Esztergom és Vidéke, 1901
1901-04-18 / 31.szám
Esztergom, I90L XXIII. évfolyam. 31. szám. Csütörtök, április 18. ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVTDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. föe§je\ei\ik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős > szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: „ x ***** t MUNKÁCSY KÁlxMÁN- (hova a kéziratok, előfizetésed, nyilüerek és hirdetések kőldendoi ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EgéK éwe — — — — 12 kor. — fll. Laptulajdonos kiadókért: SzécbCDVl"tél\ 330. SZálI). Fél évre— — — ' — — 6 kor. — fll. » W ei*Tr. Bw-^-^441 »kT.-u. DR- PROKOPP GYULAA csütörtöki ünnephez. Esztergom, april 16. Tisztelt Szerkesztő Úr ! Meg volt irva becses lapja legutóbbi számában, hogy feltűnést keltett, hogy a ^hivatalos nemzeti ünnepről még a hivatalok sem vettek tudomást, — csak egy istentiszteleten való megjelenéssel sem. Csakugyan úgy volt s magamnak is, aki nem rajongtam soha túlságosan a kierőszakolt ünnepekért, nemcsak feltűnt a kir. városi templom tátongó üressége, de bántott is. Mert elvégre is a nemzet és király egyetértő akarata, tehát a törvény parancsa dekretálta minden időkre nemzeti ünneppé április n-dikét, mint az időket forditó és az új Magyarország fundamentumát lerakó 1848-iki törvények szentesítésének évfordulóját. Igaz, a nemzet közhangulata és az eddigi félszázados gyakorlat — március idusának hivatalos ünneppé emelése mellett szólt. Igaz, hogy március idusán hajtott első virágot a magyar szabadság fája és e naphoz fűződnek ama nagy napok lelkesítő emlékei; ezt Hz .Esztergom és Mii tárcája. kitörülni a törvényhozás egy tollvonásával nem lehet a nemzet lelkéből ; de az is igaz, hogy a márciusi eszmék csak ápril 11-én nyertek életet; mert alkotmányunk szerint törvényt csak a nemzet és törvényesen megkoronázott királyának egyező akarata alkothat. Március idusának vágya, óhajtása, törekvése tehát élővalósággá, törvénynyé csak ápril n-én az 1848-iki törvények királyi szentesítésekor lett. Ha tehát méltó alkalom a ke| gyeletes megünneplésre március . 15-ének tagadhatatlanul minden idők j ködén átragyogó fényes emléke: | elfogultság és nem hazafiság, de i okvetetlenkedő hazafiaskodás lenne . csupán : kicsinyelni, sőt egyenesen megtagadni ápril 11-ének történelmi, , tehát ünneplésre méltó jelentőséIgét. ; Kiváltképpen, ha meggondoljuk, hogy e napon velünk együtt ünnepli 184.8 emlékét maga a dinasztia is. I De legyen bármiként — ezt a kérdést ujságbeli perpatvarkodással eldönteni nem leket — vélekedjék egy ember e két ünnepi alkalomról igy vagy úgy — egy bizonyos : az t. i. hogy ápril 11-dikét nemzeti ünneppé dekretálta a törvényhozás. Ha ünnep, hát legyen ünnep. A türvényt végre kell hajtani. Ha szivünk jobban felmelegszik a március idusának emlékezeténél, az okosság és törvénytisztelet azt parancsolják : hogy ha már lélekben nem is ünnepeljük, bár azt is bízvást megtehetjük hazafias érzésünk csorbítása nélkül, legalább ne rontsuk ünnepi hangulatát annak a napnak, melyet 1848-diki nagy átalakulás örök emlékezetére nemzeti ünneppé rendelt a nemzet és — ezt hangsúlyozzuk : a király. A mai állapot viszás, hogy ne mondjuk komikus. Ünnepel a hivatalos Magyarország, ünnepel az iskola, törvénykezési szünet van, az egyházakban ünnepi istentiszteletet, a középületek lobogódiszt öltenek ; de sem a kalendáriom, sem a társadalom úgyszólván tudomást sem vesz róla, sőt amit hivatalosan tesznek, privátim dementálni látszanak. Folyik a köznapi munka mindenfelé, heti, söt országos vásárok tartatnak, a katonaság gyakorlatot is tart, az egyik hivatal zárva, a másik nyitva, — egyik ember ünnepel, a másik egyenesen tüntet az ünneplés ellen — szóval olyan tarkabarka összevisszaság, mely sehogysem illik — nemzeti ünnephez. Ezen változtatni kell. Vagy el kell törülni ezt a nemzeti ünnepet; ha pedig ez nem lehetséges, a minthogy nem is, mert ezt a dolgot visszacsinálninemzeti botrány lenne : akkor — ha már egyelőre lélekben nem is mindnyájan — de külső formaságaiban mindenesetre tartsuk és tartassuk meg — a nemzeti ünnepet ! En legalább szégyennek tartanám, ha a csütörtöki ünnep még egyszer idei formájában ismétlődnék városunkban. Igaz tisztelettel —y. Mikor találkoztunk. Nem is vettél észre, Meg sem is ismertél; Csak talán egy kicsit Halaványabb lettél, Mikor találkoztunk, Mikor találkoztunk Ott az utcasarkon, Én egyedül mentem, — Mégis vig volt arcom, Veled volt a gárdád. Veled volt a gárdád S te oly jól mulattál, Mint utánad néztek Egy-egy fordulónál. Te nem vetted észre. Te nem vetted észre, — Én is úgy akartam De a szemeimet Hiába takartam; Könnybe borult mégis . . . Könnybe borult mégis S könnyes szemmel kértem Azt a nagy, jó Istent: Ne verjen meg értem . . . Könnyezett az ég is. Esztergom, 901. IV/7. Fekete Viki. Dr. Kendefi és az alispán. (Folytatás.) Irta: HORTI BÉLA. — Kedves Lóránt barátom, kiáltott ! dr. .Kendefi úr és oly harciasan ütötte i í föl kicsi fejéhez nem egyenes arányban álló orrát, mintha kész lenne azonnal szúrni, vágni, ölni, holott belsejében oly nagy meghökkenés támadt, hogy következendő beszédének legelső" szótagja egy nevetséges csuklásba veszett, a mit alig tudott lenyelni. Lóránt úr pedig feltűnően a hosszúkás papirra pislogatott, a mit dr. Kendefi is kénytelen volt észrevenni s talán kapóra jött épen, hogy indulatát elleplezze, átment az irodába és visszahozta az aláirt váltót, amelyen háromszáz forinttal nagyobb összeg szerepelt, mint az előbbin. A váltó átadása után kedves Lóránt barátjánál puhatolózott, hogy nem tudhatná-e meg a kellemetlen ügy részleteit ; de Lóránt úr mosolyogva kitért a válasz elől, s csak azt hajtogatta, hogy az ügy lovagiasan el van intézve. Mégis távozáskor elárult annyit, hogy a városban sokat beszélnek az alispánról és Esztergom és Barnum. Esztergom, ápril x6. Akik az chő napokban utaztak le Budapestre a » világcsoda* megtekintésére, még büszkélkedtek kirándulásukkal, de hogy a napi lapok egyike-másika tárgyilagos kritikái: irt a tattersaali nagyszabású országos vásári potpouriról s egyes kirándultak nem titkolták, hogy az Ötkoronás ülés kényelmétől még most is össze vannak gémberedve, fejük zúg, őnagyságáról, de lovagias ember az, ilyesmit nem hiszi el, sőt ha kell, ba-' rátja becsületét karddal is megvédelmezi. Nagy hálálkodások közt bocsátotta ! el dr. Kendefi kedves Lóránt barátját, aki az alispánhoz ment az ifjúsági folyó! irattal s az alispánnak azt újságolta, hogy 1 dr. Kendefiné, a mint ő tapasztalta, ra-! jongó odaadással viseltetik iránta, de hogy ezt nem is lehet csodálni ilyen da- j Iiás, szép férfival szemben. Az alispán aláirta a cédulát s íanyar szívességgel • kisérte Lóránt urat az ajtóig. IV. Dr. Kendefi pedig nagyot nevetett a városi pletykán s lelkében elismerte, hogy ezek az ősi származású gavallérok mégis csak kitűnő emberek, hogy* életüket is kockáztatják barátuk becsületéért, De mégis különösnek tetszett, hogy ő semmit sem hallott a párbajról. No persze ! O ritkán jár a kaszinóba, a hol pletykázni szoktak az emberek, az alispán pedig nem fog beszélni olyan ügyekről, a mik saját személyét is érintik. Természetes. Titokban történt a párbaj. De hát kivel ? Ki beszél az ő feleségéről ? Hogy az egész város! Nevetséges. Azaz hogy arcátlanság meghurcolni mások becsületét. Hogy is lehetne igaz! Az ő felesége és az alispán. Nevetséges. Az 6 hűséges felesége és legjobb barátja, a I kamarás. Csinos ember, az igaz; de hogy vo^na becsületrabló. Vagy talán mégis. Eh! De hátha. Nem lehet. Nevetséges dolog. Hol, mikor, hogyan ? Hanem dr. Kendefi addig-addig forgatta gondolatait, hogy gyanússá vált a dolog. Az asszony is hazajött selyemruháját mutogató kőrútjából s csipkedve emlékezett meg némely előkelő hölgy történelmi nevezetességű ruhadarabjáról, a melyeket már messziről meg lehet ismerni és bizonyos hiányos Ízlésről, mely leginkább a színek választásában nyilatkozik meg. Dr. Kendefi szótlanul hallgatta az asszonyt, arcvonásait figyelve, de semmi. különöset sem tudott fölfedezni, Főkép pedig azon tűnődött, szóljon-e az asszonynak, vagy ne. jaj ! dehogy szól ! Az asszony kész volna Összecsomagolni és őt itt hagyni. Sót talán összecsomagolás nélkül is itt hagyná. Mert nagyon müveit Jelkü. Aztán nem is látszik semmi gyanús rajta, és épen most jut eszébe dr. Kendefinek, hogy az asszony, szül. Völgyi Iza nem is olyan régen ugy nyilatkozott, hogy ő bizony nem sokat tart a kamarások felől, mert még a szabójukat sem tudják kifizetni, Ez a célzatos megjegyzés alig vonatkozhatott másra, mint Devetsery Kamillóra s ha Völgyi Iza Így nyilatkozik az alispánról, akkor nincs veszedelem. De az elzavart, gyanuskodó gondolatok csak vissza visszalopakodtak. (Vége köv.)
