Esztergom és Vidéke, 1900

1900-09-23 / 74.szám

érzésüek, ha csak tehették, elkerülték ; visszatért a tanácskozások rendje, komolysága, színvonala. Rendes mederben, tiszta vizén, úszik a hajó . . . Tiz hónap multán igaz örömmel konstatáljuk ezt s midőn hálával és elismeréssel adózunk az uj kapitánynak, kérjük is : álljon továbbra is tehetségével, ügybuzgalmával, arravalóságával az immár újra mindenkitől tisztelt parancsnoki hídon. Aucun. A helyi munkásegyletről. Esztergom, szeptember 21. Felismervén az országszerte szervezett 1 Munkások Rokkant- és Nyugdij-egyletéfnek hasznosságát, nemes célját: már megalakulásakor örömmel üdvözöltük helyi fiókját s amint kezdettől fogva szivesen, készséggel segitettük elő — amennyire tőlünk telhet — ügyüket, ép úgy sajnáltak, hogy a hasznos intézmény kellő pártfogásban nem részesül. Mivel pedig e nélkül céljának kellőképen meg nem felelhet, ismét szívesen és készséggel közöljük a helyi fiók egyik leglelkesebb tagjának az esztergomi iparosokhoz és munkásokhoz intézett következő felhívását: Addig is, mig a >Magyarországi Mun kasok Rokkant- és Nyugdij-Egyleté«-nek esztergomi fiókja által tervbe vett, a munkásság érdekeit és a szervezkedés, tömörülés hasznát ismertető felolvasó estély eszméje megvalósul, legyen szabad a következőkben helybeli iparosaink, de különösen iparos segédeink figyelmét e humánus egyletre felhívni. Négy éve körülbelül, hogy a magyarországi munkások rokkant- és . nyugdijegyletének esztergomi fiókja megalakult. Ez idő óta az esztergomi fiók vezetősége már többször megkísérelte, hogy minél több tagot toborozzon zászlaja alá. Szinte érthetetlen azonban az a közöny, amelylyeí erre irányuló törekvése ugy iparosaink mint iparos segédeink körében találkozott. Keresem az okát, de nem tudom megtalálni, hogy manapság, mikor a munkásság teljesen magára van hagyatva, senki által támogatva nem lesz, miért nem iratkoznak be többen ezen áldásos egyesületbe, mely Magyarország egyetlen intézménye, melyben a munkásság öreg napjaira biztosithatja jövőjét. Különösen fiatalabb iparosaink és iparos segédeink figyelmét kívánom ez alkalommal felhívni ez egyesületre, mert öreg napjaikban ők sokkal inkább hasznát vehetik ez áldásos intézménynek, ha fiatal korukban lesznek tagjaivá, tehát akkor, mikor munkabírók és azt a csekély összeget, mit befizetniök kell, könynyen nélkülözhetik. Valóban szomorú dolog, hogy oly tekintélyes számú iparossal és munkással biró városban, mint Esztergom, nem akadt ezideig alig Ötven, aki ezen egyesület nemes célját felismerte és igy tagjává lett. Igaz, ugyan, hogy számosan önálló iparosaink közül azt vetik okul: »Minek fizessek én oda, hisz majd csak szerzek én öreg napjaimra magamnak annyit, amennyiből megélek.* Hogy ez némelyeknek sikerül is, az igaz. Hanem ha tekintetbe vesszük, hogy manapság, mikor az iparosok nagy része a szabad ipar és sok más egyéb okok következtében — melyeket fejtegetni itt nem célom — alig bir annyit keresni, mennyi a létföntartásra elegendő, ugy cseppet sem lehet helyeselni azoknak eljárását, a kik a fenti módon gondolkoznak. Sajnosán tapasztalhatjuk napjainkban, hogy hova-tovább mind nagyobb azon iparosok száma, akik megöregedve a munkában, támasz, segítség nélkül állva, a társadalom jótékonyságára szorulnak. Hogy ez a jövőben ne legyen igy, illetve hogy fiatal iparosaink agg korukban senkire ne szoruljanak, elejét vehetik azzal, ha minél többen iratkoznak be a magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj egyletébe. Nézzük azonban, mik azok az előnyök, melyeket ez egyesület a csekély heti befizetések ellenében tagjainak nyújt ? Az egyesületnek három osztálya van, igy tehát ki-ki tehetségéhez képest léphet be bármelyikbe. Minden egyes ujonan belépő tag fizet behatási díjul 1 koronát, továbbá az első osztályban hetenkint 20 fillért, a másodikban 24 fillért, mig a harmadikban 30 fillért. Oly csekélység, melyet a legszegényebb iparos és munkás is nélkülözhet. Ezzel szemben, 10 évi tagság után, ha a tag saját szakmájában munkaképtelenné lesz, az első osztályban 8 korona 40 fillér, a * másodikban 9 korona 80 fillér, mig a harmadikban 11 korona 90 fillér nyugdíjban részesül hetenkint élete végéig. A nyűg dij összege a tagsági évek arányában folyton emelkedik. Mert ha pl. valaki 25 éves tag és ekkor válik munkaképtelenné a saját szakmájában, akkor az a harmadik osztályban 14 korona ,45 fillér nyugdíjban részesül hetenként. Ha azonban a tag 40 évig már befizetett, akkor minden további befizetés megszűnik és azonnal nyugdijának élvezetébe lép. Megjegyzendő, hogy azon tag, ki saját szakmájában rokkanttá nyilvánittatík, s igy segélyben részesül, valamely más, egészségének megfelelő könnyebb foglalkozást azért űzhet. Nem felejtkezik el ez egyesület azonban a tag családtagjairól sem, amennyiben azokat is segélyezi, a tag elhalálozása esetén. Ez idő szerint van az egyletnek az egész országban 48 fiókja, több mint 12,000 taggal, továbbá 320,000 korona vagyona. Azonban ez hétről-hétre emelkedik ugy a tagok számát, mint az egyesület vagyonát illetőleg. Jelenleg is több városban van folyamatban uj fiókok alakulása, a mi igen örvendetes jelenség, mert minél több lesz a tagok száma, annál életképesebb lesz az egyesület. Kilátás van reá, hogy mire az egyesület 10 évi fennállása után — 1903-ban — a segélyezéseket megkezdi, vagyona a félmillió koronát jóval meghaladja. Adja Isten ! Nem célom azonban e helyen az alapszabályok minden egyes pontját felsorolni. Mindazok, a kik ez egyesület iránt érdeklődnek, és tagjaivá akarnak lenni, forduljanak az esztergomi fiók vezetőségéhez, hol bővebb felvilágosítást nyerhetnek. Az egylet -helyisége a Porgesz-féle vendéglőben van. Hivatalos órái minden vasárnap délután 3—4 ig. Ezekben szándékoztam felhívni iparosaink és munkásaink figyelmét e csendben, de majdan annál áldásosabban működő egyesületre. Legyenek tagjaivá minél többen ! Nem hiszem, hogy volna egy is Esztergom iparosai és munkásai között, aki e sorokat olvasva, be nem látná ez intézmény jótékonyságát. Ha soraimmal csak néhányukat sikerült is megnyerni ez eszmének, — ugy célomat elértnek tekintem. Zeke József, a Buzárovics-nyomda művezetője. § Az esztergom budai menetrend. Megszereztük a buda-esztergomi h. é. vasút október hó i-én életbelépő téli menetrendjét, ahogy bizonyára a megyei és városi hatóság is megszerezte azt. A vasút megnyílta óta ugyanis minden eddigi menetrend kisebb-nagyobb mértékben sérelmes volt az erősen törzsrészvényes vármegyei és városi közönségje. A sérelmek azonban mindég csak a menetrend életbeléptekor tudódtak ki, amikor a közönség által felkért, felhívott hatóságok tettek is lépéseket, de megkapták a sztereotip választ: csak a menetrend életbelépése előtt tett felszólalások vehetők tekintetbe. A menetrend életbelépésétől még több, mint egy hét választ el, a sürgős, esetleg személyes felszóllalást talán nem lehet elütni az eddigi válaszszal. A menetrend pedig ugyanazt a sérelmet tartalmazza, mint a tavalyi. A 4107 sz. vonat újra csak Doroghról indul Budapestre s a korrespondeáló vonat Budapestről csak Doroghig közlekedik. Tavaly e mellőzést — s felszólalás elkésettségén kivül — azzal indokolták, hogy e vonatok vegyes vonatok, behozataluk az elsőrendű pályáról a másodrendűre nagy időveszteséggel járna ; ám az idén személyvonatok lesznek s behozataluk még sincs tervbe véve. Pedig e vonat lenne reggel legkoraibb összeköttetésünk a fővárossal s vissza is d. u. a legkorábbi, amelyet bizonyára sokan vennének igénybe, annyival is inkább, mert a propeller csak okt. i-ig közlekedik s igy a nagy többség ez oldali ól fog Budapestre utazni. Reményeljük, a hatóság a szükséges lépéseket sürgősen megteszi. A menetrend egyébként következő: fürge, kedvesen csobogó viz, aminek ilyenkor jó hűs lehet az itala. A herceg végignéz a kis patakon és ime: ott messze egy asszonyt lát, a ki föltürt szoknyával a patakban áll és mos. Alfonzó kíváncsi lett, ki az és vaj' minő ? öreg, fiatal, csúnya, szép ? . . Úgy gondolta, hogy öreg, különben nem merne fényes nappal — mikor annyi szem láthatja — mosni föltürt szoknyával; de az is lehet, hogy fiatal, és éppen azért van most kint, mivel senki sem látja. Közelebb érve, látta, hogy lábai kívánatosan formásak. Csak egy kis darabot mutatott belőlük a fölfogott ruha és a viz, de az szép volt, úgy, hogy Alfonzó szemei odabüvölődtek az ingerlő formákra. Bokrok védelme alatt jött közelebb, hogy elne riassza a leányt, mert leány volt és fiatal, s mikor szemben volt vele, ügyesen egy követ dobott a patakba s mikor a viz locscsant, a leányka följebb emelte szoknyáját, hogy vizes ne legyen. A herceg úr nem álhatta tovább; kijött a bokrok mögül és üdvözölte a leányt. — J6 napot, húgom! . . mit csinálsz itt f . . — Hisz láthatja. — Ne segítsek ? — Nem tudom mit ?! — Hát adj valami dolgot. — Ráér ? — Hisz azért mondom. — Hát kergesse el a gyerekeket, ha követ dobnak. Az imént is ide esett egyik. — Megütött ? . . mutasd ? . . — Nem, nem, menjen csak tovább. Nem szeretem a kíváncsi embereket. Üljön le ide szépen. A herceg leült szép alattvalója mellé és fiatal szive nagy gyönyörét lelte a leány ingerlő, kecses mozdulataiban, amint hajladozva áztatta az üde vizben a ruhát. — Van már szeretőd, húgom ? — kérdezte tőle vágyakozva. A leány kacéran felelt: — Hát úgy nézek ki, hogy nem akadna ? . . —> No nem ! de én szivesen elvállalnám azt az állást. A leány nevetett. Ezer gerjesztő varázs volt a nevetésében, meg a szemében. Alfonzó vére felforrt. — Szép vagy nagyon ! — súgta neki és karjával derekához nyúlt. — No ! — mit mondtam ?! . . . — fenyegette meg ujjával tréfásan a lány. — Légy enyém ! — mondta éhes vágygyal a herceg és megcsókolta. A leány kibontakozott a karjából. — Hallja ! ... Ez még sem járja ! ... de ilyet! . . . Visszasimította homlokáról haját és erélyesen figyelmeztette : — Többet meg ne próbálja ! . . . Ó, Alfonzó, tudta mit jelent ez; negédes vonakodás, szemérmes biztatás csupán . . . Ügyesen magához Ölelte a piruló kicsikét és — az fürgén kisiklott kezéből, de haragudott. — Hagyjon el, úrfi, — mondta — menjen a dolga után ! . . . Alfonzó nem mozdult; nagy kedvteléssel nézte a haragvó lánykát, akinek arca pirba borult, kezeit ökölbe szorította és a keble hevesen emelkedett a felindulástól. — A saját egyéni értékem — gondolta, — nem hódította meg a kicsikét, vágjuk ki az ütőkártyát, ennek meglesz a kívánt hatása! . . . — Légy enyém! — mondta újból, — gazdaggá lesztek, selyemben, bársonyban járatlak, külön palotát, cselédséget kapsz ; — én a birodalmi herceg vagyok ! . . . A leány eleinte meglepődött, de végignézve Alfonzó öltözetén, haragos lett. Minden társadalmi illemet és alattvalói tiszteletet félretéve — tegezve szólította meg a fenséges urat.: — Te herceg vagy ? ... te gézengúz csavargó ! majd adnék neked, csak itt volna bátyám, a rendőr ! . . . Te bitang! hercegnek adod ki magad ? . . . eredj ! különben felveszem ezt a sulykolófát! ... és már is nyúlt utána. Most úgy kellett volna fordulni a történetemnek, hogy a herceg látva a leányka hajlithatatlanságát és erkölcseit, leboruljon előtte és mondja : — Látom, édesem, hogy a herceg neve és a gazdagság ígérete sem szédítettek el; — én csakugyan a birodalmi herceg vagyok, légy a feleségem ! . . . Mondom : ez illett volna ! . . , De a herceg nem tette azt; hanem meggondolva, hogy túlságosan emelné népszerűségét, ha a leány rendőr bátyja őt a herceg cim bitorlásáért bevezetné, •— a herceg sietve hazament. Honti Henrik. p> m rt N V) a, (« sa Esztergom bD O U O P rt rt . w U m a. PQ Valamennyi személyvonat, 4101 reg. 6-20 -y\-y 8-35 4102 » 8-58 < < 6-45 4103 d. u. 2 08 —y —y 4'35 4104 » 4-56 <— -c—~ 2-40 4109 este T— —> —59*10 4110 1 8-55 <— <— 6*40 4107 reg. ? f 515 —y 7-25 4106 d. u. ? ? 2-36 <— 12-50 4108 * November 25-ig vasár- és y— 3-14 2-05 4105 este Ünnepnapon —< 6*55 8-15 •CTl I I w I 1 rs Esztergom, szeptember 22. Levél a szerkesztőhöz. Mélyeri tisztelt Szerkesztő úr, Bár a napfény még kacér, Hervad a Széchenyi téren Gömbakác — s ihar-levél Hol a boldogság ilyenkor ? Otthon, zárt abak mellett,