Esztergom és Vidéke, 1900

1900-02-25 / 15.szám

Ismerünk uri nőket, a kik megörülve az olcsóságnak, végszámra vették a vásznat az idegen vigécektől, de bezzeg jajgatva fordultak a hatósághoz, a mikor tapasztalták, hogy az olcsó húsnak nagyon ís híg lett a leve! . . Jajgatnak az iparosaink, jajgatnak kereskedőink, hogy a házalók, a vigécek kiveszik szájukból a mindennapi kenyeret; a bécsi cipő, meg a karlsbádi cipő, — melyeket nem haboznak még helyi lapok is — egy kis hirdetési dijért — melegen protezsálni, — tönkreteszi a kisiparost, de Önmagukon segíteni, az illetékes tényezőknek megmondani, hogy az a házalási nyílt parancs, az ipartörvény 50. §-a, tönkreteszi a vidéki városok iparosait és kereskedőit, azt nem tudják. Hol van a Kereskedelmi Társulat, hol van az Ipartestület ? Úgy tudjuk, hogy a kereskedelemügyi ministeriumban épen most foglalkoznak az ipartörvény revíziójával. A mostani kereskedelemügyi miniszter elég érzékkel s jóakarattal van eltelve az ipar és kereskedelem iránt. Úgy gondoljuk, hogy a Kereskedelmi Társulat és az Ipartestület kebeléből kiküldött impozáns számból álló deputáció által felterjesztendő, illetve átnyújtandó memorandum megtenné hatását. Itt az idő a cselekvésre ! Senex. Követni kell! — A megyei katholikus legényegyleteknek és a Kereskedő Ifjak Önképző Körének szives figyelmébe. — A hazafias érzés örömének teljességével olvastam a lapokban a debreceni iparos ifjúság önképző mi áll szerelmetek törvényes útjában ? Nem biztatok bennem eléggé, vagy tuí•ágosan biztatok magatokban. Mindegy, a kerti jelenet után nincs egyéb hátra, mint a kézfogó. Orley akadozva szólt még : — De mielőtt ez megtörténnék, tulajdonképpen meg kell vallanom, Kálmán, hogy tévedés van a dologban ... A kertben ugyanis . . . azt hiszem legalább . . . rettentő véletlen folytán . . . nem is húgoddal volt ott találkozóm, Kálmán . . . Sasa elsáppadt s kénytelen volt megfogózni az asztalban. Ordódy csudálkozva lépett Orley elé: — Nem Flórával ? Hát kivel akkor ? E pillanatban Flóra szólt közbe. Arcán erőszakolt vidámság ült, de alatta végtelen, fagyos nyugalom tükröződött. — Ne higyj neki, Kálmán — szólt mosolyogva — Orley csak mentegetni akarja előtted könnyelműségemet. Mi már régóta szeretjük egymást. Majd Orieyhez lépett, megfogta kezét s szilárd hangon mondta: — Felesége leszek. Sasa tenyerébe tapsolt s vidám kacagással lejtett oda: — No lám, a kis alattomos! Nagyszerű lakzit csapunk nemsokára! Őrley megcsókolta a leány hosszúkás, átlátszó ujjait, miközben inkább gondolta, mint suttogta : — ön szerelmes Ordódyba? e

gyletének nemes és követésre érdemes határozatát, melyet fennállásának negyedszázados évfordulója alkalmából hozott. A jubiláló egyesület ugyanis — buzgó titkárának : Körössy Kálmán dr. ügyvédnek javaslatára — egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy az idegen hangzású névvel biró egyleti tagok mindannyian megmagyarositják nevüket s egyúttal hasonló mozgalomra hivja fel az ország összes iparos ifjúsági egyesületeit. Valóban dicséret illeti meg őket, érdemes példájukat pedig követni kell. Mi pedig sietünk megragadni az alkalmat, hogy a városunk s a megye területén fennálló hason egyesületeket arra kérjük, hogy debreceni pályatársaik hazafias mozgalmához csatlakozzanak s igy e szép mozgalmat országossá tenni s az egész vonalon diadalra juttatni segítsenek. Hiszen — mint a debreceni ifjúsági önképző egyesület titkárának indokolása olyan szépen mondja — mi magyarok oly kevesen vagyunk, hogy magyarságunk mellett a külsőségekkel is tüntetnünk kell. Pedig sajnosán érezték mind a mai napig külföldön megforduló honfitársaink, hogy a mi kiváló iróink, művészeink, politikusaink, tudósaink, nevesebb üzletembereink és iparosaink egy jó részét magáénak tartja a művelt nyugat s nem is csoda : Ötven százaléknál több közülük az idegen, főképen német nevü. így lesz azután a külföld szemében a magyar tudomány, művészet, kereskedés és ipar az osztrákok dicsősége, a német szellem diadala. Történtek ugyan ujabban érdemes törekvések e téren is, főképen izraelita polgártársaink, a tanítótestületek, (így a megyénkbeli) vasúti tisztviselők és csendőrség részéről; ámde a névmagyarosítás még mindig nem érte el azokat az arányokat, melyeket valamint a hazafiság, úgy a reális élet és nemzeti érdek szempontjából szükségeseknek tartunk. A hiánynak legalább részleges pótolására, ime, itt van az alkalom ! Valóban dicséret Illeti meg a debreceni iparosifjakat, érdemes példájukat pedig követni kell! Miről is van szó ? Arról, hogy kereskedő és iparos ífjaink, kik még üzleti névvel nem birnak s igy anyagi kockázat nélkül változtathatják meg neveiket, ne csak szívben és érzésben, hanem névben is magyarok legyenek s így a magyar kereskedelem és ipar becsületét a külföld előtt megvédeni s nemzeti piedesztálra helyezni segítsenek. Később, Önállóságuk idején, már sok áldozattal járna az, mit most minden nehézség nélkül megtehetnek. S valóban itt az ideje, hogy meg is tegyék; hiszen a magyar kereskedés és ipar — némi csekély kivétellel — a régebb időben úgyszólván teljesen a betelepített, vagy itt talált idegen nemzetiségűek által gyakoroltatott. Innét a sok német vagy szláv nevű magyar kézmívescsalád és kereskedői-ivadék. Ám a magyar föld meseszerű és csodás átalakító, megujhitó ereje magyarokká tette őket szivben-lélekben s csak a kopott és a mai demokrata világban mit sem érő, idegen név maradt meg a régi századok időszerűtlen tanúságául. El tehát az idegen névvel s külsőleg jelezzük szivünk magyarságát, törekvéseink és érzéseink nemzeti voltát. A debreceni iparos ifjak már sorompóba álltak, érdemes példájukat tehát követni kell! S a mi végül a névmagyarosítás körüli teendőket illeti, mi megbízunk az esztergommegyei iparosifjusági egyesületek elnökségeinek hazafias készségében, melylyel a tagok ez irányú óhajának megvalósításában nemcsak segédkezni, hanem a teendőket teljesen magukra is vállalni iparkodnak. Első sorban várhatjuk ezt az első magyar király megyéjében, hol a honszerelem és a hazafias munkálkodás sohasem ment ritkaság, vagy érdemszámba, hanem csak örökölt erény volt és kötelesség. Magyarság szívben és névben : legyen tehát a jelszó s ha a hazafias debreceni iparos ifjúság átirata megérkezik, egy szívvel egy lélekkel csatlakozzanak. Vajha már legközelebb azt hallanám, hogy az esztergommegyei katolikus legényegyletek, a Kereskedő Ifjak Önképző Köre egyhangúlag tették magukévá debreceni pályatársaik lelkes határozatát ! Vajha nemsokára ő róluk mondanák, hogy az esztergommegyei kereskedő és iparos ifjakat e téren is dicséret illeti, érdemespéldájukat pedig követni kell! Memor. Ásvány- és szikvíz fogyasztási adónk. Esxtergom, február 24. A győri Kereskedelmi és Iparkamara legutóbbi közgyűlése alkalmából hozott tudósításunkra vonatkozólag, a legilleté| kesébb kézből : Szávay Gyulától, a kamara nagyérdemű titkárától a következő megnyugtató felvilágositást vettük: Tekintetes Szerkesztőség ! Érdeklődéssel olvastam az » Esztergom és Vidékec f. évi febr. 18-ki számában >Ásvány- és szikvizfogyasztási adónk* cim alatt megjelent közleményt s szives engedelmükkel oly felvilágositást fogok adni, mely bizonyára korrigálja a cikkely hibás részeit. A keresk. ügyi m. kir. miniszrer ur — mint minden szabályrendeletet — egyszerű véleményt kérő leirat kíséretében küldötte meg a kamarának Esztergom város ásvány és szikviz-fogyasztási adójára vonatkozó szabályrendeletet is, az ellene benyújtott fellebbezéssel és a vármegye alispánja által ez ügyben tett jelentéssel együtt. Ebben a ministeri leiratban egy szóval sem feszélyezi Ö nagyméltósága a kamarát független s mindenkor a kereskedő és iparos osztály érdekeit védő véleményének nyilváuitásában. A kamara hivatásszerű kötelességéhez hiven, minden oly szándék ellen, mely az általa képviselt osztályok tagjait még súlyosabb terhek viselésére kényszerítené, tekintélyének s szavának egész súlyával foglal állást . s Pápa várás hasonló szabályrendeletének megalkotásánál (1898-ban) ugyanily értelmű javaslattal ellenezte a belügyminiszteri jóváhagyást, pedig még akkor szó sem volt a b. lapjában hivatkozott 80928/1899 sz. ministeri leiratról. E 80928/899 sz. leirat, mely b. lapjában közölve van, abszolúte semmi összefüggésben nincs Esztergom város szikviz és ásványvizadó szabályrendeletével s egyszerűen felhívja O nagyméltósága a kamarát, hogy működési területén levő azon városok szabályrendeleteit, melyekben ily fogyasztási adó létezik 1—I példányban terjessze fel hozzá s a szóban levő adóból származó jövedelem nagyságáról kér jelentést. Különben a kamara által a keresk. ügyi m. kir. minister úrhoz felterjesztett javaslat, még nem jelenti a szabályrendelet jóváhagyásának megtagadását s majdnem bizonyosra vehető, hogy a belügyminister ur az Esztergom szab. kir. város és vármegye törvényhatóságai által elfogadott szabályrendeletet, az esetleges módosítások keresztülvitele után, megerősíti. Győr, 1900. február hó 22-én. Szávay, kamarai titkár. •H WB KMCn "WWMBat WHMnpMM Esztergom, febuár 24. Farsangi naptár. Február 25. A »Polgári Egylet? társas estélye. Február 26. A «Kath. Legényegyesület» batyubálja. Február 27. Tréfás férfiestély a ^Katolikus Kör«-ben. Február 27. Polgári Bál. — Lapunk szerkesztőjével — a szerkesztőségen kívül — mindennap délelőtt 8—9, délután 2—3 óra között beszélhetni a lakásén: Széchenyi tér Takarékpénztár épület I. emelet. — Személyi hirek. Dr. Mátray Ferencz megyei tiszti főorvos, az Országos Orvosszövetség igazgatóságának tagja ma Budapestre utazott, hogy részt vegyen az orvosi nyugdíjintézet alapja javára rendezett nagyszabású bálon. — Blaha Károly, a jónevű festő, városunknak volt lakosa, közöttünk tartózkodik. — Mátyás napja a mai. Várták már erősen azok az időjósok, akik nem Falb, hanem a régi hagyományok után indulnak. Lesz-e még tél, jön-e a tavasz, hisz a száz esztendős kalendárium azt mondja : Matheis Biicht Eis. Find't er keins, So bringt er eins. Mátyás ezúttal sem maradt következetlen Önmagához. Nem talált, hát hozott jeget: ha csak vékony hártyácskák alakjában is. — Esküvők. Csütörtökön déli egy órakor esküdött a kir. városi plébánia templomban dr. Prokopp Gyula ügyvéd, közügyeink egyik legbuzgóbb előharcosa Örök hűséget szép arájának: Brenner Irmának, idősb. Brenner József városi képviselő, kereskedő világunk nagytekintélyű, előkelő tagja leányának. A templom az esküvő órájára egészen megtelt közön seggel, amely a fiatal pár boldog frigykotésének tanuja óhajtott lenni. Az esketési szertartást dr. Walter Gyula primási irodaigazgató végezte, aki a fiatal párhoz az ő ismert nagy elokvenciájával szép, költői beszédet intézett. Mint násznagyok Niedermann Pál kir. tanácsos és Walter Károly fővárosi iskolaigazgató szerepeltek. Nászaszszonyok: Walter Károlyné és Niedermann Pál né. Koszorusleányok : Brenner luliska, Margit és Erzsike. Vőfélyek: Brenner József, Károly és Sándor. A nászmenetben résztvettek : Brenner Ferenc és neje, Grúmann László és neje, Lang Adolfine (Bécs) és Brenner Antal. Az egyházi szertartást a menyass ny szülei házánál vidám lakoma követte. 70 Fasching Antal fővárosi rendőrfelügyelő csütörtökön lépett oltár elé Vaszary Nellikével, a hercegprímás unokahugával. Az esketést házi kápolnájában, maga a főpap végezte. — Deákok segélyezése. A főgimnáziumi Segélyező Egyesület választmánya tegnap délután, Boltizár József püspök elnöklete alatt ülést tartott, amelyen elhatározták hogy újból huszonkilenc főgimnáziumi tanulót segélyeznek 360 korona értékű ruhaneművel. Az áldásos egyesület e tanévi segélyezéseinek értéke immár megközelíti az ezer koronát. — Halálozás. A köztiszteletben álló Magyary-csa\áá hajléka fölött szinte megdöbbentő állandósággal lebeg a gyász komor angyala. Még nem száraz a hant Magyary Gizella korai sírja felett s a család tagjai egy még frissebb nyitású sirdombnál találkoztak, ahogy elmondja a következő gyászjelentés : Özv. Magyary Lászlóné mint nevelőanyja, Furkó Benedekné sz. Uhlárik Anna mint testvére, Furkó Benedek mint sógora. Furkó Mariska mint unoka huga, úgy a saját mint az összes rokonság nevében, fájdalommal telt szívvel tudatják, hogy szeretelt nevelő leánya, testvére, sógornője, illetve nagynénjük Uhlárik Rózának f. hó 21-én d. u. 4 órakor a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldo-