Esztergom és Vidéke, 1900
1900-11-04 / 86.szám
ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. tjegjelei>ik Vasárnap és csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: , MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hovaakéxlratok,oltfflzetések,nyllttarekésMrdatések kfildandők) ELŐFIZETÉSI ARAK: : ' Egésí évre — — - — 12 kor. — fii. Laptslajdonos kiadókért: SzécbeDVi-tér, 330. SZálD. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. ' •wrfta. ^-^-^.-^ 3k.r.-ü.. D R- PROKOPP G Y Uh A- •+. «..»..«».-...«....... 1<H A Gazdasági Egyesülethez. Esztergom, október 30. Bocsásson meg a »Gazdasági Egyesület*, de ismét aposztrofáljuk, hozzája intézvén jelen sorainkat s megzavarván őt mélységes nyugalmában. De ez a mi őrtálló kötelességünk s mi teljesíteni akarjuk az elvállalt kötelességet. És szóllunk, szállunk tisztelettel, ahhoz, akit illet. Ma ezzel : Minden emberben van bizonyos fokú hajlam a konzervativizmusra. Nem szivesen tér el a müvelés azon módjától, melyet atyáinál látott s • melyet gyermek- és ifjú korában ta- j pasztáit és elsajátított. Különösen meg van ezen hajlam a földmivelő osztálynál s első sorban a mi kisgazdáink körében. Mert mig a nagybirtokost a rendelkezésére álló nagyobb tőke, függetlenebb gazdasági és társadalmi állása, újításra hajlandóbbá teszi, addig a kisgazda óvatosan kerül minden ujitást, mely esetleg kockára tehetné fáradtsága gyümölcsét, őt és családját pedig kiszolgáltathatná a keserves nélkülözésnek. 1 Ezért oly lassú a földmivelőínk körében a haladás, ezért irtóznak anynyira minden újítástól s ezért van oly nagy szükség az ily fajta egyesületekre, mint a milyen a vármegyei gazdasági egyesület, amelynek kötelessége volna ennek a káros konzervativizmusnak megszüntetése. Elismerjük ugyan, hogy ha a megyebeli mostani gazdasági állapotokat, a kisgazda közönség szakismereteit összehasonlítjuk a két évtized előtti állapottal, tagadhatatlanul haladást és előmenetelt tapasztalunk, de nem oly arányban, mint elérni lehetett volna, túlságos fáradtság nélkül. A földmivelés ugyan ma is nagyon messze van a más megyékben tapasztalható belterjes gazdálkodási rendszertől; nálunk a kis gazda még csak részben használja ki a föld termőképességét, melynek jövedelmezősége még nagyban fokozható, de kétségtelen, hogy a gazda mai napon már okszerűen gazdálkodik s mind nagyobb gondot fordit az úgynevezett gazdasági mellékágakra, melyek a termények teljes kihasználását és jobb értékesítését lehetővé teszik. Az állatállomány minősége, kvalitása, különösen a párkányi járásban, valamelyest javul, nemcsak a Kobek- Boronkay- káptalani, Stein uradalmakban, de a kis gazdáknál is. E téren figyelemmel vannak a helyi és gazdasági viszonyokra s mig egyik-másik faluban a nyugati fajta tarka markát tenyésztik, addig a többiben a kisebb jövedelmet hajtó, de kitartóbb, egészségesebb s főleg takarmány tekintetében kevésbbé válogatós magyar fajtának, vagy a helyi viszonyokat megszokott keresztezésének adják az elsőséget. A filokszéra által elpusztított szőlők felújítása vidékünkön nagyon lassan halad. E tekintetben mindenesetre nagyobb tevékenység volna kifejtendő. Igaz ugyan, hogy a homokos területeknek új beültetése kezdetben nagyobb mérvekre öltött, de a homokos szőlőknek kisebb az ellenállása, sok az ellensége, a melyek ellen való védekezés költségét a selejtesebb minőségű homoki bornak ára meg nem bírja. Azon körülmény, pedig, hogy a homoki bor hosszabb ideig el nem tartható, kivitelre pedig nem alkalmas, szintén a mellett szól, hogy az agyagtalajokban kipusztuló szőlők felújítása sokkal fontosabb megyénk gazdaközönségére, mint a homokos talajok beültetése. Erről meggyőződött már lakosságunk, de későn s ez minden kedvét, reményét elvette. Iparban oly szegény országokban, mint a milyen mi vagyunk, az ipar fokozatos fejlesztése mellett főleg azon termények előállítására kell törekedni, melyek kivitelre alkalmasak ; mert kell, hogy az ország elszegéuyedésére vezessen a mai állapot, midőn ipari cikkeinket úgyszólván kivétel nélkül külföldön szerezzük be, kivitelünk pedig évről-évre csökken. A gyümölcstenyésztés és kertészet vármegyénkben és vidékünkön nem részesül a legkisebb figyelemben. E téren talán fog lendíteni a szomszédos Komáromban megnyílt földmives iskola, melyben kiválóan fontosa tárgyat képez e két gazdasági ág, (Van felőle tudomása a Gazd. Egyletnek ? Értesítve lett.) Szükséges és helyes volna az állami és megyei utaknak nemes gyümölcsfával való beültetése. Ezt a nyolvanas Az „Esztergom és Vidéke" tárcája, Ma.*) (Vége.) Jobb is, hogy nem árulja el a tenger, vészben zúgva, zivatarban forrva, hány, de hány hajót törtek roncscsá a jaffai szirtek, mennyit szakítottak szét a sziklafogak, mikor a szél szárnyán magasan járt a habtaréj. Jobb, hogy nem mondja. Jobb, hogy a habok susogását nem értjük. — Azért eljöttünk. Mert JaíTába menni, tnach Jaffa gehnt kemény német szólásmód volt akkor, mikor annyi sok német vitéz pusztult el ebben a veszedelmes kikötőben, mikor fellázadt a tenger és megvadultán lett mozgalmas. Vagy talán azért épitették szirtek közelébe a várost, hogy a szirtek tengeri rablóktól védjék meg ? Rossz kikötő, mégis a legjobbnak mondták az egész országban. Közvetiti a kereskedést Konstantinápoly, Syria és Egyptommal. Most is nyivákoló szamarak és öszvérek, gyapjas, hosszunyaku levek készenlétben állongtak a parton. *) Mutatvány szerzőnek most megjelent sKeleti ég alatt Palesztinában* cimü külföldi utirajiáből. A disies kötésű, sok képpel illusztrált könyv ára 6 korona, kapható szeraöntl Zomborban. Mások a hosszú úttól elfáradtan lehevertek, lassan kérődztek, mitől ajkuk rángatózik. A gazdájuk árnyékot érve, szö-. veten, vagy állatbőrön kuporog mellet-' tük, új megrendelésre sunyitva. Futó homoktól vörösre mart szem akármennyi volt látható. Határozottan állítom, hogy Jaffában nincs is kikötő. Amit ott kikötőnek ne-' veznek, az akármi más, csak nem kikötő. Ha mégis kikötőt említek én is, ez jelentse a kikötő és a védgát hiányát, vagy a helyet, a hol a kikötőnek kellene lenni. A félkör alakban elterülő szirtek a vizben. inkább zár- és védőövet képeznek és a csapkodó tenger háborgását csak növelik. Taffa csak egy tengermelléki város. Jól esett a habok világából, recsegő, ropogó, bukdácsoló faalkotmányról, szárazra tenni a lábunkat. A kiutat földön hasaló tevék, bégető birkanyáj között kerestük, találtuk. Jallah! Előre ! Ne pocsékoljuk az időt. Sietve hagytuk el a félholdas zászlaju, a hangzavaros kikötőt, a hol a nehéz munkát jól biró raktárszolgák cepekedtek s nagy edényeket hengergettek herkulesi izmu emberek. I Hogy a vastag tréfákban, lökdösésben részünk ne legyen, nem sorakoztunk, hanem baktattunk fel az utcafélen, a panorámás városba, kőházak árnyékba vetett oldalán. Á felvert por atomjai kavarogtak. Csakhamar éreztük az összeszorult házak között, hogy a bűzhödt, tüdőirtó légkörbe jutottunk. Kelet városaiban jellemző ez a sajátosság, mely a dagadó piszokkal karöltve jar, főleg az összebogozott szűk utcák patkányszagú apró házainál kiállhatatlan. A város össze-vissza olyan sűrűn van beépítve, hogy lakói többet látnak az égből, mint a földből. A nap forrón sütött le. a hirtelen meleg légrohamoktól csakhamar szakadozni kezdett rólunk a verejték. A nyugalom révébe beevezve, a ferenciek, ódon várszerű zárdájában — mely fölibe emelkedik a szomszédos házaknak — hév délután, pár órára, megpihentünk. A szakállas, többnyire vastag arcvonású atyák, afféle szálloda-üzletet is folytatnak, hogy az imádkozás mellett megélhessenek. A megélés mellett némelyik nemcsak jócskán teltképü, de parasztosan egészséges, az egészség tultengésének is a képe volt. Szinte gurult, elnehezedve, tarkókiömlésben szenvedve, a jó tengeri levegőt első kézből kapva. A klastrom barátok minden vallásfelekezetbelit befogadnak. A vendéglősipar jól hoz nekik a konyhára és az utasnak is jól esik, ha olyan helyre kerül először, a hol nem uralkodik fosztogatási rendszer. A barátok megvendégeltek minket korai uzsonnaidőben. Enyhület végett szi] vesén fordultunk a cukros italokhoz, a frissítőkhöz, citromviz és szirupsűrűségekhez, virágillatu sorbettekhez. Valami rózsalevél befőtt is volt azok között, j vízzé 1 elegyítve. A hideg némileg izessé ' tette az Ízetlent. Talán jó is lett volna, talán izlett is volna a frissítő lé, ha nem lett volna cisterna-vizben föleresztve, elkeverve. Keleten mindent megtudtam szokni, de ennek a viznek ize mindig visszatetszett, már az első állomáson is. Már az első állomáson megtudtuk azt, hogy forrás, kút, vízvezeték nagyon kevés van Palesztinában. Gyakran gyötrelemmé is fokozódik a szomjúság. A kis tavakból isznak, melyekben mosnak és fürdenek. Nyár végén fogyatékán van minden ivóvíz. Honnét is vennék ? A források kiapadnak, a kutak kiszáradnak, mikor magának a földnek szomja nagy. Az évezredek folyamán képződött földkéreg alá nagyon kevés víz szorult ebben a meleg kőországban. Marad csak a lucskos téli évad esőcsapadékának a maradék, poshadt vize, a cisternák alján, melyet a merítő edény fölkavar. A háztető pora, az utca piszka elegy az ilyen ivóvízzel'. Nehéz vele szomjat oltani. Télére lesz ismét friss víz, csak ezzel vigasztalhatják magukat a szomjúhozok.
