Esztergom és Vidéke, 1900

1900-03-04 / 17.szám

hogy ne lássanak semmit, csak feketéseket és káoszt. Tökéletes intézmények és emberek nincsenek. Akármily kitűnő anyagból való is a gépezet, folyton forog, kopik. Kisebb-nagyobb zökkenések előfordulhatnak. Aminthogy egy elhanyagolt, összerozsdásodott, elrontott mekanizmust a legszaktudóbb teknikus sem tud egypár óra alatt helyreigazítani. Epszemű, jóindulatú ember azonban nem tagadhatja le, hogy a városházi gépezet — mert természetesen erről van szó — megkapta végre a megfelelő gépmestert, aki ép anynyi lelkiismeretességgel, mint tudással és kitartással dolgozik a gép rekonstrukcióján s amennyire rövid idő alatt e fontos nagy munkáját előbbrevihette, meg is cselekedte, úgy hogy további működése elé teljes bizalommal nézhetünk. Hogy erős kezű, a kötelességteljesitést megkívánó, semmi slendriánt, hanyagságot élnem néző férfiú, akinek amicusa Plató is, Cicro is, de első sorban mégis csak az igazság : arra csak büszkék és boldogok lehetünk. A nyíltan és rejtve lövöldözött nyulak nem is tehetnek kárt benne, de igenis: a város reparálásra szorult renoméájában, megingott hírneve visszaszerzésében s ezért tartottuk szükségesnek felszólalni a fiók-Herosztratesek izgató, csúnya fészkelődése ellen. Reményeljük: felszólalásunknak meg lesz a maga hatása, amely ha elmaradna, van módunk arra is, hogy leplezetlenül kimutassuk, kik rejlenek a vigyorgó Faun-alárc megett. A farsang elmúlt, itt a bojt; a maszkák szerepe véget ért. Árgus. Helyi iparunk és kereskedelmünk bajai. (Refleksziók a vásározásról.) Nagy-Ölved, március I. Az % Esztergom és Vidéket f. évi 14. számában »Senex< aláírással a jelzett cím alatt — egy cikk jelent meg. Minthogy azon irányban mozog, melyet én már husz év óta kultiválok, lehető figyelem és érdeklődéssel olvastam el. Azt látva, hogy a cikkírónak nagy gyakorlata s tapasztalata van e téren, szabadjon az én megjegyzéseimet ugyané helyütt közölni vele. Czikkiró ur fejtegetését elolvasva, lehet hogy tévedek, de úgy látom, ő a régi céhrendszer apostola, s nem tanulmányozta eléggé annak árnyoldalát — melyet a céh- es atyamesterek basáskodása s a tivornya buktatták meg. Ö a kirakodó vásárok eltörlését ajánlja, egyes adatokat idéz elő, hogy >egy esztergomi iparos pár koronával zsebében, ment a vásárra s nem árulván semmit, a vitt pénzből kocsisával megrészegedve felfordult — s kinek keze, kinek lába törött el.< Szerintem a tokaji bornak is van seprője, s így a tapasztalat eléggé igazolja, hogy minden testületnek van aljas tagja, de az egyes után az általános ítéletet kimondani nem szabad. Hiszem, ha cikkíró ur leszavaztatja az esztergomi iparosokat, nem fogadják el tanácsát: hogy törültessék el a kirakodó vásár. Magam sem vagyok barátja a vásározásnak, — de nagyon természetes, azt, mert a kisiparosnak jövedelmi forrást nyújtott, eltörülni nem lehet; de pótolni a hiányt igen. A mi hivatásunk, kik az egyes eszmék megteremtésével foglalkozunk, utat-módot nyújtani, mi által a vásározás vesztesége kiegyenlítve legyen. Egy mód van: a társulás, szövetkezés! Legyen a kisipar művelője egy test, egy lélek, bizalommal ragaszkodjék egymáshoz, tegye össze filléreit, alapot teremtsen s oly tőkét, mély versenyképes legyen a nagy tőke és szabadkereskedéssel. Felállítandó tehát Esztergomban egy áruesarnok, hol a feldolgozott kisipar terméke értékesíthető legyen; a íőiparjutott Pepi figyelmeztetése. Részben kíváncsiságból, részben pedig, mert rösteltem a munkások előtt, hogy lovamat nem bírtam közel a zugó-bugó géphez hajtani, utána még kétszer megkíséri ettem a ló félelmét legyőzni, de az minden egyes ilyen kísérlet után izgatottabb lett, nagyokat fujtatva ágaskodott és bámulatos ugrásokkal szökni akart. Attól tartva,' hogy a ló izgatottságában hányat vágódik, felhagytam a bravúrral és neki eresztettem egy nagy tábla tarlónak, számítva, hogy azon kifárasztom és vissza térek vele a géphez. Csalatkoztam. A tarló nemcsak hogy nem fárasztotta lovamat, sőt mindig mokányabb lett, ugy anyira, hogy kénytelen voltam a tarló végében kezdődő nagy mély szántásra bocsájtani és neki adva a kantárt — hajrá! ugy okoskodva, hogy azon vagy eldüllesztem, vagy kifárasztva megcsendesül. Mig az ilyen hajtás után 50 ló közül 49 beadja derekát, lovamnál nem csekély bámulatomra ugy látszott, csak most fejlődik ki tüdő, és izomereje. Ugy kezdtem érezni, hogy ez az Ilka csakugyan megszöktet engemet. Lovam csupa hab volt, zabiájáról csak ugy ömlött a tajtékzat. Aggodalmasan makrancoskodott. Hogy a lónak valami baja ne legyen, mindkettőnkre nézve jónak találtam hazafelé tartani. Mentünk is, de hogyan! A ló rendkívülien izgatott volt, szökni, csak szökni indult mindig, alig bírtam féken tartani. Ez már nem volt lovaglás, hanem kölcsönös birkózás — a ló menekülni, szabadulni akart minden áron. Ha egyenesen eresztettem, kinyújtott nyakkal szökni akart, — ezt meggátlandó az uton hazafelé körben járattam, arra számítva, hogy majd elszédül és elesik — készen tartva magamat erre az esetre — mert leszállni róla abszurd gondolat volt. Igy a faluba érkeztünk árkon-bokron keresztül, -— mindenen könnyedén, bámulatos könnyedén átvitt. Ló, szerszám és én egy verejték voltunk, valóságos gőzfürdő. Szerencsémre széles nálunk az utca, abban az őrületes keringőt folytatni lehetett — kényszerűségből. Itt már lovam tényleg elvesztette minden önuralmat — eszeveszett volt. Mindig körben már nem járva, hanem ugrálva hányta vetette magát jobbrabalra, rémséges módon; nehéz volt már a nyeregben megmaradni, fejét lerántva nagyokat rúgott, ágaskodott, ismét anynyira felvetette fejét, hogy majdnem mellemet érte, mindannyiszor teleszórva engem sűrű tajtékzatával. • Eátorkesz, 1900. Gyalogos. (Vége köv.) csarnok fiókjai pedig vármegyénk nagyobb községeiben lennének felállitandók — melyeknek ellenőrzése, a szövetkezet vezetőségének felelőssége alatt maradna. Ha megélhetését biztosítani akarja, tanulnia kell, hogy kinek-kinek ízlése kielégítve legyen. A kisiparos nemzedék felhasználva az alkalmat, szorgalommal tanulja az ipariskola tantárgyait, s vándorlás helyett felkeresi azon ipartanműhelyeket, melyek szakmájába vágnak. Ne törüljük tehát egyelőre a vásárasást, csak azután, ha az iparcsarnokok fel lesznek állítva, amennyiben én ellenkező tapasztalatra jutottam : nevezetesen, az a csizmadia, ki egy egész rúd csizmát vitt a vásárra, igen gyakran */

s-Át eladta. Pólya Lajos. J1 1 JTvi 1 1 rS 1Esztergom, márczius 3. — Lapunk szerkesztőjével — a szerkesztőségen kívül — mindennap délelőtt 8—9, délután 2—3 óra kőzött beszélhetni a lakásán: Széchenyi-tér Takarékpénztár-épület, i. emelet. — Személyi hírek. Dr. Kohl Medárd hercegprímást titkár a hét első napjait városunkban töltötte. — Csütörtökön városunkban időzött Léva város polgármestere, hogy polgármesterünktől több szabályrendelet, első sorban a szervezési, egy példányát elkérje. — Dr. Rudolf Béla szegszárdi törvényszéki jegyző — ügyvédi vizsgáját letévén — rövid ideig városunkban pihente ki fáradalmait. — Kinevezés. A doroghi postamesteri állást, mely a mult éy folyamán elmozdítás utján megüresedett, a keresk. miniszter Szabó Margit félegyházai posta és táv. kiadónó személyével már betöltötte. Az uj postamester hivatalát f. hó 5-én foglalja el, s ugyanakkor távozik Plander Karola, az eddigi helyettes postamester, kinek a doroghi közönség ez uton mond szíves Isten hozzádot. — Előléptetés. A király Pulay Gézának, a komáromi törvényszék érdemes elnökének a kúriai bírói címet és jelleget adományozta. — Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 11-én tartja a vízivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hívek meggyónhatnak. Az imádási napon pedig fél 7, 8, 9 és 10 órakor mise, délután 5 órakor egyházi beszéd és litánia'. — Városunk az autonomikus gyűlésen. A városi tanács — a hercegprímás felhívására — tudatta, hogy az autonomikus szervező bizottságban kegyúri szavazati jogát herceg Eszterházy Miklós utján óhajtja gyakoroltatni s a vonatkozó szavazó cédulát egy alkalommal mellékelte. — Halálozások. A farsang utolsó napjai városunk és megyénk több előkelő családját borították gyászba. Élete delén, a legszebb férfikorban hunyt el Majer Ákos, a szombathelyi püspök uradalmainak vezetője s a főpap legbizalmasabb embere, aki a vezetésére bízott birtokok jövedelmezőségét megsokszorozta. Fia volt Majer Nep. Jánosnak, városunk ez érdemes agg polgárának s fivére Frey Ferencé országgyűlési képviselő nejének. Rutich József szentmiklósi főkáptalani intéző sógorát vesztette benne. Az elhunyt fia a hercegprimási jószágigazgatóságnál van helyben alkalmazva ; bájos leánya tavalyi farsangnak ünnepelt szépsége volt. A családi gyászjelentés következő; özv. Majer Akosné szül. Rutich Lujza, gyermekei: Berta, Ferenc, Stefanie, Ma riaune, Ákos, Kornél, Lajos, szülei: Majer Nep. János és neje, nővére: férjezett késmárki Frey Ferencné, valamint az összes rokonság nevében is szomorodott szivei jelenti feledhetien férjének, a drága atyának, szeretett t fiúnak, fivérnek és rokonnak Majer Ákos szombathelyi püspöki urad. tiszttartó, törvényhatósági bizottsági tagnak 1900. évi február hó 27-én este 9 óraknr életének 52-ik, boldog házasságának 25-ik évében hosszas szenvedés s a haldoklók szentségeinek ájtatos fölvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt teteme március hó i-én délután 3 órakor Sorokon fog beszenteltetni és ugyan e hó 2 án délelőtt 11 órakor Tapsonyban (Somogyra.) a családi sírhelyen örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat márc. 5-én d. e. 9 órakor a szt. Ferencrendiek templomában fog a Mindenhatónak bemutattatni. Sorok, 1900. február hó 28. A kiterjedt és vármegyénkben mindég előkelő szerepet játszott Nedeczky-cszIádnak is gyásza van. Elhunyt a család doyenje: Nedéczky FlÓris, aki mint a hercegprímás s a fÓkáptalan uradalmi ügyésze, városunkban is gyakran megfordult s puritán jellemeért, nagy munkásságáért úgy itt, mint székhelyén : Érsek újvár ott közbecsülés tárgya volt. Fivére így jelenti halálát: Nedéczky Sándor mély fájdalommal tudatja ugy saját, mint az összes rokonság nevében, hogy forrón szeretett testvére — illetve nagybátyjuk nedecei és lábatiani Nedéczky Flóris űr köz- és váltó-ügyvéd, földbirtokos, a hercegprimási uradalmak nyug. főügyésze, az esztergomi főkáptalannak és több uradalomnak tényleges ügyésze s 1848-as honvédszázados 1900. február 28-án d. e. 11 órakor, munkás életének 88 ik évében, a halotti szentségek ájtatos (elvétele után, végelgyengülés következtében — az Úrban csendesen elhunyt. A boldogultnak teteme március másodikán d. u. 4 órakor fog a róm. kath. egyház szertartása szerint az érsekújvári sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő gyászisteni tisztelet pedig 3-án fél 8 óra( kor fog a helybeli plébánia-templomban és 9 órakor a szent-ferenciek templomában megtartatni. Érsekújvár, 1900.. február 28. Áldás poraira ! A fővárosi lapoknak egy tegnapi híre városunkban is mély megilletődést keltett. E hir Jankovics Istvánnak, az országgyűlési gyorsiroda másodfőnökének korai s Önkéntes halálát jelentette. A fővárosi társaság e szereplő, igen -rokonszenves alakja városunkban gyakran megfordult s kiválóbb Stüssieink legnagyobb részéhez személyes ismeretség fűzte. Itt állandóan Csupor István főerdőmester vendége volt. Grünvald Ármin, a Budapestre átköltözött tGrünvald-testvérekc cég tagia, hosszas szenvedés után, a francia Riviérán Menton-ban mult hó 28-án elhunyt. - F. hó i-én nagy részvét mellett helyezték Párkányban örök nyugalomra Schranh Salamonnét, született Lőwy Nellit, akii kiterjedt család gyászol. — Tüntetés Perényi Margit mellett. A debreceni közönség rövid hetek alatt ép úgy megkedvelte a mi büszkeségünket : Perényi Margitot, amint tavaly a kolozsvári s minél gyakrabban óhajtotta látni, amire is a színtársulat igazgatója a Gésák >Rolly-PoHyf szerepét is neki osztotta ki. Amiért megneheztelt nagyon a régebbi primadonna, annyira, hogy szó nélkül otthagyta a társulatot. Az eltávozott néhány barátja erre hangulatot próbált csinálni Perényi Margit ellen, de tervük éppen ellentétesen sikerült, ahogy a >Debreceni Újság* azt a következőképen megírja: >Ritkán nyilatkozott meg olyan etős mérvben a közönség érdeklődése egyegy fellépés, mint tegnap este a Perényi Margit szereplése mellett. A Gésákban, ebben az excentrikus operettbea játszotta Rolly-Polly szerepét. Debrecen intelligens köreiben már napokkal előbb érdeklődéssel és sokat beszéltek Perényi Margit e szerepléséről, különösen pedig arról, hogy nem minden öröm nélkül jutott a szerencséhez, hogy kedvességet, szeretetreméltóságát, szép hangját ebben az operettben is ragyogtathassa. Ez a körülmény természetesen még inkább provokálta, hogy a közönség szeretetének, nagyrabecsülése és ragaszkodásának, amelylyel Perényi Margit iránt viseltetik, jelét adja. Ugy is volt. A színház zsúfolásig megtelt nagy és distingvált közönséggel. Szokatlanul ünnepies hangulat uralkodott a múzsacsarnokban. Amint azonban az elsőfelvonás után a függöny legördült, izgalom költözött a nézőtérre. Mindenki nehezen várta a függöny felgördülését és a Perényi Margit megjelenését. Színpadra lépését orkánszerű tapsvihar fogadta. A parkett és páholyok közönsége éljenzett és tapsolt olyan lelkesedéssel, amilyenre évek hosszú sora óta nem volt eset. Élővirágok halmaza omlott a Ferényj