Esztergom és Vidéke, 1900
1900-08-02 / 60.szám
Esztergom, 1900 XXII. évfolyam. 60. szám. Csütörtök, augusztus 2. AZ „ÉSZTE.RGOMVIL)ÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET“ HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: pLÓ FIZETÉSI ÁRAK 1 Égése évre — — — — 12 kor. Fel évre — — — — •— 6 kor. Negyed évre — — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fii. fii. fii. fii. MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért : OH- PRO KOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Széct^epyi-tér, 830. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. Nagy apparátus. Esztergom, julius 31. Újra és újra felszínre dobják a kérdést bizonyos oldalról, hogy a város közigazgatása a lakosság számarányához képest nagyon sokba kerül, hogy a személyzeti kiadások terhe erősen nyomja költségvetésünk mérlegét. Ha a dolgot elvontan és általánosságban tekintjük s ha a hasonló nagyságú városok személyzeti kiadásaival a mienkét összehasonlítjuk, úgy van némi igazságuk azoknak, kik folyton a nagy apparátus kedvenc jelszavát hangoztatják. De ha ezt az apparátust az elvégzendő munka tömegével egybe vetjük és párhuzamba állítjuk, akkor egészen máskép fog kiütni száma- > dásunk s akarva, nem akarva be, kell : ismernünk, hogy nem lehet szó a : személyzet apasztásáról, sőt ha erőnk [ kibírná, amint nem bírja, egyes hi- r vatali ágak személyzetének szapori- 1 tása igen kívánatos lenne. A városi tisztikarnak legalább i annyi dolga van az állami functiók I közvetítésével, mint a mennyit a szoros értelemben vett autonom teendők ellátása igényel. S minél közelebb jutunk ahhoz az időponthoz, midőn az állami köz- igazgatás ténynyé válik, annál nagyobb és fontosabb teendők ellátását bízzák az autonom tisztviselőkre. A központi kormányzat úgyszólván már most is úgy tekinti őket, i mint állami közegeket. Szóval a végzendő munka mindenütt évről évre nő. De beszéljenek a számok. Az iktató-könyvek mutatják ki, hogy két évtized alatt az ügyek száma megötszöröződött. így megy ez évről-évre, folyton dagadnak a számok, mint az áradó folyam. Aki tehát elfogulatlanul szemléli az állapotokat, annak be kell látnia, hogy itt nagy apparátusról nem, csak kellő és szükséges apparátusról lehet szó, melynek létszámát nem apaszthatjuk a nélkül, hogy ez az apasztás városi jellegünknek és közigazgatásunk színvonalának rovására ne esnék. A számvevőségi személyzetnek az új fogyasztási adók miatt tervezett szaporítása, úgy látszik, végleg levétetett a napirendről. Nagyon helyesen. A mai személyzet, ha sikerül leküzdeni a kezelésnek bizonyos bürokratikus fattyúhajtásait, nézetünk szerint teljesen elegendő arra, hogy teendőinek megfelelhessen. Természetesen dolgozni kell. De- hát dolog nélkül kétszerekkora személyzettel se megyünk semmire. Ennek a kérdésnek elbirálásánál arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a város mindent, de mindent házilag kezel. Ez a kezelés pedig személyzetet igényel, mert hát a javadalmak vezetése, igazgatása nem megy magától. Sajnos, mindezekről megfeledkeznek azok, kik a nagy apparátusról oly hangon beszélnek, mintha az nem állana arányban az elvégzendő munkával s igy a személyzet apasz- ! tásáról kellene gondoskodnunk. Ez a mai viszonyok közt, mint már fentebb kimutattuk, egyszerűen lehetetlen. Helyesen cselekednék tehát mindenki, aki abban a véleményben van, hogy nagy a városi alkalmazottak száma, ha erről személyesen győződnék meg s az érem másik oldalát, az elvégzésre váró teendők nagyságát is figyelembe venné ! Mert egyszerűen piacra lökni egy hangzatos jelszót, nagyon könnyű dolog. De a közönségnek azt a részét, mely az ilyen jelszavakat készpénznek veszi, nagyon nehéz ! aztán a helyes útra vezetni s neki a helyzet valódi képét megmagyarázni. Ez pedig nyugtalanságot és bonyodalmakat szül, ami a közügyek helyes intézése érdekében lehetőleg kerülendő. Mindenki jobban szeretné, ha a jelenlegi súlyos közterhek apasztat- nanak, de hiába, a nélkülözhetetlen kiadási tételeknél nem lehet takarékoskodnunk. Bele kell tehát nyugodnunk ? mai helyzetbe s ha nehezünkre esik is, áldozatokat kell hoznunk a jövő nemzedék boldogulása érdekében. Ez az átka az úgynevezett átmeneti korszakoknak s hogy mi ilyen átmeneti korszakban élünk, abban azt hisszük, senki sem kételkedik. Memor. Az .Eszterp és Vidéke' tárcája. Álom. KMi is csalódtunk, édesem f I . . . •• . . Örömmel hímezem jövőnk egét,-----Sok szép reményem semmivé tevéd! hi tem vártam igy; talán te sem. &Ha csattogott a fülmile hA zöld bereknek lombos ágain, Walával nem ragadta vágyaim, '■ISNekem nem kellett éneke. XTavasz volt, bájolt. éltetett. ZSEzer virágot tárt a rét elém, r\Nem téptem meg, bár meg nem is vetém; yHagytam virágot, éneket. ‘iíMáskor l . . . Tavasz, virág s a dal VMegadták szivem minden vágyait ; IfKépzelmem tündérországokba vitt M kedv csapongó szárnyéval. XMost kis virágbimbó helyett f Barátságunk virágait szedem; v Nem sírtam a madárka énekén,----Te foglalád el szívemet. Mi is csalódtunk édesem 17? . . . . . . Ah űzzed el ijesztő álmaim l Kössünk bogot szivünknek láncain, Ne bontsuk fel se én, te sem 11 Gedeon II. Trencsén-Teplic julius 28. Egyedül ülök kénszaggal telitett nedves szobámban. Szombat van s ezt kalendárium hiányában, onnan tudom, mert az izraeliták s különösen a nők, fényesen öltözködve a lakásom átellcnében levő zsinagógába ablakom előtt sietnek imádni az Urat. Igazi keleti rózsák vannak közte, szívesen legeltetem rajtuk szemeimet, de azért lenéz valamennyiről, hogy Árpád apánk földjén látta meg először a napvilágot, itt szívta az édes anyai emlőt, itt nőtt fel nagyra, itt lett boldog házaspárrá, majd anyává, itt, ez a magyar föld adja meg azt a kényelmet, azt a jobblétet, mely képessé teszi őt arra, hogy drága selyemruhában, ékes aranylánccal, rubintos, gyémántfülbevalóval sétálgathasson a hársak és vadgesztenyék alatt, de azért magyar szót — dacára hogy tud magyarul — nem hallasz ajkáról elhangzani. Az utánna futkosó gyermekeinek dadája az tót, mikor aztán a gyermekek rakoncátlankodása annyira megy, hogy a dada hatalma a megfékezésre nem elégséges, a mama tót nyelven iparkodik rendet teremteni, de hasztalan, mert a sok bácsi és néni előtt a gyermek nem ijed meg, szembeszáll az anyjával. Akkor fogja a papa a gyermeket, elvezeti egy félreeső bokor mögé s a kezében levő somfapálcával jól elnadrágolja, az ezzel karöltve járó cimzéseket azomban*már édes hazai nyelvünkön dörgi a gyermek fülébe. Míg hallgatom ablakomnál a zsinagógából kihalló mélabús hangokat, minden ötödik percben oda áll előmbe egy-egy összetöpörödött anyóka, »malini kupac, »malini kupac ékes szavakkal kinálgatja piros málnáját. Szerettem volna hazám nyelvén megkérdezni tőlök, hogy hol terem az a sok málna és eper, melyet napról napra kinálgatnak, hasztalan, kíváncsiságom kielégítetlen maradt; az én tót asszonyom — pedig leórölt az életből vagy hatvan esztendőt — szó nélkül tovább ment, nem értett meg. Míg igy sorjába rakosgatom a betűket, kopognak az ajtómon, belép a levélhordó, »guth morgenc-t köszönt; a patvarba is, hiszen zsinóros sapkát hord a fején, ezt talán csak mégis magyar koronával fizetik, ennek 'csak kell tudn magyarul ! Megszólítom, válaszol is, de olyan magyarsággal melytől rögtön megcsömörlik az ember teste, lelke, pedig bevallja a szegény, hogy ötven évvel ezelőtt Nagyváradon látta meg először az Isten szabad egét. Első napon, midőn ide érkeztünk, a lakás utáni lótás, futás meghozta a kellemes étvágyat, mi volt természetesebb mint csupa patriotizmusból beülni »Karikás« uram vendéglőjébe. Hogy a pincérek közül egyik németül, a másik pedig tótul kinálg?tta ételét, borát, hát az fel- j sem tűnt előttem valami nagyon, lesz itt, gondoltam magamban, magyarul beszélő pincér is, a kivel aztán majd csak megegyezem. Kérek étlapot, forgatom jobbra-balra s végül kisütöm, hogy az sem nem magyar, sem nem német, hanem cseh nyelven van megírva. »Kari- kásc vendéglőjében cseh nyelven Írják meg az étlapot. Végig sétáltunk a parkban, igazi jó magyaros bajuszu, meg szakállú emberekkel találkoztunk, oldalukon bájos leányok és menyecskék taposták a jól gondozott utakat, vidám kacagásuktól hangzott a hegyoldal, s midőn közelükbe értünk, csak ámultunk, hogy ez a víg társaság a tót nyelvet vallja édes anyanyelvének. Vasárnap, mint jó kereszténynek illik,
