Esztergom és Vidéke, 1900

1900-02-08 / 10.szám

elkelt, ugyanannyi darab kenyértől fosztván meg helyi cipészeinket. Az ipartörvény értelmében az ily külföldi, osztrák raktárak létesítését megakadályozni nem lehet; legfeljebb a közönség teheti lehetet- j lenné, ha bojkottálja, ha nem pártolja. S azért irtam e szerény sorokat. Bizalommal fordulok az esztergomi közönséghez, hogy a fehér gazoKnvilágitás, barackszinü, kékszínű gyáriskatulyák, tarka-barka reklámképek, aranyp aszom ántos szolgák kedvéért ne hagyja el a becsületes, törekvő helyi iparost, akinek munkája eddig teljesen kielégítette, aki viseli a közterheket ép úgy, csak talán nehezebben mint ő s aki mindenekfelett — magyar iparos. Ebben az egy tekintetben bizony vegyen példát az osztrák szomszédtól, amely minden kereskedelmi és iparcikket száműz, mihelyt magyar. Tegye meg annál is inkább, mert az az árkülönbség, amelyet megtakarít, pótolva lesz nagyon az iparos-kézimunka jóságával és tartósságával. Nem vagyunk túlságosan sovinisták! A csehek állandóan kígyót békát kiáltanak reánk, még pl. legutóbb is egész Budapest a kis Kubelik valőságos ingyen impresszáriójává csapott fel. Ám jó, a művészetekben nincs sovinizmus, de azt még sem értem, miért vegyek én karlsbádi cipőt csak azért, hogy a cseh sógor ne csak egyre fricskázhasson, Lueger úr és cimborái piszkolhassanak, de még tetejébe a pénzemet is zsebrevágják. Bízom benne, hogy felszólalásomnak meg lesz a maga eredménye, valamint nem kételkedem abban sem, hogy a helyi sajtó lesz anynyira helyi és magyar, hogy ez új osztrák cégek mellett nemcsak reklámot nem csinál, de még hirdetéseit sem közli. Hazafias érzése mindenesetre nagyobb, sem hogy a hirdetési díj elvesztése ellensúlyozni tudná azt. Kiváló tisztelettel: Vederemo. Hz örökös harangom Esztergom, február 5> Van-e olyan ember a ki nem kivan haladni, a ki a jelen szokásait jobbakkal nem kívánja felcserélni, a ki a célszerűség elől kitérne ? Azt hisszük, az értelmes, józan gondolkozású emberben az erre való törekvés meg van, és ok nélkül nem fog elzárkózni semmiféle olyan haladás elől a melynek célszerűségét általános indokok támogatják. Korunk jelszava a haladás minden téren. Ez a szó ott van minden ajkon, a haladásnak mindenki munkása, előmozdítója akar lenni, ha csak szóval is, de meg van benne az erre való vágyakozás. Haladni pedig csak ugy haladhatunk, ha felismerjük az életben mindazt, a minek javítása által, vagy az eddig követett szokás megváltoztatásával az emberek és igy egy egész város lakosságának nyugalmát, vagy csendességét előbbre visszük. Sok oly kicsinek látszó dolog fordul elő a városi életben, a minek javítására egyáltalán figyelmet sem fordítanak az emberek, pedig naponként százan és százan beszélnek róla, mert érzéküket fárasztja, munkájukban zavarja. Ilyen az utcai zaj. Az örökös és tulerős zaj a legerősebb szervezetű ember idegeit is megviseli, sőt tönkre teszi. Nagyon valószínű, hogy a városi zaj oka az emberek idegességének is, mert hiszen a csendes falukon, | a hol az idegrázó zajnak nyoma sincs, ritkán találunk idegbetegeket. Ezért a városok általában az utcai zaj mérséklésére törekesznek s lehetőleg mindent elkövetnek a csend érdekében. A modernebb városokban arra törekesznek, hogy a kocsik zörgését is mérsékeljék, az utcai faburkolat, a kocsik gummi kerekei, mind erre szolgálnak. De hát mi még nem jutottunk el ebbe a kellemes helyzetbe, városunkban az utcai zaj csaknem elviselhetlen, a térivel megrakott szekerek olyan zajt csapnak a Buda-utcán, hogy a járókelők agyveleje is megrázkódik bele, sőt nem egyszer láttuk, mikor az állatok megvadultak az ilyen zajtól ; az ilyen zaj mérséklésének is jó volna módját találni. Az utcai zaj mellett azonban nálunk ha halott van, nagyon sokat harangoznak. Hát hiszen az nagyon szép dolog, a mikor a harangok mélabús zúgása hirdeti B gyászt, és tudtul adják a harangok, hogy most íme egy gazdagabb embertársunk költözött el az egyenlőség hónába; többet beszélnek róla a harangok, folytonosan szóllnak az ő elmúlásáról. De sem a kegyelet sem sértené, sem az egyházaknak kárára nem válnék s a nagy közönségnek is ép ugy tudomására jönne a gyászos eset, ha a harangozásban bizonyos szabályok és rendszer keletkeznék. Más városokban, különösen a hol sok templom van, ugy osztják be a harangozást, hogy csak a temetés előtt való nap délben, a temetés napján délben és a temetés ideje alatt harangoznak, ez a szokás nem sérti sem a vallásos érzést, sem a gyászoló családot és lehetőleg eléri az utcai zaj mérséklését is. Ezt az okos szokást nagyon jó volna Esztergomban is meghonosítani. Az egyházak harangjai most egymást felváltva sokszor reggeltől estig zúgnak, pedig hát más városoktól az e téren bevett szokást nálunk is el lehetne sajátítani. Jó volna tehát, ha a város szíves barátsággal megkeresné a lelkészeket, hogy halottjaikra a temetés előtti napon délben, a temetés nagján délbea és atemetéskor harangozzanak. Félórát! Hogy e miatt a harangozásért járó dijaknál veszteséget ne szenvedjenek, a harangozásból most nyert jövedelmet célszerűen feloszthatnák ugy, hogy egyik részről sem támadna semmiféle sérelem. Mi meg vagyunk győződve, hogy ha városunk ez irányban megkeresést intéz plébánosainkhoz, ezek mindegyike szívesen eleget tesz eme szerény kívánságnak s a maga részéről is hozzájárul, hogy városunk legalább egy lépéssel előbbre jusson a haladás terén. Memor. Esztergom, febuár 7. Farsangi naptár. Február 10. A Katolikus Kör bálja a »Fürdö« szállodában. Február 11. A párkányi tüzoltóegyesület műkedvelő előadás. Február 10. Az ifjabb altisztek mulatsága. Február II. Ipartestületi bál. Február 17. A párkányi ifjúság bálja. Február 18. Az esztergomi mézzárosok és hentesek bálja. Február 20. Deák-táncestély. Február 21. Táncestély a » Katolikus Kör«-ben. Február 24. A helyőrségi tisztikar társas estélye tréfás előadásokkal Február 25. A »Polgári Egylet* társas estélye. Február 26. A «Kath. Legényegyesület» batyubálja. Február 27. Tréfás férfiestély a ^Katolikus Kör«-ben, Február 27. Polgári Bál. — A váci püspökség. A mai fővárosi lapok egész határozottan irják, hogy váci püspökké gróf Csáky Károly v. püspök neveztetett ki s ez alkalomból már a főpap életrajzát is közlik. — Személyi hírek. Mattyasovszky Vilmos vármegyei tisz,tí főügyész még mindég az ágyat őrizi s orvosai rendeletére már a legközelebbi időben Karlsbadba megy az ottani gyógyvíz használására. — Hanny Béla hercegprimási jószágigazgató, megrendült egészsége helyreállítása céljából — több havi szabadságra ment. Jelenleg Kaposvárott rokonainál időzik s onnan délvidékre utazik. — Lefter István a szatmárnémeti kir. törvényszék irodaigazgatója, rokonait látogatva, néhány napot városunkban töltött. — Évforduló. A főszékesegyház nagy harangjának zúgása ma ünnepet jelentett. A hercegprímás püspökké szenteltetésének évfordulóját. Hálaadó istentisztelet volt a Baziliká-ban. — Nagy kor. Február hó 3-án volt Boltizár József érseki helynök hetvenkilenc éves. A ritka jó erőben és egészségben megért nagy napon tisztelői — mert csak ilyennek vannak és lehetnek — elhalmozták üdvkivánataikkal a főpapot. — Farsangj lakomák. Boltizár József püspök, érseki helynök, a hercegprímás képviseletében kedden adta a harmadik farsangi ebédet. Jelen voltak: Büttner Róbert, dr. Fehér Gyula, Fekete Árpád, dr. Földváry István, Kornstein Lajos, Magurányi József, Mezey Dénes, Munkácsy Károly, Nádhera Pál, Ne* deczky Miklós, Némethy Lajos, Niedermann József, dr. Palkovics Jenő, Patti Gyula, Perger Lajos, Schreiber Aladár, Számord Jgnácz, Vimmer Imre. stb. A lakoma folyamán a háziúron kívül igen tartalmas felköszöntőt mondottak: Némethy Lajos és Vimmer Imre. — Vasárnap délben a papnevelő-intézetben volt farsangi ebéd. Hivatalosak voltak: a helyőrség, a főkáptalani gazdatiszti kar, a kir. adóhivatal tagjai stb. A főkáptalan tagjai közül Wezinger Károly volt jelen. — Tegnap — kedden este — a bencés székházban gyűlt össze nagyobb társaság s kedélyes együttlétben multak el a farsangi vacsora mindég rövid és kevés órái. — Vizsgatétel. Szlávy István ügyvédjelölt, aranyifjuságunk egyik legkomolyabb törekvésű tagja a legjobb eredménynyel tette le a harmadik jogtudományi szigorlatot. Örömmel gratulálunk a felavatáshoz. — Kaszinó estély. Rövid égy heti időköz után újra kigyúltak az aranyos csillárok a Kaszinó Termeiben s újra lestek a kocsizörgéseket a térdharisnyás rendező urak. Sőt már aggódni kezdettek, hogy kilencre járt az idő s alig egy két szőke-barna fő mosolygott a fényességben. Ara azután egyszere jött a szépek, szebbek, legszebbek gárdája, hogy még az első táncot se mulaszsza el. Nem is mulasztotta, valaminthogy az utolsót sem, jóllehet, hogy az ugy reggeli hat óra felé cselekvődött meg. Páratlan jó kedv, ritka bensőség, családias fesztelenség jellegezte a Kaszinó táncestélyét s bár táncosokban éppen nem volt hiány, bizony megtörtént, hogy az eladó leányka papája együtt csúszott a parketten a vőjelölt urakkal. A sikerült estén résztvettek: Asszonyok : dr. Berényi Gyuláné, dr. Burián Jánosné, Geiger Ferenczné, Gerenday Józsefné, Hübschl Sándorné, Jaklits Károlyné, Meszes Ferenczné, Mezey Dénesné, Özv. Müller Gyuláné, özv. Müller Józsefné, Nozdroviczky Miklósné, Pethes Kálmánné, Szecskay Antalné, Szecskay Kornélné, Schönbeck Mihályné. Leányok : Burián Böske, Geiger Ilonka, Hübschl Böske, Jaklits Róza, Mezey Manczika, Müller Hermin, Nozdroviczky Olga, Pethes nővérek, Szecskay Margit, Szecskay Valika, Schönbeck Mártha. — A Kereskedő ifjak mulatsága. Brutsy János, amióta a Kereskedő ifjak önképző körének elnökségét átvette, kezdettől fogva buzgón munkálkodott azon, hogy az egyesület nivóját emelje s a közönség szimpátiáját minél fokozottabb mértékben megszerezze. S nagy agitálásának és buzgóságának nem is maradt el az eredménye, ahogy erről a nyári szép jubileum s legújabban a vasárnapi táncestély győzött meg. Szép és nagy közönség gyűlt Össze, képviselve volt a társadalom minden szereplő osztálya; az előkelősségek között: Vimmer Imre polgármester, Frey Ferenc országgyűlési képviselő, dr. Földváry István vár. főügyész stb. A táncestélyt megelőző műsor dr. Walter Gyula kanonok felolvasásával kezdődött, amelynek elmaradásától, a főpap szembaja miatt, komolyan tartottunk. Az aggodalmak alaptalanok voltak s a nagyközönségnek újra alkalma nyilt a kitűnő iró szellemének gazdagságában, stíljének nem közönséges szépségében, lebilincselő előadó modorában gyönyörködhetni. Utána az énekrész következett. Aldori László és Wenczell Béla is csinos, előnyös színpadi alak s amit produkáltak annak bizonysága volt, hogy az Operaház igazgatójának érzéke és szerencséje van a tehetségek ki fürkészés éhez és felfedezéséhez. Még nincs féléve, hogy Aldori próbát énekelvén, egyszere az Operaház Ösztöndíjas növendékévé vétetett fel s vasárnapi szereplése bár egészen kinőtt tenoristának való számokban mutatkozott be — mégis csak annak bizonysága lehet, hogy a tenortsták kisszámú gárdájában vezető szerepre hivatott, főleg ha nem erőlteti a hangfejlődés és hanggal való bánás természetes processzusát. Ahogy ezúttal is legszebb sikere volt, hangja legjobban érvényesült — nem a Leoncavalío- és Verdi-féle parádé-áriában, de a két Schubert-dalban. Kollégája: Venczell Béla már tagja az Operaháznak, bár szintén csak két éve tudja, hogy az ő boldogulása — a torkában van. Egészen ifjú ember szintén s igy annál jobban meglep máris hatalmas, érces, gömbölyű basszusa, amely a >Nabucodonozor»-részletekben volt leghatásosabb- A két ifjú énekest a közönség annyira tapsolta, hogy programmjukat megtoldották egy duettel: magyar dalokat énekeltek melegen és érzéssel. Zeneszámaikat az ő ismert zsenialitásával és nagy zenei tudásával zongorán Kersch Ferenc, a főszékesegyház karnagya kisérte. A hangverseny után megkezdődött a tánc. A csárdás — igaz, hogy a párok nem léptek egymás sarkára -— majd az egész termet betöltötte. A mulatság Ízlésesen, szépen folyt le. Ott voltak: Asszonyok: dr. Áldori Mórné, Amstetter Imréné (Léva), özv. Buzárovits Gusztávné, Bartal Samuné, Brutsy Jánosné, Berger Hermanné, dr. Berényi Gyuláné, Bargel Mihályné, Brilly Gyuláné, Büttner Róbertné, Bischof Károlyné, Csupor Istvánné, Eckstein Mórné, Einczinger Györgyné, Etter Ödönné, Frey Ferenczné, Fülöp Manóné, Friedmann Náthánné, Gerenday Józsefné, Herczog Árminné, Havas Vincéné, Kaufmann Ferencné, Király Mórné, Kuhn Gáborné, Krausz Samuné, Kratz Antalné, Leitgeb Jánosné, Márer Józsefné, Meszes Ferencné, Marosi Ferenczné, Midler Gusztávné, Marx Antalné, Mandl Vilmosné, Novy Jánosné, Nozdroviczky Miklósné, Popper Lipótné, Philipp Konrádné, özv. Perényi Henrikné, dr. Perényi Kálmánné (Muzsla), Paulovits Gézáné, Pfaltz Józsefné, Sternfeld Rezsőné,