Esztergom és Vidéke, 1901

1901-01-01 / 1.szám

AZ „ESZTEEGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LA LM A. ^egjeleijik Vasárnap és csütörtökön. Feieiős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: , MUNKÁCSY KÁIxMÁN. (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) ELŐFIZETÉSI ARAK Egész évre — — — — 12 kor. — fll. Laptulajdonos kiadókért: ^zécheDVÍ^tév, 330. SZálI). Fél évre— — — — — 6 kor. — fll. Negyedévre ^- ^ ^ - ^ 3 kor. - fii. D R- PRO KOPP GYULA- ... .

FLMIK ....... ,<H Kruplanicz Kálmán emlékezete. — Mondotta : dr. F'óldváry István az »Esztergomi Kaszinó« közgyűlésén — Az első, amiről meg kell emlékeznünk, az a gyász, mely rövid napokkal ezelőtt érte egyesületünket. Egy férfiú hagyott el bennünket örökre, vis«zajöhetlenül, aki ennek a körnek nem csak szeretett és tisztelt tagja, de vezére és elnöke volt s akinek elhunytával súlyos veszteség és gyász érte az Esztergomi Kaszinót. Az egyén elmúlik, t. közgyűlés, letűnik a működés színteréről, de az élet, a társadalom a maga Összeségében forr, fejlődik, halad tovább. Illik azonban, hogy ez a nagy, örökre élő társadalom is megálljon egy kissé azok elmúlása felett, akik életük munkáját a köznek szentelték, mert e nélkül valóban hálátlan lenne derék munkásai iránt s megfeledkeznék arról az elismerésről, >e]y az önzetlen társadalmi mtíkölesnek sokszor egyedüli, sokszor csak lkesett jutalma. Nemes barátunk, szeretett elnökünk emlékezetének akarom szentelni e közgyűlés érzéseit és első határozatát, mert Ő valóban szerette ezt az egyesületet, szivén viselte sorBát, nemes céljait, nem jutalomért, nem dicsőségért, de csak azért mert szerette. Mi nem tehettük őt nagyobbá, de ő disze volt a mi körünknek s azt nagygyá tenni igazán akarta is mindenkor. Még oly frissek a temető hideg hantjai, hogy szinte nem akarjuk hinni, miként örökre elvált tőlünk, még ugy rémlik előttünk, hogy jönni fog és itt jár baráti mosolylyal, szívélyes jósággal közöttünk, aki nem vallotta magát soha másnak, mint primus inter pares, az elsőnek az egyenlők között; még élénken tükröződnek lelkünkben az ő szelid vonásai és mégis rideg valóság, hogy Kruplanicz Káimán szeretett elnökünk, már nem jön el többé mihozzánk, megtért őseihez s csak egy közönség őszinte kegyelete áll sirja felett s hirdeti nevét, hirdeti érdemeit ! Ezek között első akar lenni az Esztergomi Kaszinó, melyhez életének két évtizede fűződött. 1881. évi december 26 án választotta meg a Kaszinó elnökévé s azóta évről-évre osztatlan bizalmával tisztelte meg. E hosszú idő alatt viselte egyesületünk elnöki tisztét sokszor igazán bonyodalmas nehéz viszonyok között s nem szűnt meg Boha fáradni, küzdeni azért, hogy ez az egyesület fejlődjék, virágozzék s betöltse azt a feladatot, melyet Esztergom művelt közönsége részére kitűzött. Sok viszályon, rázkódtatáson át, nem csüggedő erővel vezette és állott annak élén, mert a nemes cél és saját finom lelkének sugallata bátorította, késztette őt. Magas műveltségű, nemesen gondolkozó, jóságos szivü ember volt! Jót kivánt, jót akart mindenkinek s ha mégis nem tehetett talán olykor, bizonyára nem ő rajta múlt. Hosszú közpályának, köztisztviselői működésének, politikai méltóságának érdemeit megyénk és városunk történetének lapjai jegyzik fel és méltatják, — itt, a mi körünkben, mint a társadalmi finom érintkezés és a barátság szelid alakját őrizzük emlékezetben, itt a mi körünkben a literatty gentlemant, az irodalmi tudás, a minden szépért, nemesért, irodalomért és művészetért, a magyar nemzeti eszmékért és kultúráért fáradozó társadalmi alakot látjuk és méltatjuk ő benne s ezen kiváló tulajdonainak áldozunk emlékezetünkkel. A nemzeti műveltség fejlesztésének és különösen társadalmi érvényesítésének fennkölt lelkű munkása volt ő mindenütt, amilyenre valóban nagy szükség volt, hogy a nagy nemzetek sorában helyet foglaljunk s az érintkezés sikeres felvételére, az eszmék befogadására képesek legyünk;— ebben a körben pedig ennek az irányzatnak, ennek a célnak legelső szolgája és egyben vezére is volt. Nemcsak a hadvezéreket, a nagy tudósokat, vagy a hatalom magas állású embereit illeti koszorú, de azokat is, — és mi mint társadalmi egyesület azoknak nyújtjuk, — akik a művelődés nagy folyamatában tényező erőként, vezető, fejlesztő szellemként érvényesülni tudnak és akarnak s azért fáradni készek. A magyar kaszinók és magasabb színvonalú társaskörök lá hatatlan erőként működnek, a magyar műveltség fejlődésének erős, hatékony tényezői, melyek kiegyenlítik, eltompítják az éleket, enyhítik a szögiéA törvényhatóság közgyűlése. December 28. •— Helcz fellebbezésének elvetését, a választás megerősítését javasolja. Dr. Helcz fellebbezése mellett egyetlen szónok emelkedett fel: dr. Helcz Antal. Nagyszabású, gonddal előkészített beszédet mondott, amely szónoki szépségek nélkül sem szűkölködött, sőt egyes részei, amelyek általánosságban mozogtak, az önkormányzati, választási jog megvédelmezéséről költői szavakkal szóltak, igaz retori bijouk voltak. El is is1 helyeselte miedenki. Ad rem — c. "

1 cz nem mondott újat; érvei nagy r^zét fellebbezésében már felhozta, A törvénynyel az inkriminált törvénytelenséget bizonyitani nem tudván, az volt főérve, hogy a választásnál a többség dönt, már pedig itt a többség nem a négy szavazó, hanem a 115 nem szavazó volt, akik a képviselőtestület egységes hangulatát demonstrálták. Amint mondjuk, törvénynyel, paragrafusokkal nem argumentálhatván, a » közigazgatás müvészeté«-t hangoztatta, ezt a helyes jelszót, amely azonban tág köpeny s még nem akadt zsenális szabó, aki testhez formálja. Furcsának találta, hogy a pályázók jogát a képviselőtestület jogával állitja a javaslat szembe. Mintha a piramist csúcsára állítanánk. A pályázónak egy a joga : kérvényét esetleg visszavenni ; a képviselőtestület választ, az alispánnak tisztán elnöki joga van. — DifTikuItálta hosszabban, hogy az áll. vál. javaslata renitenciával vádolja a képviselőtestületet, ám kiderült, hogy ez a szó nincs a javaslatban. Thuránszky Lajos aljegyző ismételten reflektált dr Helcz jogi érveire v súlyos argumentumokkal cáfolta azokac. Leghatásosabb volt Vimmer Imre polgármester felszólalása, aki lecáfolta Helcz főérvét: a képviselőtestület egységes megnyilatkozását. Mert igenis, Ekesinek volt határozott pártja, sőt maga a fellebbező is reá szándékozott szavazni. Meg nem választása tehát egységes képviselőtestületi akarat nem lehetett. Kurjongatott 15—20 földműves képviselő, aki Burányt óhajtotta. S mikor a lármában valaki a képviselőtestület egységes megnyilatkozását vélte látni s e jelszót kiadta, újra akadt 15—20 lármázó. Ez volt az oka, hogy visszavonultak azok, akik ily hangulattal szemben eredmény nélkül kitenni magukat nem akarták. — Megfelelt a piramis-hasonlatra is. A pályázó mindenesetre kis jogalany, de növekedik érmékében ez a kis joga, ha a jogtalan »hangulattal« állítjuk szembe. A választási jog szilárd alapja semmiféle hangulatban, de éppen a törvényben van meg, amelyet az alispán megtartott és érvényre juttatott. Nagy hatású volt dr. Petényi Kálmán felszólalása, aki egyenesen arra utalt, hogy az alispánnak nem volt joga a választást elhalasztani. S aki ismeri a mi alispánunkat, az egyáltalán nem tételezhet fel róla törvénytelenséget. (Zajos éljenzés.) Mattyasovszky Vilmos t. főügyész feleslegesnek tartja az ált. választmány hosszas indokolását. Ki van mutatva, hogy az alispán törvényesen járt el, indítványozza, hogy ez legyen a hozandó határozat egyetlen indoka. Dr. F'óldváry István városi főügyész felszólal, mert ismételten hivatkoztak arra, hogy először ő kérte az alispántól a választás elhalasztását. Tényleg tette, amikor a kandidácíó kihirdetésit követő általános konsternációban némelyek hozzá fordultak. Feltételezte, hogy talán lehet módot találni a kére'em teljesítésire, tekét és akadályokat, melyek a művelt elemek össze-illeszkedését nehezítik, vagy hátráltatják, hogy igy egy magyar művelt társadalom, egy nemzet intelligenciájának általános és egész képe kiformálódjék, megalakuljon, hogy a társadalom befelé kellemes és kedves, kifelé imponáló és vonzó is legyen. A művelt társaskörök e nagy célt szolgálják, hatásuk észrevétlenül érvényesül, terjed és emel és ennek az erkölcsi tőkének nagyságát, ható képességének mértékét és erejének terjedelmét csak negatív alapon, vagyis akkor tudnánk megmérni és igazán meghatározni, he tgyszer ezek az apró művelődési táborok eltűnnének, működni, hatni megszűnnének. Ez a nézet, ez a szellemi irány az, melyben elhunyt elnökünk két évtizeden át mint az Esztergomi Kaszinó elnöke működött s ebben nem felejthető érdemeket szerzett, — ezért vagyunk hálásak és elismerek az ő nevének és emlékezetének, — szellemileg egy ciprus ágat tesz az Esztergomi Kaszinó az ő frissen hantolt sirjára és kegyelettel adja át nevét egyesületünk történetének. Áldás emlékére. A vármegye törvényhatósági bizottsága pénteken délelőtt folytatta azt a rendkívüli közgyűlést, amelyet f. hó 17-én a Halál ő fenségének váratlan megjelenése oly kínosan zavart meg. Az ülés megnyitásakor az elnöki székben B. Szabó Mihály főjegyző ült, aki mindenekelőtt beszámolt a megye részvétéről. A megbízott alispán gyászjelentést adott ki, a koporsóra a közönség és a tisztikar nevében koszorút helyezett, az el-, hunyt óhajtása szerint a ravatalt harcai mezején: a tanácsteremben állította fel s az özvegyhez részvétiratot intézett. A közgyűlésen a bizottsági tagok nagy számban jelentek meg s igy nagyszabású volt az a spontán bizalomnyilványitás, az az önként és szeretettel adott elégtétel, amelylyel a megye első, igazságszeretetben nagy emberének az ismeretes városgazdái választás tárgyalása alkalmából adóztak. A városgazdái állás. j A közgyűlés folytatódott ott, ahol múltkor a lélekharang szava megszakította. A referens újból felolvasta az állandó választmány általunk már ismertetet javas'atát, amely bő indokolással dr. Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.