Esztergom és Vidéke, 1900

1900-03-11 / 19.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. ftjegjelepik Vasárnap és csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: ELÖKZI^É^ ÁRAK • MÜNKÁGSY KÁIíMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) KréMérre- - - - 12 kar. - Jl. Leptniejdonoe kiadókért: S zécl ÍCqyÍ-tér, 330. Szám. Fel erre — — — — — 6 kor. — fii. N W .**m Bw-„, í­ir , : 7 4 , h st »-­tl- DR. PROKOPP GYULA- -******„„. a „ k .,..„. Városunk ármentesitése. Városunk ár-mentesítésének kérdése minduntalan szóbeszéd tárgyát képezi, annyival is inkább, mert a közönség nincs tisztában, milyen stádimban van az, mi okozza elnyulását. Kiváló örö­münkre szolgál, hogy egy megjegyzé­sünk kapcsán, amely semmiesetre sem vonatkozott a jelenlegi legbuzgóbb vá­rosfőre, módunkban van a polgárságot a legilletékesebb helyről vett alábbi ér­tesítéssel felvilágosíthatni, amelynek annál nagyobb súlya van, mert ismére ­tes, hogy a polgármester úr, ahogy mint az Ebedfoki Ármentesitő Társulat elnöke megmutatta, ármentesitési kér­désekben szaktekintély. JSsxttrgom, március 8. Tekintetes Szerkesztő úr! Mai napon megjelent 18. számú becses lapjának azon észrevételére,;] hogy Tarosunk ármentesitési ügyei: is stagnál, tisztelettel értesítem, bogy!, ha stagnál, nem itthon stagnál, mert i én azt 1899. évi december 21-én 7140/899. sz. alatt kelt tanácselnöki felterjesztéssel a nagyméltóságú föld- , mttvelésügyi miniszter urnái megszor­galmaztam, akinek a t vármegye alis­pánja utján beérkezett 100,492/899. számú leirata szerint: az ármentesi­tésre vonatkozó tervek a komáromi m. kir. folyammérnöki hivatalnál munkálat alatt vannak. póban leendő fejlesztése, legalább egyelőre, érdekeinknek megfelel­hetne-e. Mert míg egyrészt kétségtelen az, hogy az érdekeltséget tetemesen ter­helő árvédelmet kell létesíteni, ha azt akarjuk, hogy az tökéletes, azaz olyan legyen, mely a külső határ megvédése mellett, a legértékesebb belső területeket, sőt még a szigetet is az áradásoktól megóvja; másrészt figyelmet érdemlő szakértők véle­ménye szerint, az ilyen árvédelem­nek a Danaszabályozástól elválaszt­hatatlan oly követelményei is van­nak, amelyek az utóbb érintett nagy állami feladat pénzügyi terhére lesz­nek átháríthatok akkor, ha a Duna­szabályozás szakaszunkon már napi­rendre kerül, vagy legalább oly közeli időre leend tervezve, amikor a magas kormány előtt annak szük­séges költségei, mint sokáig úgysem halaszthatók, fognak figyelmet köve­telni; mely utóbbi esetben, azaz ha az árvédelmi müvelet a nem sokára következő Dunaszabályozás előtt járna, oly mértékben kellene az ár­védelmi társulatnak államsegélyben részesülnie, amilyenben saját mű­szaki teendői közt olyanokat is vég­rehajtana, amelyei különben a Duna­szabályozás külön feladataiul ma­radtak volna. Alig képzelhető, hogy a jelzettem műszaki összefüggésre az árvédelmi tervek készítésével megbízott folyam­mérnökség gondjait ki ne terjessze; ha nem tenné, akkor is alapos mű­szaki megbirálásnak kellene ezen összefüggés kérdését általadni, mely megbirálás megint csak az elkészí­tett tervre, esetleg ennek hiányaira való tekintettel lévén képzelhető, a nagyméltóságú miniszter urnái már fel­terjesztésileg megszorgalmazott ár­védelmi tervezet elkészültéig ezen ügyben annál kevésbé tehetünk va­lamit, mert az ármentesitési terv fogja csak a teendő védmüveletek terjedelmét és mikéntjét előadni; de ezt előzőleg, valamint a társu­latba bevonandó területek kiterjedé­séről, úgy arról sem lehet szó, kik legyenek már az ideiglenes érde­keltség közgyűlésére, mint határo­zatra hivatott és jogosult ártéri bir­tokosok, meghívandók. Sok és hosszú előzménye van annak, mig a tervek a kivitel stá­diumába juthatnak; nagyon is szük­séges volna tehát a gyorsított tem­póban való haladás, de ez a tervek elkészültéig csak úgy nem lehetsé­ges, mint egy háznak építése alap nélkül. Még a párkányi társulat is messze van a töltésépítés megkezdésétől, és sok nehézség áll még előtte, melyekhez képest a mi árvédelmünk nagyobb feladatai közt a bevonandó érdekeltség akaraterős közszellemére leend szükségünk, hogy célhoz jut­hassunk. Teljes tisztelettel Vimmer Imre. Helyi iparunk és kereskedel­münk bajai. (111. Az adómegállapitás). Esztergom, március 10. A Kereskedelmi Társulatunk és az Ipartestületnek, mely két testület hivatásánál fogva is teljesen illeté­kes, sőt köteles arra, hogy a ke­reskedők és iparosok panaszait ne csak meghallja, hanem azok orvoslás­ról is gondoskodjék, elsősorban meg kell találnia a módot arra nézve, hogy a kereskedőket és ipa­rosokat a nagymérvű és nem min' dég igazságos megadóztatástól meg­mentse. Mi ugyanis abban a meggyőző­désben vagyunk, hogy városunk ipara és kereskedelme fellendülésé­nek egyik legfőbb kerékkötője a Ill-ad osztályos keresetadónak nem mindig igazságos megállapítása. Hogy nem egyedül vagyunk eb­ben a nézetünkben, igazolja az a körülmény, hogy maga a pénzügy­miniszter is úgy nyilatkozott, hogy az adózási rendszer megváltoztatá­sával úgy a III-ad, mint a IV-ed osztályú kereseti adót megszüntetni s helyére más, igazságosabb alapon megállapítandó adózást kíván létesí­teni. Hogy mikor fog ez az uj rendszer életbelépni, ma még bajos Az .Esztergom és Vidéke" tárcája. Napsugár, szerelem. Mi csak virág van itt az ég alatt, Mindannyinak éltét a nap adá. Teremne-e csak egy fűszálat is A föld, ha napsugár nem hullna ráf., A szív is így. Amennyi érzelem És röpke vágy hevíti rejtekét: Szerelemnek varázssugáritól Nyeré az mind magasztos életéti Dallos Sándor. Őrületes fané. (Vége.) Az utcában, az orvosokkal szemben kis mészárszék volt, melynek az utcáról való bejárata és ablaka fölött, két erős tölgyfa-oszlopra támaszkodva, ereszke­dett egy fél-tető, ajtót, illetve a bejára­tot árnyékban és szárazon tartva az időviszontagságok ellen. Innen circa 150 méter hosszan erős kőfal kerítette az urasági parkot a kastély kapujáig. £ kő­fal mellett az orvosék két kis leánykája : Ilka és Janka egymás mellett kézen­fogva a kastély felé ballagott. A két leánykát megpillantva és már érezve, hogy lovamat őrületes hánykolodásában már már lehetetlen lesz tartani, megijesz­tett, megdöbbentett a gondolat, hogy a ló féket vesztve neki iramodik a kas­tély kapujának és letiporja a két ártat­lan leánykát . . . Nagyot gondoltam és merészet. — Lo­vamat neki eresztem még a féltető előtt a mészárszék falának — inkább zúzza össze fejét, mintsem szerencsétlenné te­gyen két leánykát és szüleit. Mikor a pillanat szülte e szándékom megvalósítására lovamnak az irányt akartam adni, lovam abban a pillanat­ban — a zablát mintha görcs húzta volna össze — állkapcsát fogai közé szorítva nem a falnak, hanem egyenesen a tölgyfa — oszlopnak rohant, mint a fergeteg. Egy pillanat műve volt. Balkengyelbe ereszkedve, előre hajtva felső testemet, jobb lábamat hirtelen a ló derekára vetettem egész hosszában. £ momentumban lovam őrületes sebes­séggel oly közel haladt el az erős osz­lop mellett, hogy az üresen hagyott kengyel hozzá vágódva, ott maradt az erős szíjjal együtt, a ló pedig eszeve­szetten a fal mellett, egyenesen a két leánykának iramodott. Meggyőződve arról, hogy a ló kitű­nően ugrik, a nyeregben hirtelen fele­gyenesedve combot adtam, hogy a két leánykát átugrassam. O kegyes ég! Lovam a helyett hogy ugrott volna, első lábait előre feszítve megállott, mere­ven megállott mintha odaszegeszték volna. A két leányka mit sem sejtve, közvetlen a ló előtt felém fordulva kér­dezték : Bácsi, mit csinál ? Meglehet a szédületes lovaglás, az utolsó pillanatok izgalma, ijedelme okozta feiindultságom­ban, talán tulkeményen mondtam nekik: Az Isten áldja meg magukat, siessenek el innen, elég az hozzá, a leánykák hirtelen minden tétova nélkül elszaladtak előlünk. Lovam minden hozzájárulásom nélkül önnönmagától csendesen megindult és merev lépésben a szó szoros értelmében —> mert a kantárhoz nem nyúltam — elvitt az istálló ajtajáig. Pepi meglátva minket azt kérdezte, mi történt? — Semmi. Leszálltam a ló­ról, leültem az istálló ajta mellé; — ki voltam merülve. Bátorkesz, 1900. Gyalogos. Egy leány gondolataiból. A kék szem csak simogatni, a barna szem csó­kolni is tud. Én mógis a szelíd simogatást ked­velem. A leányka, ka meglátja, megtalálja azt, akit Bzivável keresett, felsóhajt boldogan : Szerethetek ! A férfi pedig büszkén azt mondja ilyenkor: „Itt van, ki szerethet engem.* Ilonka. Egyébbkint ujabb értesüléseim szerint, igen kérdésessé vált, vájjon árvédelmi ügyünknek gyorsított tem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom