Esztergom és Vidéke, 1900

1900-03-25 / 23.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE, (23. szám.) 1900. márczius 25. csak hogy a közönséget megnyug­tassa, de hogy — a legtöbb eset­ben — a suttogás alanyának hibá­ját, vétkét a kellő mértékre szál­lítsa alá s éppen ezért nem szabad a hivatalos személyeknek sem tit­kot csinálni oly esetekből, amelyek­ről tudják, hogy a közönségnek bármi csekély sejtelme van róluk. Mindez természetesen csak oly esetekre szól, amikor a közügy, a nagy közönség van érdekelve, mert amit egyesek csak maguk ellen vé­tenek, ahhoz a nyilványosságnak kevés köze. Ezt az elvet mindig követni iparkodtunk s álláspontunkat nemes érzésű közönségünk nemcsak acceptálta, de honorálta is. Tény, hogy amint vétkezik az a sajtóorgánum, amely tudva, hogy a nép nagy része ma nem panem et oireenses, de botrányt, szenzációt sürget: kéjes gyönyörűséggel gyűjti, hurcolja napvilágra háza minden szemetét: ép úgy hibázik az a saj­tóorgánum is, amely, mint a hazug prospektusok, csak paradicsomi ké­peket festeget, amely helyett a megtévesztett idegenek bűzhödt mocsárvidéket találnak. A hirlapirás atyamestere : Rákosi Jenő nagyon szépen fejtegette a sajtószabadság mult heti lakomáján, hogy & sajtónak harcot kell vívnia azért, hogy ki lehessen mondani az igazságot. E harc a tömegek, a közönség ellenében íolyik. A kö­zönség az, amely aggódó yá tesz bennünket arra nézve, hogy vájjon ki lehet-e mondani egy igazságot, vagy sem. A közönséget kell prae­parálnunk, a közönséget kell felvi­lágositanunk, fölemelnünk, magunk­kal ragadunk, hogy nekünk ki lehes­sen mondani az igazságot. De sok­alkalmat, ha „más" gondolatunk támad nagynéha hirtelen, hogy az „emléke­zés" elriaszszon bennünket a közele­dőtől. Ezt ugy is hívják: kísértetjárás. Hatalma roppant nagy, el tud ron­tani egy emberi életet és mikor hisz­szük, hogy egészségesek vagyunk: sú­lyos betegségben leledzünk — és nehéz a fölépülés. De lehet: váratlanul felszakadnak a gyász felhői; akkor, amidőn csüggedt lelkünk már nem lázong és néma meg­adással beletörődünk egy csendes hal­doklásba; ekkor nem is sejtjük miért, honnan, színes sugár fényesiti meg a gondolatunkat, érzésünket, mely felej­teni nem ér rá, mert: gyönyörrel gon­dolja el, érzi még folytonosan és egye­dül — az uj életre ébredést. Ez az az állapot, amikor az ember elvesztette egyszer a lelke egyik telét és hosszú idők után megtalálja azt — egy másik embernél. A halálban talán, de az életben van föltámadás, mely ugyanekkor fátyolt borit egy félbenha­gyott életre, melynek az emlékei is el­vesztik erősségüket . „ . STEFÁNIA, Miramare-kas­télyban ma tartja esküvőjét — pedig a parkok között, a fényes termek hosszú sorában, a véréhez közel álló tragi­kus halottak szomorú emléke jár-kel, bolyong ... Legyen e nász következménye: a za­vartalan boldogság. kai nehezebb a harc azért, hogy ki kell mondani az igazságot. Mert ezt a harcot nem a hatalommal, nem a sokasággal, ezt a hatcot a lelkiis­meretünkkel kell megvívnunk, ami­kor ki kell mondanunk az igazsá­got Büszkén mondhatjuk ki, hogy az első harcot immár sikeresen — bár nem csaták nélkül — megvívtuk a közönséggel, a másodikat pedig min­den adott alkalommal becsületesen megvívjuk magunkkal. Ez volt mindég álláspontunk : ez marad ezentúl is, álljunk — akár nyolc nap múlva, akár a távolabbi időben — még szomorúbb, még kényesebb eseményekkel szemben. De sohasem fogunk tüzet kia­bálni, őrülten trombitálni akkor, mikor látjuk, hogy a kis szikra ma­gától elalszik, vagy eloltja az ide­jén alkalmazott, elmaradhatlan egy­szerű kéznyomás, ráfúj ás. Azzal pe­dig nem törődünk, hogy a legna­gyobb suttogok, amikor a sajtó nyilvánosságra hozza suttogásuk való részét, — kezüket mossák, szá­nakoznak a > pellengérre állításon e és megbotránkoznak. Pilátusok min­dég lesznek . . . Aucun. II párkányi tűzoltók. Esztergám, március 24. Régesrégen valami cifratáblás mesés­könyvben olvastam. A könyv szétmál­lott, de a mese magjára még emléke­zem. A cimére is: »Jótettért jót ne várj*. Ugy volt valahogy, hogy Péter látja, mint ügyetlenkednek, vesztegelnek a munkások Pál szomszédja udvarában. Nem tudja est nézni a jó ember, által­megy s egymaga hamarosan elvégezi a munkát. Azután köszönetet sem várva visszamegy a portájára. Történik azután, hogy az Ő házán is akad valami hiá­nyosság. Neki nem kell segitő munkás­kéz, elég a magáé, de el kellene egy kis homok, amiből a szomszédnak ele­gendő van, a vakoláshoz. Megkéri hát szép tisztességtudással Pált, egy kicsit emlékeztetve a tett szívességre: könnyít­sen a baján egy két marok homokkal. Pál meg hátat fordít: -— Én nem hívtalak hozzám dolgozni. Az neked bizonyosan mulatság volt. Én nem szeretem az ilyen mulatságot. Péter meg szótalanul hazament — dol­gozni. Eddig tart a mese; most következik a valóság. Ám itten Pál mi vagyunk, a Péter meg Párkány szomszédunk . . . Ha megszólaltak a harangjaink azon a szavon, amely még a Iéleksiratónál is jobban megdöbbenti az embereket, sok­szor már előbb: az első füstszallag fel­szállta után, télen — nyáron, izzó nap­fényben — zúzmarás viharban, éjjel ugy mint nappal itt voltak — ahogy a lap­tudósitásokban is már stereotippá vált •— mindég az elsők a veszedelem színhe­lyén : Péter szomszédék, a párkányi tűzoltók. Jöttek, dolgoztak komolyan, lelkesen, s hogy a veszedelem elmúlt, távoztak gyorsan, szinte észrevétlenül, ahogy jöttek. Köszönetet, elismerést nem kértek, nem vártak soha. A derék szom­szédok nem álmodhatnak modern tüzol­tószertárról, víztoronyról, de egy egyesü­leti zászlót mégis óhajtanak s mert a maguk kasszájából nem telik ilyesmire, a kö­zönségükhez fordulnak. Ami akkor sem tartják egyenesen oda az aláíró ivet. Nagy fáradtsággal, hetekig tartó készü­lődéssel betanulnak egy színdarabot. S mert a párkányi előadás nem hozza be az egész szükséges összeget, Eszter­gomra gondolnak: Pál szomszédra. Ők sohasem feledkeztek meg róla, fog talán az is egy kissé reájok gondolni. Elvez is, szórakozik s elősegíti tervüket. Olyan biztosra veszik, hogy a jó szomszéd fel fogja ez első alkalmat használni elisme­rése, hálája némi nyilványkására, hogy költségekbe is verik magukat s itt is előadják a darabot. Miként a mesében: itt is rosszul számítottak Péterek. A terem üresen, egészen üresen, a költség nyakukon, egészen nyakukon maradt. Nem panaszkodtak mit sem, szépen ösz­szepakoltak és fizettek ; s hű megszó­lal a vészharang, itt lesznek és elsők lesznek újra. Emlékezem, hogy mikor gyerkőcko­romban azt a mesét elolvastam, szörnyű módon felháborodtam, toppantottam a lábammal és kis kezem ökölbe szorult, Most is, hogy végignéztem az üres ter­men, amelyben legfeljebb tiz esztergo­mit láttam, hasonló érzelmek fogtak el, csak erősebben s hozzájuk mélységes szégyenkezés járult. Mert a Pál ezúttal nagyon is közel ált hozzám s fel nem tételeztem róla eddig, hogy kétségtelen hibái között ott lenne — a legsetétebb — a hálátlanság is. Igaz, hogy a párkányiak nem jártak házalni, nem hajlongtak mindenfelé: »becses megjelenést kérve*, nem éppen Önérzetből, de mert feleslegesnek tartot­ták, de tudatták szereplésüket a közön­séggel a hírlapokban, plakátokon: és mégsem vett róla tudomást a közönség egyetlen rétege aem. Szereplő uraink közül az este senki se sétált a » Fürdő* felé, a helybeli, annyiszor megsegített kollégák nemcsak nem toboroztak közön­léget, de maguk sem voltak sehol (kettő három kivételével); akik oly elisraerők tudtak lenni a vendégekkel szemben — szóval, tündököltek távoliétükkel, amikor egy kis tettre került a sort. Nagyon szégyenlettem magamat azon ae estén és szégyenlem ma is. És csak azért bátorkodtam mindezt elmondani, mert mindeddig sehol, semmi hangját sem hallottam a visszatetszés­nek, a megütközésnek, a sajtónak pedig kötelessége az ily talán csekélynek látszó, de alapjában véve csúnya és súlyos in­dolenciát, figyelmetlenséget megrónia. Már csak azért is, hogy a közönség belássa viselkedése helytelenségét s fel­használja az első alkalmat mulasztása helyrepótlására. Az első alkalmat, ame­lyet nem kivárnia, de kisiettetnie már szinte becsületbeli kötelessége. Amit ha meg nem cselekszünk, ha továbbra is íolytatjuk ilyetén viselkedé­sünket : bizony hamar elvesztjük azt a kevés Péter szomszédot is, akit még ba­rátunknak, jóakarónknak nevezhetünk. ... És ez nem lesz mese! Morgó. Egy leány gondolatai. A leányság: álomország. Jól tudom. A hitvesség: paradicsomi előcsarnok, azaz ut az anyasághoz, mely maga a százszorszép menyország. Oh, én ezt úgy sejtem \ * # Behunyt szemmel, elhalt szívvel él az, ki nem látja s nem érzi meg, hogy seeretét van közelében. # * Ennél a szónál : szűz Mária, — egy igeD láng­piros szívet látok csodálatos aureolával körülvéve. Ilonka. Esztergom, március 24. Hetirend : Március 25 : A Betegsegélyző Pénztár közgyűlése. Az Esztergomi Hitelbank közgyűlése. A Katolikus Legényegylet közgyűlése. Március 26 : A Borászati Ejjyesület közgyűlése. A vármegyei törvényhatóság közgyűlése. A katonai lakáspuhatoló bizottság meg­kezdi működését. Március 28 : A Kereskedelmi és Iparbank közgyűlése. Március 31 : Műkedvelő előadás a Kaszinóban. Böjti est a Katolikus Kör-ben. — Olvasóinkhoz. A második évnegyed közeledtével lapunkra — az eddigi ára­kon — új előfizetést nyitunk. S egyszers­mind tudatjuk olvasóinkkal, hogy ré­szükre újabb kedvezményt nyújthatunk. Sikerült ugyanis a »Pillangó«-val, ezzel a legkitűnőbb társadalmi élclappal, az igazi Magyar FliegendeBIátterrel, amely képekben, szövegben egyaránt mindég eredetit nyújt, oly egyességet kötnünk, hogy aki az élclapot lapunkkal egyszerre, kiadóhivatalunkban rendeli meg, évi nyolc korona előfizetési díj helyett hat, félévi négy korona helyett három koro­náért kapja, vagyis az Esztergom és Vidéke és a Pillangó együttes előfize­tési ára: Egész évre ..... x8 korona. Félévre 9 korona. Az előfizetések mielőbbi megújítását tisz­telettel kéri a kiadóhivatal. — Személyi hirek. Wurm Vencel al­ezredes új állomáshelyére, Pozsonyba, még e hó folyamán elutazik. Családja májusban költözik el városunkból. —Dr. Hulényi Győző országyülési képviseld még mindig az ágyat őrizi, de mint örömmel halljuk, állapota tetemesen ja­vult. — Kórmendy Mihály kir. aljárás­biró influenzában megbetegedett. — Erős izületi csúz döntötte ágyba Pisütk Kál­mán vármegyei aljegyzői. — Kiss György szobrászművész ma délután résztvett a Szentháromság-szobor bizottság ülésén. — Rupert napja. A főgimnáziumi if­júság >Cuczor önképzőkör-<e kedden, amikor szeretett és tisztelt igazgatója névnapját tartja, házi előadást rendez. Ugyanez alkalomból városunk számos notabilitása holnap, vasárnap este a ben­cés székház vendége lesz. — Rózsaszínű rovat. Ahány kis amo­rette van városunkban, vasárnap valameny­nyi még mosolygóbb, még aranyosabb kedvű volt, mint rendesen. Hiszen ünnepük volt. Az ő Istenük, minden istenek leghatal­masabbika, ismét összeláncolt két szivet* hogy gyógyuljon a sebtől, amelyet soha nem pihenő nyila ejtett rajtok. A két boldog ifjú : Kabina Sándor ügyvédjelölt, fiatal jogászvilágunk büszkesége és Magos Émmikc, Magos Sándor kir. Ítélőtáblai biró bájos leánykája. A sándornapi gra­tulációkat legboldogabban mindenesetre a táblabíró úr házában hallgatták. Ha elkésve is, mi is őszintén csatlakozunk a jó kívánságokhoz. — Végklelégitve. Dr. Sárváry Ferenc kir. aljárásbiró, aki városunkban is sze­repelt, február hó 28-án végkielégítéssel a kir. bíróság kötelékéből elbocsáttatott. — Véglegesítés. Mattyasovssky Gyula kórházgondnok ez állásra annak idején csak ideiglenesen választatott meg. Most a tanács, az év leteltével — a kórházi­gazgató javaslatára — véglegesítette. — A gimnázium épitése. A gimnázium­építő bizottság csütörtökön délután ülést tartott, amelyen acceptálták az épitővá.lalkozó által bemutatott parkett­mintákat s a külső homlokzathoz fel­használandó homlokrainőséget. A tőzeg­rendszer behozatala fölött való kérdést függőben hagyták. — Betéttzerkesztés Esztergomban. A betétszerkesztési azonosítási munkálatok városunkban május hó 2-án kezdődnek meg. Az eljáró bizottság tagjai: dr. Csányi Iván betétszerkesztő biró, Sü­megi Jenő betétszerkesztő és Sextius Lajos betétszerkesztő írnok. A város a bizottság irodájául valószínűleg a lőrinc­utcaí bérpalota ama bolthelyiségét bé­reli ki, amelyben az építési iroda volt elhelyezve. A csatolt városrészekben a munkálatok megtörténvén, ezúttal a kö­zel hétezer kir. városi birtokiv kerül tárgyalás alá. — A Kaszinóból. A Kaszinó műked­velő gárdája szezonzáró előadását f. hó 31-én tartja s azt a nyilványosság ré­szére april hó 2-án megismételi. A ki­küldött meghívók ezt mondják: az előadás kezdete pontban 8 órakor. á

Next

/
Oldalképek
Tartalom