazudik. A kamarás hamarosan visszaidézte emlékezetébe szavait s megnyugodva érezte, hogy eddig még nem hazudott, aztán jobbját nyújtva dr. Kendefinek igy szólt: — Igazad van. Úri ember nem hazudik s barátjait sokkal inkább tiszteli és megbecsüli, mint azt némely kofálkodó vénasszony gondolja. Látom, hogy te okos ember vagy, mert a kofálkodást le tudod szállítani a maga értékére. És köszönöm, hogy őszinte voltál, ez is őszinte barátságodról tanúskodik. Dr. Kendefi újra föltartotta orrát s szemei úgy dagadoztak a boldogságtól, mintha helyükről akarnának kiugrani. Hévvel rázta az alispán kezét s annak a édes atya, ifj. Jankovics Béla földbirtokos, Kádár Kálmán ügyvéd, Konkoly Thege Sándor orsz. képviselő, Kudora János, Kovács István esperesek, dr. Kovács Sebestény Endre főorvos, Kondor József földbirtokos, dr. Landauer Béla megyei III. aljegyző, báró Nyáry Alfonz árvaszéki elnök, Plachy Gyula polgármester, Sárpy Antal, Soltész Gábor megyei számvevők, dr. Soltész István főispáni titkár, Somogyi Béla tb. főjegyző, Sólyomt Lajos káptalani intéző, Tatovics Kálmán megyei főszámvevő, Vajda Pál földbirtokos, Veress Gyula földbirtokos és dr. gróf Wilcsek Frigyes tb. főjegyző. A küldöttséghez csatlakoznak Cservenák György balassagyarmati gyógyszerész, Herczegh Bertalan pénzügyi számtanácsos és Pongrácz Elemér képviselőházi pénztáros, a honti múzeum igazgatója. * Itt említjük meg, hogy Hontvármegye törvényhatósága, f. hó 16-én Ipolyságon megtartott rendkívüli közgyűlésén >HorváthBéia közbizalomnak örvendő személyének Hontvármegye főispáni székében öt évet meghaladó idő alatt a vármegye közügyeinek vezetésében kifejtett pártatlan működéseért, valamint a közönség javát célzó buzgó és eredményében gazdag törekvéseiért elismerő köszönetet nyilvánított, mely közérzelemnek tolmácsolására á vármegye alispánjának vezetése alatt küldöttséget indít, meghagyván e küldöttségnek, hogy egyúttal uj és diszes állásának elfoglalásához a vármegye közönségének szerencsekivánatait átadja. Egyszersmind tudomásul véve Horváth Bélának a vármegye közönségéhez intézett, rokonszenvtől és az együvé tartozás érzetétől áthatott búcsúszavait, ezen bucsutratot a törvényhatóság egész terjedelmében jegyzőkönyvbe foglalja, c Luka Pál indítványára pedig e'határozta a törvényhatósági bizottság, hogy Horváth Bélának öt évet meghaladó főispánsága alatt szerzett és maradandó érdemeit jegyzőkönyvében megörökíti, Horváth Béla arcképét lefesteti, es a vármegyei székház dísztermében a jelen és utókor számára elhelyezi. Végül Majláth István indítványára kimondották, hogy a vármegye törvényhatósága Horváth Béla iránt táplált tiszteletteljes érzületének hozzá intézendő átiratban ad egyesült kifejezést. Nagyon szerethették azt, akitől igy búcsúznak . . . T- 1 I Ili 1 I ^ •Cii I rvil i rs Esztegom, ápríl 20. Útravaló. 1901. ápr. 16. A családi körtől végleg elbúcsúzva, Elindulsz fiam ma a nagy életútra, Tettre vágyó szívvel. Csendes völgy Ölében kicsi falu népe, Várja ifjú papját, vár a szent igére, Telve élő hittel. Menj csak édes fiam ! Magasztos a pálya. Zúg a hitetlenség romboló vad árja : Ember kell a gátra! Légy a kisded nyájnak gondos vezetője, Egyszerű gunyhóknak éber lelki őre, Béke hirdetője. Ne bánd, ha verejték gyűl is homlokodra — Kivirul majd szépen, dús jutalmat hozva, — A hitélet fája! Világ hiúságát, a ki megvetetted, Gondviselő Isten őrködjön fölötted Védve, óva, áldva. Most már mind a hárman, elszakadva messze, Egyedül küzködtök, szabad szárnyra kelve. ... Ez az élet sora ! De a mig a többi a mulandót nézi: Ne nézz te a rögre, csak arra, mi égi — S el nem veszhet soha! Vargyas Endre. reményének adott kifejezést, hogy barátságuk- ezentúl még erősebb, bensőbb lesz. Aztán elrohant, Rohantában neki ment egy hajdúnak, aki a falhoz ütődött s ijedtében alig tudta felemelni dr. Kendefi földre esett kemény kalapját. Otthon Völgyi Izát összeölelte és csókolta, amit az asszony nem tudott mire magyarázm addig, mig a doktor el nem mondta, kogy milyen gavallér ember a kamarás. Völgyi Iza összerezzent, de ezt dr. Kendefi nem tudta meg. — Jobb is volna elszakadni ezektől az előkelő ismerősöktől, vélte őnagysága. — Hogy mondhatsz ilyet kedvesem ? — Meghurcolás az eredménye. — Csak nem igazodhatunk dijnokok és egyéb eladósodott alakok véleménye után, magyarázta dr. Kendefi. — A mint gondolod. De a kamarás úr kezdett elmaradozni, hiába hivta dr. Kendefi orosz teára. Lassan már az utcán sem ösmerte meg a doktort, aki sehogyan sem tudott lemondani arról, hogy bejut az előkelők körébe és a ki még mindég bámulója volt kamarás barátjának. Szinte örömmel fizette ki Péchy Lóránt váltóját csak azért, mert az alispán is érdekelve volt, nem pedig Lóránt úrért. Lóránt úrnak ugyanis valami összeütközése volt az alispánnal s Lóránt úr oly gyorsan helyeztette át magát, hogy nem volt ideje rendezni az »ifjúsági folyóiratokat, c — Meghívó installációra. Hont vármegye törvényhatósága Lits Gyula főispánnak május hó 2-án megtörténendő ünnepíes beigtatására vármegyénk törvényhatóságát is meghívta. — Rózsaszínű rovat. Csepreghy Gyula, a helybeli tanttókép/őintézethez beosztott gazdasági szaktanár ma tartotta eljegyzését Walter Ilonkával, Walter Mihály magánzó kiváló műveltségű, szép leányával. — Áthelyezés. Horváth Imre Tibor kőhidgyarmati káplán, mint hitoktató, Komáromba helyeztetett át. — Nyugalom a halál után. Hogy mi nél közelebb lehessenek a sirhalomhoz, amely drága halottjukat takarja: a Kelemen csatád hazaszállittatta holttestét a családfőnek. Tegnap délután zárult be felette a végleges sir; a közönségnagy, igaz részvéte kisérte legutolsó utján a derék, daliás férfit, aki minden ismerőse szimpátiáját birta. Teljes díszben vonultak ki volt főnökük temetéséhez a váci s a megyebeli pénzügyőri biztosság alkalmazottjai, akiket Váczy Gyula pénzügyőri biztos vezetett. Szép koszorút is tettek a koporsóra, Mélyen megindító jelenet volt amidőn a feltárt fekete sir felett az özvegy s az egyik leány aléltan összeesett. A család könyfacsaró gyászjelentése következőképen hangzik : Özv. Kelemen Jánosné, szül. Pethő Zsuzsanna a maga és gyermekei: Gizella, Jolánka és Béla, úgy vejei: Marx Antal és Hauslohner István s unokái: Jenő, Elemér, Béla, Gizi és ' ÖdÖnke nevében megtört szívvel tudatja, hogy rajongással szeretett, feledhetetlen férjének, Kelemen János m. kir. pénzügyőri biztosnak, kit szomorú végzete f. évi február hó 12-én, élete 52 ik évében szakított ki az élők sorából, Budapestről hazaszállított drága tetemét f. hó 19-én. pénteken d. u. 4 órakor fogják az Esztergom-városi temető kápolnájában a róm. kat. egyház szertartásai szerint beszentéltetni s a sírkertben örök nyugvóhelyére tenni. Az engesztelő szent miseáldozat f. hó 25 én lesz Esztergom szab. kir. város plébánia-templomában bemutatva. Esztergom, 1901. április 18-án. Emléke legyen áldott, nyugalma Örök ! — A helyőrségből. A 76-ik gyalogezred legközelebb ismét egy kiváló tagját veszíti el, akinek jövője iránt az intéző körök nagy reményt táplálnak. Rott Nándor alezredes, vezékari tiszt ugyanis szolgálattételre a cs. és kir. hadügyminisztériumba hivatott be. — F. hó 22-én a 26. sz. gyalogezred legénysége az üveggyár és Strázsa-hegy tájékán harca-