Esztergom és Vidéke, 1900

1900-07-12 / 54.szám

[ártunk volna. >Ha ők akarják csinálni, hát csinálják!* mondották, akik addig semmit sem akartak és csináltak. Keserű igazságok ezer, de elmondásuk szemoru kötelességünk már csak azért is, hogy belátva mulasztásunkat, hibánkat: most már ne arra törekedjünk, hogy az ünnep jellegét magunk kisebbítsük, kritizáljuk, hanem hazafias és vallásos szivvel ajánljuk fel minden tehetségünket, hogy Esztergom ünnepe ne közönséges, rideg ünnep legyen. Mindenekelőtt pedig ne hallgassunk semmiféle tendenciózus, vagy rossz információ következtében terjesztett álhirekre. Igy például, hogy az egyliázfejedelem — Isten tudja milyen okokból, ^- nem akar befolyni az ünnep rendezésébe, nem akarja a vezérszerepet vinni, stb. De sőt az egyházfejedelem határozottan megkívánta magának a vezérszerepet, érdeklődik a legapróbb részlet iránt s az ünneprendezés ügyeibén naponta folyik levélváltás Esztergom és Balatonfüred között. Ilyen rossz, téves forrásból való hír, hogy a belügyminiszter bizalmas körrendeletet intézett az öszszes hatóságok vezetőihez, hogy a kilencszázados jubileum alkalmával ne vegyenek az ünnepélyeken hivatalosan részt stb. Ilyen rendelet egyáltalán nem létezik. Sőt a kormány az esztergomi ünnepen mindenesetre képviselteti magát a kabinet egyik tagjával; az eddigi elhatározás szerint 5 a kultuszminiszterrel. A bizalmas rendelet nem létezését külömben eléggé ékesszóDe visszatérve regémre,- Utilo herceg, annak az emlékére, hogy a hold világ protekciója folytán, a nagy veszedelemből olyan szerenesésen megmenekült, a tavat, amely majdnem sirja lett, „Mondsee"-nek (Holdtónak) nevezte el. S csakugyan, amilyen szelid a hold fénye, olyan bájos, csendes ez a vidék. A nyaralóközönség is, inkább a környékbeliekből telik ki. Világutazókat, aranyaikat szertedobáló nábobokat nem lát itt az ember. De nem látja az úgynevezett szalóntirolereket sem, akik miben sem külömböznek azoktól a siralmas magyar menyecskéktől és csikós legényektől, akik mifelénk a Népszínház deszkáin, vagy az álarcosbálokon rontják a jó ízlést. Szórakozás, — már tudniillik magyarországi értelemben vett mulatság — nincsen semmi. Koteriákat itt nem ismernek. A nyaralóvendég itt semmi más, mint a világ zajában, vagy a kenyérszerző munkában kifáradt ember, aki pihenni akar. Zene csak vasárés ünnepnapokon van, amikor el is menekül előle minden civilizált ember, vagy Saltzburgba, vagy Ischlbe. De a tóparti s a hegyi sétányok remekek. S micsoda bicikli-utak 1 Minden vérem föllázad, ha arra gondolok, hogy a podgyászom s közötte jó Diirkopom, valahol Salzburgban, vagy pláne Bécsben vesztegel! Hát még a fürdés a tóban I De erről s más egyebekről majd máskor! B. Szabó Mihály. lóan dokumentálja, hogy az esztergomi ünnepség végrehajtó bizottságának világi elnöke a főispán, a rendező bizottságnak az alispán. Készüljünk teljes szeretettel, lelkesedéssel, munkakészséggel az augusztusi két napra, a mi két napunkra ! A nagy bizottság hétfői rövid ülésének lefolyása a következő volt: A délután öt órára egybehívott gyűlésre a vármegyeház tanácsterme megtelt. Megjelentek Boltizár József püspök, elnökön kívül: dr. Walter Gyula, a bizottság jegyzője, dr. Csernoch János, Rajner Lajos, Wenczell Antal, dr, Klinda Teoűl kanonokok, Andrássy János alispán, Hamar Árpád vármegyei árvaszéki elnök dr. Mátray Ferenc tiszti főorvos, Thuránszky Lajos aljegyző, Vimmer Imre polgármester, Kollár Ká| roly gazd. tanácsos, Niedermann József rendőrkapitány, dr. Földváry István főügyész, Rothnagel Ferenc főjegyző, | Nozdroviczky Miklós vár. erdőmester, dr. Huíényí Győző és Frey Ferenc orszgy. képviselők, Hartmann Gusztáv alezredes, Hollósy Rupert főgimnáziumi igazgató, Rózsa Vitái főgimnáziumi tanár, dr. Fehér Gyula, Némethy Lajos, Perger Lajos plébánosok, Számord Ignác javadalmas lelkész, dr. Rapcsák Imre kórházigazgató, Kaan János és Reusz József pénzintézeti igazgatók, Csupor István ! prímási uradalmi főerdőmester, Reviczky Gábor főpénztárnok, Niederman Pál kir. tanácsos Fiedler Ferenc, dr. i Palkovics Jenő, Pongrác Zsigmond ügyészek, Bertalan Vince tanitóképezdei tanár, Major János iskolaigazgató, a tani; nitói kar számos tagjával, Németh Jó• zsef állomásfőnök, Vimmer Ferenc a Boráí szati Egylet elnöke, Zsiga. Zsigmond, az Orvos és Gyógyszesész Egylet alelnöke, | Rudolf Mihály, a Kereskedelmi Társulat | elnöke, Dóczy Ferenc, az Ipartestület ; elnöke, Vanitsek Rezső, a Kat. Legényegylet alelnöke, Draxler Alajos, a Polj gári Egyesület alelnöke és még számoIsan. Az-alsó. papság legnagyobb része I — lelki gyakorlatai megkezdődvén — I távol maradt. í Az elnök üdvözölvén; a megjelenteket, | dr. Walter Gyulát, a bizottság jegyzőj-jét kérte fel jelentéstételre. Dr. Walter í e jelentése, mint minden munka, amely j tolla alól kikerül, formai szépségben, költői mély gondolatokban ugyancsak gazdag volt, amint az augusztusi ünnep jelentőségét, nagyságát mind a két ol| dalról megvilágította. Előadta, hogy a kettős jubileum megünneplésének eszméje a püspöki kartól származik, amely m. évi szeptember hó 15-én tartott konferenciáján határozta el, hogy három országos jellegű ünnepet rendez: városunkban, szent István születéshelyén, Székesfehérvárott, ahol a királyok temetkeztek s Budavárában, ahol a Szent Jobbot őrizik, E határozat folytán a hercegprímás megtette a maga intézkedéseit s helyettese: Boltisár József ápril hó 24 ikére hívta össze az első értekezletet, amely tudvalevőleg három bizottságot választott és a keretet megállapította. Ezt az elnök a hercegprímással közölte, akitől a válasz az irányító pontokkal — már 30 án megérkezett. A főpap válaszát az elnök május 2-án közölte a bizottságok elnökeivel, azok öszszehivták a bizottságokat s az iránypontok szerint kidolgozták a programmot, amelyet a hercegprimos — amint a tájékoztatóban foglaltatik — június hó 30-án elfogadott. Ennek közlése volt a mai gyűlés összehívásának célja. — Az egyes pontok bővebb kidolgozása, előkészítése a szakbizottságok feladata s igy ezek komoly munkássága, amelyre kéri is őket, va ójában most kezdődik. Megemlítése még, hogy a hercegprímás az ünnep külső fényének, díszének rendezését Vaszary László gazdasági tanácsosra bizta. A jelentést zajosan megéljenezték, az elnök felkérdezésére — érdemleges észrevétek senki sem tett reá, Vasárnapi számunkban egész terjedelmében hozzuk azzal a levéllel, amelyet a hercegprímás legutóbb, az ünnepség ügyében Boltizár püspökhöz intézett; mindakettő ékesszóló cáfolata bizonyos tendenciózus híreszteléseknek. Róssa Vitái csak azon fejezte ki csodálkozását, hogy e jelentés szerint a fogadó és elszállásoló bizottság is tartott ülést; ő tagja e bizottságnak, de meghívót nem kapott. Felszólalások több felöl.- Én sem ! Dr. Walter e tekintetben nem tud felvilágosítást adni; a bizottságot az elnök hívta össze. Annyit tud, hogy az elnök (Vaszary László) már régebben házrólházra járat, hogy a lakások iránt információt szerezzen. Egyébként e bizottság irodája már csütörtökön megnyílik a tanítóképző intézetben s három állandó alkalmazottja lesz. Dr. Fehér Gyulának csak a tájékoztató egy pontja iránt vannak aggályai. Hogy t. i. a nép sorfalat álljon, amíg a í'őpap bemegy a fősíékesegyházba s csak azután vonuljon be. Ezt lehetetlenségnek tartja, mert a templomban a prímás megérkezése után, teljes nyugalomnak kell lenni, az utólag való beengedés rettenetes kavarodást okozna. (Helyeslés.) Kimondandónak tartja, hogy a testületek is, akiknek helyet jeleltek ki, de sőt akik belépő jegyhez jutnak, mind 3

/

4 9 óra előtt a templomban legyenek. Az elnök kijelenti, hogy az indítványt közlik a rendező bizottsággal s több felszólaló nem lévén, az ülést bezárja. Az ülés után, Andrássy János kir. tanácsos elnöklete alatt, a világi rendezőbizottság tartott rövid ülést, , amelyen a felvonuló menet beosztására Vimmer Imre polgármester elnöklete alatt Dóczy Ferencz, dr. Fehér Gyula, dr. Földváry István, Kaan János, Niedermann József és Vimmer Ferencz tagokból álló kisebb bizottságot küldöttek ki. Sajnáljuk, hogy ez ülésen szóba nem került az úri bandérium szervezésének ügye. Ezt annak idején elhatározták, az ünnepség fényét nagyban emelné s az idő eljár . . . * A kat. tanítók fogadására kiküldött bizottság tagjai lettek az általuk már emiitetteken kivül: Bertalan Vincze tanitóképezdei tanár, az ünnep egyik leglelkesebb előharcosa, Miklóssy József és a leányiskolái tanítónők. Örömmel konstatáljuk, hogy a bizottság legutóbbi értekezletén aceptálta mindazokat a terveket, amelyeket lapunk f. évi 51-ik számában ép e fogadásra vonatkozólag felvetettünk. * A közeledő ünnepek alkalmából Vimmer Imre polgármester lelkes hangú, ragyogó stílussal fogalmazott felhívást intézett a város közönségéhez, amelyben felkéri a polgárságot, hogy az ünnepség díszének kifejezéséhez hozzájárulja nak különösen azon városrészeken, amelyek a nagyobb közforgalomba, vagy épen az ünnepi menet vonalába esnek. Igy a Széchenyi-téren s innen a prímási palotáig, az egyházmegyei könyvtárépülettől a vár felé vonuló tereken és utcákon ; általános forgalmi tekintetből pedig a Buda-, Bottyán- és Lőrinc-utcákon. Mivel az ünnepségek aug. 14-én kezdődnek, a város külső díszének már e nap reggelén kell jelentkeznie. Riporter. Iskolai értesítők. 11. Érseki NSnevelö Intézet. Elegáns bőrpapiros ; fehér is, aranyos is s mégis arisztokratikusán egyszerű, szinte jelképezi az intézetet: ilyen a vízivárosi Érseki NőnevelŐ Intézet ez idei értesítőjének külseje, amely nagyban különbözik az iskolai-értesítők tömegétől, amelyek tipografikus díszre, ízlésre nem sokat szoktak adni. De amint csinos, előkelő, érdekes a fedőlap : megfelelő a belső tartalom is, amely a hercegprímás kitűnő heliotipikus képével kezdődik. Az értesítő legbecsesebb részét Bá' nyai Karolin nővérnek, ennek a n~gy tehetségű, költői lelkületű nővérnek két munkája képezi. Istenadta, meleg, erős poétái vénája ép úgy megnyilatkozik a hercegprímáshoz intézett ünnepi ódában, mint prózaíró tollának szinte férfias ereje, a vallásos és hazafias érzések összekapcsolásának ideális módja az 1000—ipooo cimü kötetlen bestédben Írt költeményben. Van még egy harmadik cikk is, amely a rendesen komoly jellegű, tudományos hátterű értesítő-cikkek köréb.ől úgy kiválik, mint egy csitri gyermekleány a komoly, pipaszemes, mondjuk: Máli nénik társasagából. Et>y belrióvendék naplójából a cikk cime s a legbájosabb, legmegengedhetőbb reklám az intézet mellett. Egy növendék gondolkodását, benyomásait imitálva, mondja el dióhéjban az intézeti belső élet egy évi történetét azzal az irányzattal, hogy bebizonyítsa, hogy a »zárdai nevelőintézetben »nem hervad, szárad el minden kis virág, — mint a világi Málí nénik mondják — hol az ember csak imádkozni és-hallgatni tanul.* Ellenkezőleg. »A zárda nem börtön, de paradicsom; a kedves testvérek nem kegyetlen őrök, de szeretetteljes angyalok, kiket sokkal jobban szeretek, mint őt (t. i. Máli nénit) és az ő savanyú prédikációit.* , A kedves naivsággal, eleven tollal megirt' cikk adatokkal mutatja ki, hogy a mi zárda-nevelőintézetünk nem az az Unalmas, hangtalan, rideg épület, amilyenek a századeleji románokban szerepelnek, aminthogy igy gondolkozó Máli nénik sincsenek manapság többé. íme, még a naplóiró nénikéje is odaengedte a zárdába hugocskáját! Kimutatja, hogy nem csak a válásnak, a tudománynak, de az életnek is nevelik ez intézetben a növendékeket. Elmondja, hogy szórakozásokban is van bőség, hogy így kedvet csináljon , azoknak a kis olvasóknak és szüleiknek, akik ezek hiányától félnek. Vannak ünnepségek, jó uzsonnákról gondoskodik a nagyságos úr, aDittapapája stb,, a jó nővérek a jelmezek a legeslegújabb divatlapok szerint készítik s a bókolás, illemtan tanításában nem maradnak a legújabb fővárosi mesterek meget*". Le van festve a nagy intézeti rend és tisztaság s a komoly, vallásos irány, amely az egész nevelési módszeren áthúzódik. Egyszóval a naplóiró apró csillogó muzaikdarabokból ügyes kézzel az intézeti élet vonzó, szines, találó képét állítja össze. Következnek ezután a hivatalos, statisztikai közlemények, közöttük az ^Ünnepségek^ cimü, amelynél van néhány megjegyezni való szavunk. Az intézet nyilványos záróünnepsége alkalmával abbeli véleményünknek adtunk kifejezést, hogy e »diszvizsga« talán szükség nélkül