Esztergom és Vidéke, 1900

1900-02-18 / 13.szám

gyasztási adója tárgyában hozott szabályrendeletet, amilyen már az ország számos városában van. A szabályrendelet felküldetett a belügyminiszterhez, aki a kereskedelmi miniszter véleményét kérte ki, a kereskedelmi miniszter viszont a gyóri »Kereskedelmí és Iparkamara<-hoz fordult ugyancsak véleményért, még pedig egy oly leirattal, amely az adandó véleményt szinte elóirja. E 80928/899 sz. leirat előadja, hogy a miniszter tapasztalja, hogy ásványvíziparunk és kereskedelmünk, melynek nemcsak közgazdasági, hanem közegészségügyi jelentősége szembeötlő, utóbbi időben mind sűrűbben vétetik egyes városokban fogyasztási adó alapjául, mely körülmény ezen iparág kívánatos fejlődését hátrányos módon befolyásolja. Mivel pedig e fogyasztási adókat legtöbb esetben azok a súlyos terhek indokolják, amelyeket egyes városainkra, így Esztergomra is, a közigazgatási, nevezetesen a közegészségügyi teendők hárítanak, a kamarától véleményes jelentést kér. A győri kamara február t-i közgyűlésén foglalkozott az ügygyei. az előadó ismertette szabályrendeletünk intézkedéseit s az ellene beadott fellebbezést, mire következőképen határoztak :* A kamara méltánytalannak tartja, hogy a városi közjövedelemnek gyarapítása az ipar egy-egy ágának megrohanásával történjék, másrészt pedig az ásványvizeknek, mint gyakori esetben orvosi rendeletre használt gyógymódnak, s a szikviznek, mint a legszegényebb néposztály e mindennapi élvezeti cikkének megdrágítását helytelennek véli és eltekintve a szabályrendelet 5. 7. és 8. §-aiban rejlő zaklatásoktól, sem ezen szempontból, sem a remélt jövedelem szempontjából nem tartja arányban állónak a szabályrendelet végrehajtásával járó nehézségeket és költségeket, mindezek alapján a kamara arra kéri a kereskedelemügyi m. kir. miniszter urat, hogy a m. kir. belügyminiszter urnái a szabályrendelet jóváhagyásának megtagadását hozza javaslatba. E véleményadás után bizonyosra veszszük, hogy a kérdéses szabályrendeletet a belügyi kormány meg nem erősiti s e határozata egyszersmind praecedenst fog alkotni az egész országra nézve. —er. KRÓNIKAÉlő képeskártya.*) Irta: GERLAI SAROLTA. Ah, mily édes öröm, hogy végre itt vagyok, S önöknek ez tst« újságot mondhatok. Bejártam az egész kerek világot én, Tudom, mi történik itt lent a föld szinén. Azért, amit mondok, szőrul-szóra igaz, Minden sző egy virág, nincs benne egy se gaz. Mert ki tagadná el, hogy e dicső század Szebb kedvencet, mint én, sehol sem találhat. S hogy összes vivmányi a porba kerülnek, Ansichtkártya mellett, biz' egy sem állna meg. Ez az az egyetlen, minek minden szabad, őrzi és fecsegi a drága titkokat. Ez, kire mindenki vágyik s titkon remél S kinek megjelentén a szírünk újra él. Nincsen a világon, dehogy van kis leány, Ki ne rejtegetné a fotográfiám. És a felnőttekről nem ii merek szólni, Nem illik a titkot, nyilván kifecsegni. Itten sincsen senki, elég az hozzája, A kinek ne volna egy Ansichtskártyája. íme, tehát mivel önök is szeretnek S fiókjuk fenekén talán rejtegetnek, Kiürítem itten a teli tarisznyám, Aztán tovább állok, a hir tünŐ szárnyán. A napokban éppen Transzválban időztem, Két egész napokat Krügeraél töltöttem. És ugy tapasztaltam, hogy picit sem búsul, A mért az angolok megtámadták rútul. Sőt nevetett egyet, azt mondja, megjárja Az angol, mert nála halálát találja. Mikor bucsúzásul nyujtám felé kezem, A fényképét adta emlékül énnekem. »E mosolygó képem, mond, legyen a szóló, Hogy még most sem búsul a hős Krüger apó, Transzválbói Kínába hívott a végzetem, De mikor ott valék, elállt lélekzetem, *) Az esztergom-vizivárosi érseki nönevelő intézetnek belnövendékei által 1900. február 12-én rendezett »farsangi elöadásánc mondotta Struglicz Zlena. A kínai császár sehogy sem fogadott. Halotti pompában, hidegen nyugodott Megölték, úgy mondják, fájt a szivem érte, Azért eltávoztam, derültebb vidékre. Kínától nyugatra száguldottam tehát, Meg is találtam a franciák Parisát. Jaj, mi vagyon ottan, milyen készülődés, Az egész nagy nemzet csupa egy fejtörés. Világkiállítás, amilyen még soha, Nem volt a világon, hatezer év óta. Hallottam és láttam, nem egy magyar embert, Ezer más nép közül, megismerem őket. Tanácskoztak nagyban, azon törték fejők, Hogy ne a franciák, de mi legyünk elsők. Tervet készítettek s művész és iparos, Francia fővárost karonfogva tapos. Úgy szeretik egymást, jobban tán mint itthon, Mikor távol tőlük e legszebb, drága hon. Hallom, a mint szólnak s tervük koronája, Meg kell örökitni szép Ansichtskártyába, Igy aztán azok is, kik itthon maradnak, A kiállításról fogalmat alkotnak. íme tehát ismét s ismét csak én vagyok, Aki a világnak legtöbb gondot adok. Nincsen kiállítás, nem lehet oly csoda, Mely egy képeskártyán levéve ne volna. Még a pétervári világhírű vasút, Melyen Szibérián keresztül visz az ut, Még az is masina elé áll untalan, Hadd lássa a világ, orosznak mije van ?! De nem csupán ő dicsekedik kincscsel, Amerikát ebben semmi sem éri el! Van ott is Pacific, mily pompás találmány, Nincsen élvezet, mit rajta ne találnál. Hét nap átutaztam az aranyországot, Végig megcsodáltam ott minden újságot. A hires pénzkirályt, Vanderbilt-t is láttam, Egyetlen milliót sem dobott utánam. Sőt arcképével sem tisztelt meg engem, Mondják, takarékos, hja, nem magyar ember. Hanem a hölgyekről, akik ottan élnek, A világ, a nyelvek, mi jót sem beszélnek, Mondják, hogy ridegek, mondják, hogy fényűzők, S ha még csak ez volna a legnagyobb bűnök ! Láttam, igaz, egynél ép hetven kalapot, A mit megcsodálni hét napig kirakott. Óh ? de mi ez ? Semmi! mindezt fölülmúlja Miss Remington, kl a földet beutazta, Nem ugyan tudvágyból, csupán mert az apja, New-York városának a leggazdagabb ja. S mert a szép kisasszony, — oh, sors te mostoha, Szép szemnél egyebet nem örökölt vala : Mondják, a tudományt, még meg sem kóstolta, Nem, hogy nagy kanállal élvezhette volna. S igy történt, hogy aztán, mikor az útjáról Hazatért s mesélt világ csodájáról, Egy bolondos mister ezt kérdezé tőle: Hogy a Dardanellák, életben vannak-e ? S ő csodaszép miss eképen felelt meg. > Nagyon kedves család, ugy megvendégeltek!« No, már ilyen furcsát, egy magyar ne soha, Tudom én biztosan, hogy ki nem mondana, Hja, de hát, ugy van az, minden ember látja, Hogy nincs a magyarnak e világon párja . . . Megunván szörnyen a csodák birodalmát, Utam haza felé vettem a vizén át. De föltartóztatott németek császára, A kinél megvagyok tízezer példányba! Láttam, egész vagyon, a mit reám költe, ő az arczképemnek leghívebb gyűjtője. Úgy van az már kérem, hogy az okos ember, Hátramaradni a nagy világtól nem mer. S mivel most széltibe ez a divat járja, Van bizony neki is tizezer kártyája. Sajnálattal hagytam el a porosz várost, Mert Magyarországba óhajtottam már most, Csakhogy az utamba állott Bécsnek hada, Megszállottam ott is, bár szívesen bús vala. Nem tudom, igaz-e, mondják, hogy a népe, A jó magyaroknak mostoha testvére. És e miatt sokszor hadilábon állnak, Békítő pontokra nehezen találnak. A mikor ott valék, ép az a hir járta, Hogy első bálba megy király unokája. No már ezt nem hagyom, gondolám magamban Meg kell örökíteni egy Ansichts-kártyában. Meg is tette nékem a szép király-leány S igy megvagyon nálam első bálja után, No, most már igazán, elmegyek végtére, A világnak legszebb, kedvesebb részére, Gondolám s még az nap Budapesten voltam, A világ szivében kipihenni magam. Ám dehogy pihentem! Szó sem volt itt arról, Ő a leghíresebb a képeskártyáról. Megörökitett már minden nevezetest, Minisztert, színésznőt, bohócokat vegyest. Az egyik kártyája még Munkácsyt kínál, Másikon már Fcssty szeczesiósan áll. Szó köztünk maradjon, haragszom egy kissé, Hogy a divat formám annyira kivevé. Csupa éktelen szin, csupa képtelenség, Szecessiós világ s Pesté az elsőség, Ma már ottan minden szecessiősan áll, S ki valamit elront, szecessiót csinál, Van ott már ruhaalj, kalap és napernyő, Cipő, blúz, meg kabát, keztyü és nyakkendő", Könyv, festmény és papír, ablak és kirakat, Szecessiós ott maga a gondolat. És mindez csak hagyján, de óh, uram-fia, Én bennem végződik mind e sok galiba. A szecessiót is csak úgy bámulhatják, Ha farcsaságait kártyákra nyomatják. Távozni készültem bizony sokat láttam, Magyar fővárosban biz' sokat tanultam. Mert a biciklis hölgy sehol e világon Nem repül oly szépen, mint Andrássy-uten. Láttam még többet is, tanultam eleget, De már tovább, dehogy fárasztom önöket, Hallottam amúgy is, hogy itten ma este, Egy egész nagy tündérország lesz lefestve. Láttam a rendezőt, haragudott reám, > A legszebb perceket tőle, hogy meglopám. Megyek is már megyek, nehogy a Répán, Ez estének hőse, párbajra hívna ki. De annyit megsúgok, kérem csak ne mondják, Ha szépen sikerül, tudom én a módját, Elviszem a hírét széles e világba, Hadd tudják meg itt is, mi egy Ansichtskártya 1 HIEEII. Esztergom, febuár 17. Farsangi naptár. Február 18. Az esztergomi mézzárosok és hentesek bálja. Február 20. Deák-táncestély. Február 24. -A helyőrségi tisztikar társas estélye tréfás előadásokkal Február 25. A » Polgári Egylet* társas estélye. Február 26. A <Kath. Legényegyesület» batyubálja. Február 27. Tréfás férfiestély a sKatolikus Kör<-ben. Február 27. Polgári Bál. — A hercegprímás köszönete. Vaszary Kolos hercegprímás városunk közönségének üdvözlő feliratára a következő kegyes választ küldötte; Tekintetes Polgármester Ur I A szíves üdvözletekért, melyeket székvárosom polgársága nevében méltóztatott születésnapom alkalmából tolmácsolni, fogadja hálás köszönetemet. — Viszont kívánom, hogy a polgárság érdekében kifejtett buzgó törekvését Isten bőséges áldásával jutalmazza! Nagyrabecsülésem kifejezése mellett vagyok Budapesten,*i900 február 14-én. Vaszary Költs bíbornok-hercegprimás esztergomi érsek. — Személyi hírek. Czobor László hontmegyei alispán a mai napot városunkban töltötte. — A hercegprímás Vaszary Gyula új uradalmi intézőt Puszta-Marótra helyezte. — Rekviem. Néhai Palkovics Károly emlékére a kir. városi templomban ma gyászistentisztelet volt, amelyet nagy közönség hallgatott végig. — Estélyek. Bogisich Mihály püspök ma nagyobbszámú, előkelő társaságot Iát vendégül, akiknek a legélvezetesebb zenei szórakozásban is lesz részük. — Báró Jeszenák Gábor párkányi plébános > disznótort címen kedélyes vacsorát adott, amelyen dr. Komlóssy Ferencz és dr. Hulényi Győző országgyűlést képviselők is résztvettek. — Szenttégimádás. A helybeli SzentAnna-templomban f. hó 22-én, azaz jövő csütörtökön, szentségimádás tartatik. Az ájtatosság reggel 6 órakor kezdődik szentségkitétellel, délután óránkint 'mise, délután 5 órakor egyházi beszéd (amelyet Brüll József mond), és litánia, szentségbetétei. — Halálozás. Nagy részvét mellett helyezték nyugalomra Schlick István kanonok sokat szenvedett nővérét. A temetésen, amelyet dr. Csernoch János kanonok végezett, megjelentek a főkáptalan összes tagjai. A halálesetről a következő jelentést vettük: Alulírottak mély fájdalommal, de Isten szent akaratában való teljes megnyugvással jelentik szeretett gyermekük, nővérük, sógornéjuk, illetve nagynénjü v : Schlick Rozália úrhölgynek folyó február hó 14-én hosszú, kínos szenvedés és a haldoklók szentségeinek ismételt ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogult földi maradványai e hó iő-án d. e. 10 órakor fognak a gyászházból (Káptalan-tér 93. sz.) a szentgyörgymezei római katolikus sírkertbe örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat e hó 17-én reggeli 10 órakor a Bakács-kápolnában fog az Urnák bemutattatni. Esztergom, 1900. február 14. Az örök világosság fényeskedjék neki! Özv. Schlick Bernátné mint anyja. Nagy Veronka mint nagynénje. Schlick István, Schlick János mint fivérei. Schlick Katalin férj. Pécsner Nándorné, Schlick Lujza férj. Pádly Aladárné mint nővérei. Pécsner Irma, Pécsner Margit, Pécsner István, Pádly István, Pádly Aladár, Pádly Mária, Pádly Pál, Pádly Erzsébet, Pádly Katalin, Pádly Margit, Pádíy Béla, Pádly Róza mint lunokái. — A Gazdasági Egyesületből. Az >Esztergomvídéki Gazdasági Egyesület* váasztmánya holnap, vasárnap délelőtt íz órakor a városháza tanácstermében tést tart. — A Szentháromság-szoborra. Dócsy Ferencz ipartestületi elnök a Szentháromság szoborra száz koronát adományozott. — A Ronacher-est. Az egyre jobban Összezsugorodó farsangi naptárnak még két nemzetes dátuma van: 20. és 24, a diáktáncpróba és a Ronacher-est. A legközelebbi idők jelöltjei az arany ifjúságra, a »Magyar Király* kis termében nagy buzgalommal igyekeznek elsajátítani a táncművészet titkait. A iKörmagyar* máris kifogástalanul megy. — Sokat fárad a katonatiszti kar tréfás Ronacherestélyének rendezősége. A tréfás programmnak lesz egy nagyon érdekei, komoly száma is : Bogisich Mihály püspöknek, a magyar műzene neves művelőjének első magyar rapszódiája, amelyet a 76-ik gyalogezred zenekara fog előadni. Schubert Nándor karmester valóságos lelkesedéssel beszél a zenemű szépségeiről. Alkalma lesz ez estén a közönségnek Gkyczy Francziska úrhölgy bravúros zongorajátékában is gyönyörködhetni. — Sokat fog mulatni a bohókás operetten, a pajkos kupiékon s a zenei tréfákkal fűszerezett melodrámán, amelyben kü< lömben a >keztyű> ismert históriájával fog találkozni. Ás est rendezősége különösen felkéri a közönséget, hogy pontosan jelenjék meg, mert az előadás azonnal nyolez órakor megkezdődik. — Tanulók játszótere. Megírtuk, hogy a hercegprímás nagylelkűsége folytán lesz végre játszótere a tanuló ifjúságnak a szigeti primási zöldséges kertben. Átalakításához az ezzel megbízott erdő mester legközelebb hozzá fog. A katonai tenniszpályán tul sövény- és drótkerítést létesít, a többi részt felosztja métahelynek, karikázónak stb. Az egyes helyek között fasorok lesznek. — Egy cseléd kitüntetése. A polgármester Jámbor József éjjeli őrnek, a kitüntetett hűséges cselédnek, f. hó 25-én délelőtt 10 órakor nyújtja át ünnepélyesen a földmivelésügyi miniszter pénzajándékát és elismerő oklevelét. — A villamos vastlt Ügye. A város kiküldöttei jelenlétében a villamos vasút ügyében a kereskedelmi minisztériumban tartott ülés jegyzőkönyve, amely szerint a vasút csak mint h. érdekű létesíthető, végre — hónapok múlva — megérkezett a városhoz s igy a képviselőtestületnek is módja lesz foglalkozni vele. — A főgimnázium épülete. Egy ambiciózus fiatal teknikus, városunk fia beadványt intézett a gimnázíumépitŐ bizottsághoz, amelyben számszerű kimutatás alapján azt az aggályát fejezte ki, hogy a tornaterem felett elhelyezett nagy vastraverz túlságosan nehéz s katasztrófát okozhat. A városi mérnök ugyancsak számokkal azonnal kimutatta az állítás tévességét, az építő bizottság mégis — hogy minél lelkiismeretesebben járjon el — felkérte az alispánt, hogy az államépitészeti hivatallal is vizsgáltassa meg az épület kifogásolt részét. Vajda Géza kir. főmérnök elkészült már szakvéleményével, amelyből őrömmel tudjuk meg, hogy az illető vastraverz nemcsak nem túlsúlyos, de sokkal kisebb terhet képez, mint amennyit az azt tartó falak minden veszedelem nélkül elbírnának. — Az uj közkórház. Mint a legilletékesebb forrásból igaz örömmel értesülünk : az emelendő uj közkórház tervei, amelyek eddig a belügyminisztérium, az Országos Közegészségügyi Tanács s a kereskedelmi minisztérium műszaki osztálya között többször is megjárták az utat s időközben egyszer a városhoz is visszajöttek, amikor dr. Raisz Gedeon osztálytanácsos elnöklete alatt egy vegyes bizottság által újból letárgyaltattak, immár végre helybenhagyva, útban vannak hazafelé. Igy bizonyosra vehet-