Esztergom és Vidéke, 1900

1900-10-18 / 81.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és CSÜtÖPtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: p L őFizE^És\ ÁRAK • MUNKÁCSY KÁLMÁN. (hova a Kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetéseit küldendők) f(fi É ?TM^ ~ - ~ - ~ - ~ - l t kJÍ* - fií' Laptalajdonos kiadókért: SzéctjeOyl-tér, 330. SZálD. Kegyed Ve ^- fl , 3 kor. - Ili D R- PROKOPP GYULíA- * •*» ^ v,. „a. MH .—.—. — . — •—— - • . Lapunk pályázata. Az > Esztergom és Vidéke < min­dig arra törekedett, hogy olvasói- j nak Ízlését eltalálja, hogy | azokat az igényeket, melye­ket szinte jogosan támasztot-j tak, minél jobban kielégítse. Azon volt, hogy munkatársainak gárdáját | a legjava poétákból és Írókból vá­logassa. A mi Esztergom és vidékén excellens tehetség volt és van, az a mi lapunk munkatársai között foglal helyet. S kiknek köszönhetjük mi és ol­vasóink ezt ? Az esztergomi és esz­tergom-vidéki nőknek. Mert a hol oly sok igazán szép nő van, ott sok jó poétának kell lenni. Hiszen minden poézisok poezise a nő! Lapunk méltányolt színvonalát tehát köszönhetjük a mi süép olvasónőink­nak, a kik a mi urainkat, íróinkat inspirálták és ihlették ugy, hogy lapunk a vidéki lapok között mindég a maga helyén állott. Ezért hálásak akarunk lenni a múzsáink iránt, de minthogy min­denkinek egyenként hálánkat kife­jezni nincs módunkban, azért pályázatot hirdetünk, hogy lapunk szeretetreméltó nő-ol-j vasói iránt egyszerre rójjuk le aj hála adóját. Pályázati kérdésünk lesz : Mit vár Ön a jövő farsangtól ? j Pályázhatik lapunk minden nőol- j vasója. A pályázatokat — idegen kézzel irva, jeligés levélkével el­látva, a szerkesztőségbe kérjük cí­mezni. Beküldeni lehet bármikor, s a következő számban közöljük. Utolsó terminus a beküldésre de­cember elseje. Csupán a nyertes jeligés levélkéje lesz felbontva, a töb­bit elégetjük. Bíráló bizottság fog dönteni a pályázatok fölött (tagjai a szerkesz­tőség belső emberei) s a legsikerül­tebb felelet — (szegény bírálóbizott­ság, lesz dolgod a kellemesebbnél kelle­mesebb feleletek közül kiválasztani a legjobbat!) — értékes karácsonyi ajándékot fog kapni. A — jutalom — kezeskedünk róla — oly csinos és értékes lesz, hogy a nyertes bizo­nyára legkedvesebb emlékei között j fogja őrizni. Mély hódolattal kérjük tehát bá­! jos olvasónőinket, hogy pályázatun­kon minél többen résztvenni mél-i { tóztassanak. A szerkesztőség, j i A vasárnapi értekezletek. Esztergom, október 16. Vasárnap délelőtt és délután a városi székház tanácstermében Szávay Gyula iparkamarai titkár elnöklete alatt ipari és kereskedelmi érdekeinknek fontos ér­tekezlete volt. Az első értekezleten, mely d. e. io órakor kezdődött, Frey Ferencz, Dóczy Ferenc, Brutsy János és Rudolf Mihály kamarai kültagok vettek részt. Első sorban a város közönsége által készitett helypénzszedési szabályzat tár­gyaltatott s amennyiben annak érdemi része ellen észrevétel egyáltalán fel nem merült, azon csekély módosítással, hogy az egyenlő összegű tételek kezelési köny­nyebbség céljából lehetőleg egy tétel alá vonassanak, helybenhagyatott. A kapitányi hivatalnak javaslata, hogy az esztergomi vásárok száma financiális érdekeink szempontjából 4-ről 6-ra emel­tessék, elfogadtatott azzal a megjegyzéssel, hogy e hat vásár újból, a legalkalma­sabb időszakoknak inegfelelőleg és ará­nyosan osztassék fel s a két uj vásár február és április havában, ipari és ke­reskedelmi cikkeknek árusításától men­ten, kizárólag állatvásárra szorítkozzék. Legnagyobb vitára a bérkocsis szabály­zat nyújtott alkalmat. E kérdésben Brutsy János a város közönsége által hozott javallat mellett foglalt állást, — mely szerint a fuvardíj Párkány-Nána állomás­hoz hidvámmal 2 korona, egy teljes napi fuvar pedig — reggeli 5 órától esti io óráig tartó időtartammal — a város te­rületén io kor. s a városon kivül 12 ko­ronában állapíttatott meg. A bi­zottság többi tagja a bérkocsis ipar ekzisztenciális érdekeit méltánylandó, a fuvardijat P.-Nána vasútállomáshoz hid­vámmal 2 kor. 40 fillérben s a fuvarnap időtartamát nyári időszakban reggeli 5 órától este 9-ig, — téli időszakban Az .Esztergom ís Vidéke" tárcája, tek. Szerkesztő Úrhoz ! Mi szép a verseny, hol szilárd karokkal Vállvetve küzd az erö és tudási Feszülve minden csöppnyi kis irom is S az eredmény: a fényes haladás 1 Csak énnékem nincs térem, ahol küzdjek, Leszorulok, mint béna versenyló ? . . . Csak én felém nem hangzik semmiféle Szivet-lelket biztató röpke sző ? 1 Pedig én sejtem lelkem Istenét, mely Előre tolna, vinne tán — elől! . . . De a fásult közöny készül leverni S a esüggedt test már pizenésre dől t Pedig tudók ám én is tán dalolni, Még szépen is, ha lantom megremeg, Csodálatos bűbáj szelid varázsa, Ha néha úgy elfogja lelkemet. De értelek-e ? . . Szegény ifjú költő te I Ne énekelj, hisz elenyész dalod, A nagy emberharc zúgván, hangtalan az, Miként viharban a madárdulok. Inkább tagadd meg, hogy a szived érti A szót, mely elhal a világ felett; Neved nem birja a szerk. úr tetszését S papírkosárba dobja versedet. De kérem, uram! úgy fogok dalolni, A mint kívánja, hallgassa meg hát És ne használja, hogyha verset küldök A büszke kritikusi ceruzát 1 S választok bájos csengésű nevet, mely Szebben zeng, mint édes madárdalok; És úgy-e, úgy-e kinyomatja versem, Hisz akkor aztán jó köitö vagyok I Pilis-Maróth, 1900. okt. 14. Hornyák Géza. Lipócz. Irta: CSÁKÁNY SÁNDOR. Nyári szabadságidőm alatt a szegény emberek sportját űztem. Gyalogoltam. A Magura hegyei kőzött s a Vág par­ton. Ez a vidék legszebb hangulataim­nak kerete. Bár soviniszta magyar va­gyok, mégis megszerettem e vidéket, noha innen kerülnek ki a pánszávizmus csenevész plántál Meg kellett szeretnem a hangulataimért, melyeknek ez a vidék volt az anyja. Hangulataim olyanok voltak, mint a Neogrády akvarelljei. Színesek, napfé­nyes elevenségüek, üdék. Alapmotívu­mok a gondtalan jó kedv, a sugárzó mosolygás. Mint azok a vászonra festett édes idillek, melyek azt árulják el, hogy azon a darab vászonon kivül a nagy világ nincs, mert nem törődnek vele; mert a pillanatnak az a mosolyszerü boldogsága az ő világuk. A történet nél­kül való boldogság : ez az. Negatíve részük volt benne azoknak az ismerőseimnek is, akik nem voltak jelen. Ezek a fonnyadt kedélyű, lelkeik­bén a sivár cinizmus szamártöviseit ter­melő emberek, KÍK előtt önmagukon ki­vül nincs semmi szent s mig maguk ne­vetségesen ostobák, addig a hozzájuk sehogy sem hasonlókon csak nevetnek. Ezek az alakoskodó hízelgők, akik négy szem között édes lelkűek, mint a krump­licukor s hát mögött kesernyésen csípő­sek, mint a régi turó. Hogy heteken keresztül nem éreztem a közelemben az agglegények elkerülhe­tetlen jellemvonásaival felruházott eme figurákat: ennek a negatívumnak nagy része volt abban, hogy kellemesnek ta-. láljam a világot. Élveztem ís ezt a kellemességet, mert. az esztendőnek ötvenkét hete közül csak négyben van részem ilyen nagy szeren- j csében. Aki városban lakik, nem kerül-! heti el, hogy ne találkozzék azokkal, akiket ki nem állhat. Ahhoz pedig sen­kinek sincs bátorsága, hogy minden ilyen fráternek szemébe mondja: — Hallja, én kerülöm magát, mint aj veszett kutyát, s mégis mindig látom, j Kerüljön maga is engem. Nincs bátorsága a legbátrabbnak se^ mert honnan venné azt a ménkű sok ; pénzt, a mibe a hetente háromszor-négy­szer ismétlődő párbajok kerülnek. Nem meri azért se, mert egyedül kellvén küz­denie annyi sokkai a közvélemény in­formálásában, amazok lennének győzte­sek abban, hogy 6 róla mindenki ki­áltsa : ; — Ez bolond és ostoba. j Mikor még diák voltam s nem voltam tanulója az élet iskolájának, akkor meg­tettem, hogy amelyik pajtásom nem tetszett nekem, azt eltávolítottam ma­gamtól. Szóval s ha a szó nem használt: ököllel. Mióta a sírig tartó iskolában többet és többet tanulok, azóta óvatosabb va­gyok és az udvariasság leplével borítom le utálatomat. Ez okosabb dolog. És azért még se vagyok bosszúálló velük szemben. Jelenlétük Hallhatatlan­ságáért kárpótol a távol létükben érzett lelki nyugalom, ami a széppel való fog­lalkozásra készt . . . Pozitív oka volt maga a vidék, az ő bűbájos, változatos szépségeivel. * A Vágón kellet átmennem, mert a hegy alatti falucskát akartam megnézni. Hid mérföldnyire sincs. Gázlót nem ta­láltam. Igy hát következetes gyalogolá­somról le kellett mondanom s kiadásba vertem magam nyolc fillér erejéig. Ruttka alsó részén van egy deszkák­ból Összetákolt csónak, melyen az át­kelés oda-vissza nyolc fillér. Ezt kellett igénybe vennem. Az átkelés igen mulatságos. A csónak orrába áll egy suhanc, ke­zében hosszú póznát tart; a csónak fa­rában áll a pasas. A suhanc a pózna végét lenyomja a fenékre s aztán min­den erejével tolja a csónakot, víznek ferde irányban, a meder közepéig. Ez alatt az utas szétvetett lábain áll s min­den gondja oda irányul, hogy egyensú­lyozzon, mert a mint a suhanc oldalt kihajlik a csónakból, akkor a csónak arra dül, amint pedig a póznát húzza ki, hogy fennebb újra lenyomja, akkor a csónak ellenkező irányba dül. Az utazó tehát szorgalmasan egyensúlyoz, már csak ösztönből is, mert a sebes folyású s a mellett friss vizű hegyi folyóba be­lefordulni nem tartja élvezetnek. I Mikor a csónak a meder közepéig ér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom