Esztergom és Vidéke, 1900
1900-07-19 / 56.szám
ESZTERGOM és VIDÉKI AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és CSÜtÖPtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: K . . MUNKÁCSY KÁ ír MÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek ós hirdetéseit küldendők) flí é évre V- ~ - ~~ - ~~ ~ "~ — kll' ~ ftí' LaptHlajdonos kiadókért: S Z écI>ei>yÍ"téP, 330. Száll). Negyedem ^- &] 3 kE _ fili DR. PROKOPP GYULA* ™«t.t ... ^ ^ Gabonaárucsarnok a vármegyében. Nagy-Ölved, július 17. A közelmúltban hazánk több helyén állítottak »Hitelfogyasztási szövetkezet-et,« mely társulás az üzérek visszaéléseit akarja korlátozni, kisebb összegekben hitelt nyújtván azoknak, kik személyes hitelen kivül hitelképességgel nem birnak; egyes árucikkek forgalmát vezették üzletükbe, hogy az egyesek lehetőleg jutányos áron jó minőségű fogyasztási cikkekhez jussanak. A közönség még ma is némi idegenséget érez a hitelszövetkezetek iránt, mert a közelmúltban a hitelszövetkezetek vezetői visszaéltek úgy a részvényesek, mint a közönség bizalmával; [nagy részök feloszlott, megbukott; és ma, akik összeköttetésben voltak velük, a költséges végrehajtás áldozatai. A hitelszövetkezetek eszméje az 1898-ikévóta egész más köntösben és alakban pendült meg. Az állam ellenőrzése mellett a cél ez eszme megtestesitése: megszüntetni az uzsorát, a ^köznép szipolyozását akadályozni. Fájdalom — ez még ma sem szűnt meg. Ha a felemésztett talajt az üzérkedés el is hagyta, ismét talált az élelmesség oly területet, hol egyideig biztosítva van. Antisemitizmus ! ! Ennek a XX. században nem szabad lenni, a jelen művelt korszak meg nem tűri a felekezeti türelmetlenséget. Üzleti dologban különben nem is felekezetről, de túlhajtott nyerészkedésről van szó s ezzel szemben csak egy mód, a társulás segít. Látjuk és érezzük manapság a gabonavásárok pangását, — itt az aratás, kereskedőink ismét kezdik majd hirdetni a pénzhiányt, amelyet szintén a kereskedő világ szédelgése teremtett meg, vagy a mi a hitelvesztés jele, amennyiben egy Berlin, Zürich, Drezda, Prága, Brünn, Pilzen, vagy München kereskedője a megelőző években a legi 'magasabb vételnél is a. fele árt a. gabona átvétele előtt kifizette az eladónak, ma már a teljes kifizetés jaz átvétel után történik (tisztelet a kivételeknek!), mely körülményt a jelzett külföldi kereskedők csalódása állította föl s ez az oka, hogy nincs pénz s ez ismét a börze spe| kulánsok bűne, melynek súlyát ismét mi, íöldmivelő nemzet és termelők érezzük meg. í Mint tudom — felejteni nem szoktam, megfigyelőtehetségem e téren erős — megyénkben a Párkányi Takarékpénztár tartott fenn^ egy időben egy gabonacsarnokot;' hogy miért szüntette be, nem tu-j dom, Miért ne tehetné ezt más pénzintézet is, fióküzleteik valóban áldásthozók volnának, mely intéze-j tek felett még mindig egy DeákSzéchenyi szelleme kell, hogy lebegjen! Esztergom takarékpénztára elég virágzónem csoda; a vezetés lelkiismeretes, jó kezekben van. Csak nemrég, a szép iránt, hogy érzékkel . jbir, kimutatta a Lőrinc-utcai palotával, de úgy látom, kereskedői örökös változásnak vannak kitéve, összetett kézzel várják a vevőket. Ez intézettől eszmém megvalósítását óhajtanám. A kis iparosok társuljanak, árucsarnokatk elegendő helyiséget találnának e szép helyen, A közeledő gabonaelárusitás tehát, hogy némi lendületet nyerjen, a verseny terére kell lépnünk. Az egyes takarékintézetek állítsanak gabona-árucsarnokot s idővel , községenként fióküzleteket L A községi birák ma már oly képesítettek, hogy e fióküzletek vezetését átvej hetnék ; a gabona minőségének kiismeréséhez kevés idő kell, hogy teljes ismeretre jussanak; a valódi I értéket a főüzlet, mely a pénzt folyóvá teszi, állapittassa meg, s úgy minden község saját gabonakereskedést állithatna, s vezethetné minden idegen beavatkozástól menten. Eólhivjuk tehát takarékpénztáraink figyelmét s azokét, kik iparosaink 1 —_—— Hz .Esztergom és Vidéke" tírcája. Uáy elnézem Ugy elnézem szép szemeid Csábos ragyogását, Melynek itt e kerek földön Nem találtam mását. Azt hiszem, hogy nem is élek Csak a lelkem tudja, Merre van az örömömnek Boldogságnak útja. Ha te engem úgy szeretnél Mint a hogy én Téged . Ha te tudnád azt, mit érzek. Boldog lennék véled. Talán nem is szerelem az, Talán csak egy álom, Talán csak képzeletemnek Rózsás útját járom. Einczinger Ferencz. II jerikói lőne regéje. — Mantegazza »Virágregéiből«. — (Vége.) De másnap reggel Nerina kerítésén dobott be egy ibolya csokrot. Tavasz volt, Pali minden virágot letépett a kerítések aljáról s e két barátnő között majd az egyiknek, majd a másiknak dobta. A galagonya, az örökzöld és az ibolya már javában virágzott s csokorba kötve berepült, már úgy Nerina, mnt Bianka kertjébe, közös imádójuk kezei által behajítva. j A leányok megmutogatták egymásnál I bokrétáikat és kacagtak; eddig épen anynyi esett jobbra, mint balra. Bianka | sohase viszonozta az ajándékot, de Ne1 rína bizony igen. Sőt a harmadik hónap j ban Pali minden reggel egy bokrétát taj Iáit Nerina kerítésére tűzve s könnyer kitalálhatta, ki tűzte oda. A két vetélytársnő megesküdött, hogy szerelmük minden titkát közölni lógják j egymással s Bianka hűségesen meg is I tartotta esküjét. De Nerina nem közölte barátnőjével, hogy bokrétát ád Palinak, Mikor ez ezt észrevette, hallgatott és sirt, nemcsak barátnéja árulása miatt, de mert azt hitte, hogy az ifjú szive Nerina felé hajlott, aki szive érzelmeit világosabban és érthetőbben tudja kifejezni. Arra azonban mindamellett nem tudta elhatározni magát, hogy az ifjúnak, akit olyan nagyon szeretett, szintén dobjon egy bokrétát. Oh, sokszor szedett ő már ibolyát és örökzöldet s kötött belőle pompás csokrot, de az ott is maradt a keblén, hova azért tűzte, hogy felmelengesse s hogy az majd később mindent elmondjon, amit szive a legénynek mondani szeretne. E közben minden tavaszi virág elhervadt s a nyári virágok nem nyíltak ki, a sövénykeritéseket a nap heve ínegper[ zselte és se rajtuk, se alattuk a legcsekélyebb virágot se lehetett találni. Pali nem dobált több virágcsokrot a két kertbe s a barna se tudta viszonozni bokrétával. A két leány s közös imádójuk hely: zete kezdett igazán kölönössé válni; a t faluban pletykázni kezdtek róluk; a L legény érezte, hogy szive napról-napra • határozatlanabb, itélő képessége ingata• gabb. Tudta jól, hogy Bianka szerényebb • és jóságosabb s őt boldoggá tenné, de L ha Nerina fekete gyémántjai tekintenek rá a sövény mögül, akkor újra 1 gyöngének érezte magát s az éle: tét odaadta volna érte, hogy a férje leÍ hessen. : 1 Egy szép napon aztán ugy tett, mint , a gyönge akarat erejű emberek általái ban tenni szoktak : nincs meg bennük az erő, hogy valamire eltökéljék magukat s a sorsra bizzák a választást. Anyja ; fejére esküdött meg, hogy a két leány közül azt veszi feleségül, a ki hamarább dob neki virágcsokrot. ' Részlehajlástól egészen ment volt ez a : feltétele ? Alig hiszem, mert hisz addig csak Nerina dobott neki csokrot s inkább érzékei, mint szive voltak oka eddigi határozatlanságának, Az igaz, hogy se a sövény tövénél, se a mezőn ' nem volt virág és sokáig kellett volna várnia, mig az elhatározó nap elérkezik, \ melynek előre örült s melytől egyszersmind félt. Pali fogadalmáról sejtelme se volt senkinek, kivéve édesanyját, ki szi| véből óhajtotta, hogy Bianka legyen a menye. A krónikaírók, a kik ezt a történe. tet szájbeli hagyományok alapján feljegyezték, azt állítják, hogy Pali anyja talált rá módot, hogy fia fogadalmit Biankával tudassa. Én ezt se meg nem : erősithetem, se meg nem hazudtolhatom, j de mivel a női s az anyai szivet jól j ismerem, ugy hiszem, hogy a krónika'irók igazat mondanak. Annyi kétségtelen, hogy a félénk szőke leányka naponként oda térdelt a sövénykerités mellé s ugy könyörgött a szerelem istennőjéhez, fakaszszon virágot, melyet Palinak adhasson; kérése hévteljes volt s a forró szerelem s lángoló vágy könynyei kisérték. Könynyei jótékony harmat gyanánt hullottak a sövény tövéhez, a hol egy ruganyos, csinos indáju egészen ismeretlen kúszó növény kezdett csirázni s nőtt hatalmasan mintha a lányka könynyei táplálnák. De virágnak nyoma se volt rajta. Nerina nem törődött többé a virágokkal, s csokrok helyett nagról-napra merészebb kihivóbb pillantásokat vetett a legényre, kezdett türelmetlenné válni s erősen feltette magában, hogy legközelebbi találkozásuk alkalmával nem csak szemeinek, de ajkainak nyilaival is ostromolni fogja Palit. >Ha Pali holnap erre megy: csókot vetek felét. De másnap reggel Palit az utcza túlsó feléről, a szemközt levő sövény mögül is valami uj meglepés érte. Előtte való este Bianka még nagyobb áhitattal könyörgött a szerelem istennőjéhez, mint rendesen s a sövény alját könynyeivel öntözé. S reggel, midőn kiment megnézni, hogy könyörgése végre meghallgattatásra talált-e, az egész sövény virágok• • •
