Esztergom és Vidéke, 1900

1900-10-14 / 80.szám

sét a hivatalos város utján valamikép biztosítjuk. A hivatalos várossal, akárhogyan álljanak a viszonyok, mégis csak megy a közönség. A gyászmise-alap gyűjtőjéhez : a gazdasági tanácsos úrhoz fordulok tehát azzal a kéréssel, készítsen megint egy gyüjtőivet s tartsa mindég magánál, mint ama másikkal tette. Es biztosítom, hogy 10—20 fillérekből is Összejön az az 5—600 korona, amely — véleményem, szerint — elegendő lenne. Elegendő egy koszorú-alapra, amelyből a hivatalos város minden március 15-én odahelyezné a hősök emlékére a maga koszorúját. S mivel a város vezetősége lesz mindenkor annyira hazafias, hogy a városi koszorút nem egy rendőrrel fogja kivitetni s nem csak éppen letenni az oroszlán lábaihoz: ezzel a városi ünnepet megteremtve látom. Az elmúlt kegyeletes ünnep élénk emlékezete napjaiban szíves figyelembe ajánlom indítványomat. Memor. A városgazda-állas. Esztergom, október 13. Kiíratván a pályázat a városgazdái állásra, nyomban megindultak a tanácskozások, a korteskedések. Az állás mikép való betöltése mindenesetre eminens kérdés s ezért a tárgyra vonatkozó eszmecserének lapunkban is szívesen tért engedünk. A mai napon két vonatkozó közleményt is vettünk ; hozzuk sorjában. I. Esztergom város tulajdonát képező gazdasága, mely hosszú időn ves, édes arcodat; a sokat mondó beszédes szép szemeidet. Ahogy a gőzmozdony sürü, fekete fátyolt teritett az útszéli fákra s ahogy az őszi eső ott kopogott az ablakon, olyan valami édes, olyan sejtelen volt mindez. Igy képzeltem én. De a képzelet (rossz kifejezés ez, mondom !) csal. Beszélnek erről a tudósok, akik mégis sonkát esznek teával. Nagyon bölcs és okos emberek ezek s nem tartják véka alatt a tudományukat! De valami édes bűbáj, varázs, vagy mi ragadt akkoron reám. A lanyhán zúgó esőcseppek, a metsző hideg szél, mintha ébresztő nótát fújtak volna nekem. Ahogy a vonat keresztül robogott a tarlóra perzselt rónaságon — szivemben én a rügyfakadás édes sejtését éreztem. Hol volt, hol nem volt, — mesét is mondanék, hogyha mindez nem volna igaz. Ugy érzem én s ugy érzed te; babuka, édes ! — ki eljöttél velem messzi idegenbe, hogy, kettesben izenhessünk a te portád elé, — haza. Nem, nem szeretem ezt a hivalkodó őszt. Olyan ez, mint a kacér asszony; ideig-óráig tetszik, aztán megkondíthatják fölötte a lélekharangot. Mégis csak szebb, mikor igy október felé tarajos felhőmtömböket renget a lég; s az őszi eső, kipp-kopp, veri az ablakot s én ugy félhomályban, édes álmódásban csókolhatlak téged. — Édes. Tóth Dezső. keresztül Kapa Mátyás városgazda működésével volt egybeforrva, nagysokára kihirdetett pályázat utján uj ember kezelése alá kerül. Kapa Mátyás nem rendelkezett diplomával de a gyakorlati képesség oly fokán állott, hogy vele szemben kevésnek sikerült volna a versenyt felvenni. A városnak minden zegétzugát ismerte, de ismerte az embereket is, a kiknek foglalkoztatása az ő hatáskörébe tartozott. Hajlott kora, törődött teste még az utolsó időkben sem gátolták abban, hogy mindenre kiterjedő figyelme a város javára ne kamatozzék. Kellett is ez a városnak, mivel az ő működése legtartósabb idején oly férfiú ült a gazdasági tanácsosi székben, a kit erős törekvésen kivül, az előre haladott korral járó testi gyengeség, inkább a hivatalszobához, mint a külső gazdaság állandó szemmeltartásához csatolt. Ilyen helyzetben Kapa Mátyás mintegy fő lüktető ütere volt a város gazdaságának, a ki beható, jó és üdvös tanácsaival a hivatalszobában eszközölt gazdasági vezetést lehetővé tette. Jelenleg már változott helyzet elött állunk, mert energikus, elhatározásaiban megingathatlan gazd. tanácsos végzi a teendőket, a ki minden ellentmondások és kifogások dacára bár részben a szobából, de a teljesen megfelelő szakember, a gyakornok, nagy segítségével elég lelkiismeretesen tölti be hivatalát. Azonban egy ember még nem kettő. Ha az erélyesen kormányzó tanácsos mellé még annak alantas közege törhetlen igyekezettel fogja az ő elméleti és gyakorlati tudását érvényesíteni, akkor a város gazdasága szemmelláthatóbb sikernek néz eléje. Nem akarunk a részletekbe bocsátkozni, hogy mily fontos a városgazdái állás a jövedelem emelése és csökkenése szempontjából. Minden egyszerű birtokos tudhatja, hogy ha valamit idegen emberekkel, legyenek azók napszámosok, vagy cselédek, dolgoztatunk, csak fél munkát nyerünk, ha távollétünkkel őrködünk, vagy ha nincs áttekintő, belátó képességünk annak megítélésére, váljon egy-egy ember mennyit és hogyan végezhet. Magánál a napszámkérdésnél — ha gyakorlatlan emberé a felügyelet és elszámolás joga — éven át ezreket haszontalanul dobhat ki a város. Ezenkívül leleményesnek, ébernek, a kényelmet nem ismerőnek kell lenni a városgazdának, mert ha ezen tekintetek: a rátermettség netalán hiányoznának: az uj állás a város veszteségszámláját fogja csak gyarapítani. A városgazdái állás fontossága nemcsak megkívánja, hanem egyenest megköveteli, hogy annak leendő betöltője valóban egész ember legyen. Egész ember alatt értünk a gazdaság minden ágához értő, agilis, jól nevelt, teljes szorgalmat feltételező, elég élet- és szaktapasztalatban bővelkedő embert, a ki a város vagyoni boldogulására nem stréberkedő, ekszperimentáló, hanem munkás szellemet hoz, melyet értékesíteni — minden önzés és spekulatív eszme kizárásával — legfőbb hivatásának ismer. Peritus. Tanitágyülés. Esztergom, október 10. A párkányjárási tanítóegyesület a kereszténység ju

5 ileuma, a béke szent évének megünneplésére tartott közgyűlésén alkalomszerűnek és tapintatosnak találta — a hercegpnimás előtt — a budapesti egyetemi ifjúságnak azt a részét üdvözölni, amely nyíltan keresztény, leplezetten pedig antiszemita irányt követ. Csodáljuk ! Paedagogusok voltak együtt, akiknek nagyon is kellene tudnia, milyen befolyással és hatással van az ifjakra, ha a felekezeti türelmetlenséget zsönge lelkükeb beoltják, sőt ápolják. Éljenek a mi tanítóink szent hivatásuknak, az áldatlan izgatást hagyják azoknak a néppárti uraknak, akiknek egyéb dolguk nincs. A gyűlésről tudósításunk itt következik : A Párkánykerületi Kat. Tanítók Egyesülete folyó hó 6-án, Párkányban tartotta meg őszi közgyűlését, melynek keretébe a keresztény magyar királyság 900-os fennállásának s a szent évnek megünneplésére a tervbe vett diszgyülés is beolvasztatott. Az ünnepélyes mise és Te Deum meghallgatása után, a kerületi papság, a tanitók és tanitónők gyülekezete a kat, iskola feldíszített nagytermébe vonult. Az egyleti tagok csaknem teljes számmal voltak jelen. Meiszermann Ignác bátorkeszi esperes pléb., ker. tanfelügyelő, egyházi elnök, mint mindenkor, úgy most is tartalmas tanulságos beszéddel nyitotta meg a gyűlést. A beszéd főleg az esztergomi jubiláris ünnepség ismertetésével foglalkozott s kellőképen szemmel tartotta a bíboros főpap nemes intencióját, amelyet az e jellegű ünnepségek díszének, békéjének megóvására nagy, személyes példájával mutatott s azért szinte diszszonans beszédének az a része, amelyben valaki torzító szemüveget tevén a szemére, a^következőket mondatta vele : Kilencszázadnak minden fénye, dicsősége, nagysága egészen a mienk. És most 1. közgyűlés ! a kilencszázadik év fordulóján az idegenek, a jövevények, a hazátlanok akarnak úrrá lenni fölöttünk és kétségbevonva a mi hazafiságunkat, gúnynyal és rágalmakkai illetnek és megaláznak, arculcsapni akarnak, meggyalázzák hitünket, sárba tiporják koronánk legszebb, legdrágább ékét, a keresztet. Azért t. közgyűlés ! a magyar katolicizmus 900 ik évfordulóján teljék meg szivünk büszkeséggel, bátor öntudattal, iobogó lelkesedéssel és példát bátorságot merítsen a letűnt 900-os emultból, esküdjünk meg a magyarok Istene előtt, hogy a jövőben is magyarok és katolikusok leszünk és sem magyar hazafiságunkat, sem egyedül üdvözitó kat. szt. hitünket bántalmazni, megalázni, megröviditani, meggyaláztatni nem fogjuk engedni senkitől és soha! Isten minket úgy segéljen ! A lelkesülő tanitó kar megéljenezte a külömben szép beszédet s Endrody Gyula muzslai főtanitó indítványára hálából egész terjedelmében jegyzőkönyvbe igtatta. Folytatólagosan felhívta elnök az egyesületet a díszközgyűlés megtartására azon indokolással, hogy ezt egyrészt a kettős jubileumi évforduló, másrészt katolikus voltuk nyilvános megvallása követeli tőlük. Ez okból már jóval előbb felhívott néhány tanférfiut, kiknek szives közreműködése lehetővé tette a díszközgyűlés ünnepélyes megtartását, A következő szónok Zlattnyánszky János muzslai plébános volt, még pedig napirenden kivüli. Nem is volt való oda. Rendkívül hevesen, de persze részletezés nélkül kelt ki azok ellen a minden oldalról jövő támadások ellen, amelyekkel a keresztény egyház kisebbítésére, megaláztatására törnek. Beszédjének tulajdonképpeni célja itt következett. Dagályos elragadtatással beszélt az egyetemi ujakról sjnditványózta, hogy » egyletünk is haladéktalanul üdvözölje és hálás köszönetet mondjon azoknak, akik az egyetemünkön előfordult példátlan aljas merénylettel szemben való fellépésükkel az egész művelt világot csodálatba ejtették, c (Hogy merénylet volt, vagy véletlenség, persze nincs bebizonyítva. De harci riadónak eléggé hangzatos.) S nyomban a következő, üdvözlő táviratot adatta föl: A budapesti kat. egyetemi kör nagytekintetü Elnökének! Budapesten. A Párkány-kerületi kat. tanitók egyesülete mai díszközgyűlése alkalmából szívből üdvözli a kat. egyetemi ifjúságot s a kereszténység védelme körül kifejtett bátor fellépése, hitvalló magaviselete s üdvös működéséért hálás köszönetet mond. Az egylet megbízásából: Sstampay egy. jegyző. Itt bizonnyára észrevették a higgadtabb elemek, mily tapintatlanságot követtek el s a nagytekintetü egyetemi urak után a főmagasságu egyházfőről is megemlékeztek, elküldvén e táviratot, amelyet ezúttal már az elnök irt alá : A Párkányvidéki róm. kat. néptanítók köre a magyar kereszténység fennállásának kilencszázados évfordulója mai díszközgyűléséből, legmelegebb hódolat és tisztelet érzelmeivel járul Eminenciád, mint érdemkoszoruzott tanegyesületi kegyes védnökének magas szine elé ; működésére pedig térdre borulva főpásztori áldásáért esedezik. A tanegylet megbízásából: Meiszermann Ignácz ker. tanfelügyelő, esperes, mint diszelnök, A diszgyülés 4-ik pontja szerint az > Isten aldd meg a magyart c énekeitékei lelkesen. Azután Kertész Ödön bátorkeszi tanitó ifjú hévvel szavalta el Petőfi Magyarok Istene cimü költeményét. Ezt követőleg a pápai himnusz eléneklése. Estéli András köbölkuti taDitó *Uj század hajnalán< cimü vallásos költeményt szavalta el ihlettséggel. Végül a Szózat-ot énekelték el. És hogy az egyesület ezen ritka szép ünnepély alkalmával ne csak szavakban adjon kifejezést vallásos és hazafias érzelmeinek, hanem tettleg is, elhatározta, hogy úgy a Tanitók Házára (már a múltban javaslatba hozott) 200 korona, nemkülömben a létesítendő Katolikus Tanitók Házára is 200 korona azonnal kiutalványoztassék az egyesület pénztárából. Ez ügynek jeles szószólói Szilaveczky István párkányi és Juhász Béla kőhidgyarmati főtanitók voltak. Az elnök ezután köszönetet mondott a díszközgyűlésen szereplőknek sikeres föllépésükért, Isten áldását kérte egyházukra és hazánkra s a diszgyülés ezzel véget ért. Most a rendes közgyűlés kis programmja került sorra. Felolvasták a mult évi jegyzőkönyvet s hitelesítették a 14. pontnak azon módosításával, hogy az Orsz. Kat. Tanítói Segélyző Egyesületbe ezentúl két korona lesz fizetve személyenkint. Ennek kapcsán Endrody Gyula muzslai főtanitó indítványozta, hogy a fentjelzett egylet pénzkezelő bizottságában a párkányi egyletből is legyen egy kiküldött tag, aki a pénztár állapotáról beszámol. Indítványát elfogadták. A nógrádvármegyei tanítótestületnek a tanitók kedvezményes vasúti utazásáról és a tantestületeknek adandó postai portómentességről szóló átiratát az egylet köztetszéssel magáévá totte. Stampay János egyleti jegyző a maga és Bittér Tódor nevében a magyar kat. tanitók II. orsz, kongresszusán Budapesten való kiküldetéséről számolt be.