Esztergom és Vidéke, 1900

1900-07-29 / 59.szám

k le zl tok a Bottyán-utcában helyezked­nek el. A gyalogosok a Sz ; chenyi-térről a Kispiacon és a Ferenc József-uton ke­resztül a szent István térre vonulnak. A szent István-térről a főszékesegy­házban azután sorfalat képeznek. A fogatok a megállapítandó sorrend sze­rint lakásom elé mennek és onnan ha­ladnak a főszékesegyházba. 9 órakor főistentisztelet a baziliká­ban, amelyet személyesen fogok vé­gezni. A >Te Deum« alatt a város összes haiangjai szólanak. Mise után szent beszéd. Mondja mélt. és ft. dr. Rimely Károly püspök úr. A főistentisztelet alatt a bazilika előtti téren sátor alatt mise. Utánna magyar szent beszéd, amelyet ft. Pór Antal apát, esztergomi kanonok fog tartani. A főistentisztelet befejeztével, a le­vonulás ugyanazon sorrendben törté­nik, mint a felvonulás történt. A fogatok lakásomig mennek és on­nan a szigeten át a városházhoz. A gyalogosok a Széchenyi-térre vo­nulnak ugyanazon úton, a melyen a bazilikába mentek. II órakor Esztergom-város szék­házának tanácstermében dísz-kozgyü­lés. Az ünnepi szónok, tek. Vimmer Imre esztergomi polgármester úr be­szédét a városház erkélyéről mondja. 2 órakor diszebédek. Kirándulások a Kovács-patakhoz, esetleg Visegrádra. Este 8 órakor a katonai zenekarok takarodója. Midőn e jubileumi ünnepségek sor­rendjét a ft. papság tudomására adom, egyúttal felhívom, szíveskedjék a híve­ket az ünnepség jelentőségéről e kör­levelem vétele után bővebb mjiigyjará: zatok IrtséreTé'b^rT^táTékoztatni, mert lígban is. S képzeletem egy végső s^árnycsapásával látom a salzburgi vár udvarán a vérpadot, látom a pribékek­kel küzdő, kegyelemért esdeklő bűnöst; livtom megvillanni a hóhérpallo3t s egy ablakban a nagyot, a választófej edel­net, a hercegérseket. Hallom az elre­pAlt lélek szárnyasuhanását s a pa­rancsoló hangot, mely az ablakból utána kiáltja: Ego te absolvo in nomine Patri et Filii et Spiritus sancti. Amen! S a szolga elzárta a csapot, az orgona el­némult, a bábuk megállottak s a kicsi szöszke lányka tovább majzolta a zsem­léjét. B. Szabó Mihály. Levél Trencsén-Tepliczbol. . . . július hő 28-án. ""Kedves Szerkesztő Barátom ! Azzal aVerős elhatározással távoztam hazulról, hogy otthon hagyok minden gondot, s a boldog semmittevés mellett rá sem gondolva" a tollra, a Teremtő remek alkotásának bámulói közé szegő­döm s hallgatom a platánok, az illatos fenyőfák árnyékában a mellettem elfutó patak csobogását. Mert Trencsén-Teplicz valósággal azon fürdők közé sorolandó, melyeket a nagy Alkotó nemcsak csodatevő, gyógyvízzel áldott meg, hanem azonfelül .adott hozzá azok a nagy áldások és jótétemények, amelyeket történetünk e két kimagasló mozzanatának következményei gyanánt ismerünk, mulhatlanul kötelességünkké teszik, hogy hálát rebegve a jóságos Gondviselésnek, kegyelmeit és ótalmát esdjük szeretett hazánkra a jövőben is. Miután nem kételkedem afelett, hogy kedves híveim közöl is többen fognak sietni ez ünnepségekre, a kellő rend és előkészületek szempontjából szük­séges, hogy augusztus hó 6-ig beje­lentsék a ft. lelkész urak egyházme­gyéi hivatalomnál, honnan és — lega­lább hozzávetőleg — hányan érkez­nek. A jelentkezések az ünnepi yfogadó­és elszállásoló bizottságnál* is eszkö­zölhetők, amelynek irodája a tanító­képezde épületében van berendezve. Ami az érkezés idejét illeti, miután vajmi nehéz a városban nagy számú lakást szerezni, célszerű lenne ugy in­tézkedni, hogy a zarándokok augusz­tus 15-én a kora reggeli órákban ér­kezzenek Esztergomba. Szíveskedjék a ft. papság arra is figyelmeztetni a híveket, hogy az ösz­szejövő zarándokok előreláthatólag nagy száma miatt nem lesz mód arra, hogy ez alkalommal Esztergomban szent gyónásukat és áldozásukat vé­gezhessék. Hogy az áhítatos kegyelet, a mély hála és őszinte hazaszeretet érzelmei minden kebelben felébresztessenek és általános kifejezésre jussanak, elrende­lem ezennel, hogy főegyházmegyém összes káptalani, plébániai és szerze­tesi templomaiban, valamint nyilvános kápolnáiban, hol rendesen tartatnak istentiszteletek, augusztus hó 14-én és a következő napokon, aug. 20-ig be­zárólag, a- bolti. Szűz tiszteletére dél utánonként ünnepélyes litánia legyen. fenséges természeti fekvést, 1 gyönyörű vidéket, pormentes üdítő levegőt, amig az emberi kéz árnyas sétatereket, laká­sul szolgáló gyönyörű villákat és ezek tetejébe még jó cigánymuzsikát. E helyre egészen ráillik Szt. Péter apestol­nak a mesterhez intézett azon hő kun­sága >Uram, építsünk itt három hajlé­kot és pedig a városnak egyet, mely a pénztár számára jói jövedelmezzen, a polgárok számára, a hova a házmester az ő terhes számlájával soha be ne lép­hessen és a rendőrség részére, ahol az iktatóba egy akta se kerüljön.* És megvallom, hogy a fenttbbi elha­tározásomban még inkább megerősített Keszler József, az érdemes tárcaíró, aki csak nemrég panaszolta el abbeli fájdal­mát, hogy már nem Íródnak »Fürdői levelek* és mindjárt mégis magyarázta, hogy azért nem. mert rá fogják az Íróra és azzal gyanúsítják, kogy ezzel a fürdő érdekét szolgálja és oly előnyöket él­vez, amelyekben más emberfiát nem ré­szesítenek. A hetek tanácsának főgene­rálisa azonban megirigyelte sorsomat s a >Szerkesztői üzenetek* közt azt üzente, hogy elfogyott a tárcabeli-regimentje. >Mondsee« hallgat, beszéljen »Teplitz«. Parancs, parancs és az ily magamféle közlegénynek — ugy mondja a szolgá­lati szabályzat — első kötelessége az engedelmesség. Kedves Szerkesztőm, azt aligha kívá­nod, hogy én Teplitz őstörténelmével foglalkozzam, azt ráhagyom a »Búr« asztal érdemes tagjaira. Az ügyvédek nesztora, az árvák egykori főfelügyelője, a tőkék és kölcsönök hűséges szemmel tartója, a kereskedelmi társulatnak har­madik személyekkel szemben való kép­viselője, — a sokszor hangoztatott >for­csá«-val szemben is — ha kívánod, meg­fogják neked mondani, hogy kiis volt az a ős Illésházy, ki e paradicsomnak valaha tulajdonosa volt, Foglalkozom nagyon is inkább, a jelennel, a melyből én csak annyiban veszem ki a részemet, hogy hizlalom szemeimet s naponként arra az igazságra jutok, hogy még sincs igaza Szemerének, aki egyszer azt ta­Aug. 14-én este, a szokásos haran­gozás előtt fél órán keresztül az ösz­szes harangok hirdessék a következő nap nagy ünnepéi. Nagyboldogasszony ünnepén a ne­vezett templomokban hálaadó isteni­tisztelet tartassák, amelyre az összes helyi hatóságok meghívandók. A sz. mise végével a »Te Deum« énekel­tessék. Ezt megelőzőleg ünnepélyes hitvallás tétessék a tridenti-vatikáni szerint. A sz. misével kapcsolatos beszéd tárgyát a jubileum képezze. Fejtsék ki a beszédek azt a nagy jelentőséget, amelylyel a kettős évforduló vallási és nemzeti szempontból bír, hogy ne csak a sz. vallásunkhoz való rendit­hetién ragaszkodás, hanem a haza szeretete is élesztessék és erősitessék. Egyesítsük e napok alatt buzgó imáinkat és kérjük az egek hatalmas Urát, hogy aki kegyesen fentartotta és ótalmazta kilenc-század viszontag­ságai és küzdelmei között, áldja meg és védelmezze a jövő századokon ke­resztül is sz. egyházunkat és szeretett hazánkat. Hő fohászokat röpítsünk az Éghez egyházunk közös Atyjáért és hazánk dicső királyáért, hogy még sokáig ve­zethessék hű népeiket bölcseségük és szeretetük hatalmával az erény és bol­dogság ösvényein. Imádkozzunk őszinte szívvel és tiszta lélekkel egymásért, hogy Isten, a haza és a király hű szolgálatában, zavarta­lan egyetértésben és jóakaró szeretet­ben tölthessük földi vándorlásunk nap­jait. Emeljük fel esdő tekintetünket ha­zánk Nagyasszonyához, a bold. Szűz­höz és első sz. királyunkhoz, hogy kö­nyörögjenek érettünk, védelmezzenek és segítsenek bennünket. Az a határkő, melyet Atya egyházunk és hazái ben e kilencszázados é\ felállított, necsak a muld lékeit újítsa meg folyton hanem figyelmeztessen szűnt Őseink azon vallási és haz nyeire is, amelyek jutaimái az Ég kegyelmeinek és áldás dag kincseiben részesültek! Balatonfüred, 1900. július 26. Kolos. bibornok, herei A püspöki A püspöki karból eddig a köv jelentették be megérkezésüket: Bende Imre (Nyitra). Bubics Zsigmond (Kassa), Gróf Csáky Károly (Vác), Császka György (Kalocsa), 1 Fehér Ipoly (Pannonhalma)^' Hettyei Sámuel (Pécs), Radu Demeter (Lúgos), Szabó János (Szamosujvár), Szmrecsányi Pál (Szepes). Dr. Vályi János (Eperjes). Főispí A főispáni karból eddig a követi jelentkeitek: Kazy János (Bars), Thuróczy Vilmos (Nyitra), Gr. Laszberg Rezső (Győr), Török Zoltán (Nógrád), Horváth Béla (Hont). Báró Vay Dénes (Pozsony). Polgármestere lálta mondani, hogy »nem boldog a magyar.* Mennyi kincs, mennyi bankó úszik itt el naponta, közbevetőleg szólva magam is tapasztalom, hogy bugyellárisom mindinkább laposabb lessz. A földkerekség minden részéből van itt lány, asszony, férfi, valóságos Babi­lon s ha úgy vacsora után a podestával elsétálgatunk a platánok alatt, fájdalom­mal kell hallanunk, hogy hazánk leányai, szép asszonyai, nem az édes hazai nyel­vünkön szóllalnak meg, hanem tótul kezleten jelen voltak Frey Ferenc c,, povedálnak. Mint a podesta jól megje- nök, dr. Walter Gyula alelnök, dr. Cst gyezte : »tótszagu itt minden*, a kávé- noch János apátkanonok stb. A polgármesterek közül az eddigij jelentés szerint jönnek: Márkus József főpolgármester (Bpesl Domány János (Komárom), Dr. Francisci Lajos (Nagy-Szombat Brolly Tivadar (Pozsony), Kukán Imre (Érsekújvár), Ssitnyay József (Selmecz), Jámoska Gyula (Pozsony, Szent Györj Aranyos-Maróth polgármestere. A Városi Körből.| A Városi Kör, gyakori értekezleteivé igen hasznos szolgálatot tesz a rendéT bizottságnak, úgyszóllván a tervadál feladatát végezi ennak ezek megbiráláj sát, ki vitelét hagyván fenn. Igy csütörtöki ülésén nem annyira ünnep fényének emelésére keresett ujai módokat, mint inkább egészségrendőri,1 köztisztasági szompontból foglalkozó^ az ünnepnapok előkiszitésével. Az ház, a vondéglő, a cukrázda, még a fran. cia paríum is. Mindezek dacára örömmel tapasztal­tuk és tapasztaljuk naponként, hogy ezek a tótul beszélő menyecskék jó hon­leányok, mert mikor a cigányok rázen­dítenek a Hymnusra, olyan éljen s taps­vihar kerekedik, melyet Árpád apánk is megelégelne. Itt sétálgat és pedig már elég gyors léptekkel az egyházi költészet nemes képviselője: Sujánszky Antal nagy­prépost az ő hűséges társával Kanovics József józsefvárosi kanonok-plébánossal, kinek az elmúlt vasárnap vendége volt Magurányi József és családjából: ked­ves felesége és Olgicája. Büszkék voltunk Esztergom szép leá­nyára, Magurányi Olgácskára, mert azt a meggyőződést merítettük a Baracskáig vezető szép sétaúton, hogy a sok sok szép lánynál szebb a mienk. Ali. Mindenekelőtt az ivóviz kérdése j< szóba, ami bizony — főleg ha a ká^ kulai hőség tovább tart — mily eminei fontosságú kérdés, bővebb indokolj nem szorul. Az értekezlet e* tekintetbe praktikus javaslatot adott. A viz a szenfc Anna-téji elismert jó közkutból\erre al­kalmas s csapokkal felszerelendő lajtok­kal lenne szállítandó. E lajtok cirkálná­nak a városban. A vizzel való ellátás felett való felügyeletet Dóczy Ferenc tűzoltó-főparancsnok magára vállalja. Hogy az utcák Öntözése megfelelő le­gyen, arra a jelengi két lajttal semmi­esetre sem számithatunk. Ezért a Kör — s igen helyesen — proponálja, hog^ a székesfőváros tanácsától a város, 3— 4 1 öntözőlajtot kérjen kölcsön. Ezek áten­gedése iránt kétség nem foroghat fenn. Igaza van az értekezletnek abban is, hogy a jelenlegi munkaerővel az utca­kövezetek rendbehozása nem remélhető. Csak meg kell nézni, mint piszmog na­pok óta egy sereg ember a vízivárosi templom környékén. Munkájuknak alig van nyoma. A kövezők száma legalább ti­zenkét jó munkaerővel lenne szaporí­tandó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom