Esztergom és Vidéke, 1900

1900-07-29 / 59.szám

szabad megengednünk, hogy Esztergom város nagy nemzeti ünnepében hölgyei, mint ilyenek, ne vegyenek részt. Az ünnepség keretében sok mindenféle módozat van felvéve, de hölgyek által rendezett egy sem. Igaz, hogy mindenben osztályrészeseínk, de az is igaz ám, hogy egy módozatban sincs kidomborítva a magyar nő, a keresztény magyar nő : Saroltának énemben is dicső unokája. Ezt pedig elmulasztani nem szabad megengednünk. Mit gondolt e sorok írója ? Tessék elhinni, nem kivihetetlent. Csak két javaslatom van, melyek közül az első, hogy Esztergom leány-virága az ő lelki világának, liliom tisztaságának megfelelően, hófehérben testületileg is vegyen részt nemcsak a felvonulásban, hanem a főtemplomban is, hol mint élő rózsafüzér adja a legpompásabb diszét az ünnepségnek. A második pedig az volna, hogy a város hölgyei e nap emlékére és vendégei tiszteletéro egy, mondjuk: séta-estélyt rendeznének több nevesebb művész és művésznő közreműködése mellett adandó tárgysorozattal. Ami, ugy hiszem, valami különösebb nehézségekbe annál inkább sem ütköznek, mivel ugy gondolnám : a magyar művészek és művésznők a nap jelentőségére való tekintetből íz szívesen felajánlanák magukat az ünnepély fényének emelésére művészies közreműködésükkel, ha azok iránt egy alakítandó hölgy-bizottság által meghivatnának. Hölgyeim ! Az idő nem késő, de nem is messzi a uagy naptól, mikor az egész nemzet figyelme tekint reánk. Önök: Esztergom leányai, utódaiama háromszáz hölgynek, kik keresztény hazaszeretetükben való megadással lettek vértanúi a várost ostromló tatár hadnak. Egyre kérem önöket, s ez : méltóztassanak kedélyüknek bársonyán elmerengeni a magyar nemzet története fölött, lebegjen előttük Géza fejedelem neje Sarolta: igazságos Mátyás király édes anyja Szilágyi Erzsébet, Rozgonyiné Szentgyörgyi Czeczilia, Perényiné Kanizsay Dorottya, Dobó István, az egri hős leánya Klára; I. Rákóczy György fejedelem hitvese Lórántífy Zsuzsanna, Thököly Imre neje Zrínyi Ilona; Apaffy Mihály bitvese Bornemisza Anna, Illésházyné Pállífy Katalin, Thurzó Györgyné Czobor Erzsébet, Dobozy Mihály neje, mind meg annyi büszkesége a nemnek, melylyel azomban a magyar mindenkor született lovag. Mutassák meg ösvárosuk kegyeletes ünnepén, hogy a magyar nő jogot s helyet követel az ünnepély sorozatában, a melyre a felszólítás csak azért jelent meg most, hogy a drága kő, az önök jelenléte, annál inkább beilleszthető legyen a kegyelet megnyilatkozásának koronájába, mert az ünnepély rendezése, módozata és sorozata a férfiak részéről már befejeződik. Bondeguz vére. A kilencszázados jubileum. Esztergom, július 23. Az augusztusi nagy napokra való előkészületek, ha a város külső képén még sok nyomuk nincs is, teljes erővel folynak, amit a még hátrelevő idő rövidsége eléggé megmagyaráz. A hivatalos város előkészületeit, illetőleg azok hatásos effektuálását hátráltatja, hogy az intézés és rendezés természetszerű és arravaló vezetője : a polgármester éppen most kénytelen távol lenni, amikor a minden szükségesről való intézkedés, gondoskodás ideje van, később csak már az ezek kivételére való figyelés válván szükségessé. El kell ismernünk, hogy helyettese teljes buzgalommal és ügyszeretettel mindent elkövet a siker érdekében, de épen helyettesi minősége akadályozza, vagy inkább aggályossá teszi a szabadabb, önállóabb akcióban. A rendőrkapitány is távol lévén, nagyon óhajtandónak tartjuk, hogy a rendező bizottság értekezletein a helyettese is megjelenjék. Szakszerű felvilágosítására már több izben lett volna szükség. Egyébként az előkészületekről a következőket jelenthetjük: A főpapi körlevél. A hercegprímás holnap a főegyházmegye papságához az ünnepre vonatkozó körlevelet bocsát ki. A körlevél kiállítása igen díszes, vörös kerettel, a címezés felett szűz Mária képével. Szövege a következőképpen hangzik : Főtisztelendő Testvérek ! A kereszténység hazánkba történt behozatalának és a magyar királyság megalapításának kilencszázados évfordulója alkalmából székvárosomban, Esztergomban O Felsége legkegyelmesebb Urunk és királyunk képviselőjének, Frigyes cs. és kir. főherceg ő fenségének magas jelenléte mellett, f. é. augusztus hó 14-én és 15-én ünnepségek fognak tartatni. Ez emlékünnepélyek íőbb mozzanatai a következők lesznek : I. Augusztus 14. A város reggel lobogó-díszt ölt. Délután 2 órakor mozsárlövések jelzik az ünnep kezdetét. 3 órakor ünnepélyes vecsernye a főszékesegyházban. Végzi nm. és ft. Császka György, kalocsai érsek úr. 5 órakor a Széchenyi téren emelt uj Szentháromság-szobor leleplezése és megáldása. Végzi mélt. és ft. dr. Rimely Károly, besztercebányai püspök úr. 7 1

/

2 órakor a város összes harangjai megszólalnak. A félórai harangozás után 8 órakor toronyzene. 8 Ya órakor a város kivilágítása. 9 órakor katonai takarodó. II. Augusztus 15. Reggel 5 órakor mozsárlövések és harangozás x

\

% óráig. 6 órakor a katonai zenekar ébresztője. 6 Ya órakor a város összes templomaiban szent mise. Ezzel kapcsolatosan a kir. városi templomban magyar; a vízivárosi templomban német és a sz. Ferencrendüek templomában tót szent beszéd. 8 órakor a testületek, egyesületek, a különböző közhasznú intézmények zászlóik alatt és a nagy közönség a Széchenyi-téren gyülekeznek. A fogakori szuverén választófejedelmek. Az igaz, hogy nem hiányoztak közülük az úgynevezett „fenegyerekek" sem; pl. hogy csak az egy Wolf-Dittrich-et említsem, aki egy szép napon sutba dobta a coelibátust, elvette a polgármester leányát s boldogan élt vele törvényes házasságban mindaddig, mig e boldog családi élei hire hónába is eljutottt. A vége az idyllnek az lett, hogy ő fensége három esztendei szobaáristomot kapott, kedves neje pedig életfogytiglan élvezte egy szigorú női zárda vendégszeretetét. A templomok kincsei s arhitekturája, a régi temető történelmi értékű sírkövei, az Museum Carolinum Augusteum ereklyéi, Hellbrum vízmüvei, a Miraball kertje, a Carillon, az érsekek nyári és téli lovardáj a, a hires lóusztató, Leopoldskron, a színház, a műcsarnok, az uj temető árkádjai, egyaránt dicsérik a fejedelmek s a város polgárainak szépérzékét s áldozatkészségét; de engem két dolog ragadott meg leginkább : Mozart szülőháza az egyik s benne az a két, régi módi alacsony szobácska, amelyekben Mozart János György Lipót, az egykori komornyik s később székesegyházi karmester, a nagynevű zeneköltő édesatyja lakott. E két szűk szobácska közül abban, amely a meglehetős sötét udvarról kapja gyér világosságát, abban a szerény szögletben, amelyet most a ráemlékeztető babérkoszorus mellszobor foglal el, ringott bölcsője egykor a Requiem, a Don Jüan, a Varázsfuvola, a Cosi Fan tutti meleg szívű poétájának. Ebben a sarokban mennyi édes gondot pazarolt el egy anya szive, mennyi csókot lehelt arra a tiizta fehér gyermekhomlokra, melyet áz igazi elismerés koszorúi csak halóporában díszítettek! Ezen a korhadó padlón tette meg első lépését az anyagi életbe s ezen a sovány spinetten bontogatá genieje akkor még gyönge szárnyait, hogy később a hallhatatlanság ragyogó sfaráiba repüljön velük. „Jung gross, spat erkannt, nie erreicht" í Ez egyszerű szavakban, egy élet sajnálatra és irigylésreméltó történetét vésette a hálás Hasselt-Barth abba a kőbe, melyet 1844-ben a zene ez Istenáldott mesterének, már majdnem feledésbe ment sirja fölé állíttatott. Szegény Reviczky Gyula, te, az én kicsiny nemzetem elköltözött édesszavu csalogánya! Miért van az, hogy a mikor a lángész ez épen maradt fészkében szivem összeszorul s szemem könybe lábbad, — hogy akkor Te reád gondolok? . . . A másik, amely elmémet, szivemet s egész érzelem világomat megragadta úgy, hogy napokra volt szükségem, mig mélységes hatása alól sikerült felszabadulnom, nem volt egyéb, mint egy nagy emberek szórakoztatására kieszelt gyerekjáték. Ugyanis Márkus Sittikus érsek, aki a hegyvidék koronájába: Salzburg és környékébe a legtöbb és legszebb ékkövet illesztette, 1613-ban megépitteté a hellbrunni kastélyt is s ebben, meg a hozzátartozó parkban, ama vízmüveket, melyekről Hellbrunn messze földön hires. Ezek között a vízmüvek között van egy kápolnaszerü épület, kisebb embermagasságnyira hatalmas, kapuféle nyílással, melynek szárnyas ajtaját a ve zető széttárja s akkor látható egy városka, a háttérben hegyekkel, erdőkkel s benépesítve a XVII. század elején dívott viseletek szerint öltözött bábokkal. E kis bábszínház előtt (mert nem más ez az épület) jó salzburgi homokköböl faragott ülőhelyek vannak s ezeknek a hátterében is, vagy egy kecskebak, teknősbéka, vagy egy tryton száján, orrán ömlik a kristálytiszta viz, immár közel 300 esztendő óta. Leültem az egyik közsámolyra; kitudja melyik választófejedelem századokkal előbb kihűlt helyére s vártam, ami következik. A vezető, ki mellesleg mondva, mivel Hellbrunn császári tulajdon az osztrák császári ház egyenruháját viseli s a kéthatosokat ez állásához méltó leeresz kedéssel vágja zsebre, most megfordít valamely bokorban elrejtett csapott \ mire a kis városka lakói, a sok mindenféle bábu apróság, elkezd mozogni s nyüzsög, mint a hangyaboly. Apró lovagok poroszkálnak be a zsemlyenagyságú kapun, hajcsárok viszik a vásárra egértermetü tehénkéiket, öszvérjeiket. Kisebbfajta orvosságos üveg terjedelmével dicsekedő korcsmárosné, ott settenkedik, sürög, forog külömbféle öltözetű, akkora vendégei között, mint egy zsebgyufatartó. Picike ácsok dolgoznak két arasznyi szédületes magasságú födélszéken, kőművesek ujjnyi vastagságú sziklafalat emelnek. P. tkol a kovács, veszekedik a parányi piaci kofa. A palotácska előtt nagy komolyan sétál föl alá a babszemjankó strázsa. Piciny minden és olyan kedves, olyan más, mint a mi korunk szintelensége. Csak a városka piacáa méltóságteljesen tipegő kéményseprőcske, az olyan, amilyent erre s arra mifelénk is ugatnak a kutyát. Micsoda gyönyörűség volt nézni a gyerekeket, amint ezt a sok szívvel és nem kevés technikai tudással megalkotott játékszert bámulták. Valamennyi tátott szájjal s tágranyilt, nagy nefelejts- és cseresnyeszemekkel kisérte a városka nyüzsgését, — sőt egy lenszöszke kis lány piros szájacskájából azon mód nézett ki egy zsemledarab az egész produkció alatt, amint azt előbb leharapta. S amikor a vá* oska élete legpezsgöbb, a parányi a akok mozgása a legelevenebb, egyszorre csak, valahonnét a háttérből felbúgnak mélabús akkordjai egy hatalmas orgonának. S a tizenhárom esztendő hián háromszázéves melódia hallatára már rég elfáradt fantáziám kibontotta megtépett szárnyait, hogy egy pillanatra a virágnak azt az illatát, a napnak azt a melegét s az életnek azt az örömét éreztesse velem, amit csak a bölcső s az édesanyja ölében, öntudatlanul élvez az ember s azután — sohatÖbbé 1 A másik pillanatban eltűntek bámészkodó útitársaim, hogy helyet adjanak a mult rég letűnt, nagyhatalmú méltóságainak. Ott ülték körülöttem : Marcus Sittikus, Paris von Lodron, Dittrichstein, Wolf Dittrich, Firmian gróf s a többi bibortaláros fejedelme Salzburgnak. Egy szavuk palotákat emel, keresztülvágja a sziklahegyet ; szemöldöküknek egy baljóslatú mozdulatára lesújt a hóbér s egy ember volt, — nincs. S e nagyurak, e félelmetes alakok mindanynyian az Űr szolgái, kiknek hatalom adatott a bűnök megbocsátására, vagy megbüntetésére, nemcsak itt a földöd de a tulvi-