Esztergom és Vidéke, 1900

1900-07-29 / 59.szám

ST AZ „ESZTEliGOMVIl)ÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. a**! >'» 11 11 1 '-"-•-^-? , ^­>1­>-­> * M­>­t­>-^^ — I Megjelelik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖIl. j Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: „ , ; MUNKÁGSY KÁLMÁN- ' (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) TLILOF'IZETIÍISÍ ARAK I F^évre- ~-~"­_­­­I 6 kll' - fit Laptulajdonos kiadókért: S^C^enyí-tér, 3 ^0. SZálI). M«rtém ^-^ ^ - ^ 3 kSl - 1L D R- PROKOPP GYULA- ^ Kéziratot adttn * TIM „ H*. Esztergom hölgyeihez. Esztergom, július 28. Hogy a magyar a nőt az álta­lunk ismert legrégibb kortól mily nagyrabec&ülte s mily kiváltságok­kal ruházta fel, bizonyítja családi életében a többnej őségnek kizárása, a nőnek a terhesebb munkától való elvonása, a hagyatékban való osz­tozkodási joga s végre a nőnek, bár­mily rangosztályú legyen is, férjhez­menetele alkalmából a felsőbb rang­osztályba való belépésekor, teljes jogszerinti azonosítása a férj jogai­val. Ennyi jogot s kiváltságot csak a magyar adott életetársának, kit a maga életében „feles" nek, feleség­nek, s a neki adott eskü szentségé­nek ereje folytán: hitestársának ne­vez még a mai napig is. A magyarnak a nő iránt viseltető éme nemes erényét, lovagias tulaj­donát, a kereszténység szentelte meg, melynek elérése annál könnyebb volt, mert bárha Gyula vezért tartjuk az első keresztény magyarnak, ismerve a magyar nőnek a szelídség után vágyó kedély állapotát, minden ké­tely nélkül állithatjuk, hogy a ke­reszténység szelid és nemes eszméit valószinüleg a magyar nők fogadták elsőbben is sziveikbe. Mi a magyar nők között első ke­resztény nőnek Gyula vezér leányát: Saroltát tartjuk, ki Géza fejedelem hitestársa. S bárha nem ismerjük közelebbi élete történetét, de ha el­mélkedünk azon viszony és körül­mények fölött, melyek őt, mint ke­resztény nőt a talán még inkább a pogány, mint a keresztény légkör­ben élő fejedelem környezetébe be­ékelte, nem tévedhetünk azon felte­vésünkben, hogy Sarolta nemzetünk történetében korának legkimagaslóbb alakja volt. Első azok közül, ki a magyar női erényekkel teljesen egye­síteni tudta a keresztény no eré­nyeit. Szelídnek, bölcsnek, okosnak, végtelenül előrelátónak kelletett lenni e kimagasló alaknak, ki a fejede­lem szivét megnyerve, annak elnye­résével, nemzete jövőjének biztos és szilárd alapját vetette meg. E szilárd alapnak egyik záloga Vajk, kit Sarolta anyai gondosságá­val keresztény életre nevelés amikor a cselekvésnek, előreszámitó teljes öntudatának korába lép, a gyermek­ből lett ifjú, Adalbert prágai érsek­től a kereszténységet felveszi s ezzel a ténnyel megállapítja nemzete jö­vőjét. " A magyar fejedelmi sarjak ősany­jának Álmos vezér nejét, Enesét tart­juk s valóban ő az, mert az első fejedelem Árpád anyja, ki álmában szerzett látnoki jelenésében, a táltos magyarázata szerint, sarjat ád, ki mint fejedelem a nemzet élén állandó hazába vezeti a nemzetet s kinek utódai a fejedelmi széket jogszerint, örökösödési alapon birják. A kereszténységnek azonban nem­zeti életünkben az ősanyja Sarolta, a ki valamint Enese, ő is szerencsés volt álmában jelenést látni, maga előtt tudván az első és ifjú vérta­nút: Istvánt, ki igéretét adja, hogy fia, ha az Ő nevét bírja, a nemzet általa t. i. Géza jogszerinti utóda: István fejedelem által, megtér a ke­reszténységnek. Mindkét jelenés betelt az igazság­gal, mely a nemzet sorát századokon át vezérelte s szeretjük hinni: ve­zérli évezredeken át. A költő örökéletű szavai szerint: „magyar nőnek születni szép és fen­séges gondolat!" Hát biz az annál is inkább, mivel a magyar nő ki­váltságai megbecsülését, a maga ér­zelemvilágának teljes valójában át tudta érezni s annak viszonzása fejé­ben a férj, a hazaszeretet és az azok iránti hűség és önfeláldozás oly ra­gyogó erényeit állította elénk, me­lyek csak magyar nőnek lehetnek tulajdonai. Mindig olyan, minő a nemzet vi­szonyai és körülményei. Tisztaságtól vértezett szerelemtől epedő sziv; mun­kás, szorgos és vallásos hítestárs. Ez mindenkor. Szelid, kecses és bájjal telt, — ábrándos szemében a béke szeretetével, mig fészkét ellen nem környezi; de boszuért, megtorlásért liheg keble és szemében a harctüzé­nek fénye villan fel, ha férje, gyer­meke, nemzete sorsa forog kockán. Kardot forgat kezében ; aknát gyújt; csecsemőjével együtt megy ellené­nek, de meg nem adja magát, sőt hogysem ellenének dobja oda szép­ségét, férjétől öleti meg magát. Ez a magyar nő. Hogy büszkék va­gyunk reájuk, megérdemlik. Semmi körülmények között sem b .Esztergom is fiié" teája. Babának. Mottó : Ketten birtunk a reményből ^gy kis vékony szálat Egyik vége itt volt nálam, M isik vége nálad. Új % szerettem, úgy féltettem, Ug:' remegtem érte : Mégis, mégis ' kettészakadt. Ki húzta meg! Én? Te? Elmerengtem s oly jól esett Rád gondolni. Édes i Elandalgni a szép múlton. Amely olyan fényes. De az emlék legszebb percét Keseríti, bántja: Kettészakadt reménységünk Féltve őrzött szála. — Emlékszel-e? Vagy feledted, Mikor csendes estén Egy-két percre magunk voltunk Csak ketten, te, meg én ? Te letépted az akácnak Egy zöldelő ágát : Akkor bírtuk a reménynek Első, gyenge szálát. — Gyenge voltál, vagy én erős, De a szál kettévált. Nagyon kínos volt a válás, Sajgott a Szívem, fájt. S ketté szakadt a reménynek Féltve őrzött szála : De nem sírtam, mosolyogtam, — Csak könyűm hullt rája 1 — Nem vádollak, szived hibás, Nem tud az szeretni, Gyermek vagy még, csak azt tudod, Hogy lehet feledni. — Nem siratom boldogságom, Ez már túlnan fájna Azért, hogy már kettészakadt Reményemnek szála. — Fekete Viki. A tavak mellől. IV. Mondsee, 1900. Vll. 23. A „se sós, se paprikás", nem az én Ízlésem ; a se hideg, se meleget soha­sem szerettem, sem emberben, sem egyébben. Az időben sem. S dicséretére legyen mondva, az idén a Salzkammergut egészen megfelelt en­nek a gusztusomnak. Vagy nagyon me­leg volt, úgy, hogy majd megsültünk, vagy ennek az ellenkezője, úgy, hogy télikabátban ültünk az ebédlőben s, mi tagadás benne, nem egy júliusi éjjel dunnával takaróztam. Tizennégynapi rekkenő hőség után, i végre tegnap este beköszöntött az eső, S egy villámcsapásokkal elegyes, hatalmas I felhőszakadás alakjában. Egy sereg bi­I ciklista szorult az én vendéglőmbe. [Londonból, Amsterdamból, vagy lega­Jlább is Vö'cklabrukból karikázhattak j idáig (vasárnap lévén), j Hogy ezeknek az ábrázatjuk meny­nyire megnyúlt az első dörgés halla­tára! Azt fotografálni kellett volna. Persze, szegény fiuknak ez az egy nap­juk van a hétben, amelyen kiszabadul­hatnak a barátságtalan üzletből s egy í 24 óráig nem látják a még kevésbé barátságos principális urat. Pompás, hüs éjjelen, csillagragyogás alatt, feny­veserdők illatában karikázhattak volna vissza Londonba, Amsterdamba, vagy Linzbe; — reggelre mindegyik ott van az üzletben, a rendes időre s most (óh balsors!) vasúton kénytelenek utazni. Csak 9 órakor érnek haza, fél tiz lesz, mire a boltba jutnak. Herr Jemine és i Heilige Wolfgang, mi lesz ebből / | Hogy mi lett belőlük, azt nem tudom, 'mert rendes szokásom szerint kilenckor | aludni mentem; de úgy sejtem, hogy j megvigasztalódtak, mert csak nehezen • bírtam elaludni a jódlerezésüktöl. | S a Schafberg nem látszik, ami any­nyit jelent, hogy szép csendesen, de, félő, hogy annál kitartóbban, szitál az e?ő. Fölveszem tehát előző levelem fona­lát ott, hogy a bájos és sok helyen fenséges Salzkammergut egy részét jó Dürkopom hátán bekarikázva, szerzett benyomásaimról beszámoljak. Természetesen útleírással nem unta­tom az olvasót; mert, a miről referál­hatnék, azt Badecker, — de még a kis "Woerl-ek is — már régen s kimerítőb­ben megírták; csak úgy ötletszerüleg említek meg, egy s más ismert dol­got is. Kezdem Salzburggal, melynek fek­vése, ami a táj szépségét s ebbe a táj­képbe a város harmonikus beléilleszke­dését illeti, Nápoly és Konstantinápoly­ival versenyez. Ez utóbb nevezettek közül sem az egyiket, sem a másikat nem láttam ; de látatlanban is Salz­burgnak nyújtom a pálmát. Mert ra­gyogjon bármi szépen a tenger az Aranyszarvnál a lenyugvó, vagy föl­kelő nap sugaraitól s a tele hold fénye mellett bármily regényesen ontsa füst­jét a sötét mementó gyanánt égnek meredő Vezúv, az a koszorú, mely Salzburg ősi várát és városát, szegé­lyes alakú sötét fenyvesekkel benőtt bércek s tisztes havasok alakjában körülveszi, kell, hogy felülálljon a szultánok és a lazzarónik székvárosai­nak fekvésén. S amit korának Ízlésében az emberi gazdagság szépet alkothatott, azt Salzburg és környékén, úgyszóllván Összehalmozták az érsekek, mint egy­Legjobb a SÜCHAKD-féle csokoládé fecarao. Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom