Esztergom és Vidéke, 1900

1900-09-02 / 68.szám

Ez, mint szakember, konstatálta, hogy a telek talajvize ihatatlan, a kevés vizű cigánykuti források bevezetése nem aján­latos, de minden tekintetben megfelelne a barát-kút forrásvize. Hosszú, áldatlan szünet következett most, amely a terv megvalósilását két évvel mindenesetre hátráltatta s igazán csodáljuk, hogy a sok huzavona, mu­lasztás, nemtörődés amely a közbeeső régimet jellegezte, a mozgalom vezetői­nek reménykedését, munkakedvét végkép meg nem ölte. Az ügyre az első csapás dr. Helcz Antalnak polgármesteri állásáról való le­köszönése volt. Mig a város élén állott, kiváló előszeretettel, buzgalommal moz­dította elő az épités ügyét s bár mind a mai napig az ügy erős apostola maradt, nem lévén meg régi hatásköre, tehetségét és ügyszeretetét az időben nem félthette ki kellőképen. Majd az eszme kezdemé­nyezője s mindaddig kivitelének leglel­kesebb munkása: dr. Mátray Ferencz mondott le kórházigazgatói állásáról, ami a második erős veszteség volt az ügyre. Igazán véletlen szerencse volt s hogy mégis létesül a kórház, csakis annak a körülménynek köszönhető, hogy 1896-ban dr. Gönczy Béla neveztetett ki kórház­igazgató-főorvossá. Úgyszóllván az első naptói fogva, hogy állását elfoglalta s a régi kórház mizerábilis viszonyaival meg­ismerkedett, azonkivül hogy ezeken a lehetőség legteljesebb mértékéig segitett, minden igyekezettel és utánjárással ápolta, felszinen tartotta, a kórházépítés eszméjét. Irt, beszélt, járt hatóságoknál, kormánynál x-szer s nem csüggesztette el a városházán tapasztalt érzéketlenség, kapkodás, amelyet rosszakaratnak is vehetett. Elmondhatja ma, hogy ez irányban való működésében, > nulla fűit dies sine linea.< A városházán pihenvén az ügy, a vár­megyei törvényhatóság, a közigazgatási bizottság mindent elkövetett annak fel­élesztésére s megszámlálhatlan sürgetés után, Maiina Lajos volt polgármester végre az ügy állásáról 1897. május 28-án adott egy kimeri tő jelentést, amely­ben természetesen csak az előtte tör­tént mozzanatokat regisztrálhatta. Ugyanez év május hó 22-én tartott a nagybizottság ülést, amelyen szóba ke­rült, hogy az új közkórház a Vörös Ke­reszt kórház mellett épülve, azzal hozas­sék kapcsolatba s ez irányban kérdést is intéztek a hercegprímáshoz, akitől csakhamar megjött a válasz, hogy a kórházalapitvány természeténél fogva, az eszme megvalósításáról szó sem lehet. 1897. június 20-án zalabai földműves műkedvelők játszották el városunkban a »Falu rosszát-t s az előadás tiszta jöve­delmét : 37 koronát a közkórház alapja jav ara ajánlották fel. Ez évi július 5-ikén nyújtotta be dr. Gönczy Béla igazgató részletesen minu­ciózus gonddal kidolgozott tervét az uj kórháznak, melyben javasolta, hogy az Esztergomi Takarékpénztár az iránt kerestessék meg, járulna ahhoz, hogy az általa ötvenéves jubileuma emlékére még 1895 tavaszán felajánlott 30,000 ko­ronányi összegen ne kelljen külön gyer­mekpavillont emelni, hanem az a ter­vezet a főépületbe legyen beépithátö. Az esztergomi takarékpénztár a vele folytatott tárgyalások után bár nem járulhatott hozzá ezen javaslathoz, mi­után kívánta, hogy adománya egy kü­lönálló intézményben nyerjen kifejezést, beleegyezését adta ahhoz, hogy a sebé­szeti osztálynak emeltessék külön épület a jelzett összegből, úgy azonban, hogy abban 8—10 gyermek külön szobában nyerhessen elhelyezést. Egyúttal jelezte, hogy adományát a szükséghez képest emelni is hajlandó. Ezen megváltozott körülmények foly­tán az első tervet teljesen meg kellett változtatni, s ujabb terv került tájgya­lásra, amelyet az épitő bizottság hosz­szasan, nagy lelkiismeretességgel, min­den ellenvéleményt ponderálva tárgyalt s amely teljes egészében 1898 május 21-én lett elfogadva. 1897 október 30-án tudatta a főkáp­talan, hogy az uj kórház építésére 4000 koronát adományoz. Ez időben terjesztette elő dr. Gönczy azon javaslatát hogy a vizkérdés akként oldassék meg, hogy ne forrásvíz vezettessék be, hanem a várhegyi vízvezeték felhasználta­tása iránt tegyenek lépéseket. A főkápta­Iannak s a hercegprímásnak nem volt kifo­gása a terv ellen, ha a város a víztartó mederét kellőképen kibövittetí s a cső­lerakás stb. költségeit viseli. Ekkor a bizottság már újra intenzi­vebb munkásságot fejthetett ki s a kö­zönség bizalma is visszatért a mozgalom eredményessége iránt, annál is inkább, mert a bizottság felkérésére a vármegyei törvényhatóság szeptember 29-én tartott őszi rendes közgyűlésében a vármegye által kezelt kórházalapokat — minden kikötés nélkül — a kórházépítés céljaira adományozta. A városi képviselőtestület 1899 már­cius 3-án tartott közgyűlésében ifj. Bo­bula János műépítészt, aki az országban már több nagyszabású kórházat épített, bízta meg a részletes tervek s költség­vetés elkészítésével, egyszersmind a nagy bizottságot teljhatalommal ru­házta fel. E nagy bizottság tagjai a polgármes­ter elnöklete alatt: dr. Berényi Gyula, Bleszl Ferenc, Brutsy János, dr. Cser­noch János, Dóczy Antal, Dóczy Ferenc, hggenhoffer József, dr. Fehér Gyula, dr. Feichtinger Sándor, dr. Földváry Ist­ván, Frey Ferenc, dr. Helcz Antal, dr. Horn Károly, Kaán János, Kerschbau­mayer Károly, Kollár Károly, Marosi József, Mattyasovszky Lajos, dr. Mátray Ferenc, Niedermann József, Oltóssy Fe­renc, dr. Rapcsák Imre, Reusz József, dr. Rosszival István, Rudolf Mihály, dr. Walter Gyula, Zsiga Zsigmond; hiva­talból tagjai: dr. Gönczy Béla kórház­igazgató, Tiefenthal Gyula városi mér­nök, dr. Áldori Mór tanácsorvos, dr. Vándor Ödön kórházi alorvos és Bedő József, a bizottság jegyzője, A bizottság március 11-én plenáris ülést tartott, amelyen az ügyek könyebb intézhetése céljából kisebb bizottságot küldött ki, amely dr. Walter Gyula prépostkanonok elnöklete alatt Bleszl Ferenc, dr. Gönczy Béla, dr. Helcz An­tal, Kollár Károly, Tiefenthal Gyula, Vimmer Imre és Zsiga Zsigmond ta­gokból áll. Ezek vezetik az épités alatt is az ügyeket. April hó 11-én tudatta a főkáptalan, hogy a már felajánlott 4000 koronán kivül a 3400 koronás Császka- és a Miskolczy Albert-féle 6600 koronás alapot az építkezés céljaira átengedi. Ez időben kezdették meg a Szent Erzsébet Jótékony Nőegylet áldozatkész hölgyei az ujabb gyűjtést, amely senki­től sem várt szép eredménynyel járt, amenyiben a május 12-én lezárt kimuta­tás 17,348 kor. pó fii. adományt tünte­tett ki. A bizottság időközben a vízvezeték bevezettetése érdekében újra a herceg­prímáshoz fordult s a hercegprímás april hó 17-én adott válaszában a kérelem teljesítését — minden kikötés nélkül — megígérte s ezzel a vizkérdés is végle­gesen megoldatott. A bizottság május 8-iki ülésén határozta el, hogy az uj kórházat annak legnagyobb jótevőjéről, Vaszary Kolos hercegprímásról nevezi el. Május 22-én tudatta a hercegprímás a várossal, hogy nemcsak eredeti 50,000 koronás adományát tartja fenn, de mi­vel az építéshez még hiányzó összeg kölcsön utján lesz fedezendő, e kölcsön kamatainak fedezésére évenkint 2000 koronát ad. A városi képviselőtestület mult évi jú­lius 6-iki közgyűlésen elfogadta a Bo bula-féle tervet és költségvetést, ame­lyek erre — jóváhagyás végett — fel­terjesztettek a minisztériumhoz. Egyáltalán teljesen medrébe volt már terelve az ügy, azóta, hogy a helyettes polgármester, Kollár Károly működött, majd, hogy a polgármesteri széket nagy energiájával és buzgalmával Vimmer Imre foglalta el. A belügyminisztériumhoz felterjesztett tervek az orsz. közegészségügyi tanács és kereskedelmi minisztérium műszak osztályának véleményezése után 1899 december elején kerültek volna vissza a városhoz. E hó 8 án Vimmer Imre pol­gármester vezetése alatt ifj. Bobula Já­nosból, Frey Ferencből, dr. Gönczy Bé­lából és dr. Helcz Antalból álló küldött­ség tisztelgett a belügyminisztériumban, előadva azon kérelmét, hogy az elren­delt változtatások miatt a tervek ne küldessenek le a városhoz, de nyújtson módot arra, hogy azok rövid uton intéz­tessenek el. A belügyminisztérium dr. Reusz Ge­deon min. osztálytanácsost küldte ki a helyszínére, ki egy vegyes bizottságot alkotva a hatóságok és érdekelt ado­mányozók tagjaiból, 1894 dec. 17-ikén a belügyminisztérium által tett észrevétele­ket letárgyalta. Ennek alapján a minisztérium a ter­vezetet jóváhagyta, s építési engedélye 1900 márciusában érkezett le, A közben megállapítható volt, hogy az építéshez még körülbelül 80,000 korona kölcsönre lesz szükség melyre miután egyéb fedezet található nem volt, nem maradt egyéb hátra, mint a a napi ápolási dijak terhére hi­ányzó összegéét kölcsön venni, a mit a minisztérium az épités jóváhagyásá­val egyidejűleg megengedett. Több fővárosi és helybeli pénzintézetet szólí­tottak fel ajánlattételre, elfogadható aján­latot azonban csak az Esztergomi Taka­rékpénztár adott s igy a kölcsön ez in­tézetnél lesz finanszírozva. Az építésre árlejtést hirdettek s az építéssel f. évi július 5-én — öt ajánlattevő közül — mint arány­lag legolcsóbbat — Pfalcz József épí­tőmestert bízták meg, aki az építést már június havában megkezdette. Az épités Összes költségei 266,215 koronát 56 fillért tesznek ki. Ez az uj kórház létesítésének rövid története. A kórház berendezése. A kórház telke a lankásan emelkedő Aranyhegy lejtőjén terül el, melyen 76 beteg szamára berendezett 5 nagyobb és hárnm kisebb épület foglal helyet. Legelöl egyoldalt az apácalak a ká­polnával, másoldalt az orvosi-lak van elhelyezve. Ezek közt hátrább a sebé­szeti pavillon frontja tűnik elő. A sebé­szett pavilIonban a kényelmes műtőszo­bán kivül, több kisebb-nagyobb kórszoba 16 felnőtt és 10 gyermek számara lesz berendezve, itt lesz továbbá a íelvételi helyiség és laboratórium is. Mögötte az egy emelet magas belgyógyászati pa­villon emelkedik. Ennek földszintjén a bujakórosak lesznek elhelyezve, és pe­dig úgy 1 , hogy az épület egyik felében a nőbetegek, a másik felében a lérfiai egymástól, — s a belbetegektől teljesen elkülönítve. Ezen épületben 48 beteg nyerhet elhelyezést. Még hátrább lesz a konyha épülete elhelyezve, kényelmes konyha, — tálaló, — mosogató helyiségekkel, a személy­zet ebédlőjével, éléskamrával; háts| szében pedig a mosókonyhával, egyilc oldalán fehérnemü-ruhatárn másik oldalán a dezinfektorral. A 3 kisebb pavillon közül melye] telek hátsó részében vannak elhel} az egyik a fertőző betegségben sz| dők osztálya, hol négy egymástól sen elkülönített szoba foglal helyet, két cellás kis pavillonban dühöngő] mebetegek nyerhetnek ideiglenes lyezést ; s végre a telek hátsó balsarj kában a hullakamrából és boncoló h< lyiségbŐI álló hullaház van tervezve. 1 A konyha épület mögött egy nagy terület van szabadon hagyva, melyen esetleg még egy épület emelhető. A kórházat vizzel a várhegyen lévő primási vízvezeték fogja ellátni. A csa­tornák, miután* a klozetek turfára leszne berendezve, csak a szennyvíz és esővizei levezetésére szolgálnak mielőtt azon! ban ezek a csatornába kerülnének," egy szűrőtelepen fognak megtisztíttatni, 1 s csak azután bocsáttatnak a csator­nába. Az ápolás a Paulai Szt. Vincéről ne­vezett apácákra lesz bízva; az uj kór­házban 6 apáca és 4 világi ápoló lesz alkalmazva. Az igazgató főorvoson kivül ezidŐj szerint csak egy alorvos működik, ket ez állásuk teljesen igénybe vesz. A felvételi és kezelési teendőkei kórházgondnok fogja végezni. Helyszínrajz.' Az uj kórház helyszínrajza vázlatosát a kővetkező: I. Apáczalak, kápolna. II. Orvosi lak. III. Sebészeti pavillon. TV. Belgyógyászat p. V. Konyha. VI. Ragályosok p. VII. örültek pavilonja. VIII. Hullaház. O Beépíthető terület. Az adakozók. A közhasznú intézmény létesítését, nagyobb adományokkal a következők tették lehetővé: 50,000 korona: a hercegprímás s ezen­kívül a kölcsön kamatjának törleszté­sére évenkint 2000 korona. 40,000 korona: az Esztergomi Taka­rékpénztár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom