Esztergom és Vidéke, 1900

1900-07-19 / 56.szám

jólétét, boldogulását szivükön hord­ják. Nem uj eszme ez. A körülöttünk levő kulturállamokban már megöre­gedett s megteremtése óta virágzik s a polgárok anyagi jóléte emel­kedik. Állítsunk tehát gabonaárucsarno­kokat s községenként fióküzleteket; a szegény nép verejtékkel szerzett vagyonát ez által is értékesíteni fogja. A nemes verseny mindig fokozza az értéket ! . Pólya Lajos ref. lelkész. Városi közgyűlés. — Július 16. — Ahogy előre sejthető volt, a hétfőt közgyűlésre zsúfolásig megtelt a város­háza tanácsterme. Denikve, a legnagyobb munkaidő, kánikulai hőség, blaumontá gos bágyadtság, mind nem tudják meg­akadályozni városatyáinkat ebbeli köte­lességük teljesítésében, amikor t. i. vá­lasztásról van szó, még ha egy kis ír­noki állás betöltése volna is napirenden, ezuttaí pedig négy állásra is pályázók­kal szemben mutathatták meg egyes képviselő urak, hogy mily nagy poten­tások ők. Maga az adóvégrehajtói állás betöl­tése nagyobb érdeklődést nem keltett, emóciót nem okozott; az eredmény előre látható lévén. A nagy diligenciát (olya­nokot is láttuk, akikről most tudtuk csak meg, hogy városatyák) a második: a reáliskolai tanárok választása idézte elő, illetőleg itt is csak az egyik állás, amennyiben a másik kettőnél mindenki az első helyen kijelölt Velle Olivért és Nagy Antalt pártolta. Az erős küzde­lem a magyar és a német nyelvi tan­kai volt borítva, oly szép szőkékkel, halavány szinüekkel, mint ő maga s a legédesebb illatuakkal. Egy uj virág volt az, jerikói lonc, melyet könyörgé­sére a szerelem istennőjének részvéttel­jes segélye egyedül az ő számára te­remtett s ez alkalommal először virá­goztatott. Mikor Pali, szokása szerint, a két sövény kerítés között elballagott, a szokatlanul kellemes illat csábítására önkénytelenül is Biankáék házához köze­ledett. Csaknem egy időben hallotta, hogy jobbról egy csókot vetnek feléje, s látta, hogy balról egy gyönyörű jeri­kói lonc-virágból kötött csokor hull lábai elé. Pali ügyet se vetett a csókra, az el­veszett a levegőben, mely naponként oly sok meg nem értett vágyat s oly sok hiábavaló esküt fogad magába s enyészik el benne. De a csokrot felemelte s százszor meg ezerszer össze-vissza csókolta. Néhány pillanat múlva ujabb csök csattanása hangzott, de most Biankáék sövénye mogul sőt két csók csattanása : egy adotté és egy visszaadotté, de csak egy csókhoz hasonlítottak, mert egyidő­ben röppentek el két szerelmes ember fia és leánya ajakán. Ama nap óta a szerelmesek, kik a forró nyári napokon a hűvös, magányos sövény kerítések mellett sétálgatnak, le­szakítják a jerikói lonc egy virágos ágát 5 ha ketten egyszerre csókolják meg, öntudatlanul is érzik azt a régi csókot, melyet Bianka kapott valaha e virág egyik ága felett Palitól. Máté Pál. szék helyettessel való betöltésére nézve Krebsz Ernő és Váralyai Sándor között folyt le. Az ügy előzményei eléggé isme­retesek, a különböző oldalról folytagi­tácíó és ellenagitáció, amelyet semmi­esetre sem a tanügyi követelmények ma­gasabb szempontját tartva szem előtt, indítottak meg. Személyiek voltak az okok, de ezúttal nem győztek. Váralyai Sándor az első szavazásnál megkapta az abszolút többséget. Reményeljük, az ügy mindkét részről be van fejezve. A közgyűlés folyamán hallottunk két megjegyzést, amelyet nem hagyhattunk említés nélkül. Egy városatya kicsiny­lőleg nyilatkozott egy távollevő tisztvi­selőről, mire egy másik megvető kiej­téssel kiáltotta közbe : — Tisztviselő ! Vagyis, mert tisztviselő, akkor mi, képviselő urak, annyit üthetünk rajta, a mennyi nekünk. tetszik. Csakugyan, a városatyák egyrészénél az a felfogás, hogy a tisztviselőt azért fizetik, hogy a képviselők kedvét keresse és goromba­ságaínak szerződtetett médiuma. legyen. Pedig dehogy azért tartják őket. — A tisztviselők feladata a városi adminiszt­ráció ellátása, — a város érdekeinek védelme, — a közönség útbaigazítása, kiszolgálása és elég nehéz feladata, hogy azok helyett is gondolkozzék, akik bár­mely okból azzal nem foglalkoznak. A városi képviselőket pedig azért választ­ják, hogy a Lisztviselőkkel karöltve, jól vezessék a város ügyeit. Egymás mellé rendelt szerv a tisztikar és képviselőtes­tület, előbbit megélhetésükhöz javadal­mazással, utóbbit bizalmával honorálja a polgárság. Az előbbi képességei révén és esze munkájával másutt is talál munkát, olyan helyen is, ahol nem adnak folyton pana­szos kenyeret, a képviselői mandátum ellenben sokszor pünkösdi királyság, a mi után jön : a semmi. A közgyűlés lefolyása egyébként a következő volt-. Végrehajtó választás . Vimmer Imre polgármester tiz órakor megnyitotta a közgyűlést s hogy a tiszt­újításon leendő elnöklésre meghívják az alispánt: id. Brenner József és ifjabb Eggen­hoffer József városi képviselőket küldötte ki. A kíséretükben csakhamar megérkező legnépszerűbb alispánt harsány, hosszas éljenzés fogadta. Andrássy János kir. tanácsos alispán elfoglalván az elnöki széket, néhány meleg szóval megnyitotta a közgyűlést s tudomására hozta a jelenlevőknek, hogy a kandidáló bizottság a megürese­dett. I. végrehajtói állásra első helyen Várnai Adolf jelenlegi II. végrehajtót je- j lelte. Alig, hogy Várnai neve elhang j zott, a jelenlevők zajosan éljenezni kez-! lettek és mivel szavazást nem kértek,! az elnök Várnait közfelkiáltással meg- \ választott I. végrehajtónak jelentette ki. \ hz igy megüresedett II.^végrehajtói ál- j ásra a pályázók közül jeleitettek: I. he- j yen Finta Árpád, II. helyen Pilinyi \ ^yula, III. helyen Gergye János. A sza j /azás elrendeltetvén, bizalmi férfiakul j Brenner József, Bajer Ágost, Brutsy 1 [ános és Rudolf Mihály, szavazatszendő bizottsági elnökül pedig Frey Ferenc >rszgy. képv. kéretett fel. A szavazás negejtetvén. Finta Árpád szavazattöbb­réggel II. végrehajtóvá választatott. Ez­:el a választási aktus véget ért s az el­íöklő alispán általános ovációktól ki­iérve, távozott, Esztergom Vácott. A polgármester újból elfoglalván az :lnöki széket, a főjegyző felolvasta gróf Csáky Károly püspöknek a város kö­:önségéhez intézett, installációja ünne-j >ére meghívó levelét. A közgyűlés a megtisztelő meghívást hálás köszönettel fogadta s a főpap székfoglaló ünnepére a polgármester, esetleg helyettesének vezetése alatt dr. földváry István főügyészt és Frey Fe­rencz országgyűlési képviselőt küldötte ki. A reáltanári állások. A reáliskolai tanári állások „betöltése a napirend későbbi tárgya lett volna, de dr. Weisz Sándor indítványára, amelyet az afrikai hőségből szabadulni vágyó városatyák nagy lelkesedéssel fogadtak, azonnal elővették. A tanügyi bizottság és a tanács már ismertetett javaslatát Horváth Lajos ta­nácsjegyző olvasta fel. E felolvasás vi­tát provokált, amennyiben dr. Helcz An­tal annak a véleményének adott kifeje­zést, hogy a felolvasott tanügyi bízott sági javaslat nem egészen felel meg a tényleg hozottnak. Horváth Lajos tanácsjegyző a jegyző j köny hitelességét vitatja; pontos jegy­zetei után készítette azt. Az elnök előadta, hogy a tanács úgyis függetlenül hozta meg a maga javaslatát, amely, úgy . látszik, teljesen azonos a tanügyi bizottságéval s igy aggályosko­dásra nincsen ok. Az ülés ebben megnyugodván, kezde­tét vette a szavazás, amelynek eredraé­nyeképen a magyar-német rendes tanári tanszékre Velle Olivér okleveles tanár választatott meg közfelkiáltással.. Hason­lóképen közfelkiáltással lett megválasztva a mennyiségtan-természettani tanszékre ideiglenesen egy évre Nagy Antal ed­digi helyettes tanár. A magyar-német helyettes tanári tanszék betöltésénél sza­vazást kértek. A szavazás elrendeltet­vén, beadatott 128 s'zavazal.'Ebből Várai­fai Sándorra 83, Krebsz Ernőre 43, Ko­vács Gézára 1 és Gál Jánosra egy sza­vazat esett, minek folytán az elnök a magyar német helyettes tanári tanszékre Váraljai Sándor abszolút-többséggel meg­választottnak jelentette ki. A közgynlés még felhatalmazta a ta­nácsot, hogy a tanügyi bizottsággal együtt az esetre, ha Kaan János nyug­díjaztatnék és ha a most megválasztott tanárok valamelyike esetleg lemondana, pályázatot hirdethessen, illetve a pályázók közül egy évre választhasson. Piacrendezés. A vármegye törvényhatósága, legutóbbi közgyűlésén, hosszabb vita után a városi képviselőtestület által alkotott szabály­rendeletet azzal adta vissza a városnak, hogy a beadott több fellebbezés folytán a sertés-, gabona és halpiac áthelyezé­sének kérdésében újból tanácskozzék és határozzon. A halpiacnak a kisdunai rész helyett i a jelenlegi helyen való megmaradása j mellett volt mindenki, a kereskedők több- j sége most is a Széchenyi-térre óhajtotta ­a gabonapiacot, de a Simor-János-utca mellett állást foglalók ezúttal is győz­tek ; névszerint szavaztak a sertéspiac Szentgyörgymezőre való kihelyezése fö­lött. Negyvenegy igen harminchárom nemmel szemben a Csillag utca mellett döntött. A szavazás megejtésével egy­szerre kiürült a terem. Egyéb ügyek. A közgyámi állás néhány hónapig, ta­nulmányozás szempontjából, be nem töl­tetvén, annak ellátásával, helyettesi mi­nőségben, Osváth Andor bízatott meg. Czakó Gábor kataszteri nyilvántartó lemondását tudomásul vették s elhatá­rozták, hogy választó közgyűlés határ- , napjának kitűzését fogják kérni az alis- . pántol, Czakó lemondásának körűimé- < nyeiről igen éles hangok hallatszottak, ' különösen Brutsy János részéről, ami né- 3 melyeket feljogosítani vélt arra, hogy | valamennyi tisztviselő felett pálcát tör- j jenek. Erről feljebb. * A budautcai iskolaépületben levő ma gánlakást újból Dóczy Antal számvevő' nek adták ki, szivére kötvén, hogy ezen túl nemcsak a maga lakbérjárandó ságát vegye fel pontosan a városi kasz< szabói, de fizesse is oda pontosan 2 I maga lakbértartozását. Ezután letárgyalták a reáliskola 1898—9 tanévi számadását s Obermayer György igazgatónak megadták a felmentvényt, Végül tudomásul vették, hogy a város; pénztárakat az elmúlt havi vizsgálat alatt rendben találták. Riporter. A fuzitoi gyárak égése. — Kiküldött tudósítónktól. — A volt Franki-féle két virágzó füzitői gyárak, melyek mintaszerűen tökéletes technikai berendezésükkel országszerte híresek voltak, vasárnap a lángok mar­taiékává váltak. Az almásfüzitői gőzmalom és az ugyanott levő keményítőgyár e két ál­dozat. A kárösszeg mintegy 1,750,000 korona. A gyárak biztosítva voltak és pedig az osztrák-magyar cukorgyárak viszontbiz­tosító szövetkezeténéi. A tűz különösen a határos községe­ket, a megyénkbelieket is, sújtja, a melyek lakossága szolgáltatta az ipartelepek munkaerejét. Ezek a köz­ségek nagyrészt ebből pénzeitek, most a munka nélkül maradt nép előbb utóbb nyomorba jut. A gyártelep. A mintegy 7000 négyszögöl terje­delmű telken három gyár van. Az egyik a Back és társa tulajdonát képező mű­malom, egyike volt a kontinens legm# dernebb és legcélszerűbben berendezett malmainak. Rövid néhány évvel ezelőtt épült és igy technikai berendezése egye­sitette magában a legújabb vívmányokat. A malommal kapcsolatban épült a kis­bér-füzitői egyesült gyári részvénytársa­ságnak keményítő, csiriz- és pép liszt gyára. A gyárak egymás mellett voltak és igy a tüz könnyen terjedhetett egyik épületről a másikra. A malom sokat szállított Ausztriába, — a keményítő gyár pedig jórészt a kül­földre exportálta gyártmányait. A tüz. Vasárnap délután fél 4 órakor vette észre a tüz keletkezését' Juhász Gyula őr és azonnal jelentette Fuchshoffer üíároly almolnárnak. ez pedig Kohán Vince főmolnárnak. Ezek aztán a jelen­levő alkalmazottakkal és munkásokkal nekiláttak az oltásnak. Megszólalt a vészkürt, jött is a közelfekvő falvak la­kossága, tűzoltósága, de nem birtak a pusztító elemmel. Táviratok és küldön­cök mentek Tatára, Komáromba, mind hiába, mire a segítség megjött, romhal­mazzá vált a gyönyörű, modern iparte­lep. A tüz a malommal összefüggő ke­ményítő szárító helyiségben keletkezett, innét egy korpaleeresztő csövön csapott be a láng a ma'omba, ahol aztán bősé­ges táplálékot nyert. Először a liszthen­gerek gyúltak meg és rövidesen egy lángban állott az egész malom. A láng­ban álló három- és négy emeletes épüle­tekhez közel sem lehetett menni ugy, hogy a mentés csak a még tüz által el nem ért épületek megóvására szorítkoz­hatott. — A tisztviselők és munkások lakásait, ?z irodát, a raktárak jórészét sikerült megmenteni. A gyári tűzoltóság derekasan működött, — de gyengének bizonyult a pusztító elem ellen való küzdelemben. Puszta-Almás, Neszmély, Almás, Ó-Szony községek tűzoltói sor­ban megjelentek a helyszínén. A komá­romi tűzoltók külön vonattal jöttek. A komáromi helyőrség rendelkezésre álló csapatait is kiküldték az igazgató­ság kérelmére. Igy a 12-ik gyalogezred egy százada Jeszenák főhadnagy vezér­lete alatt és 200 utász katona a kora reggeli órákig dolgoztak a mentésnél. A gyárépületeken kivül ott égett mintegy 4—5000 zsák liszt és 7000 zsák buza is. Szerencse volt, hogy sikerült a tűz­oltók és katonaság önfeláldozó közremü­KSZTKKGOM és VIDÉKE. {56 szám.) 1900. július 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom