Esztergom és Vidéke, 1900
1900-07-26 / 58.szám
ESZTERGOM és VTOÍKE AZ „ESZTE RGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és Csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: PLŐFIZE^ÉS\ ÁRAK • MUNKÁCSY KÁlcMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) fá é évr é e V- kíí* - m L.pt«iajdono 8 kiadókért: Spécije r}yi-tér, 330. szánj. Negyedévre ^- ffl 3 k£ - fii! DR- PROKOPP GYUhA- * aa«n* ^ ^ Tűzrendészet a vármegyében. Esztergom } július 22. Evek óta hangzik a panasz, hogy a tűzrendészetnek az ország legtöbb községében nyoma sincs, a minek oka a mostani rendszer s ez okból a szak-emberek ezen rendszernek hatályon kivül helyezését és egy újnak s megfelelőnek foganatosítását sürgetik. A belügyminiszter a felmerült panaszok folytán országos vizsgáló-bizottságot küldött ki a tűzrendészetnek alapos megvizsgálására. A vizsgálatok még most is folynak ugyan ; de már az eddig megej tetteknek megdöbbentő eredménye is beigazolja a panaszokat és szomorúan tanúskodik arról, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan s hogy a tűzrendészeten a magán és nemzeti vagyonnak megvédése céljából sürgősen segíteni és javítani keli országszerte, még mielőtt az óriási tőkével beszerzett tűzoltószerek tönkre | nem mennek és teljesen hasznavehetetlenekké nem válnak. Es hogy a tűzoltó-intézmény csakugyan a legmostohább elbánásban | részesül, annak igazolására nem is kell messze mennünk. Csak tekintsünk körül a vármegyénkben és sajnosán fogjuk tapasztalni, hogy a belügyminisztériumhoz elhatott panaszok lépten-nyomon a mi községeinkben is fellelhetők. Tíz-tizenkét év előtt nagy felbuzdulással minden községben tűzoltóegyenruhába bujtattak egy csomó embert; nagy költséggel beszerezték a fecskendőt és egyéb tűzoltószereket s egy-két évig folytak is a gyakorlatok hol több, hol kevesebb sikerrel. Azután abbamaradtak egészen, elkopott az uniformis, berozsdásodva pusztul a fecskendő. De a tűzoltóságnak ez a tengődése nemcsak a községekben észlelhető. Közös baja ez kevés kivétellel minden tűzoltó-egyesületnek. Példa reá a miénk is. Ennek az élete is évek óta nem egyéb, mint jóakaratú, de erőltetett és szomorú küzdelem, amely azonban a mai 'viszonyok között és a mostani tűzrendészed állapotok mellett teljesen 'meddő volt eddig s az marad jöjvőre is. Városunk azt hitte, hogy né| mileg segít az egyesület bajain, I ha az évi segélyt emeli. Es mit tapasztalunk ? Azt, hogy a város anyagi támogatásának felemelése nem hozta meg a polgárságtól remélt erkölcsi támogatást; mert az egyesület ma is csak ott áll, a j hol évekkel ezelőtt. Működő tagijainak száma alig szaporodott s ezek oly gyéren jelennek meg a gyakorlatokon, hogy heteken át nem is lehet azokat megtartani. Ilyen körülmények között az egyesület | esetleges tűzvész idején sikerrel nem működhetik ; mert csak kellőképpen begyakorolt tagok képesek egyöntetű és eredményes munkát végezni. Véleményünk szerint a beigazolt és minálunk is tapasztalt tűzrendészed bajokon és hiányokon időközönként kiadott, apró-cseprő rendeletekkel gyökeresen segíteni nem lehet; nem pedig azért, mert jó tűzrendészet csakis törvényes uton érhető el. Legyen a tűzrendészet necsak erkölcsi, de törvényes alapon álló testület, amely tényleges és kiegészítő tagját képezze a közigazgatásnak és mint szakképzett műszaki testület képes is legyen a köz- és magán vagyon megmentésére. Memor. Városrendezési terv. Esztergom, július 23. Ez sem új téma. Régen emlegetjük már. Még abban az időben kezdtük, midőn a városnak mérnöke sem volt. Foganatja nógatásainknak, sürgetéseinknek nem igen volt. S ha az ujabb időben uj építkezéseknél körültekintőbbnek is vagyunk, a szabályvonalat stb. bizony c*ak úgy találomra, ötletszerűen állapítja meg az épitő bizottság. Meg is látszik az eredmény. A legHz .Esztergom és Vidéke" Mjn N E ríkass meg ... Nem vagyok lány, sem lágyszívű kis gye[rek, Szére-szóra nem is igen könyezek, A szivem sír hol magamon, hol máson ; Bj7 lehet, hogy már csak olyan — szokásom. Sír a szivem most is érted eleget, Mikor látom, mint búsítod életed. — Magad alatt vágod a fát, higyj ne[kem, Ne üss sebet, hogyha nem kell, szíveden ! Nem vagyok lány, sem lágy szívű kis gyeírek, Szére-szóra nem is igen könyezek, De az egyszer nem lenne oly nagy csuda, Ha szemembe keserű köny tolulna. Gedeon. A tavak mellől. ni. Mondsee, 1900. Vll. 20. Kedves barátom! Képzelj egy jámbor árvavármegyei tótot, vagy egy havasi oláhot és képzeld el, kérlek, hogy ezek közül akármelyiket egy tündérkéz be alítaná valamely arany- és ezüstmarhákkal, meg drágakövekkel megrakott kincsesházba, — mondván nékik: > Amennyit elbir egy tótkalap, vagy amennyi a tüsződbe belefér, anynyi a tied !t S most engedd, hogy én is elképzeljem, hogy mit fog az a tót, vagy oláh csinálni: Az a tót, vagy oláh semmi mást nem fog csinálni, mint megáll a kincsesház közepén és — vakaródzik. Valami olyasformán vagyok most én is és bár nem ugyanolyan fizikai indokok késztetnek rá, mint amelyek hatása alatt föntnevezett szeretetreméltó honfitársaink érzik a viszketést; — de tény, hogy zavarban vagyok az én kincsesházamban, melyből szeretném a legértékesebb holmikat hozzád küldeni, s nem tudom, hogy mennyiben sikerül majd azokat kiválogatnom. A Ilik levelem óta Salzburgot, Reichenhallt, Ischl és Aussee környékét karikáztam be; képzelheted tehát, hogy volna miről irnom, de hol kezdjem, — ez a fő és fogós kérdés ! Hasonló esetekben már nem egyszer segített ki az a küiömben, nem általam föltalált, de nem egyszer sikerrel alkalmazott eljárás, hogy két alternatíva közül a — harmadikat választottam. Újból megpróbálom tehát ezt a régi metódust, melynek folyományaképpen álljon itt szórul-szóra a hozzám f. hó 16-án érkezett levél: Mélyen tisztelt főjegyző uri »Tavak mellőle cimü levelét lehető érdeklődéssel olvastam el az Esztergom és Vidéke lapból. Látom, hogy a természet leirásában is remeket müvei az a kéz — mely a szivvel összekötve, oly számos, nemes tulajdonok birtokosa; — bárhol fellép, mindenütt élénk elevenséget olt és ölt. Én iratából látom az erős megfigyelő tehetséget, bár e levelébeu mint Germánia, nagy költője; én jobban szeretném, ha hazánk vadregényes szép vidéke leirását venném azon Istentől, áldott humorral rendelkező kéztől. — Szerintem az hatásos reclam volna édes magyar hazánknak értékes, természet adott szép szórakoztató helyeire, melyet mi magyarok elpazarolunk az idegenben. A nagy Napóleon, midőn csemetényi fiai meglátogattak, azon tanácsot adta : Nézzétek meg először hazánk szépségeit, azután tanulmányozzátok külföld nevezetességeit. Azt hiszem, Tek. Főjegyzőm ezen át esett — és tisztában van. És üdülő helyeit ott keresi fel — hol mint kifáradt szellemi munkás, valódi teljes nyugalmat talál. Ha tavat kell keresnünk, ottt van a »Csorba tó«, mely 1569 méter tengerszin feletti magaslatba az öt világrészt — természetszépségeivel fel éri— ott van Szolgiskár 2417 m. Csorbái kup 2386 m., Bástya 2335 méteres hava-ok felemelik az emberi észt és gondolatokat a magasságba — és emberi feltörekvő érzésünk eltörpül a természeti csoda előtt. Hazádnak rendületlenül Légy hive ó magyar, Bölcsöd a majdan sirod is Mely ápol 's eltakar. * * • Lehető kellemes időtöltést és pihenést kivan kiváló tisztelője és hive Pólya Lajos, ev. ref. lelkész. Mindenekelőtt sietek tiltakozni, mindazon dicsérő kifejezések ellen, amelyeket a tiszteletes ur — megszokott udvariasságával — csőstül zúdit a nyakam közé. De, ami a lényeget illeti, e kérdésben ugyanaz a felfogásom, ami Tóth Béla irómesternek s azt hiszem nagyon soknak, aki az év 323 robotos napja után üdülést keres. Magyarország — hála az Istennek — nem ott tart már, a hol a hatvanas és hetvenes években volt. Aktcor még jónevű költő számba ment volna kedves kollégám Hazafi Verái János. A színész akkor a nemzet napszámosa volt s bizonyos fölénynyel nyújtotta át, nemes Tóth Mátyás becsületes csizmadiamester uram a vedonatuj rámáscsizmákat az ő kedvencének a jutalomjátékában. Néhány hazafias frázis, alkalmas helyen hangoztatva nagyra művelte akkor az akkori idők sok kis emberét. Néhány rőf »honit szövetből készültek akkor a honleányok s aki a zsandárt pofonvágta s e miatt hűsre került, vagy a ki egy kicsikét konspirált, abból hamarosan képviselőt csinált a mártírokat kereső közvélemény. Hát ilyesformának látom én most azt a frázist is, hogy: »Pártoljuk a honi fürdőket U Mert mi az a fürdőhely annak a bérlőnek, vagy tulajdonosnak ? Az, ami nekem a házam, a földbirtokom, a boltom, vagy a műhelyem. Ezeknek a jövedelméből élek, de ebből fizetem az adómat is. Amilyen furcsa követelés volna tehát
