Esztergom és Vidéke, 1900

1900-09-06 / 69.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. MeíÜete^ik Vasárnap és CStitÖrtÖkÖBi. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: ELŐFIZETÉSI ARAK • MUNKÁCSY KÁLMÁN* (hofa a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Félévre- ~~ - ~~ - ~ - ~ - l

t kor* - S" Laptulajdonos kiadókért: , <$Zécl)ei\yÍ~tér, 330. SZálO. NegvedVe ^-^ . - ^ 3 kSr! - IL D R- PROKOPP GYULA- ' MCéalratot nem adunk vissza. t-^-j . . Elismerés. 1 J Esstergom, szeptember 5, Rövid volt, alig egy félóráig tartott a hétfői városi közgyűlés, mégis egyik mozzanata nevezetessé, emlékezetessé tette. Minden igaz érdemnek mindenkor feltétlenül méltánylói lévén és Örömet találván minden méltánylásban, a hétfői szép momentumról is csak a legnagyobb örömmel emlékezhetünk meg. A meleg, zajos ováció azt a férfiút illette, akinek köszönhetjük, hogy az idei nagy, szent év emléke a tósztokkal, örömtüzekkel és mozsárszóval nem mosódik el; állandó becses jelei is maradnak az elkövetkezendő generációkra. Az elmúlt nagy napok epilóg-j jaként ezért szórul-szóra ideigtatjuk j a polgármester úr elhangzott szép' szavait, amelyek miként a közgyü-j lésen, úgy bizonnyára általánosság-, ban, teljes viszhangot fognak kel- j teni: » Midőn még arra utalni bátor va-> gyok, hogy uj Szentháromság-szob-; runk mily osztatlan méltatásban és j tetszésben részesült, lehetetlen meg nem emlékeznem arról is, akinek ernyedetlen tevékenysége, ünnepségünk ezen kimagasló diszéhez, Szentháromság-szobrának létrehozásához szorosan fűződik. S ha tekintetbe veszem, hogy képviselőtestületünk ugyanazon tisz- j telt tagja a Kálvária újból építése, kegyúri templomunk díszítése, valamint az uj >Jó Pásztor* kápolna | ügye körül mennyi ügybuzgósággal tette magáévá közönségünk vállá- ] sos és közerkölcsiségü érdekeit s mindezek felett a közoktatási és egyéb adminisztratív feladatainknak fáradtságot nem ismerő hű napszámosaként van elismerve, mindezek alapján a 900 éves ünnepség során kiváíólag szembeötlött érdemében csak egy legszebb alkalmat ismerek fel, amelyre erkölcsi kötelességkép alapitandónak vélem azon tiszteletteljes kérésemet és indítványomat, hogy a tek. képviselőtestület érdemteljes tagjának a város kegyúri plébániája buzgó plébánosának, dr. Fehér Gyula cs. és kir. udvari káplán ő nagyságának mindé kifejtett tevékenysége és ebben nyilvánuló érdemeiért elismerő köszönet szavazni s ezt közgyűlése jegyzőkönyvében megörökíteni méltóztassék,* * Sajnos, ami erőnk, módunk mellett hálánkat csak szavakkal róhattuk le ; de ezek szívből jöttek, szívhez szólottak. De meg van a reményünk, hogy más oldalról a szavaknak folytatásuk lesz. Orvoskongresszus. — Szeptember i—2. — »Komolyan dolgoztunk, kitűnően szórakoztunk, pazarul voltunk ellátva; a legjobb emlékben őrizzük meg Esztergomot* — mondotta a vasárnapi kongresszus majdnem minden résztvevője, mielőtt eltávozott. S valóban, igazán láttuk, hogy megérkezésük első percétől kezdve, jól, egészen otthonosan érezték magukat, a kongresszus lefolyása előkelően sima volt, a vitáknak, amelyről suttognak, leheletszerű nyoma sem, a bankett pedig olyan, hogy befejeztével a főmatadorok asztala magához kérette a legnépszerűbb hoteliert, hogy elismerését fejezze ki neki, a tavalyi tizenkét koronás nagyváradi gezemice ize még most is a szájukban levén. A legbuzgóbb rendezőség szombaton a propeller-állomáson, amikor csak úgy feketéllett a kis fehér hajó a sok Dr.-tól, egészen meghökkent, hogy ennyi ember részére nincs elég kocsi. Szörnyű exkuzálások következtek. A kartársak mosolyogtak » megszoktuk mi eléggé a j gyaloglást, a podgyászunk meg egy gallér, egy fogkefe, csak induljunk, de hova?*, mire aztán a leglelkiismeretesebb lakásmester: Zsiga Zsigmond sietve böngészte ki az ivcsomóból a Béla, Hajniss, meg egyéb nevet. | S egy negyedórával a fogadtatás rövid szertartása után, már egész kis had dok| tor élénkítette meg a »Magyar Király* 1 törzsasztalát, Liptómegye, Torontál, Budapest stb. egymás mellett; mintha csak mindennap közöttünk fogyasztanák az árpalevet és hallgatnák az asztal főviccmestere mindég csattanós és kifogyhatlar , anekdotáit. Ez időben gyűltek össze, ugyancsak a Magyar Király emeleti termeiben, érte' kezletre a megérkezett betegsegélyzŐ pénztári orvosok, akiket dr. Friedrich I Vilmos e. magántanár, a budapesti kerületi BetegsegélyzŐ Pénztár főorvosa hívott egybe. Körülbelül negyvenen jöttek össze, a legtöbb orvos azonban levélben csatlakozását jelentette ki a hoj zandó határozatokhoz. Elhatározták, hogy 1 a betegsegélyzŐ pénztári törvény módosító javaslata kapcsán memorandumot készítenek, amelyben kívánalmaikat és sérelmeiket foglalják egybe s ezt az emlékiratot egy héttagú küldöttség személyesen fogja a ker. miniszternek átnyújtani. E küldöttségbe beválasztatott dr. Áldori Mór is, aki sok szíves ováció tárgya volt, dr. Berényi Gyula több javaslatát egyhangú tetszéssel fogadták el. Dr. Friedrich az ülés után azonnal visszautazott Budapestre. Ismerkedési estély. Este nyolc órakor szines, mozga mas képet nyújtott a >Fürdő* lampionokkal pazarul feldíszített kertje; ekkor már megkezdődött az ismerkedés s bár az elég könnyen ment, általában több órát vett igénybe. Vagy 250-en belettek a helybeliekkel együtt; természetesen nem volt hiány lenge battisztok sokszínű virágaiban sem. A többség általában a notabilitásokat kereste, tanulmányozta. Dr. Kéthy Károlyt, a szövetség elnökét, akin nem látszik meg, hogy többszörös nagyapa ; mindig mosolygós, s szerény ; hangja is halk, de szemében ott az ész mélysége. Szinte fiatalabb László fiánál, aki egyetemi tanársegéd s akinek komoly, egészen magába mélyedt, sápadt arcán mosoly nem jelenik meg soha. Mosolygott eleget a jóságos arcú öreg Csatáry Grósz Lajos, min. tanácsos, a M. Á. V. főorvosa, a császárkabátjától elválaszthatlan érdemjellánc is mosolygott, az obligát virág azonban ezúttal elmaradt. Karcsúságban, magasságban Apponyi-alak a szövetség lelke, tulajdonképeni vezetője: dr. Jendassik Ernő egyetemi tanár, az irgalmasok budai kórházának főorvosa, szellemes, szép fej ; csupa elegancia és szeretetreméltóság. Mellette babarci Schwarczer Ottó, a szövetség egyik alelnöke, a legkiválóbb szónok közöttük ; jó kedélye nem mutatja, mily nehéz feladat előbbrevitelének szentelte életét, nagy tehetségét. Ott volt az atléta vállú Bókay Árpád a kissé gunyorosan szellemes arcú főpénztáros Hochalt, a szerényen visszavonuló Tauffer stb. S Mátray itt, Mátray ott, Mátray mindenütt, valamit minduntalan feltűnt a gondosan körültekintő titkár hatalmas alakja, aki a sok üdvözlésbe máris berekedt. Ünnepelték Boskovitz Mórt is, a báttaszéki körorvost, aki a körorvosok mizerábilís viszonyai javítása érdekében már évek óta országos agítációt folytat. Most különösen aktuális ez a mozgalom, maga köré is gyűjtötte az összes osztálysorsosokat. Jó szónok, népszónoki temperamentummal és allűrökkel. Az ismerkedés szépen folyt, itt is ott is, egyik is, másik is ismerősei szerint, külön kis ismerkedő csoportokat alakított Voltak természetesen toasztok is; nagyon tetszett Csatáry Grósz Lajossé és Jendrassiké. Maga Kéthy elnök is beszélt. A mi városunk részéről dr. Mátray Ferenc helyi elnök és Vimmer Imre polgármester voltak az üdvözlők. Az alapkőletétel. Vasárnap reggel hét óra előtt kezdődött meg a fiakkerek robogása; a kongresszisták a vár hegyére siettek fel. Itt volt a találkozó a propylaeumban s azok lépcsőin egy élelmes fotográfus meg is örökítette a társaságot. Egy rész ezután meghallgatta a templomban a Boltizár József püspök által mondott kis misét, egy rész lement a városba a kórház alapkőletételi ünnepére. A mise beíejeztével sokan nézték meg a kincstárt, ahol szakértő kalauzuk Maszlaghy Ferencz prépostkanonok volt, amig Schedl Arnulf bencés házgondnok a primási palota képtárában és régiségtárában vezette az érdeklődőket. Nyolc óra tájban megnépesült az aranyhegyi szép telek s még a helybeliek is csodálkozva szemlélték, mennyire előrehaladt már a közkórház építése, ami még gyorsabban fog menni, mihelyt a nehéz cyclops-falmunkán túl vannak. | Az alapkövet a kápolna áspisa alá helyezték. Előtte diszes nemzetiszínű sátor állott, szemben vele rögtönzött kis erkély, amely csakhamar megtelt a szép nem képviselőivel. Egymásután érkeztek: Andrássy János alispán, B. Szabó Mihály vármegyei főjegyző, Frey Ferencz országgyűlési képviselő, a helyőrség itthon levő tisztjei Stanic őrnagy vezetése alatt, K'örtvélyessy csendőrfőhadnagy, Hollósy Rupert, bbermayer György iskolaigazgatók, dr. Fehér Gyula plébános, aki segédkezett is a püspöknek, Csupics Emil gör, kel. lelkész, dr. Weisz Izsák főrabbi, a városi képviselőtestület számos tagja. Majd megérkeztek a székesegyházból az Országos Orvosszövetség hivatalos képviselői: Kétly elnök, Schvarcer alelnök, Jendrassik főtitkár ; Vimmer Imre polgármester. Legvégül Boltizár József püspök, akit zajosan megéljeneztek s találóan jegyezte meg mellettünk Ludvig Endre, a budapesti Szent János-kórház igazgatója: — íme, a legnemesebb igazi főpapi arc, amelyet eddig láttam ! A sátor mellett foglaltak helyet: dr. Gonczy Béla kórházi főorvos és iíj. Bo\ bula János műépítész, a kórház tervezője. | Ugyancsak a sátor előtt mondotta el Vimmer Imre polgármester következő nagyhatású, szép emlékbeszédét: Igen tisztelt közönség ! A régibb kor és & jelen közt párhuzamot vonó összehasonlítás ítélete többnyire amannak javára szokott dönteni. Igazságosan--e, nem tudom ; de okát a I mult mellé álló véleménynek nemcsak 1 abban keresem, hogy a meghaladott golndok és bajok képe elmosódik a jelennek éles vonalakkal szemünk elébe rajzolódó szükségletei és kiáltó követelményei mellett, de nagy átlagban valósággal kedvezőbb arányok léteztek egykoron az erő és tőle várt szolgáltatás, a köz- és magánvagyon s a reá neheI zedő kötelességek és erkölcsi tartozások 1 között. í Más kérdés, szerencsésebb és boldo