Esztergom és Vidéke, 1901
1901-04-21 / 32.szám
AZ w ESZTERGOMVII)ÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA M e áJelei>lk Vasárijap és CSÜtÖrtÖkÖll. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: I MUNKÁCSY KÁIxMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők ^DLÓFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Laptuiajdonos kiadókért: SzCCtterjyi-tér, 330. Szánj. Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. "w" 1 " B»Í«ÍÍ"»»:M _IL DR * PROKOPP GYULA- .......,«H Két jegyzőválasztás. Esztergom, április 19. Az elkövetkezendő hét folyamán az esztergomi járás két községe választ magának új jegyzői s mivel két jobb jegyzőségről van szó, az érdeklődés általános és a mozgalom, különösen Pilismaróthon, túlduzzasztja a hasonló események által rendesen okozni szokott hullámokat. Teljesen ismerjük a jegyzői állások fontosságát a megyei közigazgatási életben s nagyon jól tudjuk, bármily egészséges a központ: a sziv, ha a hozzáfutó erek nem funkcionálnak rendesen, egészségesen, nem működhetik maga a sziv sem kifogástalanul s bekövetkezik megbetegedése. Éppen azért mindig figyelemmel kis érj ük a megyebeli jegyzőválasztásokat, az azokat megelőző mozgalmakat, Így a jelenlegieket is. Ahol nincsenek egyes izgatók, mint pld. Kesztölcön voltak, akárhány is a jelölt, simán, nyugodtan szoktak lefolyni a megelőző korteskedések, maga a választás is. Az utóbbi hetekben azonban, mióta a két állás megüresedett bizonyos Hí .Esztergom is Vidéke* tárcája. TaVaszi strófák. /. Nem is tavasz most a tavasz, Minden csak köd s szürkület; Kiveszett a szili, az illat Tilda, édes, nélküled . . . De én érzem, lesz még egyszer Mámoros, szép kikelet; Visszatér a szin, az illat Tilda, édes, teveled . . . //. Kicsi fecskék megjöttetek ? Mit hoztatok nékem f Nem hiába vártalak hát Olyan igen rége?i f Ti majd megint összebújtok Csókolódzó ajkkal, Szeretkezve hagy el a fiap S úgy talál a hajnal; Én meg megint búsan nézlek És csak várom . . . várom, Mikor jön meg nékem is már Az én kicsi párom t . . . Szilveszter. elégedetlenkedést, egyesek összebúgását-súgását észleljük : sőt hírlapi panasz is felhangzott, hogy a járási főszolgabíró mellőzi a segédjegyzői kart a helyettesítéseknél, miért is azok — ami azonban azóta határozottan meg lett cáfolva — korporative kivándorolnak a megyéből Ez a vád teljesen alaptalan, amenynyiben a Pilis-Maróthon az odavaló segédjegyző lett helyettesítve s Süttőn is a főszolgabíró csak azután hozott a túlsó járásból helyettest, általa Iegarravalóbbnak véltet, amíután két helyettes, akiket a járásból nevezett ki, egymásután lemondtak. Lehet, hogy egyeseknek más volt a jelöltjük a helyettességre, lehet, hogy akik elégedetlenkednek, egy kissé bujtogatnak is, talán maguk szerették volna a helyettességet, ámde a főbíró nem az az ember, aki személyi szimpátiák után indul s e járásban való működésével nagyon is kimutatta, hogy igazságot osztó keze szorítani is tud, ahol kell, s más szempont, mint a közérdek, előtte nem létezik, ami némelyeknek szokatlannak tetszik. 1 ™ • | Kovácspatak. (Költemény prózában.) •• A fölötte átcsapódó szalonka piszegése csak alig veszett el a fátyolként , aláereszkedő szürkületben, már is megcsendült a rügyeket bomlasztó ágakon , a kis vörösbegynek párját csalogató kedves csicsergése . . . j A kicsi völgyet gondos anyaként kö| rülölelő hegyormok pázsitját egyre sű' rűbben lepik be a természet legszeré' nyebb, legbájosabb gyermekeinek, az illatos ibolyáknak bokros csemetéi. A i keskeny, gondozott utakat szegélyező | haragos zöld tűlevelűek mérgükben mind 1 fakóbbakká válnak, mert a mezítelen | ágakkal előbukkanó apró levélkék moi solyogva hirdetik az új életet, az ő haj lálukaí: a tavaszt, a nyárt . . . | Légy üdvözölve természet gyöngye, • kies Kovácspatak ! | A te ébredésed, az életnek, a boldog]> ságnak ébredése! S Nyisd meg a te utolérhetetlen szépséged tárházát ! Borítsd be birodalmadat a fák zöld lombsátorával, vonj be minden talpalatnyi tért puha pázsittal és ékesítsd fel Ámor isten legbájosabb berkét a virágok ezreinek szinpómpájával. Légy üdvözölve szerelem bájos ligete, ahol egymásra találnak a titokban egymásért dobogó szivek . . . Aminthogy különösnek találjuk, hogy most egyszerre veszik észre és jajdulnak fel, amért a törvény a jegyző választásoknál a főszolgabíró kezébe olyan hatalmat ad, amelylyel a választás egyszerűen kinevezéssé válhatik. Vagy két évtizede, saját megválasztásuk alkalmával legkevésbbé, mindez eszükbe sem jutott, amint nincs is így. Szó sincs róla, van igazság a panaszokban, de azon — törvény lévén — egyelőre változtatni nem lehet, Arról azonban bizonyosak lehetnek, volt is alkalmunk már meggyőződni, hogy a lelkiismeretes, kötelességtudó, előrelátó főszolgabíró csak olyanok mellett fog állást foglalni, akikben látja a garanciát arra nézve, hogy munkakájukban helytálló, megbízható muntársai lesznek; csak természetes, hogy arra igyekezik, hogy minél jobb jegyzőket szerezzen járásának ; tegyük fel a szörnyű esetet: esetleg egy másik járásból is. Ez a főszempont, amelynek a kandidációnál a főszolgabírót vezetnie kell, bár esetleg egy-egy segédjegyző e miatt továbbra, is seI Szóllaltasd meg üveghangját a csilingelő harangvirágnak, hogy hívó szavára benépesedjenek a pázsittal befutott partok, amelyek között, fénylő, fehér kavicsokat lágyan átsuhanva, játszó kedvteléssel csörgedezik a kristálytiszta viz ezüstös fodra . . . Szóllaltasd meg aranytorkú szürke dalosaidat, akik epedő hévvel daloljanak a nagy mindenség hatalmas titkáról, az Ölelésbe, csókba fult boldogságról, amelyről ezredes fáidnak alápergő levelei halk zizegéssel mesélnek rejtelmes, csodás dolgokat . . . Szóllaltasd meg árnyas utaidon a dévaj kacajt, a kacérkodó szerelem biztató hangját, amely egybeolvadjon a lábaid alatt leigázott, lassan, fenyegető komoly| Sí *ggal folydogáló folyamtengerrel és a | rajt ingadozó kicsi hajó buffogása legyen csak tanuja a szív mélyéből felszakadt { sóhajoknak, amelyek felszállnak a te virágaidtól mámoros, illatos levegőbe . . . hogy ne maradjon meg egyéb emléke, mint a forró kezek erőszakos szorítása és a hangtalan, lopott csók égető vágya . . . És ha majd leveles fáid között elrejtett kicsi fészekben megcsendül az örök szerelem első diadaléneke, ha a fölötted átsuhanó enyhe szellőbe belefullad a párját hívogató gerle szerelmes bugása: fogadj be minket a te örökké rejtélyes birodalmadba, hogy forrásod vizétől ujIgédjegyző marad, mert elvégre — nyíltan kimondjuk — gyengék is ; vannak közöttünk. Óvatosságra is ; szükség van; 1896. óta négy szoimoru eset ennek a tanúbizonysága; ; egy két fegyelmi vizsgálat most is folyik. Nem lehet elfogadni azt az érvet, hogy a főbírónak a község állásfoglalása előtt meg kell haIjolnia. Ha ez óhajtás megfelel a közérdeknek, mindenesetre meg is teszi, de sógor-koma szempontok nem lehetnek irányítók, nem az arravaló törekvés sem, hogy olyan embert kapjanak, akit ujjuk körül csavarhatnak. i Ismerve a járás közönsége hig: gadt, komoly gondolkozásmódját, teljes bizalommal nézünk a két választás eredménye elé, amint abban sem kételkedünk, hogy a mesterségesen élesztett kis keretű békétlenkedés szörnyen kérészéletű leend. Semper. í _— • — | Az új főispán. (A vármegyei tisztikar tisztelgése. — Előkészületek az installációra.) | Esztergom, april 20. j Üres volt ma a vármegyeháza, majd' nem minden magasabb tisztviselő híváI I ' ból feléledjen bennük a hit, a remény egy boldogabb jövő után, amikor te lész az egyedüli érzés: igaz, örök szere• lem ! . . i Fekete Viki. Dr. Kendefi és az alispán. (Vége.) Irta: HORTI BÉLA. Végtérre is dr. Kendefi nem azért van a világon, hogy örökösen felesége hűtlensége fölött töprengjen. Egyszerűen megkérdi kamarás barátját s a mit az mond, az igaz, mert úri ember nem hazudik. Legalább az alispán sokszor mondogatta, hogy inkább meghal, mintsem hazudjék. Aztán lesz, a mi lesz. Legrosszabb esetben is szakítani fog a kamarással, hogy a városban ne fecsegjenek. El is ment a megyeházára, s fölütött orrát csak kevéssé mozgatta a köszöngető hajdúk előtt. — Isten hozott, fogadta a kamarás dr. Kendefit. Téged is ritkán lehet látni. — Elvagyok foglalva, mentegetőzött a doktor és felütött orrát mélyen lebocaátotta, a mely müveit gyönyörűségében az alispánon kivül eddig még senki sem részesült. — Hogy van ő nagysága ? kérdezte az alispán. Ferencz József keserűvíz az egyedült elismert kellemes izü természetes hashajtószer.
