Esztergom és Vidéke, 1901

1901-04-07 / 28.szám

Esztergom, 1901. _ XXIII. évfolyam. 28. szám. Vasárnap, április 7. ESZTERGOM és VIDÉKI AZ „ESZTBRGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET 44 HIVATALOS LAPJA. Megjelelek Vasárnap és Csütörtökön. Felelős , szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal; p L óFizE^It ARAK : MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, elöflzetéselc, nyiltterelc ós hirdetések iöldendoi ftéyrT- ~-~_~^.*~*^ 1 6 Sí S S: .LaptHiajdonos kiadókért: SzécttepyL-tér, 330. szánj. Egyes szám ára: 14 fii. ­u DR- PROKOPP GYULA- ~3H Kéziratot nem adunk vissza. nH Eszterg m tavasza. Esztergom, április 6. Egy halaványrózsaszinü, kipattant cseresznyevirágot tettek ma le az asz­talunkra. Mint ritkaságot: ibolyát a a hó alól. A kusztosi dűlőből hozta egy öreg, sokat élt szőllősgazda : — Az első az idén ! — mon­dotta. — Megkésett a mi tavaszunk. Itt fekszik előttünk a kis virág, gyenge, átlátszó szirmaival s mint valami ingerkedő légy zümmögését, újra meg újra halljuk : — Megké-. sett a mi tavaszunk : . . . Igaz, de mégis eljött. A nap- j lopó kis tabáni leánykák a »Friss Újság*-gal ibolyát és hóvirágot is kínálnak, köveznek a Duna-utcában, előmászkálnak a vörös bogárkák és az új dámakalapok, egyik a Váci-, másik a Korona-utcábol. A természet tavasza elérkezett. A természet tavasza elérkezik minden esztendőben, ha késedel­meskedik is. A jó Isten csak meg­adja az enyhe verőfényt, a langyos esőt, a tisztító szelet, rügyek duz­zadnak, virágok pattannak, megkez­dődik mindenütt a gyors nedvke­ringés : a téli álom után az ébre­dés, a termékenység. Minden évben. A természetben, de nem az élet­ben. Nekünk nincs csodaszerünk, amely a szürke hajnak meghozná újra a fiatal barna szint. De a mi életünk arasznyi, a természeté örök. Es hosszú, századokra terjedhető, kinyújtható, hosszú telek után tavaszra valósitható azoké a testű- j leteké, Korporációké, közületeké is, amelyeket halandó, korlátolt időt élő emberek alkottak, de fentart­hatnak minden generációkra, fej­leszthetnek és és elbuktathatnak. Piros-fehér virág, kis cseresznyevi­rág, tavasz van-e Esztergomban, jön-e tavasz Esztergomra ? A kis virág szirmai halkan rezeg­nek, a kis virág hallgat . . . Ma­gunknak kell felelni. j Nincsen még mindég igazi tavasz, j Volt, elmúlt; visszacsalni nem tud­juk, bár leráztuk már magukról aj hosszú grönlandi téléjszaka zsibba­dását s néhány év óta igyekezünk megkészíteni a talajt az új életfa­kadásnak, a tavasznak, a megakadt termékenységnek. De kényelmesek, tétovázók, vagy ügyetlenek vagyunk, évtizedek alatt túlságosan beleszoktunk a közöm­bösségbe, tétlenségbe. Nehezen, balul megy a munka s a sült galambok nem akarnak repülni, mint a méz­zel jól lakott pillangók. Hiszen ad a jó Istenke nekünk is enyhe napfényt, langyos esőt, tisz­tító tavaszi szellőt, de mit ér nap­fény, eső, szellő, ha kemény rögöt, sziklatalajt ér, ha nincs mag, erős alkalmas palánta, melyet megindít­son, fejfeszszen, érésre, gyümölcsö­zésre segítsen ? Szó sincs róla, mi is újra dolgo­zunk vagy egy lusztrum óta. Áso­gatunk, nyesegetünk, ültetgetünk, de csak lassan, nehezen megy az az elakadt kertészkedés, gyomlálga­tás, talajkészités. Ragaszkodunk ósdi, idejét mult kertészkáténhoz, felülete­sek is vagyunk, agyon öntjük, vagy kiszáradni hagyjuk a kis palántát, ragaszkodunk a kimerült, régi módi, vagy tanulatlan, csak szájjal dolgozó munkavezetőkhez s ha nagy nehe­zen szerezünk is uj embert, dere­kasat, alkalmasat, aki a helyes vágáson halad, bizalmatlanok va­gyunk iránta, fél füllel fogadjuk sza­vát s ha reánk szól, mert reászol­gáltunk : duzzogunk, rezignálunk. »Ezt is kár volt a nyakunkba venni«, mondogatjuk, — >no majd megsza­badulunk tőle*. De ha az általa ve­zetett munka szép, friss, gyümöl­csöző, az mégis csak a mi két aka­dékos, nehézkesen dolgozó kezünk­nek az érdeme. Hát csak magunk vagyunk az okai, hogy a Fíora Strigoniensis a nagy városi kertben még mindig nem buja, üde zöld, tökéletes, ha jöttek is uj, modern, haladó kerté­szek. S nem is fognak új, rég vágyott gyümölcsök fejlődni a városfán : a törvényhatóság, törvényszék, 'vasúti telep, pénzügyigazgatóság stb. banán­jai, ananászai-, amig a közmunkások nem akarnak a munkálatot vezetők j után indulni s a kiérdemütt, elaggott, | arra nem valók helyett újakat ke­resni. Azután meg a jó Isten is oda küldi legtöbb áldását, ahol legjob­ban, legszebben tudnak imádkozni. Mi nem tudunk imádkozni, inkább csak káromkodni, duzzogni, elége­I detlenkedni. És inkább hallgatunk azokra, akik a mi Urunk ellen iz­gatnak, beszélnek, mint aki a mi védőszentünk, pátrónusunk lehetne. Bizony csak könnyelműek, rövid­látók vagyunk. Letépjük a vi­rágbimbót, ha kezünkbe akad, hogy egy percig babráljunk, mint ezt a cseresznyevirágot, pedig talán ebből lett volna a legvéresebb, a leggömbölyűbb cseresznye az egész Kusztoson. Ezért sápadt, vérszegény, féltavasz még mindig a mi tavaszunk. Memor, A főispán installációja. Esztergom, ápril. 5. Horváth Béla, az uj főispán ünnepíes beiktatásának napja immár meg van ha­tározva- Az uj kormányképviselő csütör­tökön fogadta a legnagyobb szeretetre­méltósággal B. Szabó Mihály vármegyei főjegyzőt s úgy állapodtak meg, hogy a főispán f. hó 20-án Budapesten fogadja a vármegyei tisztikar tisztelgő küldött­ségét. Városunkba f. hó 26 án érkezik s e napon a főbb notabilitásoknál látogatást tesz. Ugyané nap délutánján külön vo­nattal érkeznek meg Igolysághtól a hontmegyei és selmec-bélabányai törvényhatóságok kiküldöttei, akiket e célra külön meghívnak. 27-én Jesz a bemutató rendkívüli diszgyülés. A megye tisztikara az ünnepség vég­leges programmját f. hó 8 án tartandó értekezletén állapítja meg. A tervezet — tudomásunk szerint — a következő : 1. Reggel 8 órakor a katonazenekar ébresztője. A város zászlódiszt ölt. 2. Reggel 7 órakor mozsárdörgés je­lenti az Önnepélyt. 3. 8 és fél órakor a meghívott ven­dégeknek, a vármegyei bizottság tag­jainak s tisztikarnak gyülekezése a vár­megyeház tanácskozó termében. 4. 9 óra előtt 5 perccel ünnepélyes menet gyalog a városi plébánia temp­lomba. 5. 9 órakor ünnepélyes szent mise. 6 10 órakor a beiktató rendkívüli közgyűlés. 7. 11 órakor a küldöttségek fogadása. 8. D. u. 2 órakor bankett a »Fürdő* Bzálloda nagytermében,. Aláírási ivek a jegyzőség tagjainál, a polgármesteri hi­vatatalban és a >Fürdőc szálloda bérlő­jénél lesznek. 9. Este kivilágítás, a katonai zenekar takarodója íáklyásmenettel. A f. hó 29-iki rendes tavaszi közgyű­lést már a felesküdött uj főispán fogja vezetni. Vimmer Imre polgármester, a ta­nács és a város közönsége nevében, kineveztetése alkalmából táviratilag üdvözölte az uj főispánt, aki szin­tén táviratban következőképen vá­laszolt : Hálás köszönettel vettem polgármes­ter ur, a városi tanács és a nagyér­demű közönség széves figyelmét. Bizal­mukat, szeretetüket kiérdemelni egyik fótórekvésem. Mindnyájuknak boldog ünnepeket kivánok. HORVÁTH BÉLA. A főispán meleg hangú táviratban köszönte meg Beréfiyi Józsefnek a me­gyei jegyzőegyesület elnökének üdvözlé-. sét, valamint a főgimnzium az intézet ifjúságának üdvözlését, amelylyel a VIII osztály egyhallgatója lepte meg. R. ty)ez,-$et ^a-taej. az> i^jn au&zmefa: B&ezetemzőt datot §> ^ötí-ja éaő, £á&a$ azecat &<%n teánw -hajót; S -micp Ő a zimehet jazaaja^ Záa-u- ézintése la%>& vonla : az> i&tú&ió !" omozzat fau&d a jéz^i -fe-tíW, §noea mecj. nem tözi, &an váana van c^a4, 'Gisni a&t, 3íih&& é-ttét 'flöti. flU> íaa&t, jötddei s&emve &%>áíl <§Í ví<^i\t — s&eaénn -GorVó ! — £t -haja et^oaxj., s&ahátta őo& tex&: a& ittú&ió !" őt nadnaa\^ wt %>u&aón füsétaet <§c|/ij. nötauifiét, Q&ajndOtát v\<xan ipödözyetve afaotdoa jövőt ialz. %\ke£e&ő\t Kan vi&tatja — — £es& y>ín&, nitei, de jó! — S nem níx>i mca a {"etc&Aömjv&t : a%> ittú&ió !" 4b menuaoö&onifr miztuöá^at felnőtten homlokán, §>&ezetett vőteaénue csókja Slánaoíó ajakán ; dvz-ándos tio&ta Keiké mi<x csak, Sejti, mi a való, S 'votdoci- jövőtől á&zándo&i'k': ' „G>&> az> ittú&ió !" dletenawín tá&atxxn doiyo&nalz d mama és a iánn $ „jeíö-tt" iW coa4 mosoixjocfr S másutt jáz. OftCindketiő ví&ifa a jövőven § a mázoiwsi ívó Ferencz József keserűvíz az egyedüli elismert kellemes iztl természetet * hashaj tószer.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom