Esztergom és Vidéke, 1900

1900-02-15 / 12.szám

törné, Pethes Kálmánné, Reviczky Gá­borné, Rupprecht Henrikné, Szecskay Antalné, Szecskay Kornélné, Szilva Györgyné, Schönbeck Mihályné, Sztan­kay Kálmánné, Usztanek Antalné, Vantsó Gyuláné, Vimmer Károlyné, Zubcsek Mihályné. Leányok: Brutsy Gizike, Bűben nővé­rek, Fáy Rózsika, Gyurányi Ilona, Ghyczy Franciska, Geiger Mariska és Ilonka, Havass nővérek, Jaklits Lujza, Kersch Etelka, Magoss Émmike, Mezey Man­cika, Nedeczky Erzsike, Pethes Maca és Margitka, Szecskay Valika, Szecskay Margitka, Schönbeck Mártha, Sztankay Gizi, Usztanek Margit, Vantsó Annuska. — Városi közgyűlés. A városi képvi­selőtestület holnap, csütörtökön d. u. 3 órakor újra közgyűlést tart, hogy a legutóbbi közgyűlésen, az idő előrehala­dottsága miatt le nem tárgyalhatott négy ügyben határozzon. Ezek között van az utvám — szabályrendelet is, amelylyel kapcsolatosan fognak foglal­kozni Dóczy Ferenc amaz indítványával, hogy a megyebeli bányákból városunkat érintő szénszállító kocsik után is szed­jék a kövezetvámot. A főkérdés az lesz, vájjon a vám csak a tranzító-kocsik, vagy azok után is szedessék-e, amelyek helybeli elárusítóknak szállítanak. Nem lesz könnyű az ellenőrzés kérdésének megoldása sem. Ha jól emlékezünk, a a főváros e tekintetben úgy intézkedett, hogy minden ily kocsi oldalán egy táb­lán feltűnően fel kell tüntetve lenni a fuvaros nevének és lakásának. E móddal talán kísérletet lehetne tenni nálunk is. — Póspök és pénzügynök. A fővárosi lepok e cimen Írták meg tegnapi számuk­ban, mily kellemetlensége volt hétfőn reg­gel a budapesti nyugati pályaudvarban Boltizár József érseki helynöknek, aki a hercegprimás üdvözlésére utazott a fő­városba. A vasúti kocsiból kiszállva, a pénzügyőrök felszóllitották, hogy kövesse őket a vámoló helyiségbe s mutassa meg kis kézi táskáját. A püspök kije­lentette, hogy csupán papi szerelvényei, palliuma, breviáriuma s rendjelei vannak a táskában, de a pénzügyőrök nem ad­tak hitelt szavainak, kiragadták kezéből a táskát, felnyitották s tartalmát Össze­vissza turkálták. — E hír, mint azt a főpap tegnap adott farsangi ebédjén ven­dégeinek a legjobb humorral elmon­dotta, kevéssé igaz. A táskát ugyanis nem ő, hanem az inasa vitte, aki szaladt kocsit rendelni s en­nek nem adtak hitelt a pénzügyőrök, mire maga a püspök hivta fel inasát, hogy nyissa fel a táskát. A pénzügyő­rök beletekintettek, de nem nyúltak bele. — Ipartestületi bál. A vasárnapi, első bálja volt ipartestületünknek s a nagy fáradozás, amelyek annak sikere érde­kében, már csak a nemes célra való tekintettel is, az egész rendezőség •— élén dr. Földváry István iparhatósági biztossal és Dóczy Ferencz testületi el­nökkel — kifejtett, gazdagon meghozta gyümölcseit. Szép volt az anyagi siker, még sokkal nagyobb az erkölcsi. Tár­sadalmunk szereplő részenek minden osztálya képviselve volt derék iparosa­ink debűjén a parketten. A nagy érdek­lődést mindenesetre fokozta az a körül­mény is, hogy tudták, hogy alkalmuk lesz e mulatságon a délceg, graciózus körmagyart viszontláthatni. És látták valóban délceg, graciózus bemutatásban, amiért annak leikés betanítója : Rothnagel László ugyancsak megérdemelte az él­jenzést és a tapsot. Büszkén dobogott a nézők szive a tizenhat párnak :(a Ka­tolikus Legényegyesület tánciskolája növendékeinek) már felvonulásakor is s bezzeg megujráztatta a legmagya rabb táncot, sőt szünóra után a párok­nak még egyszer el kellett járni az egé­szet. A mulatság általában feltűnt de­cens, a vidámságban is komoly karak­terével ; a a táncosnők ünnepi, de ne­mesen egyszerű, Ízléses öltözködésével. Va­laminthogy a kékpiros rozettás ren­dezők figyelmessége és kitartása is sok más rendezőségnek mintaképül szolgál­hatott. A szép estén ott láttuk: Vim­mer Imre polgármestert, Frey Ferencz országgyűlési képviselőt, dr. Csernoch János kanonokot, dr. Fehér Gyula plé­bánost stb. A magyarkört nemzeti öltözetben a következő párok táncolták: Oriskó Gizike, Muzsik Mariska, Poszpisel Ma­siska, Mihalusz Anna, Mráz Anna, Glau­bicz Lujzika, Rehák Erzsike, Poszpisel Janka, Bohón Anna, Hrivnyák Teréz, Szatina Erzsébet, Kvasznicska Veronka, Krizmanits Anna, Poszpisel Emma, Tierrichter Erzsébet és Zapletál Erzsé­bet. Férfiak: Rothnagel László, táncdarab dicséretreméltó tanítója és vezetője, Iványi Lajos, Oriskó József, Markó Gyula, Muzsik Ferenc, Mlado­neczky Gyula, Kovács Imre, Fiklóczky István, Mészáros János, Földes Nándor, Csemniczky Pál. Fekete Sándor, Markó Kálmán, Baboss Ernő, Simon János és Paulovíts Ferenc. A jelenvolt hölgyek névsora a követ­kező : Frey Ferencné, dr. Vándor Ödönné, Gerenday Józsefné, Shönbeck Mihályné és Márta, Iványi Gézáné, Dudás Jánosné és Etelka, Bayer Károlyné, Krechnyák Ferencné, Malinszky Rezsőné (Érsek­újvár), Ácsai Mihályné (Csolnok), Mann Lajosné, Berán Antalné, Fritcz Györgyné, Bernvallner Lajosné és Matild, Draxler Ferencné, Pelczmann Lászlóné, Homor Imréné, Dudás Anna, Rothnagel Lász­lóné, Vörös Ferencné, Dudás Ödönné, Leviczky Mihályné, Sallay Józsefné, Fe­kete Ilonka, Bernvallner Jánosné, Nagy Ignácné, Tábor Adolfné, Stern Fan­ny, Balog Ambrusné, Kollár nővérek, Szakáts Mihályné, Zsakovetcz Nándorné, Schenkengel Antalné, Simon Józsefné és Zapletál Erzsike, Krause Józsefné, Anna és Paula (üveggyár), Schöppel. Frigyesné (üveggyár), Keller Antalné (üveggyár), özv. Matth Gyuláné és Erzsike, Vichor Ferencné és Erzsike, Vörös Mátyásné és Mariska, Szerkái Jánosné és Irma, Iványi Gyuláné, Pálmai Józsefné és Janka, Jenike Edéné, Irma és Anna, Bakos Já­nosné és Ilonka, Pitlovits Mihályné, Bedrus Hermin. Boris Teréz, Sárgái Jánosné és Teréz, Mráz Istvánná, Matild és Anna, Szatina Tamásné és Erzsike, Oriskó Józsefné és Gizike, Glaubicz Já­nosné és Lujza, Kvasznicska Adámné és Veronka, Muzsik Ferencné és Mariska, Rehák Ferencné és Erzsike, Neumann Gyuláné, Krizmanits Jánosné és Anna. Poszpisel Józsefné, Mariska, Janka és Emma, Mihalusz Józsefné és Anna, Bauer Ferencné, Bohón Imréné és Anna, Tierrichter Vencelné és Erzsike, Hriv­nyák Jánosné és Teréz. Az első négyest 46 pár táncolta. — Farsangi előadás a zárdában. Va­lahányszor a vízivárosi zárda növendékei előadást tartanak, a terem, amely e célra szolgál, minden reporteri túlzás nélkül bizony mindig »szűknek bizonyul c s el­lepődik a hozzájáró folyosó is. De oly szűknek talán még sohasem mutatkozott, mint hétfőn. Erős szél, kegyetlen idő­járás dacára egyre csillingelt a portaajtó. Főpapok, szépséges hölgyek, közéletünk szereplő alakjai jöttek egymásután. A közönség szinte előérezte, hogy ez alka­lommal még bajosabb, színesebb, érde­kesebb előadást kap, mint amilyenekben eddig volt része s amelyek mindég el­ragadták. A programm első száma két helyes belnövendék négykezes ügyes zongorajátéka volt. Azután egy mono­lóg következett >Élő képeskártya«, me­lyet meglepő ügyességgel, kedvességgel és tökéletességgel adott elő Struglicz Ilona, tanitóképezdei jelölt, az intézet egyik legkiválóbb növendéke. Hódított már a külső megjelenése' is : fején após­tabélyeg-korona, nyakán, derekán az őv, a legyező csupa képeslevelezőlapból kitűnő ízléssel összeállítva. De a szellemes, igaz poétalélekre valló, eredeti költemény meg is kívánta a stílszerű keretet, töké­letes előadást, gazdag kiállítást. A szerző — a zúgó tapsvihar dacára is — megma­radt szerény inkognitójában, bár a kö­zönség a már többször élvezett költői kvalitásokról csakhamar reáismert soror Karolin ihletett tollára. A >Magyar Kör"-t négy pár adta elő magyar díszruhában ; elegánsan, érzéssel, graciózusan mutatva be legdélcegebb nemzeti táncunkat. Báró Kaas Terike zenepiece (Slumicsko Jánostól) a magasabb igényeket is kielé­gítette. A sok szép számot követte a a legszebb, legélvezetesebb: Abt daljá­téka >Répafic Vagy kilenc évvel ezelőtt adták már az intézetben, de német nyel­ven. Ezúttal magyarul hallottuk a bájos operettet s e fordítás mint tudjuk, a bencés székház egyik kiváló tagjának érzékét, stíljét dicséri. Mindenekelőtt újra meggyőződtünk arról, hogy soror Philotea és Borovicska Adolf ur mily nagy kaliberű művezetők. Ugy a magán dalok, mint a karok kifogástalanul sike­rültek ; Borovicska fülemile-taktusai elra­gadtak. A mese egyes képeit Nagyfejed Gabriella szépen magyarázta; perfekt királykisasszony volt Lévai Ilonka, a legbájosabb gnóm Hegedűs miniszter nagy temperamentumú hugocskája. A szép díszítések soror Amália ízlését dicsérték. Ott láttuk az előadáson Sujánszky An­tal nagyprépostot, Bogisich Mihály püs­pököt, aki a nagy zeneértő érzékével lelkesült, Graeffel János, Kittenberger István, Wezinger Károly kanonokokat, Némethy Lajos esperest, Hoilósy Ru­pert főgimnáziumi igazgatót, Schedl Ar­nulf bencés házgondnokot stb. A prog­ramm után Némethy Lajos esperes ő Eminenciájáról emlékezett meg: a csil­lagról aki 68 évvel ezelőtt e napon tá­madt s megköszönte az intézet elöljáró­ságának, hogy ép e nagy napon rendezte ez ünnepet. Az intézet igazgatósága, a közóhajtásnakengedve, amint halljuk szom­baton este megismételi nz előadást. — Rendőrmiilatság. A helybeli ren­dőrség személyzete szokásos évi mulat­ságot í. hó 15-én tartja meg. — Közigazgatási bizottság. A várme­gye közigazgatási bizottsága február havi ülését majdnem kizárólag az elő­adók havi jelentései töltötték be. Ezek közül legérdekesebb és legkiemelkedőbb ezúttal is a kir. tanfelügyelő jelentése volt, amelyet lapunk élén közlünk. Él­jenzéssel vette a bizottság tudomásul, hogy immár a vármegye összes népis­kolái fel vannak szerelve a szükséges tanszerekkel, nagy érdeklődéssel hall­gatták a községi ünnepekre vonatkozó s komoly megfontolásra érdemes passzust. A pénzügyigazgató jelentette, hogy ja­nuár hóban az adók sokkal kedvezőb­ben folytak be, mint a mult év január havában. Az államépitészetí hivatal ve­zetője beismerni volt kénytelen, hogy az abnormis időjárás miatt közutaink nin­csenek a legjobb karban, de javitásnkra mindent elkövetnek. — A tiszti főorvos jelentése arról győzött meg, hogy a közegészség az elmúlt hóban javult. Sta­tisztikai adataiból megtudtuk, hogy az elmuJt évben a vármegye területén 2594 halálozás történt, 210-el több, mint 1898-ban. A számarány 32"8°/ 0 pro mille. A tüdőgümőkóros halálozások az összes halálozási esetek I4%*át teszik. Az el­múlt évben difteria-szérummal 119 beteget ojtottak be, akík közül meggyógyult 112, vagyis 857%. Megéljenezték a buzgó főorvos úr abbeli bejelentését, hogy si­került kieszközölnie a hercegprimás és a főkáptalan beleegyezését ahhoz, hogy a Vörös Kereszt kórház a megyebeli vagyontalan tüdőbetegek számára sza­natóriumnak rendezhessék be s így abban a helyzetben van, hogy a törvényható­sági bizottság elé már legközelebb elő­terjesztést tehet egy a kormányhoz intézendő kérvény iránt, amely sze­rint a szanatórium költségei az or­szágos betegápolási alap terhére vé­tessenek. Elismerést aratott a főorvos abbeli intézkedésével is, amelylyel a raákfej-fózet elárusítói és vásárlói szigorú megbüntetéséről gondoskodott. — Az örökös harangozás, E cimen irt cikkünkre viszhangot találunk a „Budapesti Napló" vasárnapi számá­ban. A szerkesztőségi szoba asztalá­nál született refleksziók természetesen magukon viselik a viszonyainkkal való tájékozatlanság jeleit, de ami a vidék idegessé válását illeti, nem igazság nélkül. Azért közöljük a kis kommen­tárt, amely hangzik eképen: Az esztergomi harangok. A vidék sem áll már olyan erősen ideg dolgában, mind ed­dig. Az idegesség nem fővárosi speci­alitás már, elment szerte szét szélea e hazában és hódit és — rombol. Jutott belőlefmég a falura (?) is, ahol pedig aludt tejet esznek, vastag nehéz tejföllel, ki­lenc órakor fekszenek le aludni és ha nagyon megfizetik, hát negyven krajcá­rért vesznek egy kilogramm marhahúst a levesükbe. Érdekes jele az időnek például az a cikk, amit a hercegprimás városának egyik újságjában, az Eszter­gom és Vidékében olvasunk. Azt pana­szolja föl, aki a cikket irta, hogy túl­ságosan sok Esztergomban a harangszó. Bele lehet bolondulni. Hol vastagon búgva, hol vékonyan csilingelve konga­nak, bonganak a harangok egész nap. Az utca amúgy is zajos. Csupa durva kővel van beburkolva, ha egy teher­kocsi végig döcög rajtuk, megsiketitő a lármája s mig mindenfelé azon igye-! kéznek, hogy a minimumra redukálják az utca lármáját, addig a sok torony­ban meg haranglábon egész nap kong még a sok harang is Esztergomban. Ha valaki ma meghalt, még holnapután is harangoznak érte, pedig hát ez neki egészen mindegy. Azt mondja az újság, hogy csinálni kell valami kis paktumot ebben a harangszó kérdésben. Egyez­zék ki a város az egyházzal. — Nehe­zen fog menni. Mert hej, mégis csak szép az, ha tudja a világ, hogy ki halt meg. Nem velami kódis, hanem módo* ember." —- Sok, sok ansichts-kártya. Még a rendesnél is sokszor több ansichts-kár­tyát szállított el a legutóbbi napokban a helybeli postahivatal. És valamennyit: kisebb-nagyobb deákok adták fel. A kereskedelmi miniszter ugyanis egy na­gyobb szállítmányt küldött a helybeli főgimnáziumnak azokból a képes leve­lezőlapokból, amelyeket a kormány a milléniumi évben készíttetett, de ame­lyek, úgy látszik, túlságos kelendőség­nek nem örvendettek. Bélyeggel együtt két fillérbe került darabja, meg is ro­hanták érette tömegesen az elárusító pedellust. Talán el is fogyott már vala­mennyi. — Tűzhalál. Nagy részvét mellett te­mették el tegnap Spitzer Lipót hely­beli kiskereskedő huszonhárom éves fiát. Tüdővészben szenvedett, az utolsó na­pokat élte. Hogy egy kis időre magára hagyták betegágyán, delíriumos álla­potban feltápászkodott s a vaskályhához ment. Ott azonban elhagyta ereje, reá­dőlt az izzó vasra s könnyű háló ruhája is lángot fogott. Mire hozzátartozói be jöttek, már nem segíthettek rajta. Fél­órai irtózatos kínlódás után szenvedett ki. — Ebéd a boncolóasztalon. Felhábo­rító, középkori rémkrónikákba illő eset történt' Kicsinden. Nem is tudtunk hi­telt adni a hírnek, amíg a hivatalos vizsgálat meg nem erősítette. Új taní­tónő került a községbe, akinek valami csekély bútorzatot is kellett adni; mindenekelőtt egy asatalt az étkezéshez. Adott is az elöljáróság. Elhozatta a ha­lottas kamrából a boncoló asztalt s be­állította a tanítónő szobájába, aki csak napok múlva tudta meg.mely célt szol­gált ezelőtt a bútordarab. Mily hatás­sal volt reá a felfedezés : könnyű elkép­zelni. A hivatalos vizsgálat megtörtéé t. a szigorú bűnhődés el nem maradhat; egyelőre képtelenek vagyunk a lelket­len emberek undorító cselekedetévei bővebben csak foglalkozni is. = Gazdák és kertészkedők figyel­mébe. Haldek J. magkereskedése és he­remag kiviteli üzlete a mult napokban küldte szét főárjegyzékét, melyből is­mételten meggyőződtünk arról, hogy a a régi jónevü cég, József kir. főherceg udvari szállítója, minden telhetőt elkövet arra nézve, hogy a magyar gazdákat kitűnő csiraképes magokkal lássa el. A főárjegyzék ez idén nem oly vastag, mint a mult évben, ennek okka abban rejlik, hogy a clissék hiányoznak, de hát Hal­dek áruit rajzok nélkül is ismeri a kö­zönség s ez intézkedésével 1250 koronát takarított meg a cég, mely összeget a > magyar gazdatisztek és erdőtisztek t országos egyesületének adta át. A fő­jegyzéket, levelezőlapon nyilvánított óha­jára, bárkinek ingyen és bérmentve meg­küldi a derék cég. (Budapest, VII., Ká­roly-körut 9. sz,) == Eladó ház. A Duna-utcai 118. nép­sorszámu ház szabad kézből azonnal eladó. Van benne jelenleg egy italmérő helyiség, amely ^azonban bármely üzlet­nek alkalmas. Értekezhetni ugyanott a háztulajdonossal naponkint déli 12 órakor. = Szőlőtelepítésre kitűnő sima ojt­ványok 80 frt és Riparia Partalis]vesz­szők 8—10 frt ezrével eladók. *Cim a, kiadóhivatalban. — A maláta kávé bevezetéséről, a mely körülbelül egy évtizeddel ezelőtt megkezdődött és ma már az egész mü­veit világban elterjedve van, mindinkább bebizonyul, hogy azt jótékony hatása kiséri, ugy a nemzetgazdaság, mint az egészség javára. Megbecsülhetetlen az a megtakarítás pénzértékben és a jó­létnek az az. előmozdítása, a melyet Kathreiner czég az ő egészséges honi kávéitalának általános bevezetése által elért. Nem is állunk már messze attól az időtől sem, a mikor a Kathreiner­féle Kneipp maláta.kávé, mint kitűnő pótkávé a babkávéhoz, vagy ott, a hol orvosi rendelet folytán a babkávé hasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom